Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-09 / 159. szám

» ESZ AK - MAG VAR ORSZÁG 4 Csütörtök, 1970. iúiius 9. Reklám ^ a kuhtireseinényitek kutatásban A minap egy plakátot j hozott szerkesztősé- [ günknek a posta a ku- j riiyáni November 7. Műve- j lődési Háztól. A bányász- | szakszervezet e művelődési , háza nem gyakran ad hírt [ magáról, nem hívja fel ma­gára a figyelmet rendszere­sen jelentkező nagyobb ren­dezvényekkel. A hetvenszer százcentimé­teres papírlepedőn, amely pontosan két színházi, vagy íilm-képesplakát nagysága, piros és fekete betűk hirdet­ték a nagy eseményt: Focit foci tarka címmel műsort rendeznek, s annak kereté­ben színésznők és a kurityá- ní női válogatott labdarúgó­mérkőzése szolgálja majd el­sősorban az esztétikai élve­zetet. A betűkkel nem sze­rénykedő nyomtatott lepedő felsorol hét miskolci nőnemű színházi tagot (s nem szí­nésznőt!), táncost, énekest, a helybeliek részéről ugyancsak i hét hölgyet, meg három tar- j talékot. Ez a miskolciaknak j nincs. Utána műsor követke- ! zik a plakát szerint, miskol­ci színészek közreműködésé- j vei, de nem kell fé’.ni, nem lesz hosszú, mert fél óra múlva már kezdődik a színé­szek és szuhavölgyi öregfiúk labdarúgócsatája. Erre a színészek a tizenegy játéko­son felül hét tartalékot, a helybeliek pedig a tizenegy játékos mellé tíz tartalékot jelöltek. Hogy ez az arány­talanság — akár a férfiak­nál, akár a npknél — kicsit sportszerűtlen, azért nem ér- ! demel szót, mert nem sport - J mérkőzésről van szó. hanem a művelődési ház rendezvé- j nyéről. A második meccs j után ismét műsort adnak a j plakát szerint a színészek, j meg a Styrol névre hallgató j zenei együttes,t amely előző­leg bizonyára végigstírolja \ az épületes látványosságot. ! Ezt a sorozatot aztán bál fe- | jezi be, ugyancsak n Styrol ‘ közreműködésével. A „műsor”, meg a bál va- I lami olyan tevékenységet | sejtet, ami a művelődési ház I működési területén belül el- | fér, a színészek is a művelő- I dés fogalomköréhez tártoz- j mák, de a futball akkor sem j művelődési tevékenység, ha j többszörös Kossuth-díjas j professzorok csinálják. A láb- | darúgásnak megvan a maga j tisztes helye a sportéletben. Hogy az ilyenfajta mérkőzé­sek a sporthoz is nehezen sorolhatók, az igaz, de sem­miképpen sem olyan kultu­rális események, amik körül ekkora lepedős hirdetménye­ken kellene a propagandát kifejtenie — egy közművelő­dési intézménynek. A rendezvény már azóta j bizonyára le is zajlott. ! kellő esztétikai élvező- , tet hagyva a nézőknek és': kellő bevételt a rendező | szervnek. (bm) Szenvedélye az ipartörténet CSENDES, de mozdulatai­ban is határo­zott ember benyomását kelti Várkonyi János, akiről ke­vesen hiszik el, hogy már 75. esztendejét tapossa. Perece­sen nőtt emberré, ott élte le élete javát, s már felnőtt, érett fejjel cserélte fel otta­ni otthonát a diósgyőri kis, kertes házra. Először a ko­hászatban dolgozott. Onnan vitték be katonának 1917- ben. A Tanácsköztársaság bukása után, amelyet vörös- katonaként harcolt végig, Lyukóbányán talált munkát. Negyvennyolc esztendőt hú­zott le Lyukóban. Tizenkét évvel ezelőtt nyugdíjba ment. Élete sokáig semmiben sem különbözött munkatár­saiétól. Akkor sem, amikor már nyugdíjba vonult. De négy esztendővel ezelőtt egy tragikus esemény szinte tel­jesen megfordította életét. Egyedül maradt. — Ahogy meghalt a fele­ségem, nem találtam többé a helyemet. Féltem a magá­nyos, egyedül élő emberek sorsától. Nem akartam kiül­ni, mint a többi nyugdíjas, a kispadra, nem akartam hir­telen, teljesen megöregedni. Mert láttam, hogyan öreg­szenek meg, mennek el a tétlenkedő magányos öregek. így kezdődött. Az akkor már 70 esztendőt megért em­bert különös, ritka szenve­dély kerítette hatalmába. Korábban is szívesen olvas­gatta az olyan könyveket és újságcikkeket, amelyek a kohászat, a bányászat múlt­járól szóltak. — A történelem mindig érdekelt. Különösen pedig az ipartörténet. Elhatároztam, hogy időtöltésre, önmagam elfoglalására keresni fogom a múlt emlékeit. Érdekelt is, így azután a négy év alatt már sok mindent csináltam. A nyugdíjas szakmunkás nagy, történészeket is próbá­ra tevő munkába kezdett. Előbb Diósgyőrvasgyár— LKM 200 éves történetéhez kezdett hozzá, foglalkozott a borsodi szénbányászat törté­netével, kutatta szülőhelyé­nek. Perecesnek történetét is. Most ismét nagy munkába kezdett. A Lenin Kohászati Művek szakszervezeti bizott­ságának felhívása nyomán a vasas-szakszervezet és a di­ósgyőri munkásszervezkedé­sek emlékeit gyűjti össze. Gyakori vendége az ómassai múzeumnak, ismerősként üd- vözlik a könyvtárban, a le­véltárban, elutazott már Egerbe, hogy a Fazola-csa- ládról dokumentumokat gyűjtsön, sőt, egy ideig a 14—20 éves f iatalok! A Magyar Rádió és Televízió szerkesztői fokozottab­ban szeretnének támaszkodni ifjú nézőik, hallgatóik véleményére. Ezért várjuk olyan, 14 és 20 év közötti, tanuló, szakmunkástanuló, illetve a mezőgazdaságban vagv az iparban dolgozó fiatalok jelentkezését, akik szálltunkra a televízió és a rádió műsorairól — időn­ként véleményt mondanak. A rendszeres értékelők között jutalomtárgyat, köz­tük televíziót, rádiót sorsolunk ki. Név: ................................................................................................ Lakcím: ............................................................................................ Életkor: ..................................................................,•....................... F oglalkozás: ................................................................................... A tanulókat kérjük: írják be, hogy milyen típusu is­kolába (gimnázium, technikum, szakközépiskola, főis­kola, egyetem stb.) járnak, a már dolgozók írják be leg­magasabb iskolai végzettségüket: ■......................................... Otthonukban van-e rádiókészülék? ..................................... Otthonukban van-e televíziókészülék? ................................ K öszönettel: MAGYAR RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ Tömegkommunikációs Kutatóközpont *A jelentkezési lapot levelezőlapra ragasztva, vagv levélborítékban, 1 forintos bélyeggel kérjük a követke x.ő címre küldeni: „Magyar Rádió és Televízió Tömeg­kommunikációs Kutatóközpont, Budapest, VIII., Bródy Sándor u. 5—7.” Soproni Levéltárban is ku­tatott. A véletlen is kezére játszott egyszer, Ömassán összetalálkozott egy Selmec­bányái amatőr történésszel, akivel azután levelezni kez­dett. oldalt TÖBB EZER sott olya­végig, szakkönyveket vásárolt. 1700 forintos nyugdíjából például megvette az új lexikont is. Sok-sok éjszakát töltött lám­pafénynél, tollal a kezében, papír fölé hajolva. — Sokszor dobtam el, amit leírtam, sokszor kezd­tem újra. Nagyon szerettem Volna, ha az, amit leírok, az helytálló és igaz lenne. Bir­kóztam az idegen szavakkal, a pontos nevekkel és évszá­mokkal, a magam érdeklő­désének megnyugtatására ke­restem a múlt tényeit. A fiam azt mondja, hobbym. Én úgy vélem, egészséges szenvedélyem. Elmosolyodik, amikor hoz­záteszi : — Olvashatjuk, hogy ez, meg az a nagy ember meg­írja emlékiratait. Hát csak nekik lehet mondandójuk? Az LKM szakszervezeti bi­zottságának felhívásában az állt, hogy azok, akik ott vol­tak a szakszervezeti mozga­lom bölcsőjénél, emlékezze­nek a régmúlt eseményekre, írják meg „emlékirataikat”. Mennyi mindent lehetne el­mondani, ha más is megten­né ... Az embernek, ahogy öregszik, eszébe jutnak a ré­gi dolgok, fényképszerűén, és el akarja mondani. A szak- szervezet történetét az év vé­gére már szeretném odaadni a kohászatnak. S talán egy­szer az is elkövetkezik, hogy a többit is kiadom a kezem­ből. Ne vesszen el. Ha csak annyi értéke len­ne ezeknek a dolgozatoknak, hogy összegyűjtve megtalál­hatók benne régi dokumen­tumok, már szép érték. De hozzátette azt is, amire éle­téből még emlékszik, azokat az apró momentumokat, amelyek a nagy egész részét képezik. — A szemünk láttára vál­tozik meg minden. Csak azt vesszük észre, hogy ez is új, meg az is új. Figyelni kell erre is, de jó tudni a múltat A NYUGDÍJAS szakmun­kás azt vallotta, hogy szeretne öt­venéves lenni, hogy sokáig kutathassa még a régi emlé­keket. Négy éve hódol külö­nös szenvedélyének. Szerszá­mokhoz szokott kezébe tollat fogott, érdes ujjaival köny­veket lapozgat. Megtalálta nyugdíjas életének értelmét. Jobbára még csak magának készíti, de egészen biztosan találnak majd benne értéke­ket azok, akik egyszer hozzá­jutnak emlékirataihoz. Csutorás Annamária Filmjegyzet | Emlékezés Semm elwcisre Emlékülést tartottak a na­pokban a miskolci Semmel­weis Kórházban a névadó születésének 152., halálának 105. évfordulója alkalmából. Semmelweis Ignác életét és munkásságát dr. Cseley Már­ton, a kórház osztályvezető főorvosa méltatta. Ismertette az ünnepi szó­nok az anyák megmentőjé­nek felfedezését, s azt a hő­sies harcot, amelyet a fiatal orvosnak kellett annak ide­jén megvívnia, kora maradi nézeteivel s a tekintélyüket védő. akkori orvosokkal. Ha­lála után több, mint egy év­század telt el, s a tudomány eredményei mind-mind Sem­melweis felfedezésének iga­zát bizonyítják. Befejezésül arról beszélt az előadó, hogy a tragikus életű zseni a ma élő orvosokra nemcsak felfe­dezését, mélységes humanitá­sát hagyta, hanem erkölcsi tisztaságát is. Az emlékülésen dr. Ga­lambos László, a kórház igaz­gató-főorvosa a törzsgárda tagjait köszöntötte, s jutal­makat adott át. A vérellátó alközpont törzsgárda tagjai­nak dr, Jovanovics Milos adta át a kitüntetéseket, ju­talmakat. Új óvodák, korszerűsítések Nemrégiben új óvodát ad­tak át rendeltetésének Inán- cson. A község pár napja megnyílt új létesítményében 25 gyereknek biztosítottak helyet. Az Encsi járási Tanács Végrehajtó Bizottsága több, más községben, mint minden évben rendszeresen, az idén is nagy összegeket biztosit, az óvodák felújítására, korszerű­sítésére. Ebben az évben a szikszói, a vizsólyi, krasz- nokvajdai óvodák felújításá­ra juttatott nagyobb össze­geket. Érdemes megemlíteni, hogy a járásban az óvodák, a nap­közik létesítése, felújítása érdekében az eddig haszná­latos formákon kívül más módszerekkel is próbálkoz­nak. Az ide vonatkozó hatá­rozatok szellemében a tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya nemrégiben a tsz-elnökök részére tartott értekezletet, melyen a köz­ségek óvodáinak fejlesztésé­ről. bővítéséről, a munka ha­tékonyságának fokozásáról esett szó. A járási tanács képviselői felhívták a tsz-elnökök fi­gyelmét arra, hogy a jövő­ben a szociális és kulturális alap felhasználásánál az óvo­dákat is vegyék figyelembe. Lány az országúiról Kelten a Lány az országúiról szerelmi háromszögéből. A harmadik, az országúti lány hiányzik a képről. Peter Hall filmje elsősor­ban színészi alakításaival lesz emlékezetes. Szabályos szerelmi háromszög, amely­nek két csúcsát a. gyermek- telenség miatt egymástól las­san elidegenedő férj és fele­ség jelenti, a harmadikat pe­dig az országút stoppos ván­dora, egy tenyérbemászőan pimasz, de nagyon vonzó lány, aki pontos könyvelést vezet kalandjairól, még osz­tályzatokat is ad noteszében partnereinek, és életét négy dolog tölti ki: utazás, beszéd, evés és sex. Az egyszerű or­szágúti kaland, amit a férfi csendes viszonyként szeretne folytatni, váratlan fordulat­tal bővül családi hármassá. A feloldódás eltér a hasonló történetek szokványától: a háromszög mindhárom ága, külön utat választ, felbomlik az amúgy is rossz házasság, és vége a viszonynak is. A filmbeli konfliktus ilyen feloldásával • nehéz egyetérte­ni, de az adott szituációban más megoldás is nehezen képzelhető el. Vajon a gyer­mektelen házasság, amelyben a szeretet helyenként már gyűlölködésbe is átcsap, tör­vényszerűen eredményezi a háromszögkeresést és a bom­lást? Vajon a feleség szülei rossz házaséletének ismétlőd­nie kell? Vajon a harmadik szeszélyessége, a társadalom­mal való szembenállása mintegy társadalmi igazság­tevőként ítélhet-e a házas­pár felett? Az angol polgári életforma, a konvenciókra és látszatokra sokat adó embe­rek életének kegyetlen tük­re ez a film. Három ragyogó színészi alakítás — Rod Steiger férjformálásn, Judy Geeson nagyon vonzó lány­alakja és Claire Bloom csen­des felesége —, az egész já­ték visszafogottsága, minden harsányságtól és érzelgősség­től mentessége, angol filmed­nél szokatlan sexuális töltése teszi nagyon emlékezetessé ezt az alkotást. Matrózszerelem A film címe és az előzetes reklám néhány kockája köny- nyű, nyárias szórakozást ígér. A néző pedig lát a szé­lesvásznú színes filmen egy sor érthetetlen hajógyári bri­gádproblémát, unos-untalan „vonalas” közhelyek áradatát, több részletben végignézheti az NDK haditengerészeinek kemény kiképzését, s tanúja lehet egy nagyon-nagyon vé­konyszálú történetkének, amelyben egy hajógyári sze­relőbrigád együtt megy hadi- tengerésznek, vezetőjük pe­dig nagyképű lesz, sértődé­keny. szerelmével is szakít, de a végén minden jóra for­dul. még tiszti iskolára is el­küldik a megjavult matrózt. Nyári idényben ne legyünk túl igényesek a szórakoztató filmekkel, különösen ha cí­mük is ennyire operettízű. De ne legyünk annyira igényte­lenek sem, hogy szórakozta- túsnak egy ennyire nehezen összeíércélt tanmesét elfo­gadjunk, és ne bántsa fülün­ket az opereltkörnyezetbe ágyazott történetben a sok­sok tantétel hamis csikorgása. (benedek) Tájékozott olvasó Az ismeri történész-író az egyik nagyobb borsodi községben járt. A helyi könyvtár meghívására jött. hogy munkásságáról, a rá­dióban hallott és igen sok községbeli által is olvasott népszerű történelmi mun­káiról, kutatásairól beszél­jen, Nagy várakozás előzte meg szereplését. Megérke­zése után a könyvtár veze­tője több helybelivel össze- ismertelle, többek között egy idősebb, szikár külsejű férfival is, akit úgy muta­tott be, mint a vendég mű­veinek legszorgalmasabb olvasóját a községben. Az író—olvasó találkozó a szokásos menetrend sze­rint zajlott. A történész- író sok érdekes apróságot, említett. a Horlhy-világ egyes időszakait feltáró művei kapcsán, elmondott néhány olyan részletet is, amely könyveiben nem je­lent meg, de igen jellemző, a korra. Többen kérdezlek egyel cs mást, hozzászólta le a hallottakhoz. A legszor­galmasabb hozzászóló az az idős férfi volt, akit mint leghívebb olvasóját mutat­tak be az írónak. Felszó­lalásai meglepően nagy tárgyismeretről tanúskod­tak. Egészen apró részletek­ben vitázott az íróval, igen szabatosan fogalmazott, ál­talában a jóltájékozottság jellemezte szinte, minden mondatát, A találkozó hivatalos ré­sze után a történész-író megkérdezte tőle, honnan ismer ilyen jól mindent. — Olvastam az író úr könyveit, meghallgattam előadásait a rádióban — hangzott a kitérő válasz. — De hisz-olyanokat is elmondott, ami az én írá­saimban nem szerepeltek. Azokat is meg kelleti vala­honnan ismernie. — Hát, tetszik tudni, an­nak idején tudnom kel­tett . .. Én voltam ugyanis a járási csend őr parancs­nok (bm) *

Next

/
Thumbnails
Contents