Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
Vasárnap, 1970. július 5, A nyár a népművelők egy r jszénól nemcsak a kevésbé feszített munka és a pihenés, hanem a továbbképzés idö- s-aka is. Tanulnak, képezik magukat különféle tanfolyamokon. táborozásokon, ké- s íülnek az új évadok új feladataira. Sok éve így van ez nyaranként. Az iskolai szünidő. a közművelődési intézmények viszonylagos csendje lehetőséget biztosít a továbbképző tanfolyamok szervezéséhez, az azokon történő részvételhez. E tanfolyamok célja az ismeretek bővítése, módszertani tanácsok adása, a munka jobb egybehangolása, általában a népművelők felkészültségének fokozása, a közművelődési munka javítása. Feltétlenül szükségesek is ezek a nyári tanfolyamok, mert közművelődési intézményeinkben nagyszámban működnek még olyan népművelők, akik a szükséges kvalifikációval nem rendelkeznek, akik pedig már rendelkeznek is megfelelő fel- készültséggel, a továbbképzés, az élettel való lépéstartás azoknak is kívánatos. Különösen időszerű és fontos a népművelők továbbképzése. módszertani ismeretekkel történő segítése napjainkban, amikor az országos népművelési konferencia iránymutatásának realizálása lesz a nemsokára kezdődő új közművelődési évad, sőt az elkövetkezendő évadok fontos feladata. A főhivatású népművelőknél. a különféle művészeti csoportok és szakkörök vezetőinél általában rendben megy a továbbképzés, többségükben rendszeresen részt vesznek egész éven át tartó folyamatos konzultációsorozatokon és a. nyári táborozásokon. továbbképző tanfolyamokon, nagy többségben élnek is ezzel az önképzési lehetőséggel. De ahol, különösen fontos lenne, hogy a népművelő'c új ismeretekkel, szakmai tudással tovább vér- teződjenek, vagy nem egy helyen alapjaiban ismerjék meg feladatukat, sajnos már nem kielégítő az érdeklődés a továbbképzés iránt. Két népművelési területet említünk: a klubvezetőket és a tsz-kultúrfelelősöket. Az ő nyári továbbképző tanfolyamaikon jártunk a napokban. s ott szerzett tapasztalataink késztetnek füstölgő töprengésre. A klubvezető feladata sokrétű. Ök azok a népművelők, akik a legszorosabb kapcsolatban vannak az emberekkel, s e közvetlen személyi érintkezés folytán náluk érvényesül legjobban a közvetlen ráhatás. Ezért kívánatos. hogy mind ’ felkészültebbek legyenek, mindinkább ismerjék munkájuk legjobb módszereit, s azt gyakorlatban is alkalmazni tudják. A tanfolyam — tananyagát nagyrészt ismertettük egy korábbi beszámolónkban — jó segítséget nyújt a klubvezetők tarsolyának feltöltésére. Mégis Borsod megye városaiból, Özdot kivéve, egyetlen egy helyről sem jöttek el klubvezetők, holott számukra hely volt biztosítva, Ózdról is csalt egy vesz részt, pedig a tanfolyam helyben van. Egyes járások sem éltek a lehetőséggel, nem küldtek annyi klubvezetőt, amennyi számára a hely biztosítva volt. Vajon a klubtevékenység mindenütt olyan jó, hogy nincs szükség a klubvezető továbbképzésére? Vagy egyszerűen a népművelési munka ez ágazatának, vagy netán egészének bizonyos fokú lebecsülését, háttérbe sorolását kell látnunk a minden térítés nélküli segítség visszautasításában? Elszomorítóbb azonban ennél is a termelőszövetkezeti kuttürfelelősök részvétele, illetve távolmaradása. A továbbképzést intéző szervek költséget nem kímélve biztosították a részvételi lehetőséget, s akár kétszázötven érdeklődőt is fogadni tudtak volna a szövetkezetekből. Felmérték, melyek azok a nagyobb borsodi termelőszövetkezetek, ahonnan elvárható a kültúrfelelős tanfolyamra küldése, mert hiszen a megerősödött termelőszövetkezetekben ma már nélkülözhetetlen közművelődési munka irányítása is feltétlenül bizonyos fokú népművelési felkészültséget kíván. Ilyen kultúrfelelősökben pedig a borsodi termelőszövetkezetek nem nagyon dúskálnak. Kilencvenkilenc termelőszövetkezetet kerestek meg írásban, s hívták meg kultúr - felelősét teljesen térítésmentesen a továbbképzésre. A 99-ből 33 írásban lemondta a részvételt, mondván, ők nem törődnek ilyesmivel, nem érdekli őket a tanfolyam, nem tartják szükségesnek stb. Tíz termelőszövetkezet jelezte, hogy elküldi kultúrfelelősét. Ötvenhat szövetkezet még válaszra érdemesnek sem tartotta a felhívást. Tíz szövetkezet jelezte hát részvételét, de mindössze hat kültúrfelelős érkezett meg. Azok között többféle ember akadt. Olyan is, akitől elvárható majdan a szövetkezetben a közművelődési munka jó szolgálata, de sajnálatos módon van egy-két olyan fiatal kislány, aki most találkozik először a népművelés fogalomkörével, sohasem foglalkozott vele, eddig rátermettségéről sem győződött meg senki, s a tanfolyamra is csak úgy került, hogy a tsz vezetői azt mondták neki: „Eredj el lányom, aztán majd te leszel a kultúros.” Az Igazság kedvéért el kell azt is mondani, hogy a hati'észt- vevő között olyan fiatal is akad — Monokról —, aki nagyon sok értékes tsz-ta- pasztalat közreadásával, a helyi kultűrmunka gyakorlati nehézségeinek és eredményeinek feltárásával több segítő adalékot nyújtott a tanfolyamnak. A tsz-lcultúr- íelelősök szűk számú részvétele, főleg pedig a megkeresett 99 tsz-ből távolmaradó 93-nak a tömege azt mulatja, hogy termelőszövetkezeteinkben a közművelődési munka megbecsülése megközelítőleg sincs még azon a helyen, ahol 1970-ben szocialista szövetkezetben lennie kellene. Mind a különböző területeken működő klubok, mind a termelőszövetkezetek mint emberi közösségek, a közművelődés fórumai kell, hogy legyenek. Tudást kell, hogy nyújtsanak, szórakozást kell biztosítaniok, termelést segítő propagandát kell kifej teniök, s általában igen sokféle úton és eszközzel kell a magasan kultúrált szocialista ember fejlődését szolgálniok. De vajon miként tudnak majd ezek a fórumok eleget tenni feladataiknak, ha az ott dolgozó népművelők nincsenek felvértezve, jóformán az alapismeretekkel sem. és ha azok, akiknek e munka felett felügyeletet kell gyakorolniok, nem tartották szükségesnek az érdekelt népművelőket a nyári továbbképző tanfolyamra elküldeni? Ml—II— Talán eső után köpönyegnek tűnik ezt most elmondani. amikor lassan befejeződnék a népművelő továbbképző nyári tanfolyamok. A tanulságot azonban nem árt feljegyezni. Bizonyára lesz még máskor is továbbképző tanfolyam különböző területeken dolgozó népművelőknek, Benedek Miklós v h ftbariang, ^Aggtelek A Baradia-barlang szépségéről, cseppköveinek színpompájáról, termei és fülkéi változatosságáról, arányairól könyvtárra menő sokaságú tanulmányt, cikket írtak már. Számukat ilyesfélével gyarapítani nem akarnám. Hanem annyit mégis, hogy van ennek a barlangnak egy különös pszichikai hatása az emberre; nemcsak lenyűgöz, ámulatba ejt, megszédít, eszünkbe juttatva emberi időnk kicsinységét, parány- voltunkat, de felemel is, eltölt valami féktelen, szeszélyes mámorral. Fantáziánk működésre sarkalltan csa- pong, cikázik a véletlen lett szoborcsoportozatok, csepp- kő-figurációk között. Emlékek sejlenek föl a gyermekkor mesevilágából, ismerős alakokat, arcokat vélünk kibontakozni egy-egy alakzatból. Hol a kontúrok barokkos változatossága, hol végtelenül finom színtónusok, ereze. tek keltenek asszociációkat képzőművészeti alkotásokkal, vagy köznapi tárgyakkal, szubjektív emlékekkel, vagy közösen látott, ismert építmé. nyekkel. Alighanem innen való, hogy a barlang felfedezői és bejárói oly hallatlan invencióval, ötletességgel adtak nevet minden zugnak, minden cseppkőalaknak; a már ismert nevek mellett alighanem mérhetetlen sokaságú nevet adtak és adnak azóta a barlang látogatói, vendégei az áltáluk újra felfedezett szépségeknek. A látványnak ez a képzeletet serkentő esztétikuma, a formáknak ez a meg nem számlálható variációs sokasa, ga egészében még valamit asszociál: a zenét. S nem is véletlenül. Hisz ez a barlang is úgy épült évezredek alatt vízcseppről víz- cseppre, mint ahogy az egyes hangok egymásutánisága zenei szavakká, mondatokká formálódik, dallammá érik, s a dallamból hol orgonák íennséges zúgásával, hol gor_ donkás zengéssel, vagy fuvolák ezüstös hangján, hegedűk dalolásában kibontakozik a zenemű. Mely ritmusgazdagság mutatkozik a lentről fölfelé és a mennyezetről lefelé énülő cseppkövek tükörvilágában. Ez a barlang maga a zene. A ggtelekre bizony nehéz eljutni. Pedig megéri az utat annak is, aki magát a barlangot látta már. A táj szépsége, nyári változatossága, a sorakozó falvak látványa, s virágos lankás rétek pihenői miatt. A barlang Közép-Európa egyik legkedveltebb, legforgalmasabb, legtöbb vendéget vonzó látványossága lehetne, ha könnyebb volna megközelíteni. Autóval elvileg két irányból is el lehet jutni Miskolcon át Aggtelekre; vagy a Sajószentpéter—Mucsony— Kurityán útvonalon, vagy Putnokon at. Gyakorlatilag azonban .. . Kipróbáltuk mindkettőt. Ezeken az utakon ép bőrrel, s pláne ép kocsival végigvergődni valóságos mutatvány, cirkuszi produkció. Még az autóbuszok is nyögnek, recsegnek-ropognak a kátyúk között, küszködnek a legfeljebb lovaskocsira, taligára szabott kanyarokkal. S rossz még rágondolni is, mi van akkor, ha ezen az úton két autóbusz például összetalálkozik. P ersze, így is meglepően sokan gyűltek össze a baidang koncerttermében ú Miskolci Szimfonikus Zenekar Mura Péter vezényelte hangversenyén, hogy meghallgassák ebben a környezetben a III. Ilonéra-nyitányt és az V. szimfóniát. A barlang akusztikája pompás, a legkényesebb fülnek is maradéktalan élményt nyújtó. A cseppkövek adta lenyűgözően szép természetes díszletek között, az itt-ott zavaró fényjáték ellenére is, a zene mintha képes lett volna láthatóvá lenni. A zenekar korrekt, kidolgozott előadást nyújtott, bár mintha a barlang 12 fokos atmoszférája egyes hangszercsoportoknak nem tett volna jót. összességében azonban egy maradandó élménnyel gazdagabban keltünk föl a helyünkről a hangverseny végeztével. Illetve: keltünk volna. Mert akkor — ebben az álom" barlangban történhetnek ilyen csodák is — közönségből egyszerre kellékké vedlettünk át. Valamilyen fényképezés kellékeivé. Méghozzá úgy, hogy erre meg sem kértek bennünket, de még csak azt sem mondták, hogy elnézést kérnek a várakoztatásért. Ezt a kellemetlen közjátékot aztán gyorsan elfeledtette a kifelé vezető úton előtáruló álomvilág szépsége, változatossága. Kiértünk, s meg kell mondani, alaposan megéhezve, ami érthető, hiszen a koncert délben kezdődik s egy órás, de a barlangi sétával együtt megvan másfél óra is. E bédelni viszont nem egykönnyen lehet Aggteleken. Van ott ugyan egy szálló, de az SZOT-üdülő, ahol az alkalmi vendég nem igen számít vendégnek. A bánásmódból legalább is úgy tűnt. Gyerekekkel viszont sem hideg kosztra, sem szalonnasütésre nem vállalkozhat a kiránduló még itt. Aggteleken sem. Kellemes és kellemetlen epizódok tették végeredményben gazdaggá, változatossá ezt a vasárnapot. Annyi mindenesetre kétségtelen, hogy megyénk idegenforgalmi szervei fontolóra kellene vegyék: az idegenforgalom sem olyan vállalkozás, amely anélkül hoz hasznot, hogy ne áldoznánk rá. Az utak állapota, a vendéglátás körülményei egyaránt ezt sürgetik. Papp Lajos Két kiállítás A Miskolci Galériában tegnap, július 4-én Telepy Katalin művészettörténész nyitotta meg Kueharikné Haller Stefánia festőművész kiállítását. Az idős művésznő 1910 és 32 között Miskolcon élt, s 1928-ban első önálló kiállítását is itt rendezte. Harmincnyolc év után tért vissza — e kiállítás erejéig — a régi városba, amely művészi pályájának indulását jelentette. Képeiből életöröm, életszeretet sugárzik. Szinyel Mer- se Pál tanítványa művészetében mindvégig híve maradt a természetnek, s miközben nézzük képeit, magunk is önkéntelen csodáiéi leszünk a természet és az emberkéz alkotta szépségeknek, amelyeket festészete tolmácsol számunkra. Képeiről a derű sugárzik, az az optimista szemléletmód, amellyel a festőművésznő e világot né- j zi. Örömmel fedezzük fel Velence, Firenze, Párizs szép- i ségei mellett, fiatal koránál; városát, Miskolc jellegzetességeit is. A kiállítás a Miskolci Galériában három hétig tan nyitva. # A Miskolci Galériában nyitották meg tegnap délben A magyar fotóművészet 125 éve című kiállítást is. Armuth Iúán, a Magyar Fo- i tómű vészek Szövetségének elnökségi tagja ajánlotta a miskolci közönség figyelmébe azt a válogatást, amely fotoművészetünk történetének legutóbbi 30 esztendejét öleli fel. Cs. A. Egy pedagógus házaspár nyara A kazincbarcikai Súgván Endre Gimnázium igazgatói irodájában három esztendővel ezelőtt kopogtatott be Ruskó László és felesége. Diplomájukon, amelyet a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen állítottak ki, épphogy megszáradt a tinta. kirándulás A férj, ha nem is nagyon, de ismerte a várost, hiszen Miskolcon a kohászat kéményeinek szomszédságában nőtt fel. Felesége Judit, azonban az alföldi Hajdúböszörményt cserélte fel a borsodi Kazincbarcikával. A két francia szakos tanár hamar beleilleszkedett a kazincbarcikai életbe. Lakást kaptak, s a két és fél esztendős Tamás már tősgyökeres kazincbarcikainak számít. — Elég nehéz tanév áll mögöttünk. Bánk fér a pihenés — kezdte a beszélgetést Judit tanár néni. — Laci érettségiztetett, én pedig az érettségi jegyzőkönyvet vezettem. Ez az év végét egy kicsit megnehezítette. Meg azután Laci elvégezte a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem általános tagozatának első évét is. A tanítás, meg a gyerek minden időnket lekötötte. Hogy mit csinálunk a nyáron? Kirándulunk, pihenünk, egyszóval családi programokat iktattunk be. Főleg augusztusban. A Ids Tamás, aki mindeddig csendes hallgatója volt u beszélgetésnek, közbeszólt: —• Megyünk nagymamihoz, pipiket nézni. Külföldi ól — Nagyon szereti a. kertet, a vizet, meg a kistermetű állatokat — magyarázgatta mamája. — Ezért, azután mindig élmény számára, hu hazamegyünk a szüléimhez. S mivel a férjem júliusban Franciaországban lesz, mi megyünk Böszörménybe. — A jövő héten ugyanis Franciaországba utazom, — vette át a szót a tanár úr. — Montpellier ben egy egyhónapos módszertani nyári egyetemen veszek részt. Francia szakos tanároknál; szervezték, s az audiovizuális oktatás legújabb eredményeivel, a nyelvi laboratóriumoknak a nyelvtanításban való felhasználásával ismerkedünk. Ruskó Lászlónak nem ez az első franciaországi útja. Egyetemista korában már töltött kint egy hónapot, gyakorolta a nyelvet, no meg ismerkedett az országgal. — Persze, most egy kicsit más lesz. Tanulni fogok, hiszen az iskolánkban van nyelvi laboratórium. Érdekes lesz meglesni, hol tartanak az audiovizuális oktatásban a franciák. Könyvelt Augusztusban azonban ismét együtt lesz a család. Akkorra tervezik a nagy kirándulásokat, a fürdéseket. S ennek a kis Tamás is nagyon örül. — Ügy terveztük, hogy veszünk egy kerékpárt. Tamásnak már van, igaz háromkerekű. Azzal járunk majd tó a környékre, a Tar- dona partra. Búcsúzóul azután még hozzátették. — Persze bőven van be- iktatva olvasnivaló is erre a nyárra. Űj könyvek, meg régi adósságok is. Dehát az természetes. Azzal nem dicsekszik az ember. Csutorás Annamária Lebecsült tevékenység
