Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
Vosátrvop, T970. }ßfntsi5. £SZAK-MAG¥A*ORSZÁG 5 Pontozott sorsok A diplomák kiosztásával nem szakadt meg az ünnepélyes pillanatok sorozata az egyetemen. Ismeretlen /arcokkal, ünneplő ruhás lányokkal és fiúkkal vannak tele a folyosók. Felvételizők. Az idegek játéka megmerevíti az arcokat; feloldódást a jól sikerült felelet hozhat. Katonaruhás fiatalember. Az árvíztől jött, Szeged mellől. 1968-ban érettségizett In. diában, ahol édesapja négy évig kiküldetésben volt. Édés- apja kohómérnök. Ö is az sze. retne lenni. Tanulmányi osztály. Dr. Vincze Endre docenssel beszélgetünk a felvételiről. Fő szervezője és irányítója a felvételi bizottságoknak. Hat éve résztvevője ennek a felelősségteljes munkának. A szóbeli felvételi vizsgákat egységes írásbeli előzte meg az ország valamennyi megyeszékhelyén. Azok a pályázók, akik a vizsgatárgyakból két nullás eredményt értek el nem szóbelizhetnek teljesítményük alacsony szintje miatt. A dolgozatok javítását a lehetséges legnagyobb pontossággal és felelősséggel végezték. Az eredmények összesítéséig minden pályázót szám jelölt, így még a dolgozatokat javítók sem ismerhették a készítő személyét. Az utóbbi három év során a felvételizők felkészültsége kimutathatóan növekedett, amely a középiskolai oktatási módszerek fejlődését jelenük. Különösen jól szerepeltek a szakosított osztályokban végzett tanulók, bizonyítva az ilyen arányú képzés létjogosultságát oktatási rendsze. rünkben. Az írásbelik során országosan 28 dolgozat jeles eredményű lett, ennek többségét, 19-et borsodiak készítették. Különösen szépen szerepeltek a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban és a Kilián Gimnáziumban érettségizettek. Vannak tipikusan gyenge iskolák is, de az évek viszonylatában az a tendencia érvényesül, hogy ha kis mértékben is, de növekszik az oktatás színvonala. A felvételi rendszer demokratizmusára és emberséges szellemére jellemző, hogy kétes esetekben a felvételiző számára kedvezőbb megoldást választják. Erről beszélgetésünk során személyesen is meggyőződhettem. A régebben érettségizetteknél abban az esetben veszik figyelembe az t érettségivel hozott pontokat, ha a pályázó számára kedvezőbb, ellenkező esetben a felvételin szerzett pontszámok felezése nélkül születik döntés. Az idén jelentkezettek száma 25 százalékkal kevesebb, mint tavaly. Ennek az országos szinten is jelentkező tendenciának megvizsgálása a közeljövő feladata lesz. Felvételi vizsgabizottság. Izzadságcseppek a vizsgázó arcán. A kérdező tanár közvetlen hangon igyekszik feloldani a feszültséget. A jól sikerült matematika felelet után a fizika következik. Tételhúzás. A termodinamika törvényeinek ismerete jó vizsgajegyet eredményezett. Ez az ember pontszáma alapján nyugodtan mehet haza. .Jövőre mint egyetemi hallgató vizsgázhat. Elnéptelenednek a folyosók, a vizsgabizottságok befejezték munkájukat. Hamarosan kiderül, kik vették sikeresen az élet első, az érettségi után legjelentősebb akadályát. Mátó Gyula Elhagyták választott hivatásukat AMIKOR NÉHÁNY eve a ______________________különböző főiskolák, egyetemek aulájában esküt tettek, életre szólóan gondolták, komolyan tették. Mégis elhagyták tanult hivatásukat, pedig ma is szeretik. Mesterség-nosztalgiájuk van, s adandó jó alkalommal gondolkodás nélkül visszatérnének eredeti foglalkozásukhoz. Ismerőseink, munkatársaink körében, a rádió, s a tv műsoraiban gyakran találkozunk velük. Olykor több éves vívódás után döntöttek, vagy dönteni kényszerültek annak a ja- vára, amit nem szeretnek. A magányos fiatal tanárnő naponta négy órát utazott, hogy a távoleső falusi középiskolában tanítson. Nagy lelkesedéssel — ha nem *s mindig hibátlanul — dolgozott, tanítványai szerették. De nem juthatott lakáshoz, htert egyedül volt. Férjhez nienni pedig csak azért, hogy fakása legyen, nem akart, nem tudott. így aztán hárem év után eljött. El, szülővárosába, a megyeszékhelyre, ahol egyik tantestületben sem volt számára üres státusz. Tanácsi hivatalnok lett. Eleinte még örült; egyszerre négyszázzal több lett a fizetése. De már ennek az „ele- Inté”-nek is két éve. Egyre lobban vágyódik a tanítás után, nem elégíti ki az értekezleteken ülés, az „aktatologatás”. Az állattenyésztési szak- technikus is szerette a kísérleti gazdaságot. Vidéki gyerek, falun otthon volt. Munkájával elégedettek voltak felettesei. Eljött azonban az ideje, hogy nősülésre gondoljon, s szeretett volna pénzt félretenni. De 1300—1400- -ból? Azt is szégyellte, hogy még mindig szülei segítségére szorul. A közelben mű- anyagipari ktsz alakult. Gépkezelőket kerestek. Néhány nap alatt betanították: most gombokat présel, s közben az elhagyott kísérleti gazdaságra gondol. Fizetési borítékjában viszont 2600 forint van, s ez már jó kiindulás a családalapításhoz. AZ AGRARMÉRNÖKNÖ — mert „csak” nő — nem sokra becsülték a gazdaság maradi gondolkodású vezetői. Nem kapott tudásához mért munkát. Nem volt ereje hadakozni; a szülési szabadság letelte után nem tért vissza. Most agrármérnöki diplomával a fiókjában statisztikusként dolgozik. A határ tágassága helyett egy számológépektől zajos, zsúfolt szoba a munkahelye. Keveset keres, de legalább megnyugodott. Az új környezetben nincs áskálódás: ahogy mondani szokás, jó a kollektíva. S a zilált idegzetű asz- szonynak ez a legfontosabb. Említhetnénk az elgondolkoztató példák hosszú sorát. A jogászt, aki bárzenésznek szegődött, a sofőrként dolgozó mérnököt, a tehetséges kutatónak indult nyelvészt, aki egy nagyvállalat tolmácsaként keresi kenyerét. Félreértés ne essék, nem a felelőtlenül állást változtató, csak a mának élő, minden eszközzel pénzt hajhászó fiatal diplomásokról van szó. Mert ilyenek is akadnak, de értük nem kár. Azokról beszélünk, akik hivatásszere- tetük és pályaalkalmasságuk ellenére növekvő számban vesznek el a társadalom és sok esetben önmaguk számára is. Elvész a taníttatásukra áldozott több százezret kitevő összeg, s elvész lassacskán a'jövőnk munkálása érdekében szerzett szaktudásuk is. visszahódí- tásukért, s tenni az ezután érkezők ma- j gatartásáért. Hogyan? A leg- hétköznapibb realitásokhoz alkalmazkodó neveléssel, a ■ fiatalok adott létfeltételeihez ' fokozatosan igazodó fizetésekkel, bizalommal és méltó feladatok kitűzésével: s a mindenütt hozzáértő, előíté- j letektől mentes, emberközpontú munkahelyi vezetés megteremtésével. Takács Lajos TENNI KELL Minél közelebb, annál nehezebb Húsz méterre a föld alatt Takács István igazgató, Szőke Barna frontaknász és Lcskó Béla brigádvezető. volt. A fronton KISZ-brigád dolgozik, akik 1952-ben még gyerekek voltak ... Víz van most is. A front elején, ahol négykézláb csúszunk be a tárnok között, az egyik egység talpánál szabályosan folyik a víz. A puha talpban elsüllyedt egy biztosító egység, s most emiatt nem léphet előre a többi U sem. Gumiruhában, térdepelve itt dolgozik Bai Pál vájár és Ruscsák István segédvájár. Az ő munkájuktól most sok függ. Ki kell ásni az elsüllyedt egységet, fölötte le kell robbantani a földet, hogy kiemelhessék a berendezést. Nézem izzadt, vizes, sáros arcukat. — Meg lesznek vele délre? — kérdem bátortalanul. Rám néznek, összenéznek. A föld színén látni, hogy a lucernaföld besüppedt. AÍat- ta húsz méterre vonul a Szu- hakálló II. számú akna 65 méter hosszú frontja. Eredetileg ide nem terveztek gépesítést, de a munkaerőhiány, valamint a termelékenységi követelmény arra késztette a Mákvölgyi Bányaüzem vezetőit, hogy ezt a széritelepet is a legfejlettebb technikával műveljék le. Csakhogy a földfelszín közelsége következtében a Dobson rendszerű biztosító berendezések egységeinek a teljes terhelést kell kivédeniük, s a nagy nyomás miatt a tárnok eldőltek, a talpcsavarok elszakadtak, ami igen sok problémát A front Bai Pál ás Ruscsák István az elsüllyedt egységnél. Laczó József felv.) okozott. Az üzem vezetői ekkor olyan stabilizálót szerkesztették, amelynek felszerelésével, alkalmazásával ezek a gondok megszűntek. Egy hónapja nincs ilyen probléma a biztosító berendezéssel. Kritikus helyre hozták be ezt a nagy értékű berendezést, vállalták a kockázatot annak érdekében, hogy ezt a széntelepet minél hamarább lefejtsék, mert alatta jobb viszonyok között teljes kapacitással dolgozhatnak majd egy másik szénmezőben. Takács István igazgató nem sok időt tölt el mostanában az irodában. Az üzem problémái — a műszaki fejlesztés, a rossz geológiai viszonyok, a munkaerő- és vagonhiány — arra késztetik, hogy minden nap és a nap különböző szakában járja a nagy, tömeg- termelő munkahelyeket, öt kísértük el a Szuhakálló Il-es frontra. Abba a bányába, ahol az ötvenes évek elején az az emlékezetes vízbetörés aztán az egyikük ezt mondja: — Meg! Mellettem megszólal az igazgató: — Ha így lesz, kétszáz forintot délután felvehetnek a pénztárban. Beljebb már szép a bánya. A KB—152Z típusú, nagy teljesítményű lengyel marógép egyenesre vágta a 160—170 centiméter vastag szénfalat. — Jó ez a gép — mondja az alig harmicéves Leskó Béla brigádvezető. — Nem is ezzel van nekünk bajunk, hanem a vízzel, a puha talppal, a nagy főtenyomással. De reméljük, kilábalunk ebből a hullámvölgyből is. Ezután már csak jobb lehet, jobbnak is kell lenni, mert morognak már a fiúk az alacsony kereset miatt, Pedig dolgozunk szakadásig. De hát nem akkor dolgozik igazán a bányász, amikor rendben folyik a termelés, hanem amikor akadozik, akkor kell megkínlódni minden forintért. Ezen a munkahelyen most valóban kínlódást jelent a munka. De a KISZ-brigád reménykedik, hogy rövidesen jobb körülmények közé kerülnek. Reménykednek és dolgoznak is érte. Oravec János Miskolc: délutáni csúcsforgalom
