Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-30 / 177. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Csütörtök, 1'970. jiiFius 30 É OGíEZÉSfŐi (Folytatás az l. oldalról) sek a munka szerinti elosz­lás érvényesítésére irányuló törekvések, de a vállalatok még sok esetben bátortala­nok, következetesebben kel­lene alkalmazniuk a szocia­lista jövedelemelosztás el­vei1. .1 nők helyzetéből adódó szakszervezeti feladatokat meghatározó intézkedési ter­vet Kovács Kálmánná, az SZMT titkára terjesztette az SZMT elnöksége elé. A fon­tos téma vitájában részt veti Madarász György, a megyei pártbizottság osztályvezetője és dr. Cerván Mártonná, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nőbizottságának ve­zetője is. Az intézkedési terv részletesen elemzi megyénk nödolgozóinak helyzetét. Fon­tos megállapítása, hogy — bár megyénkben a nők fog­lalkoztatása gyors ütemben növekedett — a nők bére­zése általában elmarad a férfiaké mögött. Ennek oka többek között az is. hogy képzettségük alacsonyabb, többségük fizikai és admi­nisztratív munkakörben dol­gozik. Sajnos, általános még | az a felfogás is, hogy a nők keresete csupán „kiegészítő”, így a szakképzett nők kere­setét is sok esetben a fér- j fiákénál alacsonyabb szinten állapítják meg. Az intézke­dési terv kitér a nők egész­ségügyi, szociális helyzetére, a dolgozó nők politikai és általános műveltségére is. A téma felett kialakult vi­tában többen hangsúlyozták a nők vezető beosztásba va­ló helyezésének kfilöníéle problémáit Szóba kerültek a most mindenütt létrehozan­dó nőbizottságok is. Ezzel j kapcsolatban azonban az el- ! nökség hangsúlyozta, a nők ; lietyaetével való törődés va- ! lamenrrvi szakszervezeti hot, és nem csapén a rr6- btoottságok feladatta. Gromiko szovjet külügyminiszter villásreggelit adott Moszkvában, a tárgyalásokon olt tartózkodó Scheel nyugatnémet külügyminiszter tiszteletére. Gromiko szovjet és Scheel nyugatnémet külügyminiszter folytatta a tárgyalásokat a fe leket kölcsönösen érdeklő kér­désekről. Szerdán, a Külkereskedel­mi Minisztériumban dr. Bíró József miniszter sajtótájé­koztatón elemezte a külke­reskedelem első félévi tevé­kenységét, majd részletesen foglalkozott a nemzetközi munkamegosztás új formái, a termelési, értékesítési koope­rációk alakulásával. — 1970 első felében kül­kereskedelmünk rubelelszá­molású forgalma az állam­közi megállapodásoknak megfelelő ütemben bonyoló­dott: az export 9,1, az im­port 21,9 százalékkal haladta meg a múlt év hasonló idő­szakának forgalmát — A kivitel növekedésének csak­nem fele a mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek ex­porttöbbletéből adódott Meg­változott a mezőgazdasági export összetétele: a múlt év kedvező terméseredmé­nyei következtében jelentő­sen növeHiettük a növényi eredetű termékek exportját, 15 év titán először exportál ­tunk búzát, s növekedett a friss és feldolgozott gyü­mölcs-zöldségfélék. valamint a szeszipari termékek ex­portja is. A belföldi húsel­látás érdekében az állati eredetű termékek kivitelét nem növeltük. — A gépipari termékek közül különösen nőtt a szer­számgépek, műszerek, erős­áramú ipari termékek, vala­mint autóbuszok exportja. — A dollárelszámolású ex­portunk ez év első felében dinamikusan fejlődött, és 33,1 százalékkal haladta meg a múlt év hasonló időszaká­nak forgalmát. Az import növekedése azonban az ex­portnál is erőteljesebb volt — 57,5 százalék —, ennek következtében az év első fe­lében a dollárelszámolású külkereskedelmi áruforgalom mérlege mintegy 800 millió devizaforintos passzívummal zárult. A tájékoztató második ré­ti termelési kooperá­ciókról informálta az újság­írókat. A KGST-országok keresik a nemzetközi munka- megosztás újabb hatéko­nyabb formáit. Ezt szolgál­ják egyébként a KGST 23. és j 24. ülésszakán hozott határo­zatok is. A magyar vállalatok tőkés ; partnereikkel is igyekeznek kooperációs kapcsolatba lép­ni. Ezek előmozdítására Ma­gyarország államközi szinten Ausztriával, Belgiummal, Dá­niával, Finnországgal. Fran­ciaországgal, Hollandiával, Olaszországgal, Norvégiával és Svédországgal kötött gaz­dasági, ipari, műszaki együtt­működési megállapodásokat. 1968-ban 28 vállalati koope­rációs megállapodást kötöt­tek az érdekeltek, az ilyen megállapodások száma tavaly 42 vcút: a kooperációs tevé­kenység megélénkült. Külkereskedelmünk mériege szében Újabb lépés J óllehet a világközvélemény érdeklődésének közép­pontjában ezekben a napokban — a közel-keleti helyzet alakulása mellett — a moszkvai szovjet— nyugatnémet tárgyalások állnak, azért nem marad ér­deklődésünk fókuszán kívül több más jelentős esemény sem. . • Fontosnak minősíthetjük például a szerdán befejező­dött lengyel—belga tárgyalásokat. Jedrychowski lengyel külügyminiszter meghívására Pierre Harmel belga kül­ügyminiszter háromnapos hivatalos látogatást tett Var­sóban. A békés egymás mellett élés szocialista eredőjű politikája szempontjából jelentősége van ezeknek a tár­gyalásoknak. hiszen az egyik ország a Varsói Szerződés, a másik a NATO tagja. Ám, a lengyel—belga közlekedés túlmutat önmagán, igazán jelentőssé teszi összeurópai nézőpontból válik. És örvendetes, hogy ezzel nemcsak a szocialista vi­lág van tisztában. Maga Harmel belga külügyminiszter is kifejtette a látogatását záró varsói sajtókonferenciá­ján: meggyőződése szerint a jelenleg folyamatban levő európai tanácskozások, így a lengyel—belga megbeszélé­sek is, meggyorsítják az összeurópai biztonsági konfe­rencia összehívásának folyamatát. Kijelentette: .,Remé­lem, hogy még ebben az évben jelentős előrehaladás tör­ténik az. értekezlet többoldalú tanácskozásokon történő előkészítésében.” Ha ehhez — csak a friss események között tallózva — a moszkvai Gromiko—Scheel megbeszélések mellett hoz­závesszük az osztrák kormány néhány nappal ezelőtt nyilvánosságra hozott nyilatkozatét, amely újabb konk­rét javaslatokat tartalmaz az európai biztonsági konfe­rencia összehívását illetően, meggyőződéssel és örömmel állíthatjuk, hogy ez, a Budapesten kezdeményezett, nagy jelentőségű gondolat az utóbbi időszak eseménysoroza­tán át, csakugyan egyre közelebb kerül a megvalósu­láshoz. H uliffána keié Az úgynevezett zsidóvédő' liga cionista huligánjainak egy csoportja durva táma­dást intézett a szovjet ENSZ- lcépviselet New York állam­beli glennkowi nyári rezi­denciája ellen. A huligánok behatoltak a rezidencia területére, szov­jetellenes jelszavakat mázol­tak a gépkocsibejáró aszfalt­jára, patkószögeket szórtak szét és megrongálták az épü- j let kerítését. A Szovjetunió tulajdonát j képező épület megtámadói | közül a kihívott helybeli rendőrség néhány huligánt letartóztatott. A* Szovjetunió állandó ENSZ-képviselete az esetet; az ENSZ mellett működő amerikai missziónak jelen­tette, s egyben határozott til­takozását fejezte ki a cio­nista huligánakció miatt és követelte a vétkesek szigorú felelősségre vonását. Tilos a rádiózás i Irta: Andrzej Zbych 52. Margó csillapította az apját, s közölte, hogy Anna felhívta. Anna szabadon jár-kel az utcán, de a Gestapo gyűrűbe fogva kíséri. Nárcis reak­ciója egyszerű, de logikus volt: — Add oda neki a lakáskulcsokat, és te tűnj el Varsóból. Ha már tudják a telefonod számát, le vagy égve. — De Anna még ma hívni fog — mondta til­takozva a lány. — Értsd meg, Annán nem segíthetünk — mondta szárazon Nárcis, de megremegett a hang­ja a lány ellenkezni próbált, de az öreg félbe­szakította, s kioktatta, hogy végül is ő a fele­lős a csoport tagjaiért, s nem keverheti bele a többieket egy elveszett ügybe. Margó végül is leadta a lakáskulcsot, s eltá­vozott arra a címre, amelyet apja papíron nyúj­tott át neki. S alig lépett ki a lány az üzletből, Kloss megfogta Nárcis vállát: — Adj nekem négy fiút, s megmentem Annát. — Nem — válaszolt Nárcis. — Adj, ha van benned embei'ség. — Ennyi ember elvesztéséhez mi emberség kell? — Nem veszíthetjük el Annát sem — mondta Kloss. — A németek csak azt várjak, hogy kezdjünk akciót. Akkor aztán tényleg hét legyet ötnek egy csapásra. Értsd meg, nem dekonspirálha- tunk. — Akkor elmegyek Margó lakására, hiszen Annának oda kell telefonálnia. — Nem engedem — csattant Nárcis hangja. Nárcis tulajdonképpen nem volt Kloss felet­tese a mozgalomban, csupán a csoport vezetője, akivel Klossnak együtt kellett működnie. Pa­rancsot tehát nem adhatott. Mindketten tudták ezt. Kloss Nárcis vállára tette a kezét: — Jól tudod, hogy meg kell tennem. Három fiú úgyis itt van a csoportból. Nárcis nem válaszolt, s Kloss kiment a hátsó helyiségbe, hogy beszéljen a fiúkkal. Tudta, hogy őszintének kell lennie. Meg kell mondani, hogy életveszélyes kockázatot vállalnak, ha vele men­nek. Kloss jól ismerte a fiúkat. Tudta, hogy Romka biztosan vállalja a kockázatot, s arra is számí­tott, hogy Annáért á másik kettő is vállalkozik az akcióra. S ha így lesz, akkor elmennek Mar­gó lakására, hogy Annával beszéljenek, s onnét az utcára, hogy megmentsék a lányt. — Nem kéne megkockáztatni — gondolta Kloss —, de más a józan ész és más az adott helyzet. Ha beletörődnek Anna elvesztésébe, egysze­rűen bűnként cipelnénk magunkban a halálát. Valamennyien. Romek éppen a fegyverét tisztogatta, amikor belépett. A másik kettő suttogva beszélt vala­miről. Felugrottak, amint Kloss belépett, aztán türelmesen végighallgatták. Alig negyedóra múlva már Margó lakásán vol­tak. Várakoztak, de a telefon csak néma ma­radt. Kloss lehunyt szemmel ült a heverőn, s maga elé képzelte Annát, amint lehetetlenül rója az, utcákat, s várja a kedvező alkalmat, hogy tele­fonálhasson. Romek mindenre készen, csőre töltött fegy­verrel az ablaknál állt. De negyedórák múltak el szótlan tétlenségben, s már azt hitték, min­den hiába volt, amikor végre megszólalt a tele­fon. Kloss felkapta, s amikor Anna hangját hal­lotta, azonnal beszélni kezdett: — Figyelj jól. Negyedóra múlva az átjárós ház­nál ... Anna lecsapta a kagylót, még mielőtt bemond­hatta volna az utcanevet... * Ruppert ivott. Megnézte az üveget, alig lötyö­gött már az alján. Ájult részegséggel a padlóra csúsztatta az üveget, az elgurult, s a zongora lá­bánál megállt. Eszeveszetten ütötte a billentyűket. Időközön­ként felordított, Ilzát kereste, aki már vagy más­fél órája elment, nem is mondta, hogy hová. Ruppert úgyis tudta. A generálishoz ment, hogy valamit szóljon az érdekében. Ruppert tudi" hogy minden erőfeszítés hiába. Ügyefogyotton lógott a zongoraszéken, mikor megszólalt a telefon. Ijedten kapta fel, s hirte­len kiegyenesedett, amint meghallotta a generá­lis hangját: — Beszéltem Lotharral, Ruppert, Gondolom, tudod mit kell tenned? Tekintettel apád emlé­kére, Lothar beleegyezett, hogy német tisztként intézd el ezt az ügyet. Gondolom, fél óra ele­gendő ehhez — s letette a telefont. Ruppert mondhatott már bármit, sírhatott a készülék fe­lett. A vonal újra csendes volt. A zongorán feküdt a pisztolytáska. Egyetlen mozdulat csak az egész — gondolta. — Megte­szem, meg is teszem, de nem itt. Felcsatolta a derékszíját, s eltávozott a lakás­ból. Nem nézte merre halad. Azt akarta, hogy csak úgy ötletszerűen jöjjön el a halál órája. Anna ebben az időben éppen az egyik épület számát vizsgálta. A Írét köpenyes férfi már nem is igyekezett elrejtőzni. Kicsit fásultan követték a holtfáradt lányt, Anna meg már nem is akart másra gondolni, mint amit Hans mondott neki. Megtalálta a házszámot, s befordult az átjá­róba. A kapuban Romek állt, géppisztollyal. Bel­jebb taszította a lányt, aztán nagy sebességgel játszódott le minden. Amikor az első köpenyes férfi befordult Anna után, Romek rávetette magát. Vojtek elkapta Anna kezét, s a másik utca felé vonszolta, ahol egy várakozó riksába lökte, s elindultak sebesen. Rövid és hosszú géppisztolysorozatok jobbról és balról. Anna már ismét az utcán menekült. Vojtek és a többiek tűzharcba keveredtek. A já­rókelők pillanatok alatt eltűntek a kapualjak­ban. Anna szédelegve menekült. Még vagy ötven lé­pés, s elérte volna Klosst. aki egy fáskocsi mö­gött húzódott meg, de már nem volt ideje erre sem. Az utcában feltűnt Ruppert kocsija. A szá­zados részegen, cikcakkban vezette kocsiját, de egyszercsak észrevette a menekülő lányt. Meg­rázta fejét, kicsit kijózanodott, fékezett, s a lány mellé kanyarodott. Kinyitotta a kocsi ajtaját, maga mellé rántotta a lányt, aztán gázt adott a motornak. Nagy sebességgel vágtattak cl a gestepósok mellett. Anna már beletörődött, hogy ismét visz- szakerül Lothar kínzókamráiba, s aléltan he­vert az ülésen. Ruppert néhány kilométerrel odább fékezett. Kinyitotta újra a kocsiajtót, s rákiáltott a lány­ra : — Szökjél! Mentsd az életed! Egy pillanatig dermedten állt a járdán, aztán futásnak eredt. Senki sem figyelt rá, ő sem né­zett hátra. Nem láthatta, hogy kocsijával Rup­pert a Ponjanovszkij-hfdra hajtott, hogy áttörte ott a korlátot, s a mélységbe zuhant. Azt sem láthatta, hogy percekkel később már gestapósol;- kal voll megtömve a híd és a környéke. (Folytatjuk) a vonaton Sok a panasz amiatt, hogy a vonalokon egyes utasok — főként a fiatalok — többszö­ri figyelmeztetés ellenére is „üvöltetik” rádiójukat. Ezért a MÁV vezérigazgatóság augusztus 3-tól megtiltja a táska- és zsebrádiók, magne­tofonok másokat zavaró hasz­nálatát a vonalokon és az ál­lomásokon. Aki mégis ra­gaszkodik a zenéhez, 50 fo­rint bírságot tizet. Ha a bírságot az utas nem fizeti meg, vágj' ha fizet ugyan, de tovább rádiózik, akkor a legközelebbi állomá­son le kell szállnia. A „mágikus jel” A Los Ange!es-i hippi gyil­kosok perének egyik érde­kessége. hogy ii Manson-féle gyülekezet tagjai keresztet karcoltak homlokukra, bízva abban, hogy a „mágikus 1 jegy” megvédi őket az igaz­ságszolgáltatástól. Képünkön: a gyilkos hippi-„család ’ j egyik tagja, homlokán a bű­vös jellel.

Next

/
Thumbnails
Contents