Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-28 / 175. szám

ÉSZAK - MAGYARORSZÁG 2 Kedd, 1970. jOlíus 28. Madár läms fogadta Seais Molant Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfőn fogadta Sean Nolant, Írország Kommunis­ta Pártjának elnökét. A ta­lálkozó alkalmával eszmecse­rére került sor, amelyen érintették a két testvérpárt, kapcsolatait, és az időszerű nemzetközi problémákat. A szívélyes, elvtársi légkörű ta­lálkozón részt vett Aczél György, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára, és Garai Róbert, a KB külügyi osztályának helyettes vezető­je. Csata Houstonban > Valóságos csata dúlt vasár­nap este az amerikai űrköz­pont, Houston egyik néger­negyedében. A razziázó acél- sisakos rendőrök egy baptis­ta templom tetejéről tűzhar­cot vívtak a „kettes számú néppárt'’ elnevezésű, nemrég alakult négerszervezet tag­jaival. akik főhadiszállásul ugyancsak egy magas épület tetejét választották. Az összecsapásban heten megsebesültek. Carl Hamp­ton 21 éves néger vezér a kórházban belehalt sérülései­be. Súlyosan megsebesült egy fehér diák is, aki a szí- nesbőrűek soraiban harcolt. A körzetben egyébként egész éjjel folytatódtak a ki- sebb-nagyobb csetepaték. A rendőrség több tucat színes­bőrűt őrizetbe vett. A zavargások okait illetően a hírügynökségi jelentések ellentmondanak egymásnak. Annyi azonban mór kiderült, hogy a rendőrség razziát tartott a négernegyedben, mivel a négerek tüntetéseket rendeztek több börtönben le­vő társuk kiszabadítását kö­vetelve. A karhatalom blokád alá vette a négernegyedet. Osztrák memorandum az európai biztonsági konferencia napirendjére Bécsben hétfőn nyilvános­ságra hozták az osztrák kor­mánynak a múlt héten az európai államokhoz, vala­mint az Egyesült Államok és Kanada kormányaihoz eljut­tatott memorandumát. Az európai biztonsági kon­ferencia napirendjére az osztrák memorandum a kö­vetkezőket javasolja: 1. Az európai biztonság megszilárdítása, az erőszak alkalmazásáról, illetve az erőszakkal való fenyegetésről való lemondás az európai ál­lamok egymás közötti kap­csolataiban. 2. A kereskedelmi, gazda­sági, tudományos-technikai és kulturális kapcsolatok bőví­tése az egyenlőség alapján, az európai államok politikai együttműködésének növelése érdekében. 3. Az európai katonai po­tenciál kölcsönös és kiegyen­súlyozott csökkentése, Auszt­riának az a véleménye, hogy az európai fegyveres erők csökkentésének nemcsak az európai területen állomásozó külföldi csapatokra kell kor­látozódnia — hangoztatja a memorandum. Az osztrák kormány úgy véli — emeli ki ezután az emlékirat, hogy ennek a té­mának a csapatok számának csökkentése egy konferencia után létrehozandó szervezet vagy munkacsoport keretei között folytatódhatna. „Az összeurópai konferenciát ez idő szerint multilaterális megbeszéléseken kellene elő­készíteni, vagy az érdekelt államok Helsinkiben akkre­ditált nagyköveteinek rész­vételével, vagy magas szintű funkcionáriusok, illetve szak­értők bevonásával, akik Bécsben vagy esetleg más országban ülhetnének össze.” Az első szakmai nap (Folytatás az 1. oldalról) toltak ki az idei BNV-n is Az utóbb említett, tranzisz­toros berendezésekkel műkö­dő olajkályhót Pécsett első díjjal tüntették ki. A szakmai tanácskozáson részt vett Gecse András, a Borsod—Heves megyei Vas­es Műszaki Nagykereskedel­mi Vállalat igazgatója. El­mondotta, hogy megyénkben az olajtüzelésű kályhák nagy népszerűségnek örvendenek. Jellemző, hogy ez év első fe­lében a tavalyinál 350 száza­lékkal több berendezést hoz­tak forgalomba, de a tényle­ges igényeket így sem bírták kielégíteni. A fővárosi üzem vezetői elmondották, hogy az új típusú termékeket a jövő év január elejétől, fokozato­san hozzák forgalomba. Az automatikus höszabályozóval megelőzik saját ígéretüket. Az új terméket a felirat szerint a jövő év elejére ígérik, de a bármely olajkályhára rá­kapcsolható hőszabályzót már ez év augusztusában megkezdik árusítani. Az el­hangzottak szerint ez év má­sodik felében 14 ezer olaj­kályha jut megyénkbe, és fo­kozatosan érkeznek a bemu­tatott új termékek is. Kos Angelesben megkezdődött a véres gyiHtnsságsorozalíal vádolt hippikirály, a többek között Sharon Tate filmszí­nésznő bestiális meggyilkolásával vádolt Manson bűnperc. Képünkön: a tanúk kihallgatás előtti motozásukra várnak, | amit biztonsági okokból rendeltek el. Peru üKspáre P eru ma ünnepli a függetlenség napját. Száznegy- venkilenc esztendeje, 1821. július 28-án kiáltot­ták ki az ország önállóságát, amelynek megva­lósításáért voltaképpen akkor még csak megkezdődött a — három évig tartó — küzdelem. Az évfordulóknak nagyon gyakran időszerű tanul­ságuk is van. Peru esetében a függetlenség napja az idén óhatatlanul azt juttatja a világ eszébe, hogy ez a latin-amerikai ország éppen az utóbbi két esztendő­ben, Velasco Alvarado elnökségével párhuzamosan, milyen jelentős lépéseket tett az önálló nemzeti lét megszilárdítása útján. Ma már jelképe mindennek az IPC amerikai olaj- érdekeltség államosítása, amellyel a perui kormány véget vetett a külföldi cég több évtizedes packázásai- nak — a mindenkire kötelező érvényű törvények meg­sértésének, az adófizetés megtagadásának. Egyszers­mind a perui kormány megindult azon az úton, ame­lyen tovább haladva Peru — függetlenségének kikiál­tása után csaknem másfélszáz esztendővel — végre valóban és teljes egészében maguké a peruiaké lehet. Rendkívül jelentős mozzanat, hogy a függetlenség megszilárdítására tett intézkedések Peruban nagy horderejű társadalmi reformok sokat ígérő kezdetei­vel párosulnak: elsősorban a földreformmal, amely számottevő rétegeknek teszi kézzelfoghatóan érthető­vé az utóbbi két esztendő változásainak igazi értel­mét. Az idén Peru egy hihetetlenül pusztító földrengés­katasztrófa súlyos következményeivel birkózva ünnep­li a függetlenség évfordulóját. Ezekben a szomorú na­pokban azonban arról is meggyőződhetett, hogy a szo­cialista országok, amelyekkel mind gyümölcsözőbb kapcsolatokat épít ki, éppoly rokonszenvet, együttér­zést és gyakorlati segítséget tanúsítottak és tanúsíta­nak irányában, mint a nemzeti önállóság és az or- _jízágépítő_jnunka útján tett lépéseiben. Jó az együttműködés illési tartott a SZOT elnöksége A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott, s a többi kö­zött a szakszervezeti és az állami szervek együttműkö­désének tapasztalatairól tár­gyalt. Megállapította, hogy a SZOT és a kormány vezetőinek kapcsolatai elvszerűek és eredmé­nyesek. 19G6 óla rendszeresen megvi­tatják évS elemzik a legfon­tosabb gazdaságpolitikai kér­déseket, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek ala­kulását. A következtetések alapján meghatározzák, hogy a különböző feladatok meg­oldásáért a szakszervezeti és az állami szerveknek együt­tesen, vagy külön-külön mit kell tenniük. Az együttmű­ködés nyomán jelentős in­tézkedések történtek. Ezek közé tartozik például a Munka Törvénykönyvének kiadása, a kollektív szerző­dések megkötése, a munka­idő fokozatos csökkentése, a gazdasági szabályozók módo­sítása, az' anyagi és erkölcsi ösztönzők reálisabb alkal- - mazása, az alacsony nyug­díjak felemelése st.h. Jelenleg a negyedik ötéves 1erv kidolgozásával a lakás­építés, elosztás és lakbérsza­bályozás végrehajtásával, az­úr- és bérintézkedések össz­hangjának biztosításával kapcsolatos állásfoglalások ki alakítása, előterjesztése van folyamatban. —ÉS1 wo jlpt m sÄ\J jelt, titkaik Irta: Andrzej Zbych 50. Nárcis nem tagadott, de nem is helyeselt. Tud­ta. éppen úgy tudta, mint Kloss. milyen módsze­rekkel vallatnak a Szulka utcában, és mindenre el volt készülve. Megértette Klosst is, de azt is tudta, hogy ebben a szituációban csak egyetlen valós'út járható: beletörődni Anna elvesztésébe. — És ha ... — mondta egy idő után Nárcis. — Nem tudok várni, nem tudok hideg fejjel latolgatni — ugrott fel Kloss. — Mit tudnál csinálni? — Nem tudom. Még nem tudom. Nem vagyok olyan állapotban, hogy reálisan gondolkodjak. * Ruppert százados még mindig nem vesztette el reményét. Még mindig hitte, hogy valaminek jön­nie kell, ami megsegíti őt, s kikerülhet *a csává­ból. Ült a zongoránál, s szünet nélkül egy Mozarl- futámot játszott. Ilza idegesen járt-kelt a szobá­ban, s faggatta: — Vilii, mondd meg végre ... Mit mondhatott volna el? S éppen most, ami­kor megszólalt a bejárati csengő. Ilza nyitott ajtót, s amikor Ruppert meglátta az ajtóban Lothart két tiszt kíséretében, meg­értette, hogy közelednek a befejezéshez. Ilza magukra hagyta őket. Ruppert magabiz­tosnak akart látszani: Lothar mellé állt, s kér­déssel kezdte: — Mi történt vele? — Kivel? — kérdezte meglepetten Lothar. — Azzal a lánnyal, akit megtaláltam. Lothar elgörbítette száját: — Szóval még mindig érdekli magát? Ne sokat törődjön vele, Ruppert. Az a lány nem mond semmit. Éppen ezért elhatároztam, hogy szembe­sítem magukat. Hátha akkor ldbök valamit. — Nem akarom látni! Hallja? Nem akarom látni azt a lányt. — Nyugalom, Ruppert. — Lothar nem titkolt megvetéssel nézte a századost. Ismerte az ilyen dühkitöréseket, s tudta, a leggyávábbak utolsó „lövése” ez a tiltakozás. — Mindent megtesz, amit mondok — tette hozzá hidegen, mintha nem is jutott volna el tudatáig a százados tiltakozása —, s kell, hogy szóra bírjuk a lányt. Ezenkívül jó, ha már most megtudja, hogy Benita von Hen­ning eltűnése ügyében is gyanúsítottként keze­lem. És igazán sajnálom, hogy nem őszinte velem szemben, mert tudhatná, hogy nagyon haragszom azokra az emberekre, akik nekem hazudnak. Na­gyon haragszom, Ruppert. — Aljas rágalom! — kiáltotta Ruppert. — Még- hogy engem gyanúsít Benita von Henning eltű­nésével? Hát minek néz maga engem? Aljas gyanúsítás ez, semmi más. — Aljas gyanúsítás? — ismételte Lothar, s tel­jes erejéből pofonvágta Ruppertet. Ruppert megvonaglott. Első mozdulatából azt hihette Lothar, hogy a százados Rögtön ráveti magát, de Ruppert megdőlt, ráborult a fotelre, arcát kezébe temette..■, — Hogy merte ezt megtenni? — csattant a ka­tonás kérdés, s az ajtóban Ilza állt. — Takarodjanak a házamból, de azonnal — mutatott Ilza az ajtóra. — Ajánlom hölgyem, hogy bölcsen hallgasson a történtekről — mondta szárazon Lothar, és el­hagyta a szobát. Ruppert visszaült a zongorához, s ugyanazt a Mozart-futamot játszotta. * Lotharnak minden oka megvolt az idegességre. Benita eltűnése óta percnyi ideje sem maradt az ellenállási csoportra, s minden erőfeszítése elle­nére sem jutott jottányit sem előbbre a lány el­tűnésével kapcsolatban. S most, amikor Benita ügyében mór másodszor állt a Gruppenführer előtt, a beszélgetés az előbbinél is sokkal élesebb volt. — Maga bolond, Lothar —• szólalt meg a Grup­penführer, alig tette be maga mögött az ajtót Lothar. — Bolond, ha mondom — ismételte, amint a másik közelebb lépett az íróasztalához. — Az a lány nem hajlandó beszélni sem így, sem úgy — mondta alózatoskodva Lothar. — A játékkaszinó tagjait is letartóztattam már. de ott sincs semmi nyom. — Az előbb beszéltem Berlinnel. Tudja, mit mondták Berlinben? — Gondolom — mondta csendesen Lothar, s nem mert az öreg szemébe nézni. Mindketten hallgattak néhány percig, aztán is­mét a Gruppenführer törte meg a csendet: — Nos, mit akar tenni tovább? — Ma éjszaka magam hallgatom ki azt a lányt — mondta Lothar, s a Gruppenführer megvetés­sel nézett rá. — És aztán jelenti, hogy most már végképpen nem tud mondani semmit, igaz? Tehetetlen dühvei nézett Lotharra, aztán üvöl­tött: — A frontra küldöm magát — mondta vicso­rogva. — Azt a lányt pedig holnap reggel az ut­cán akarom látni. Megértett? — Igenis. — Kijelöli legjobb embereit, akik a nyomába szegődnek. De jól jegyezze meg: magát lövetem agyon, ha annak a lánynak sikerül leráznia ma­gáról őrzőit. Ne feledje el: az a lány az egyetlen fonal, amelyet fel lehet és fel is kell gombolyí­tanunk. Messzire vezethet a fonal... — Értettem — felelte Lothar. — És ha igaz a gyanú, hogy Benitát a lengyel szervezet rabolta el, ez a lány Benitóhoz js kul­csot jelent. Ha másként nem megy, kicseréljük a lányt Benitáért. — De hogyan jutunk el hozzájuk ezzel a javas­lattal? — kérdezte Lothar. — Az a maga dolga, csak arra vigyázzon, hogy ne kövessenek el semmi hibát. (Folytatjuk) Nemcsak legfelső szinten, hanem a SZOT főosztályai, illetve állami partnereik között is javult az együtt­működés. A javulás ellenére még so­kat kell tenni. A miniszté­riumok javaslatokra nein egyszer csak nagy késéssel válaszolnak. A vállalati önállóságra hivatkozva a minisztériu­mok, főhatóságok csak ritkán vizsgálják, ellen­őrzik a dolgozók élei- és munkakörülményeinek alakulását. A SZOT elnöksége fontos­nak tartja, hogy az állami szervek vezetői rendszeresen tájékoztassák a szakszerveze­teket a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő intézkedésekről, azok végre­hajtásának tapasztalatairól. A SZOT elnöksége további napirendi pontként a mező­gazdasági szakszövetkezeti tagok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításával kapcso­latos javaslatot is megtár­gyalta. E javallat a kor­mány elé kerül. Közlemény —* Az. egykori egyetemi Tán­csics Mihály ellenállási ala­kulat tagjai az egység törté­netének összeállítása céljá­ból augusztus 1-én, szomba­ton délután 3 órakor össze­jövetelt tartanak a Magyar Partizán Szövetség helyiségé­ben (Budapest, V., Szabadság tér 16., I. emelet). A rendező bizottság kéri az ■ alakulat volt tagjait hogy az. Összelő- veiden jelenjenek meg. Ér­deklődés a 181-202-es tele* fonszámou.

Next

/
Thumbnails
Contents