Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-28 / 175. szám

Kedd, 1970. július 28. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Ami a „nulkzint” alatt van Fejlesztés a mélyépítőknél Az igazgató jelszava Szakosítás a Hejő mentén Hihetetlen gyorsasággal, szinte napok alatt nőnek ki a földből a házak a miskolci Győri-lcapuban. s a többi ház­gyári technológiával épülő lakótelepeken. A különleges szállítójárművek szünet nél­kül úton vannak hatalmas terhükkel; egész szobafala­kat, födémeket, fürdőszobá­kat hordanak a gyárból, be­szerelésre kész állapotban. Hogy mit jelent a város és a megye számára a házgyár, azt talán a lakásra várók ez­rei' tudják megérteni legjob­ban. Az építőipar iparosítása ma népgazdaságunk egyik leg­fontosabb feladata. Évtizedek elmaradását kell pótolnunk ebben az iparágban, új, kor­szerű. termelékeny, valóban iparinak nevezhető technoló­giákat kell bevezetnünk, ha meg akarjuk szüntetni a je­lenlegi kapacitáshiányt, ha valóra akarjuk váltani a IV. ötéves terv beruházási, la­kásépítési célkitűzéseit. A házgyárak létesítése két­ségkívül az építőipar iparo­sításának eddigi legnagyobb, legjelentősebb előrelépése volt. Köztudott azonban, hogy a falak, az épületek összeszerelése előtt és utána igen sok a tennivaló. Kü­lönösen nagy munka vár a területet, a házak alapjait előkészítő mélyépítőkre. S az elmúlt évtizedekben a mély­építés fejlődése igencsak las­san haladt. Régi és új A szerelés az úgynevezett -nuHszintnél” kezdődik. A régi és az új, a hagyomá­nyos és a korszerű módsze­rek találkozási pontja volt mindeddig ez a nullszint. A földmunkák nagy részét ugyan sikerült már gépesíte­ni, de az alapok elkészítésé­ben még nem uralkodnak az ipari módszerek. Az ácsok nehéz, hosszadalmas munká­val „építik” meg a betonozás­hoz szükséges zsaluzatot. Nagy mennyiségű, drága im­port faanyagot használnak fel és sok-sok munkaórát. A valóban termelékeny házgyári technológia előnyeit Pedig csak úgy lehet teljesen kihasználni, ha sikerül meg­szüntetni az egyes munkafo­lyamatok „iparosítottsága” közötti szinvonal-különbsé­geket, ha a nullszint alatti, mélyépítő munkába is betör­nek a korszerű, termelékeny módszerek. A felzárkózás ér­dekében igen nagy erőfeszí­téseket tesz az Észak-ma- gvarországi Állami Építőipa­ri Vállalat. Az ÉÁÉV kezdeményezé­seit messzemenően támogat­ja az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium is, s a vállalat a közelmúltban kor­szerű zsaluzó berendezést vá­sárolt Franciaországból. Jó befektetés Az úgynevezett alagút-, vagy térzsaluzás — amiről lapunkban már hírt adtunk — igen nagy lépéssel viszi előre a nullszint alatti tech­nológiát. A vállalat 2,5 mii*- lió forintot költött az eljárás és a berendezés megvásárlá­sára; s ez az összeg jó befek­tetésnek ígérkezik. Az új módszer feleslegessé teszi a fából készült zsalu­zatot. Alagút formájú, igen szellemes fémszerkezet he­lyettesíti a hagyományos fa­építményt. A szerkezet egy­szerűen rögzíthető, a betono­zás után pedig „bebillentik” és kerekeken továbbgördítik. Az új technológia jelenleg a diósgyőri városközpont ala­pozásánál mutatkozik be. Je­lentősége elsősorban az élő­munka-ráfordítások csökken­tésében és az import faanyag megtakarításában rejlik. A (ele létszámmal Míg a hagyományos mód­szerek mellett az alapozási munkákon 40—50 ember is dolgozott, az új technológia lehetővé teszi, hogy ugyan­ezt a munkát feleannyian is elvégezzék. Ráadásul sokkal rövidebb idő alatt: az ÉÁÉV szakemberei már most, a be­gyakorlás időszakában is 10 —15 százalékos időmegtaka­rítással számolnak. Később pedig a jelenleginél 15—20 százalékkal, majd még gyor­sabban készülhetnek el a há­zak alapjai. A mélyépítés iparosítása, technológiai korszerűsítése nagyban megnöveli az építő­ipar egészének termelékeny­ségét is. Az ÉÁÉV további új módszerek bevezetésén is fá­radozik. Modern hidraulikus földgépet vásárolnak, amely nemcsak megkönnyíti, meg­gyorsítja a földmunkákat, hanem az alapozásban is egé­szen új lehetőségeket kínál. Be szeretnék vezetni a „rés- alapozást”, amit a fejlett épí­tőipari országokban a legkor­szerűbb, leggazdaságosabb technológiák között tartanak számon. Sok millió forintot költ gé­pesítésre, fejlesztésre a' válla­lat. S ezek nem elveszett milliók. A kor színvonalá­nak megfelelő ipari módsze­reknek bevezetése az építő­ipar e fontos területén, a vállalatnak is, s a népgazda­ságnak is érdeke. Flanek Tibor ' A Hejő menti Állami Gaz­daság vezetői éveken át szerveztek, kísérleteztek, míg végre kialakították a mosta­ni gazdaságszerkezetet. Könnyű összefoglalni. Nö­vénytermesztés, gyümölcsker­tészet, sertéstenyésztés és -hizlalás. A gazdaság terve: három év múlva évi har­mincezer sertést nevelni, hiz­lalni és eladni. Öt növény Ezt szolgálja a növényter­mesztés, amelyet az utóbbi években alaposan megrefor­máltak. Ma már csak öt szántóföldi növényt termesz­tenek. Korábban 23, tavaly még 11 növény volt. Az idén csak kukorica 1600 katasztra- lis holdon, tavaszi árpa ezer holdon, lucerna 1500 hol­don, repce 760 holdon és búza 1700 holdon. Mind az öt növényt teljesen- gépesítve termesztik. Ez már szakosí­tás a javából. — De végleges-e a jelen­legi gazdálkodási szervezet? — kérdeztem Fodor László­tól, a gazdaság igazgatójától. — Semmit sem szabad véglegesnek tekinteni fe­lelte. — Nem az a fel­adatunk. hogy konzervál­junk egy gazdálkodási szer­kezetet, hanem az, hogy a rendelkezésünkre álló ter­melő kapacitást — a földdel együtt — állandóan variál­juk a mindenkori népgazda­sági szükségletek szerint. Per­sze úgy, hogy a gazdaság is megtalálhassa számítását, a hasznot, a nyereséget. Jelen­leg „felfuttatjük” a sertés­hizlalást. Szükség esetén azonban más gazdasági szer­kezetet. hozunk létre. A gaz­dálkodásnak rengeteg variá­ciós lehetősége van. A mi feladatunk, hogy megkeres­sük és kiválasszuk a minden­kori legjobbat. Meggy Még a gyümőlcskertészet szerkezete sem tekinthető véglegesnek. Jelenleg 888 holdon termelnek gyümölcsö­ket és csemegeszőlőt. A talaj homokos — szőlővel és gyü­mölcsössel hasznosítható. In­tenzív hasznú ágazat ez, de nem sikerül minden évben nagy hasznot fogni. Az idén, például, a gyümölcsfélék többségére rossz idő járt. A virágzás még ígéretes volt. A meggyültetvényben azon­ban hamarosan kiderült, hogy a hűvös idő miatt egy­nemű (partenocar) kötődés történt és az apró gyümölcs hamarosan lepergett. Más­kor 20—22 vagon meggy termett a száz hold terüle­ten. Az idén csak fél termést szüreteltek: 10 vagon megy- gyet adtak el. Jó pénzért: 16,50 forintot kaptak kilójá­ért. A meggy keresett ex­portgyümölcs. Már javában érik az őszi­barack. Ebből is száz hold volt, de negyven holdon ki kellett vágni az ültetvényt, mert a hosszú tél miatt ki­pusztultak a fák. A kivágott barackfák helyére is meggyet telepítenék. A hatvan holdon — becs lések szerint — 25 vagon őszibarack termett. A gazda­ság két csatornán értékesít. Nagyobb részét a MÉK vásá­rolja meg, de az Oj Muhi Termelőszövetkezet is sokat segít az eladásban. Saját standjain — Miskolcon is — árusítja az állami gazdaság­ban termett gyümölcsöt Alma Körtét is termeszt a gaz­daság — száz hold az ültet­vény —, de az idén ez sem sikerült. Kevés volt a virág, nem sikerült a kötés. Emiatt alig lesz körte. Annál több az alma. Jonatán 170 hol­don terem. A gazdaság 300 vagon almára számít. Elké­szült már a 100 vagonos saját hűtő-tárolóház is. Épí­tése és felszerelése 10 millió forintba került — ládarak­tárral, osztályozóval és szo­ciális épületekkel együtt. Az idei gyümölcstermésből töl­tik meg először, és az itt tá­rolt árut tavasszal értékesí­tik. Közepes termés érik a sző­lőtőkéken. Az ültetvény 460 hold. Mind csemege. Tíz-ti­zenöt napot késik a rossz idő­járás miatt. A termést alig tudták megmenteni, az eső­zések miatt hatszor perme­teztek és poroztak. Most már biztató a terméskilátás: Törzsgárda A 888 holdas nagyüzemi gyümölcsösben 140 ember dolgozik. Régi munkások, törzsgárda tagok. Nagy érté­keket kezelnek, és nagy ér­tékeket termelnek. A főker­tész Varsányi István. A 140 szakmunkás csak a gondo­zási-ápolást végzi. Szüretek idején alkalmi munkásokat fogadnak és a nagy szezo­nokban három-négyszáz diák dolgozik a gyümölcsösökben. A gyümölcsszedést még nem tudták gépesíteni. A h^rom fő termelési ag — növénytermesztés, gyü­mölcskertészeit, sertéstenyész­tés és -hizlalás —, az idén már csaknem százmillió fo­rint értéket termel. Igaz: egyre több pénzt követel a beruházás, a korszerűsítés, mert a Hejő menti Állami Gazdaság — ahogyan mon­dani szokás — lépést tart a fejlődéssel. A vezetők sem­mit sem tekintenek végleges­nek. A korszerűt is tovább korszerűsítik, ha a termelés megköveteli. Az igazgató jel­szava: ésszerűség, célszerű­ség, rugalmasság a minden­kori követelmények és lehe­tőségek szerint. Szcndrei József Új üzem Csaknem két éve üzemel a putnokl ÍV. számú kooperációs üzem, ahol alkatrészeket gyártanak a Ganz kapcsológyár­nak. Most egy új üzemrésszel gazdagodott a létesítmény. A napokban kezdte meg próbaüzemelését a galvanizáló üzem, Kovács Tibor művezető irányításával (felső, kép). Befejezés előtt, utolsó simítások a közömbösítő aknán (alsó kép). Foto: Laczó József. A szocialista címert Uralás, növényápolás egyszerre a Bodrogközben A X. partkongresszus tisz­teletére indított szocialista munkaversenyben az EL­LETT Fémlemezipari Művek nyarainak kollektívája vállal­ta, hogy 1870. végére teljesí­ti a szocialista munka válla­lata cím elnyerésének köve­telményeit. A felajánlás igen nagy feladatok elé állítja a '’állalat: sátoraljaújhelyi gyá­rának dolgozóit. A sátoraljaújhelyiek vállal­ták idei termelési feladataik Szombaton nagy esőzések voltak a Hernád ás főleg a Sajó szlovákiai vízgyűjtő te­rületén. A 30—40 milliméte­res csapadék árhullámot oko­kéit mindkét folyón. Vasár­nap a Hernád és u Sajó is erősen áradt, hétfőn délelőtt azonban már mindkét folyó vízmércéiről az áradás lelas­túlteljesitését, részt vesznek a nemzeti jövedelem 1 szá­zalékos növeléséért indított országos mozgalomban is. Az eredetileg tervezett 101,3 millió forinttal szemben 102,5 millió forint értékű terméket gyártanak, s különösen az építkezésekhez szükséges „épületvasalésok” gyártását fokozzák. Az év végére a sá­toraljaújhelyiek szeretnék el­érni, hogy a gyár dolgozói­nak 45 százaléka szocialista brigádokban dolgozzon. sulását jelezték. A Sajó Sa- jópüspökinél 174 centiméte­res vízállással már tetőzött. A Hernád Hemádnémetinél a 187 centiméteres vízmagas­ságot érte el. Az árhullám szerencsére nem jelentős, így egyik folyón sem kellett el­rendelni az árvízvédelmi ké­szültséget A melegre fordult napos időjárás kedvez az aratás­nak, így a betakarítás teljes erővel folyik a sátoraljaúj­helyi járás állami és szövet­kezeti gazdaságainak földjein is. Az őszi árpa és a kevés rozs aratása befejeződött, a lavaszi árpa, búza, sőt a zab is beérett, tehát most már minden gabonanemű aratha­tó. A kombájnok, rendrevá- gók, kévekötők, szalmalehú- zók, bálázók virradattól ké­ső sötétedésig a határban dolgoznak, még vasárnapon­ként is. Különösen a járás legnagyobb mezőgazdasági területén, a Bodrogközben sürget a munka, hiszen a Hegyközben és Hegyalján a partos, lejtős földek hama­rább szikkadtak, igy az esők elálltával itt a korábbi he­tekben is lehetett aratni. A Bodrogköz talaja azonban túlnyomórészt mély, s helyen­ként még ma is vannak táb­lák, amelyeket víz borít, sőt, vetetten terület is akad. A hosszan tartó, esős, csa­padékos időjárás — sajnos — kedvezett a gyomnövé­nyeknek. A dudva, a gaz annyira elburjánzott, hogy igen nagy erőpróbát jelent ez idén a tsz-tagoknak a nö­vényápolás, amely annyira megkésett, hogy egyszerre kell végezni az aratással. Ilyen körülmények között még szerencse, hogy az ara­tást az egész Bodrogközben csaknem száz százalékban gépesítették, így több embe­ri erőt tudnak a növényűpo- lási munkákra irányítani. Az első kapálást mindenütt befejezték, de a második ka­pálás még bőven ad munkát a termelőszövetkezetekben, elsősorban a lányoknak és az asszonyoknak, akikre például Sárospatak három tsz-ében ez idén 1356 holdon a kukorica, burgonya, cukor­répa, napraforgó és az egyes zöldségfélék növényápolási munkái hárulnak. Kisebb árhullám Ifjúság a közéletben E lmondjuk es leírjuk sokszor; a mai fiatalok érettebbek, mint a 20—30 ev előtti ifjú generációk. Ez a munká­jukon is meglátszik. Láthatjuk, meggyőződhetünk ar­ról is, hogy, akik közülük vezető tisztségekbe kerülnek, az esetek legnagyobb részében nagy felkészültségről, rátermett­ségről tesznek tanúságot. Így van ez faluhelyen is. A kétségtelen eredmények mellett azonban mégis, talán falun találkozhatunk a legtöbb gonddal és problémával eb­ben a vonatkozásban. A szövetkezetek vezetőségeiben kevés a fiatal. Bármilyen jól is dolgoznak, abban, ahogy tevékeny­ségüket, magatartásukat környezetük megítéli, helyenként nagyon is kísért a régi patriarchális szemlélet, amely egy- egv tisztség betöltésekor mindig csak azt nézi, ki az idő­sebb. Az olyan fiatalt, pedig, aki még a szüleivel együtt él. gyereknek tartja mindenki. A realitásokkal számoló, józan politikai tényezők ma már jól látják, és tevékenységükben igyekeznek is érvényesíteni azt a felismerést, hogy a fiatalokat jobban be kell vonni a közélet áramkörébe. Ennek látható jelei vannak. Növekszik azoknak a száma, akik jobban, bátrabban mernek támasz­kodni a fiatalokra. Kibontakozóban van egy egészséges köz­hangulat a fiatalok helyét és szerepét józanul értékelő állás­pontok mellett. Maguk a fiatalok is kezdik jobban megérte­ni' és átérezni felelősségüket a társadalommal szemben, s ez meglátszik munkájukon, s közéleti szerepléseik során. E zeket az egészséees tendenciákat mindannyiunknak erősítenünk kell. Ezer és egy módja van ennek. Közü­lük talán a legfontosabb, hogy figyeljünk rájuk, hagyjuk alkotni, teremteni őket közéleti síkon, a helyi politika for­málásában ugyanúgy, mint a napi termelőmunka során. Akik szívükön viselik a társadalom előmenetelének ügyét, és ki tagadná, hogy ilyen nálunk az emberek többsége, az el sem tudja képzelni a közéletet tevékeny, lelkes fiatalok nél­kül. Rájön, mint. ahogy mindnyájunknak rá kell jönnünk, tovább marad fiatal, aki az ifjúságot megérti.

Next

/
Thumbnails
Contents