Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-26 / 174. szám
Vasárnap, 1970. jűlíus-26. Szűkebb pátriánk szeretete Megyénkben &0^fe egyre többet hallatnak magukról a honismereti szakkörök, s a helytörténeti kutatásokkal foglalkozó amatőrök és szakemberek. Mindinkább felfedezett igazság: a hazaszeretet fogalmába egyre jobban beletartozik a szűkebb pátria, a szó szoros értelmében vett szülőföld múltjának kutatása. A helytörténeti kutatómunka egyik nagyszabású, látványos, tudományos eredménye, a borsodi monográfia rövidesen napvilágot lát, hiszen az anyag már elkészült, hosszú évek munkájának gyümölcseként immáron közkimccsé válhat. Kétségtelenül nagy munka volt, sok-sok ember évekig tartó erőfeszítése. Országszerte készülnek a megyei monográfiák, vannak megyék, amelyek már előttünk járnak, már megjelentették, s vannak, ahol hasonlóképpen hozzánk, készülnek a 'kiadására. A helytörténet szerelmeseit már újabb feladatok izgatják. A balatoni beszélgetéseken megrendezett helytörténeti konferencián — amelyen megyénk képviselői is részt vettek — már az is szóba került, hogy következő lépésként megyei lexikonok készülnek. Felkutatják azokat a nagyságokat, jelentős személyiségeket, akik egy-egy megye történetében, múltjában szerepet játszottak. Ez ismét évekre szóló, sok sok embert megmozgató hatalmas feladat. A Borsod megyei kolc városi Népművelési Tanács legutóbbi ülésén dr. Zári or Tibor, a Herman Ottó Múzeum igazgatója vetette fel: meg kellene fontolni, hogy megyénk is vállalkozzon-e egy ilyen lexikon ösz- szeállítására. J árasainkban ugyanis megvan már az előfeltétele ennek a munkának: sok helyen önszorgalomból, kedvtelésből már megkezdőAkác Irtván: Mert emlék lesz a test Szerelmem égő csápkebokm fölsír a húvös csillagokra „ „„ Késéi: finom, áttetsző csontot halak. Ka|t«k a® erek kéklő rvő sugarak. Amikor vergődő «ívemre rászólt, nézése súlyos hamuvá varázsolt. Most ért snhogMn aac 6 képletét: Majd ötszáz év múlva is érződjék ez a simogat as. S vigyázza őt ébren a szárnyas angyal, fm nem találnak ránk a föld alatt.„„ Népi gyermekjáték-bemutató Az elmúlt esztendőiben a Kis Jankó Bori hímzőpályázat és kiállítás kapcsán először rendezték meg a honismereti szakkörvezetők tanácskozását., Akkor vetődött fel a gondolat: jó lenne megrendezni egy népi gyermekjátékbemutatót is. A Hazafias Népfront megyei bizottságának kezdeményezésére a megyei honismereti társadalmi bizottság aktívái megkezdték a lassan- lassan feledésbe merülő borsodi népi játékok gyűjtését. Munkájukat siker koronázta, hiszen augusztus 14-e és 16-a között nemcsak a díszítőművészek, a díszítőművészeti, valamint a honismereti szakkörvezetők találkoznak Mezőkövesden, hanem a borsodi népi gyermekcsoportok is. A mezőkövesdi, a bánrévei, a mezőcsáti és az ózdi gyermek- csoportok felelevenítik a már felkutatott népi gyermekjátékokat. Megmenteni a feledéstől a hagyományokat, élővé tenni azokat — ez volt a bemutatóval a Hazafias Népfront megyei bizottságának célja. Megszerettetni a gyermekekkel — már iskoláskorukban — őseink játékos kedvét, sajátos művészeti formáit. A népi gyermek játék-bemutatóval, amely szorosan kapcsolódik a Kis Jankó Bori hímzőpályázathoz és a honismereti tanácskozáshoz, tulajdonképpen egy űj programisorozat indul útjára. dött a kutatás. Elég lenne talán csak az encsi járási könyvtárra hivatkozni: módszertani tájékoztatójukban egy elég szép kis gyűjtemény látott már napvilágot. Természetesen egy ilyen vállalkozás nem pusztán az amatőrök erőfeszítésein múlik. Részeredményekhez, részkutatásokhoz jó kiinduló alap, de egy megyei lexikon összeállítása ennél jóval több. Jelentős tudományos munka, mely meglehetősen nagy anyagi áldozatot is kíván. A népművelési tanács ülésén fél vetett gondolat még csak gondolat. Szükség van rá, hogy támogassa a megyei és a városi tanács. Az anyagi erőforrások bizonyos mértékig megszabják a megvalósulás időpontját, de hisz ez nem is egy máról holnapra megvalósítható feladat. Évek munkáját kívánja. Ügy tűnik azonban, hogy jó szervezéssel, a már meglevő kezdeményezésekre való támaszkodással s nem utolsósorban a megyénkben levő szellemi kapacitás és kutatókedv kiaknázásával, mindez nem ábránd, hanem megvalósítható terv. Szűkebb pátriánk szeretete, múltjának kutatása szívügye mindazoknak, akik féltő szeretettel figyelik jelenét s kibontakozó jövőjét. Múltunk hozzátartozik a jelenhez, a volt idő értékeinek felderítése elválaszthatatlan attól. A honismereti szakkörökben serénykedő fiatalok és felnőttek a közművelés lelkes munkásai, tudományos szakembereink már eddig is hatalmas értékeket, gazdag anyagot tártak fel e táj értékeiből. Egy megyei lexikon gondolata új színt, űj célt adhat munkájuknak. Hosszú évekre kaphatóak feladatot, hiszen minden egyes felfedezés gazdagíthatja ismereteinket. » lenne tehát ^ mi vezetőink hozzájárulnának egy ilyen lexikon megvalósításához Olyan kultúrtörténeti dokumentum előkészítéséről volna szó, amely nemcsak hírnevünket öregbítené, hanem az együttes, közös munka örömét is hozná. Cs. A. Jó Ritka leletek Nemesvámoson, hózbontás közben nemrég ritka leletre bukkantak: előkerült a veszprémi molnárok 1663-ban készített pecsétnyomója. Az értékes leletet a veszprémi Ba-■ konyi Múzeumba szállították. Ezenkívül számos iparművészeti tárggyal is gazdagodott a múzeum. Régi városlődi kerámiák, XVIII. századbeli csehbányái, illetve ajkai üvegek kerültek a gazdag gyűjteménybe. (Turnkey Zoltán rajza) Muzsikus palánták Három budapesti és négy vidéki tizenéves fiú kapta meg a KISZ Központi Művészegyüttesétől az értesítést: a felvételizők népes seregében ők bizonyultak a legjobbaknak. A több mint száz gyerek közül kiválasztott hét muzsikus palánta ősszel már az együttes székhazában folytathatja általános iskolai és zenei tanulmányait. Az idei táncos-utánpótlás is biztatóan alakult. A májusban megtartott felvételiken összesen 15 párt választottak ki, több száz általános iskolás (ttok közül. Minden réteget kielégítenek Egymillió forint a nemzetiségi könyvtáraknak Ahogyan erősödünk gazdaságilag, úgy kerül mindinkább előtérbe a hazánkban élő nemzetiségek művelődési helyzete. A Művelődésügyi Minisztériumban tavaly létesített nemzetiségi osztály gondoskodik a szlovákok, a délszlávok. a németek és a románok lakta vidékek könyvtári és egyéb kulturális ellátásáról is. „KULTURÁLIS POLITIKÁNK NÉHÁNY KÉRDÉSÉ" — címmel a Kossuth Kiadó megjelentette Aczél Györgynek, az MSZMP KB titkárának ideológiai életünk vezető pártmunkásai előtt 1969-ben megtartott konzultációs előadását. A kiadvány részletesen tájékoztat kulturális, valamint értelmiségi politikánk alapelveiről, a művelődésben elért eredményekről és a további fejlődést gátló fogyatékosságokról. Az előadás befejező részében Aczél György sokoldalúan elemzi a marxista ideológia hazai és nemzetközi vonatkozású kérdéseit Csendes esti i/iié»cái 'U'Lclti csuk u doha- jO VdiSUI J nyos ember tudj0 milyen jólesik cigarettára gyújtani. Még az asztalnál ülünk, 12 éves lányommal beszélgetünk. Halkan szól a rádió. — Tudod, lányom — mondom neki —, én még igazán nem érzem magam idősnek, hisz egy kicsit még a mai fiatalok között emlegetnek, de hidd el, nagyon irigyellek. Ne hidd, hogy az idősebbektől megszokott szándékkal mondom, egyszerűen csak azért, mert így van. Irigylem a ti korosztályotokat. — Ha visszagondolok, éppen ilyen idős lehettem, mint te, az én apám hasonló korú volt mint most én. Eljárt napszámba kapálni és csak késő este jött haza, csak ilyenkor találkoztam vele. Reggel korán indult, soha nem tudtam, este amikor hazajött, kérges kezével mesimogatta a fejemet. Ez volt minden. Tudod, az olyan nehéz munka, mint a kapálás, egy kicsit a szívét is elkérgesítette. Mi állandóan puszilhattuk, de ő csak ha messze utazott, akkor csókolta meg a családot. — Ha nem járt kapálni, követ törtek a falu szélén egy bányában. Egyszer, amikor a kőbányában dolgozott, ebédet vittem neki — sose felejtem el — és míg az ételesből a meleg levest kanalazta, mesélt, hogy milyen nagy köveket kell megmozgatni neki. Azalatt . keresi a pénzt. Míg a leves elfogyott, én is turkáltam a kövek között és milyen nagy öröm volt, amikor a gondosan elrejtett 20 fillért megtaláltam. Látod, fiam, aki dolgozik, megvan az eredménye. Ilyenkor boldogan újságoltam anyámnak, hogy én is találtam pénzt a kő alatt. — Barlanglakásban laktunk és az udvaron egy kis fészer állt, alatta csikótűzhely és egy nagy fatuskó. Azon üldögéltünk nyári estéken. Ott is vacsoráztunk, a térdünkre vettük a tányért és szürcsöltük az édesampám főttjét... — Tudod, mindenkinek vannak rossz emlékei, de ezek nagyon rossz emlékek... Csak az idő. Az széppé teszi. Persze, akkor csak a fiatalság volt szép. A barlanglakás ablaka másfél méter mély volt. Ha kinéztem rajta, nem láttam messze, előttünk egy nagygazdának volt a portája és a szalmakazal elfogta a kilátást. — Nekem is könnyebb lett volna, ha így kezdhetem, mint ahogy te kezded. Lehet, hogy nem vagy elégedett mindennél, mert hogy is lehetnél, de összkomfortos lakásban kezdeni... A rádió halkan szól az asztalon és a kislányom felerősíti: — Várj édesapa egy kicsit a meséléssel, mert most Zoránék következnek... Aztán csak úgy magamnak, gondolatban mondomi, hogy be kell fejezni a mesét, ilyesmivel nem untathatom a gyereket, hisz’ hol van már az az idő. Bizony hol van, én is érzem, de olyan jó lenne néha elmondani valakinek. Ahogy az évek múlnalc, egyre jobban nincs kínok elmondani. fínitnhinnm ma®ítm' h°av az újra nd$ltlIldpUUI visszatérő emlékek vastagra ráncolják a homlokomat, s ha egy percre egyedül maradok, úgy érzem, még mindig nyom a kő, a barlanglakás levegője... Ha vidám fiatalokat látok, lelkem mélyén örülök, milyen gondtalanok. De fáj, hogy soha nem tudtam ebben az életben önfeledt lenni. Szeretném elhagyni az emlékeimet, de ezek ragaszkodnak hozzám. Azért, ha meggondolom, mégis a gyerekek segítenek elfeledni a múltat. Takács József A minisztérium tavaly a Könyvtártudományi és Módszertani Központtal közösen gondos felmérést készített és megállapította: a nemzetiségi vidékek iskoíai és közművelődési könyvtárai még nem segítik kellően az anyanyelvi művelődést. Ezt csak részben magyarázza az a közismert tény, hogy az ötvenes években megalakult állami köz- művelődési könyvtárakat általában nem fejlesztették eléggé céltudatosan és tervszerűen, olvasóközönségük összetételének megfelelően. A megyei tanácsok által e célra szánt összegeket nem mindig használták fel arra, amire szánták. Az érdeklődésnek megfelelően Számottevő fordulatot hoztak ebben a minisztérium és a KMK határozott intézkedései. A többi között sikerült — egyszeri jelleggel — egymillió forintos keimtet biztosítaná a nemzetiségi területek könyvtárainak gyarapítására is. Nyolcvanezerért ajánló bibliográfiákat szereztek be, amelyeket eljuttatnak minden könyvtár vezetőjéhez, illetve kezelőjéhez. A fennmaradó igen tekintélyes összegért pedig a minisztérium megbízottai Csehszlovákiából, Jugoszláviából, az NDK-ból és Romániából rendeltek könyveket, főként e nemzeti irorlálmák legfrissebb termékeit. Ezeknek jó része olvasmányos, könnyebb mű, illetve ifjúsági könyv, hiszen az anyanyelvi irodalmat igénylő, új olvasóközönség főként a falusi fiatalok, az iskolások soraiból tobor- zódik Természetesen szép számban vásároltak műveket, a fenti országok klasszikus és mai, modern irodalmából is. így tehát az újonnan vásárolt könyvek összetétele a nemzetiségi lakosság minden, rétegének érdeklődését kielégítheti. A tanácsok feladata Az egyszeri nagyobb beruházás sok mindent megold, bár, persze, nem végérvényesen. Az említett országokban — akár nálunk is — hétről hétre újabb művek jelennek meg, amelyek az itteni nemzetiségi lakosság érdeklődésére is számot tarthatóak. Mi lesz tehát ezután a helyzet? A Művelődésügyi Minisztérium — az illetékes szervekkel történt megbeszélés alapján — erről is gondoskodott. A könyvek beszerzése — akár eddig — ezután is a területileg illetékes tanácsok dolga lesz, amelyek a nemzetiségi könyvtárak fejlesztésére kapott keretüket teljes egészében rendeltetésüknek megfelelően használják majd fel. Tájékozódás a megyéknél A beszerzés egyszerűsítése, megkönnyítése céljából a minisztérium megállapodott az Állami Könyvterjesztő Vállalattal, hogy évenként közösen tájékozódjanak a megyéknél: mennyi nemzetiségi nyelvű könyvre, milyen művekre tartanak igényt. Ennek alapján a vállalat központilag szerzi be külföldről a könyveket, a kértnél is magasabb példányszámban, úgyhogy azokat az itthoni boltokban is árusítják majd. Hazánk nemzetiségei tehát — miután oktatásuk kérdése megnyugtatóan megoldódott — az anyanyelvi könyvellátás dolgában is mihamarabb egyenrangú helyzetbe kerülnek a magyar lakossággal. G. Szabó László
