Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-21 / 169. szám
! Rétid, 1970. iÖlii*s 21. Hétfőn délután Budapesten nagygyűlésen emlékeztek meg arról, hogy 16 évvel ezelőtt kötötték meg az Indokínával kapcsolatos genfi egyezményt. Hantos János, a Fővárosi tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese mondott beszédet. — Ezen a gyűlésen is — hangsúlyozta Hantos János — követeljük, hogy az Amerikai Egyesült Államok haladéktalanul szüntesse be agresszív katonai beavatkozását Vietnamban. Kambodzsában és Laoszban. Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei — ebben biztosak vagyunk — kivívják szabadságukat, függetlenségüket, és saját elhatározásaik alapján alakítják országuk jövőjét, e helyről is üzenjük, hogy szabadságharcukat a világ jobbik felének tettre- kész segítsége és együttérzése Chan Tho Thong, a VDK magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, aki — Hantos János után — a nagygyűlés másik szónoka volt, többek között hangsúlyozta: az Egyesült Államok az elmúlt 16 esztendő alatt rendszeresen szabotálta az In- dokínára vonatkozó I954-es genfi egyezményt, valamint a Laosszal kapcsolatos 1962. évi genfi megállapodást, azért, hogy az indokínai országokat új típusú gyarmatává, katonai támaszpontjává tegye. A nagygyűlés részvevői állásfoglalásban rögzítették, hogy a világbéke megteremtésének első számú feltétele most a szégyenteli vietnami háború azonnali befejezése az Indokína népeit sújtó véres agresszió megszüntetése. KGST-ülés Moszkvában Hétfőn reggel a Ferihegyi repülőtérről elutazott Moszkvába, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 48. ülésére Apró Antal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Búcsúztatásánál jelen volt dr. Horgos (2-yula kohó- és gépipari miniszter, Gyenes András, külügyminiszter-helyettes, valamint F. J. Tyi- tov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Gmdúv Húsúk fogadta, A <szél Györgyöt felhívás a kormányokhoz Aezél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Garamvölgyi József, a KB osztályvezető-helyettese a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Prágába utazott. Délután Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára fogadta az MSZMP KB Prágában tartózkodó küldöttségét. Árvíz Csehszlovákiában A több napig tartó szakadatlan esőzés megduzzasz- totta a folyókat Morvaországban és Szlovákiában. Vasárnapra hirtelen megnőtt a folyók vízszintje Morvaország északi részén, főleg a lengyel határvidéken. A megvadult áradat, hidakat sodort el, házakat döntött romba és két fiatalember halálát okozta. Az Olse, Ostravice és főleg a Becva áradása eddig totói millió koronára tehető anyagi kárt okozott. A kitartó esőzés Morvaország déli részén is megduzzasztotta a folyókat, aminek következtében Gottwaidovban a víz elöntőibe a Svit vállalat egyes gyáregységeit. Szlovákiában is vasárnap fordult súlyosra a helyzet, amikor az Árva-folyó és a Poprád rohamos duzzadása miatt harmadfokú készültséget rendeltek el Zsolna, Trencsén, Nagyszombat, Érsekújvár és Komárom járásban. A szovjet kormány felhívást intézett valamennyi ország kormányához: Ostromállapot Kolumbiában Kolumbiában vasárnap újból ostromállapotot rendeltek el. Az intézkedés kiadására alig. 24 órával azt megelőzően került sor. hqgy Kolumbiában beiktatják az április 19-én megválasztott új parlamentet majd azt követően a Misáéi Pastrana Borrero, az újonnap megválasztott elnök átveszi hivatalát. Az ostromállapot keretében a kormány több szigorú intézkedést hoz»tt. Bejelentették például, hogy olyan vidékeken, ahol emberrablás fordulna elő, a rendfenntartó erők megszállnak minden helységet, és csak akjcor vonulnak vissza, ha feladatukat teljesítették. „Ez év' július 18-án, nyugat-európai idő szerint 14.45 óra táján, az Atlanti-óceán északi térségében, az északi szélesség 62 fok 25 perc és a nyugati hosszúság 29 fok 25 perc koordinátáknál, megszűnt a kapcsolat a 09303 számú Anteusz—22 szovjet repülőgéppel, amely á keflavi- Id (Illand) repülőtérről indult Peruba, hogy orvosi fel-' szerelést vigyen a földrengés sújtotta lakosságnak. A Szovjetunió kormánya azzal a kéréssel fordul man- den olyan ország kormányához, amelynek hajói és repülőgépei a történtek feltételezett térségének közeiében tartózkodhattak, vagy tartózkodhatnak, hogy nyújtsanak segítséget a repülőgép felkutatásához, és a személyzet megmentéséhez, vary adjanak bármi olyan tájékoztatást, amely kapcsolatos a repülőgép felkutatásával.” Rakéta robbant Thieu palotájánál S zokatlan — legalábbis az utóbbi időben példa nélkül álló — hírt közöltek a távirati irodák: két nagy erejű detonáció rázta meg Saigont. Mindkét robbanást olyan rakéták okozták, amelyeket a szabadságharcosok lőttek ki a dél-vietnami fővárosra. Szinte jelképes jelentőségű, hogy az egyik 122 milliméteres lövedék Thieu tábornok, köztársasági elnök palotájának közvetlen közelében robbant fel. önmagában természetesen nem kiemelkedő fontosságú esemény, ha egy, gyakorlatilag háborúban álló nagyvárosban két robbanás történik. Mindkét detonációt a körülmények avatják figyelemre méltóvá. Az amerikai propagandagépezet ugyanis egy ideje azt állítja, hogy Dél-Vietnam bizonyos változások színhelye. Időnként cikkek látnak napvilágot „nem látványos”, de érezhető, „lassú, de biztos” pacifikációs folyamatról, ami amerikai szóhasználat szerint a népi ellenállás gyengülését jelenti. Az igazság az, hogy Richard Nixon egész politikája elengedhetetlenül szükségessé teszi az ilyen állításokat. A vietaamizálás azt jelenti, hogy az amerikaiak funkcióit folyamatosan a saigoni bábrezsim hadserege venné át. Ha viszont Nixon nem tud felmutatni semmiféle „pacifikációs eredményt” Dél-Vietnamban, akkor: 1. Mit csinált ott mostanáig félmillió amerikai katona? 2. Mitől lenne nagyobb esélye bármiféle sikerre most a dél-vietnami kormánykatonaságnak, mint korábban volt? 3. Ma Dél-Vietnamban minden változatlan, akkor miféle siker volt a kambodzsai beavatkozás, amelynek állítólag.a délvietnami szabadságharcosok „fqhadiszállásáft és bunker- rendszerét” kellett volna elpusztítania? Nixonnak tehát semmire nincs nagyobb szüksége most Délkelet-Ázsiában, mint a győzelem, vagy legalábbis a részsiker látszatára. Ezzel magyarázható a „változó délvietnami helyzettel” kapcsolatos, a jelek szerint összehangolt. kommen Jár ok. Nemrég az egyik nagy lapban olyan kitétel is megjelent, hogy „ma már nehezen lenne elképzelhető bármiféle partizántámadás Saigon ellen”. A szabadsághareósok rakétatámadása, a robbanás Thieu elnök palotája mellett — mindez nemcsak az elegáns épületet rázkódtatta meg, hanem az egész Nixon-koncepció légvárának alapjait is. Vasas képzőművészek kiállítása A diósgyőri Vasas Klubban tegnap, július 20-án délután nyitotta meg Kiss Béla, az SZMT titkára a vasas képzőművészeti kiállítást. A Irta: Andrzej Zbych 44. Ugyanabban az időpontban, amikor Kloss elhagyta a Gestapo épületét, Ruppert kávét rendelt* a presszóban, s idegesen bámult a maga elé kiterített ú jságra, s a cigarettás dobozra, amelyet elkészített a lány számára. Ebben a percben sajnálta a lányt. Sajnálta, mert csinosnak és fiatalnak találta, s tudta, hogy a helyiségben üldögélő két civilruhás fickó perceken belül lecsap rá. Ahogy múltak a percek, sajnálata egyre erőteljesebben önmaga felé fordult. Hogyan juthatott idő, ő, Ruppert százados, hogy egy lengyel presszóban utálatos kis spicli szerepét játssza egy lánnyal szemben? A zongoránál egy idős ember játszott sok melléfogással egy ismert melódiát. Ruppertot máskor idegesítette volna ez a fals játék, mert gyermekkora óta játszott, s állítólag igen jól. többféle hangszeren, de most nem tudott odafigyelni. Csak önmagára, s a két gestapósra. akik percenként az órájukra néztek, mintha csak az ő perceit számlálnák. Kloss az Unra téren konflisba ült, s mipden óvatosságról megfeledkezve lengyelül szólt oda a fiúnak: — Siess testvér. A gyerek csodálkozva nézett rá, aztán mintha megértette volna a fura helyzetet, vágtára biztatta gebéjét. A presszótól néhány tízméternyire, a Ponya- novszkij utca sarkán kiszállt, s már ismét kimért német tiszt volt. Szíve elszorult bár az izgalomtól, de sétálva tette meg az utat a kávézóig. Rágyújtást színlelve megállt egy pillanatra az ablaknál, s látta, hogy Ruppert még egyedül van. — Hol lehet Anna? — riadt fel benne a kérdés, s még egyszer szemügyre vette a kávézót. Nem tévedett, Ruppert egyedül ült az asztalnál, előtte a cigarettás doboz, s Anna sehol. * Anna ugyanebben a percben a Wilcsa utcán sietett a kávézó felé. Amikor a Mokotovszkij-sarokhoz ért, észrevette, hogy szokatlanul néptelen az utca. Rossz előjelnek vette, hogy a járókelők eltűntek az utcáról. Egy trafikos éppen mellette rántotta le a redőnyt. Anna megállt egy pillanatra, s éppen kérdezni akart valamit, amikor szinte belerohant egy asszony, aki húzta maga után kenyeresszatyrát: — Fogdossák az embereket a Krucsej-sarkon — lihegte, s futott tovább. Anna rögtön útirányt változtatott, s közben megállapította, hogy már tíz percet késett. A Marsallkovszkijon látszólag i nyugalom volt. Az újságárus nagy hangon kínálta a Növi Var- savszki Kurírt, emberek álldogáltak a buszmegállónál, a sarkon egy szemüveges úr saját készítésű cigarettát árult. Anna ráköszönt.' mert ismerte valahonnan. Ügy rémlett a lánynak, hogy a lerohanás előtt az Erdőgazdálkodási Minisztérium tisztviselője volt. Köszönését egy mosollyal is kiegészítette, s továbbsietett. * Kloss várt. Megfeszített figyelemmel nézte az utcát, s találgatta, melyik irányból érkezhet a lány, ha egyáltalán jön. Kloss szerette volna hinni. hogy Anna nem érkezik meg. Közben azon töprengett, hogy Lothar figyelteti-e az utcát, s környékét? Észre kell venni Annát, mielőtt a kávézó közelébe ér — mondta újra meg újra magának. A megállóba érkező villamos egy percre eltakarta az utcát, s amikor az utolsó kocsi is elhaladt végre. Kloss megpillantotta a lányt. Milyen nehéz nem futni most — állapította' meg, ahogy átsietett az úttesten. Anna felé. Egy ky,to.pai teherautó majdnem elgázolta, s a fékcsikorgásra a lány is felfigyelt. Kloss melléje lépett, s egy mozdulattal kiütötte a lány kezéből a kis kézitáskát. — Bocsánat — mondta Kloss, s miközben lehajolt a retikülért, odasúgta: — Riadó! A Gestapo megszállta a presszót. Ruppert áruló. Anna megköszönte a táskát, s irányt változtatva eltűnt a környékről. Kloss végre egyedül maradt. Elindult a Mokotovszkij utcán, s mélyeket szippantott a cigarettából. Kábult volt egészen. Idegeinek feszültsége most kezdett oldódni. — Nyugodj meg, pajtás — mondta önmagának. — Ha nehéz is volt ez a tánc, már vége. Anna biztonságban ér haza. Megállt egy régi épület előtt, s szíve összeszorult az örömtől, amint olvasta a gyatrán lemázolt feliratot a falon: „Varsó harcol!” * Tizenkettő negyvenkor a két gestapós Rup- perthez lépett: — No, menjünk. A lány szimatot kapott. Ruppert kényszeredetten állt fel a helyéről. Érezte, tudta, hogy mi vár rá odabent, Lothar rezidenciáján. S már csak abban reménykedett, hogy az utcán még találkozhat a lánnyal, s akkor megoldódik minden. De a Marsallkovszkij utca néptelen volt. Már nem sajnálta a lányt. Már kívánta, hogy Lothar kezébe kerüljön. Mert ez jelenthetett számára valami reményt a menekülésre. Anna nem jött. S az iszonyú félelem egyre erőteljesebben hatalmába kerítette a századost. Tudta, sejtette, hogy igen nagy ára van az életének, s ezt aligha tudja megfizetni. Lothar már várta őket. Kifejezéstelen arccal nézett végig Rupperten, mintha életében először látná, s úgy, 'mint a hóhér méri végig áldozatát. A Sturmbandführer cigarettára gyújtott, s Ruppert hiába várta, hogy a megszokott mozdulattal feléje nyújtja a tárcát. Újabb félelem ébredt a századosban, s Lothar végre megszólalt: — Becsaptál minket, Ruppert — mondta pimasz hangon. — Pedig neked illene tudnod, hogy a Gestapót nem szabad becsapni. Ruppert szeretett volna tiltakozni a tegezés ellen, végtére is német tiszt, még akkor is, ha gyanúsítják. de tiltakozás helyett csak ennyit tudott kinyögni kétségbeesetten: — Ép igazán megbeszéltem a lánnyal a találkozóé Herr Sturmbandführer. Megbeszéltem, elhiheti nekem. (Folytatjuk Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődési Központ két festő- és egy szQbrá$zszakköré- nek tagjai mutatkoztak be a közönségnek, a kohászat 200 éves jubileuma alkalmából. A jubileum önmagában meghatározta bizonyos mértékig a kiállított alkotások tematikáját. Visszatérő, s mégis, szinte minden egyes képen új formában megjelenő téma a nagy múltú gyár hétköznapjainak megörökítése, az itteni munkásemberek képi megfogalmazása. Munkásszemmel a gyárról, az emberekről — ezt adhatták volna a kiállítás rendezői a bemutatkozás mottójául. Ez az életközelség, a munkával és a munkásokkal való együttélés adja meg a képeknek, és a kiállítás egészének azt a különös hangulatot, amely a látogatót megfogja. A-z egyszerűség, a nyílt, világos szerkesztésmód, a tiszta jó szándék jellemző az alkotások egészére. A kiállítók személyétől függetlenül, a legsikerültebb alkotásoknak a munkásportrékat érezzük, a belülről jövő ábrázolásníód miatt. Még a csendéletekben is ott vibrál a közösségi szemléletmód, az együtt felfedezés öröme — és ez adja a vasas képzőművészek kiállításának ériékéi. A jubileum tiszteletére megrendezett kiállítás megnyitásakor — amely az elmúlt húsz év egyik legnagyobb vasas képzőművészeti kiállításának számít — Káli Lajos, az LKM szociális és munkaügyi igazgatója, mintegy 16 ezer forint értékű jutalmat adott át a kiállítóknak eddigi társadalmi, népművelői tevékenységükért és a kiállításon való eredményes részvételért. A vasas képzőművészek kiállítását július 3(l-ig tekinthetik meg az érdeklődök Csutorán Nagygyűlés Budapestéi a genfi egyezmény évfordulóján
