Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-18 / 167. szám

ÉSZAK- MAGYARORSZÁG 2 Szombat, 1970. Július 18. Még nincs olasz kormány Az olasz kormányválság tíz nappal Rumor váratlan lemondását követően válto­zatúmul zsákutcában van. Andreotti kijelölt miniszter- elnök továbbra is a szociál­demokraták hajt hatatlansá­gával találja magát szem­ben, akik ugyanis semmilyen szinten sem hajlandók együttműködésre az OKP- vel. Andreotti különben már befejezte tárgyalásait a poli. tikai pártok vezetőivel a bel­politikai válság felszámolá­sáról és az új kormány meg­alakításáról. A keresztény­demokrata politikus most visszavonult és két napon belül újrakezdi megbeszélé­seit a tervezett négypárti koalíció vezetőivel, s ezután dönt majd, hogy elfogadja-e a kormányalakítási megbí­zást. Sziviet-egyipismi közléslény Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke és mi­niszterelnöke, pénteken ha­zautazott a szovjet főváros­ból. Nasszer az SZKP KB, a Legfelsőbb Tanács elnöksé­ge és a Szovjetunió Minisz­tertanácsa meghívására há­romhetes baráti látogatáson tartózkodott a Szovjetunió­ban. Moszkvában közös közle­ményt adtak ki a baráti lá­togatásról. A közlemény elmondja, hogy Nasszer elnök megbe­széléseket folytatott a szov­jet vezetőkkel, Leonyid Brezsnyevvel, Nyikolaj Pod- gornijjal és Alekszej Koszi­ginnel. Ennek során meg­állapították, hogy „egyöntetű nézeteket vallanak a közel- keleti helyzetet illetően, amely továbbra is igen ve­szélyes”. Kifejezésre juttat­ták törekvésüket, hogy to­vább bővítik és erősítik a Szovjetunió és az EAK ba­ráti együttműködését. Brezsnyev, Podgornij, Ko­szigin elfogadták a meghí­vást, hogy tegyenek látoga­tást az Egyesült Arab Köz­társaságban. Nagy részvéttel temették el Kiss Árpádot és Mikádé Áiadárt Jugoszláv gazdasági intézkedések A jugoszláv parlament il­letékes házai a szövetségi kormány javaslatára az or­Külpolitikai hírek Az amerikai légierő 7065 repülőgépet veszített a dél­kelet-ázsiai konfliktus ame­rikai részről történt kipro- vokálásától 1970. július 14-ig eltelt időszakban — közölte pénteken egy saigoni ameri­kai szóvivő. Az említett idő­szakban 3170 harci repülőgép és 3895 helikopter pusztult el. * Reggio di Calabriában pén­teken megkezdődött a városi hatóságok által elrendelt kétnapos nyilvános gyász, azzal kapcsolatban, hogy a közelmúltban lezajlott za­vargások során életét vesz­tette egy Bruno Labate ne­vű 46 éves vasúti munkás. Több mint háromezer rend­őrt mozgósítottak pénteken a rend fenntartására. * Moszkvában aláírták a Szovjetunió és Dánia gazda­sági és tudományos-műszaki együttműködési egyezményét, amely a gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttmű­ködés különböző formáit irá­nyozza elő. A kölcsönös kap­csolatok növelésére szovjet— dán kormányközi bizottságot alakítanak. * Kigyulladt egy amerikai repülőgép a törökországi Iz­mir közelében levő amerikai légitámaszponton. A repülő­gép rakománya baktérium- j fegyver volt. * Hatvan izraeli repülőgép j támadta pénteken a Szuezi- | csatorna övezetében levő tg., íjTtomi állásokat. A bom­bázások következtében egy egyiptomi katona életét vesztette, heten pedig meg­sebesültek. A támadó gépe­ket végül az egyiptomi lég­védelmi tüzérség űzte el. * Tel Avivban 18 évi bör­tönbüntetésre ítélték Pierre- Jean Sellam ismert tudóst, akit a zárt ajtók mögött megtartott tárgyaláson azzal vádoltak, hogy külföldi ügy­nökökkel tartott kapcsolatot és illegális szervezkedésben vett részt. szág gazdasági helyzetének megszilárdítása érdekében elhatározták: korlátozzák a költségvetési és általános fo­gyasztást, ezért zárolják az idei költségvetési többletet. Egy másik indítvány értel­mében — ideiglenes jelleg­gel — öt százalékos behoza­tali illetéket vezettek be a vámköteles árufélékre. Dr. Mikola Miljanics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökhelyettese mindkét in­tézkedést azzal indokolta, hogy az első fél év gazdasá­gi jelenségei arra utalnak, nem lehet teljes egészében megvalósítani az 1970-es esz­tendőre meghatározott gaz­daságfejlesztési feladatokat, kiegészítő rendelkezések vég­rehajtására van szükség az áremelkedések megfékezése és a gazdasági helyzet sú­lyosbodásának megakadályo­zása érdekében. Scheel Moszkvába utazik A Moszkvában létrejött megállapodásnak megfelelő­en július 26-án a szovjet fő­városba érkezik Walter Scheel, az NSZK külügymi­nisztere, hogy tárgyalásokat folytasson a szovjet féllel a kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó kérdésekről Pénteken a Kerepesi te­metőben a munkásmozgalmi pantheonban mély részvét­tel temették el Kiss Árpádot, az MSZMP Központi Bizott­sága és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány tagját, országgyűlési képviselőt, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökét. Részt vett a temetésen és az elhunyt ravatalánál díszőrséget állt Apró Antal, Nyers Rezső. dr. Ajtai Miklós. Ilku Pál, Kis­házi Ödön, továbbá a kor­mány és a Központi Bizott­ság számos tagja, a tudomá­nyos és műszaki élet számos vezető személyisége. Részt vettek a temetésen és díszőrséget álltak a bará­ti országokból érkezett kül­döttségek. Az MSZMP KB nevében Nyers Rezső mondott gyász­beszédet: — Pártunk Központi Bi­zottsága régi, ötször újravá­lasztott tagját veszítette el. aki fáradhatatlan volt a munkában, aki tapasztalt volt az élet sok területén, aki méltó volt az emberek sze- retetére, s akit szinte mind­nyájan szerettünk, gyászol­juk őt és emlékezünk. Huszonöt éves korától. 1943-tól a szocializmusért küzdött, ezért dolgozott a fel- szabadulástól kezdve Sashal­mon, a Ganz Villamossági Gyárban, majd országos hí­rű politikusként, hosszú ideig miniszterként. Értelmiségi ember volt, kinek életútja a munkásvilágból indult, aki értelmiségiként visszatért lé­tének forrásához, azonosult a munkásság osztálycéljaival. Munkásszülők gyermekeként, nélkülözések közepette váll mérnökké, konstruktőrré, a technika ismerőjévé, fejlesz­tőjévé, és lehet mondani, sze­relmesévé. A legnemesebb értelemben mondhatjuk róla: élt a kommunizmusért, meghalt mint kommunista.! A gyászbeszédek elhangzá­sa után Kiss Árpádot a munkás-gyászinduló hangjai mellett a pantheon sír­sétányán helyezték örök nyu­galomra. A gyászszertartás az Internacionálé hangjaival ért véget. * Pénteken a Mező Imre úti temetőben mély részvéttel kí­sérték utolsó útjára a 82 éves korában elhunyt Hilcádé Ala­dárt, a párt egyik alapító tagját, a magyar és a nem­zetközi munkásmozgalom ki­emelkedő harcosát. A munkásmozgalmi pan­theon fedett díszravatalozó­jában az elhunyt búcsúztatá­sára nagyszámú gyászoló kö­zönség gyűlt egybe. Elsőként az MSZMP Köz­ponti Bizottsága nevében Se­bes Sándor mondott búcsú­beszédet. Hikádé Aladár elv­társ halálával fájdalmas veszteség érte a pártot, a ma­gyar munkásmozgalmat — mondotta. — A pártnak olyan hű fiát gyászoljuk, aki 65 éven át harcolt a munkás- mozgalom soraiban. Élete összeforrott a párt történeté­vel. A munkások szerették, mert kész volt a nép ügyéért minden áldozatra. Az eVn''o- mók gyűlölték, mert minden izmában a forradalom ereje feszült A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ide­jén már kommunista volt, ezért találkozott össze életút­ja mindazokéval, akik Lenin magyarországi követőinek vallották magukat és meg­győződésüket tettekkel is bi­zonyították. Tegnap, július 17-én dél­előtt a városi tanács vb-ter- mében ülést tartott a Borsod megyei és Miskolc városi Népművelési Tanács. Marczi- niák Sándornénak, a Nép­művelési Tanács soros tit­kárának megnyitója után Gulyás István, a megyei ta­nács művelődésügyi osztá­lyának népművelési csoport­vezetője ismertette a megye közművelődési irányelveinek a IV. ötéves tervre szóló ter­vezetét. Készítésénél az MSZMP Központi Bizottságának 1968- ban közreadott művelődés- politikai irányelveit, a me­gyei pártbizottság és a me­gyei tanács határozatait és a májusban megtartott or­szágos népművelési konfe­rencia elvi megállapításait vették figyelembe. Termé­szetesen, az elkövetkező öt év közművelődési irányel­veinek meghatározásánál döntő szerepet játszott a megye jelenlegi kömű- velődésl helyzete. Hiszen a már elért eredmé­nyek és a még meglevő gon­dok, nehézségek figyelembe vétele elengedhetetlenül szükséges a jövő feladatai­nak meghatározásakor. írta: Andrzej Zbych 42. Kloss nem válaszolt. Magához szorította a lányt, s mentek tovább a Rózsa-fasorban, Varsó leg­szebb negyedének korzóján. Mentek egymás mel­lett szótlanul, s Hans arra gondolt, hogy fel kel­lene hívni magához a lányt, de gyorsan elhesse­gette a gondolatot, hiszen lehet, hogy nem is lesz szükség Benitára. Őrjárat léptei koppantuk a sötét utcán. A kö­zeli mellékutcából szakasznyi német fordult ki. Vezetőjük tisztelgett, Kloss hanyagul visszakö­szönt, s miközen balra fordította fejét, észrevet­te,- hogy egy ember siet a túloldalon. Menekül, gondolta, s tovább akart menni, de Benita is fel­fedezte már a túloldali járdán menekülőt. — Az őrjárat elkapja — nézett gonoszul vigyo­rogva Klossra. s máris csattant a kiáltás: — Halt! Az idegen futásnak eredt, s az őrparancsnok lőtt. Rövid sorozatban ötször egymás után. Az idegen futása megtorpant, majd élettelenül a földre zuhant. Kloss a pisztolyához kapott, de a lány megszorította karját: — Lőni akartál, Hans? Pisztollyal nem lehet olyan távolra pontosan lőni — s Kloss magán érezte a lány vallatóan hideg tekintetét. — Menjünk — mondta ingerülten Kloss, s be­lül fojtogatta a gyűlölet. Ránézett a lányra, aki éppen törölgette szemüvegéi, s így, a fekete ke­retes üveg nélkül még rútabbnak, még vissza- taszítóbbnak látta Benitát. Szerette volna elta­szítani magától ezt a békát, de a lány már ma­gához szorította, s nyirkos tenyerével megsimo­gatta arcát: — Menjünk hozzám, Hans. — Képtelenség — mondta Kloss. — Tisztes­ségtelen lennék, ha visszaélnék gyenge pillana­taiddal. De igazad van, menjünk. Hol a lakása kisasszony, ahová kísérhetem? — Ugyan, csak nem akarod azt mondani, hogy nem tudod, hová szállásolták el Henning pro­fesszort? — nézett rá csúfolódó arckifejezéssel a lány. — Töredelmesen bevallom, ezt elfelejtettem kinyomozni, de biztosíthatlak, hogy e mulasztás oka egyedül csak az, hogy eddig még mindig pontosan megjelentél a randevún, s nem kellett mozgósítanom felkutatásodra a Wehrmachtot. Ez az alakítás nagyszerűen sikerült — nyug­tázta Kloss —, de a lány tovább hitetlenkedett: — Ruppert sem árulta el? — Ruppert ismerős és nem barát — mondta szinte rendreutasítóan. — Ismerősökkel szemben pedig bizalmatlan vagyok. — Szóval nem bírod Ruppertet? — faggatta to­vább a lány. — Nem. Én a határozott és kemény embere­ket szeretem. — Én is — mondta a lány —, s te, remélem kemény vagy? * Másnap reggel, amint belépett az irodába. Rechte hívatta. Rechte még a régi iskola tisztje volt, született Abvvehr-tiszt, aki keserű szájízzel fogadta, hogy a háború felhígította az Abwehr sorait is. Jellemzőként emlegették róla, hogy még Canarist is új embernek nevezte bizalmas tár­saságban. Monoklis, szikár, bizalmatlan Abwehr-káder volt, aki hozzászokott, hogy beosztottjai néhány szavából is pontosan megértik, mit kel! tenniük. Most sem volt bőbeszédű. — Menjen el Lotharhoz. Tíz óra harminckor várja a Polizer Strassen. — Igenis. — Valamibe megint bele akarják ‘ütni az orru­kat az urak — mondta Rechte. — Hallgassa meg őket. Remélem, tud hallgatni? — Tudok — válaszolta Kloss. — Semmiféle beszélgetést nem kezdeményez Lotharral. Sejtetni kell csak vele, hogy az Abwehr mindent lát, mindent hall és mindent megjegyez, de nem dobja kártyáit kiabálva az asztalra. Az Abwehr csak akkor teszi ki az adut, amikor fon­tosnak tartja. Megértett? — Természetesen. Kloss tisztelgett és távozott. Nem árult el sem­mit abból a belső feszültségből, amelyet ez az utasítás váltott ki benne. Oka volt rá, hiszen Anna ma 12-lior találkozik másodszor Rupperttel, s ha a Gestapónál a beszélgetés másfél óránál tovább tart, nem tudja biztosítani Annát. Elindult Lothar központja felé, s közben azon töprengett, vajon Rechte tud-e valamit Ruppert- ról, s ha igen, mit? Az lett volna a legegysze­rűbb, ha megkérdezi Rechtét, hiszen az ilyen öreg rókák egész archívumot hordoznak a fejük­ben. De kockázatos dolog lett volna bármit is kér­dezni, Rechte úgyis rendreutasította volna, vagy legjobb esetben gyorsan másra terelte vol­na a beszélgetést. Rechte mindig csak azt hasz­nálja fel archívumából, ami neki, vagy Canaris- nak érdeke, s az egész Abwehrt afféle saját szer­vezetüknek tekintik, államnak az államban. És a Gestapo? — tette fel önmagának a kérdést, de erre sem tudott válaszolni. Megállt a szueskói sorompónál, s végignézett az utcán. Jól ismerte minden házát, minden fá­ját. Az utca végén lakott egykor Ludka néni, anyja testvére. Kloss most keserűen gondolt rá, hogy mindössze néhány száz lépés választja el gyermekkorának emlékeitől. S lehet, hogy ezt az utat évekig nem teheti meg. Teherautó állt meg a sorompónál. SS-ek ug­ráltak le, s egy embercsoportot taszigállak fel a platóra. Egy öregasszony, akiben egykori ta­nítónőjét .vélte felfedezni, üres tekintettel nézett át rajta. Felnyitották a sorompót, s Kloss tovább ment. De úgy érezte, hogy a tanítónő megvetően üres tekintete stigmaként égeti a hátát. Iszonyatosan fájt most neki az a szerep, amelyet játszania kellett. (Folytatjuk) Az irányelvek rögzítőd hogy közművelődési mun­kánk tartalmát a negyedik ötéves terv időszakában tár­sadalmunk két, egymással szorosan összefüggő feladató határozza meg: a megye ter­melési-gazdasági teljesítmé­nyének növelése, valamin1 a szocialista tudat és társa­dalmi magatartás sokoldalú fejlesztése. Különböző mű­velődési intézményeinknek fórumainknak e két felada­tot kell szem előtt tartaniuk munkaterveik kialakításánál' Az elkövetkező években arra kell törekednünk, hog? a művelődési intézmé­nyekkel szemben felállí­tott követelményeket, el­várásokat még inkább szinkronba hozzuk az adott anyagi lehetőségek­kel. Egyre sürgetőbben jelentke­zik az az igény, hogy ebbe^ megteremtsük egyrészt * társadalmi bázist, másrész* a szellemi és anyagi erők koncentrálását. A népmű­velési tanács tagjai hangsú­lyozták, hogy a közművelő­dési irányelvek kimunkálá­sánál — akár ^sak közok­tatásunkban — egyre inkább előtérbe kell kerülnie a ne­velési célkitűzéseknek’ Hangsúlyozottan vetették fel az intézményhálózat kor­szerűsítésének és a sze­mélyi ellátottság javítá­sának szükségességét. A vita után a Népműve­lési Tanács olyan állásfog­lalást hozott, hogy a megff közművelődési irányelvei >° alapot nyújtanak a közmű­velődési tervek elkészítésé­hez. Megyénk közművelődé­si irányelveit rövidesen tár­gyalja a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága is. A Nép­művelési Tanács olyan í8,' vaslatot terjeszt a vb elf’ hogy az vizsgálja meg, a vf’ ros és a megye anyagi e*'°j forrásainak egyesítéséve milyen lehetőség lenne af1* jj hogy a Herman Ottó Mákfj um belátható időn belül U) otthont kaphasson. Cs. A­Kinevezés A kormány dr. Papp !-a” '! jós miniszterhelyettest a nisztertanács Tanácsi Hivf' tala elnökévé, dr. Varga Jf zsefet a hivatal elnökhely151 lesévé nevezte ki.

Next

/
Thumbnails
Contents