Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

Vasárnap, 1970. június 14. ÉSZAK-MAGYARCSsZAG 5 Cuk rászüílctik, sajtdobozok, torlaalátctek Kitelepítések a veszélyeztetett területeken — Maximum felett az újabb árhullám — Ismét készültség a Bodrogon — Üjabb területek belvíz alatt Borsodi „vizesek" a Krasznán és a Szamoson — Csendesedik a Sajó a c n W arnrírl Szép útra tekinthet vissza Miskolc iparának az LKM után legrégibb üzeme, az 1782-ben alapított, különleges minőségű termékeiről neve­zetes Diósgyőri Papírgyár. A vállalati tanácskozó falán időtől sárgult, ereklyeként őrzött oklevél: Kossuth La­jos és Batthyány Lajos keze- írása tanúsítja rajta az 1846- os pesti ipari kiállítás rendi - rendezőségének elismerését. Frissebb kitüntetés is díszíti a helyiséget. 175 éves fenn­állása alkalmából a gyár kol­lektíváját a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tün­tették ki. I j termékek Az üzemi dinasztiák férfi leszármazottai ma is a fi­nom papír-gyártás mesterei. 1967-től kezdve aztán a férfi­akon kívül fokozatosan egy­re több nő is bekapcsolódott a termelésbe. A régi kazán­házat viszonylag kis költség­gel háromszintes üzemépü­letté alakították. Budapestről „kiköltöztetett” gépeket te­lepítettek a világos, központi fűtéses termekbe. A Papír­ipari Vállalat diósgyőri gyára a papírfeldolgozó ipar egyik hazai bázisává vált. A fel­dolgozás meghonosítása több szempontból is előnyösnek bizonyult. Egyáltalán nem igényel ipari vizet, aminek úgyis szűkében vagyunk. A gépek kiszolgálása egyszerű, könnyen megtanulható mun­ka, így a feldolgozás részben megoldja a diósgyőri szak­képzetlen női munkaerő el­helyezkedési gondjait. S ami ugyancsak fontos, javulnak a viszonylag kis üzem gazda­sági mutatói. 1968 tavaszától nyolcféle méretben formálódnak a kar­ton cukrásztálcák: évente több mint 80 millió darab készül belőlük. 1968. novem­berében kezdődött a kerek sujtdobozok készítése: a ha­zai évi igény 30—32 millió. A berendezés kapacitása azon­Özd a járás egyik legré­gebbi, mintegy 700 éves tele­pülése. A föld a környező hegyekben, völgyekben sok értékes, őseink életére, körül­ményeire utaló régészeti le­letet .rejt. Ahhoz azonban, hogy ezek múzeumi tárgyak­ká válhassanak, hosszú, fá­radságos feltáró, gyűjtőmun­ka szükséges. A gyárváros­ban - .ez a munka már húsz évvel ezelőtt megkezdődött. Kezdetben hobbynak tűnő egyéni gyűjtés formájában. A kisebb feltárásokat —egy­mástól függetlenül — több ember végezte, de így is olyan sok régészeti lelet ke­rül napvilágra, hogy felvető­dött a munka szervezetté, tervszerűbbé tételének gon­dolata. 1962-ben a miskolci Herman Ottó Múzeum és a megyei tanács támogatásával végül is megalakulhatott a múzeumbarátok köre Özdon is. Őslény lan i gyűjtemény A honismereti körön belül — ahogy ma nevezik — ré­gészeti, néprajzi, gyártörténe­ti és településtörténeti szak­csoportokat' hoztak létre, me­lyekben mór sokkal alapo­sabb munkára nyílt lehető­ség. Dobosy László, a 102. számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet Igazgatója vezeté­sével a régészeti szakcsoport több vitrinre való régészeti és őslénytani leletet gyűjtött össze, melyeknek egyik árié­ban ennél nagyobb. Remény van rá, hogy a közeljövőben Csehszlovákiába is megindul­hatnak az exportszállítmá­nyok. Két hete kezdődött el a csipkemintás tortaalátétek próbagyártása. Az eddig kül­földről beszerzett termékből 15 milliót használ lel évente vendéglátóiparunk. Csoma­golják már a „kisfogyasztók” számára készült famentes géppapírokat és tervezik a nálunk újdonságnak számító uzsonnacsomagoló tekercs gyártását is. Szociális gondok 1967 előtt a gyár dolgozói­nak alig negyedrésze volt nő, azok is jobbára alkalmazott­ként dolgoztak. Ma az üzem 440 körüli összlétszámúnak 55—60 százaléka nődolgozó. Természetesen a nagy válto­zás új gondokat, feladatokat hozott, és feszültségeket is szült. Csak néhány példa: A szociális létesítmények fejlesztése nem tartott lépést a megnövekedett igényekkel. Előfordul, hogy ketten kény­telenek megelégedni egy öl­tözőszekrénnyel. A gyár ud­varán ugyan mar ott állnak az új öltözőszekrények, de az egyik raktárhelyiség kiüríté­sével létesítendő pótöltöző is csak átmeneti megoldás lesz. A tíz éve épült, 25 férőhelyes óvodában ma negyven gye­rek zsúfolódik össze, azonban még így is több jogos igény­lőt el kellett utasítani. Igaz, az új munkahelyeken nem fenyeget foglalkozási ártalom, az egyórás üzemorvosi ren­delés mégis kevés. A gyár vezetői igyekeznek segíteni. A tervek elkészültek, az építkezések anyagi fede­zete biztosított. Ha sikerül szabad építőipari kapacitást szerezni, az óvoda építését azonnal elkezdhetik, utána sor kerül az öltözőre és az üzemi konyha bővítésére is. 1970 második félévétől kezd­ve napi két órára emelik az üzemorvos rendelési idejét, s kés darabja az Ózdi Kohá­szati Üzemek acélműi re­konstrukciója során felszínre került mammut-állkapocs- csont. Ritkaságszámba menő az intézetben kiállított sok ezer éves csigagyűjtemény is. Az ózdi honismereti kör tag­jainak munkáját, a gyűjte­ményük értékét mindennél jobban igazolja, hogy a Ma­gyar Tudományos Akadémia is nyilvántartásba vette. Dobosy László az őslény­tani leletek összegyűjtésén túl érdekes kísérleteket is végzett. Összegyűjtötte pél­dául az ózdi járás dűlőneveit, melyekből sok érdekes kö­vetkeztetést tudtak levonni A dűlőnevek segítségével si­került az upponyi völgyben 2—300 évvel ezelőtt műkö­dött vasolvasztó kemencék helyeit is megállapítani. 4 Gyártörténcti szakcsoport A gyártörténeti szakcso­port azzal a céllal kezdte meg munkáját, hogy meg­mentik az utókor számára a régi, ma már nem használa­tos kohász- és bányászszer­számokat. A nyolcéves mun­kájukat méltán reprezentáló gyártörténeti kiállítás meg­rendezésével ennél sokkal többet adtak. Az alakulásá­nak 125. évét ünneplő gyár történetét makettekkel, mű­ködésben levő modellekkel diorámákkal mutatták be Munkájuk értékét pénzben talán ki sem lehetne fejezni, foglalkoznak a terhes nők számára megfelelő munka­helyek kialakításával. Lgéssséges türelmetlenség A lányok, asszonyok egy része elégedetlen fizetésével, bár a feldolgozóban 1500 fo­rint körüli az átlagkereset. Belley Imre igazgató úgy gon­dolja, hogy ez természetes: az egészséges türelmetlenség mindig a fejlődést segíti. Igen, lehetne többet keresni, de ehhez az kell, hogy még jobban elsajátítsák a munka- fogásokat, s az is, hogy egyre többen iratkozza­nak be a szakmunkásképző tanfolyamokra, a távolabbi jövőben pedig a gépipari vagy a közgazdasági techni­kumokba. Vannak jelek, amelyek' ar­ra mutatnak, hogy formáló­dik már a nők kollektívája: a szakszervezetben már kel­lő súllyal érvényesül a véle­ményük, s kialakulóban van a brigádmozgalom is: a há­rom női brigád munkájának javulását kellő anyagi ösz­tönzéssel segítik. A hirtelen létszámnöveke­dés következtében a patinás üzem családias hangulata kissé megbomlott, a régi ha­gyományok veszítettek ere­jükből. Eddig ismeretlen, szokatlan helyzet állt elő a Diósgyőri Papírgyárban. A változás szülte gondok azon­ban megoldódhatnak, ha a ve­zetők újra és újra a valóság követelményeihez igazítják irányítási módszereiket. hiszen egyedül a finomhen­germű modelljének elkészí­téséért 400 ezer forintot is elkérnének. Féltett kincsük a 29 darabos eredeti fémbé­lyegző gyűjteményük is, melyhez hasonló komplett gyűjteménnyel kevés gyár büszkélkedhet. A szakcsoport vezetője, a gyártörténet egyik legna­gyobb ismerője, Vass Tibor is érdekes módon szinte vélet­lenül került kapcsolatba a honismereti munkával. — Tizenöt évvel ezelőtt az ÓKÜ versenyirodáján dolgoz­tam — mondja. — Ha láto­gatók, vagy újságírók jöttek Ózdra, a versenyirodán ér­deklődtek az üzem eredmé­nyeiről, s a gyár múltjáról, különösen a Kossuth-tal való kapcsolatról. Keveset tudtunk akkor még erről. Restelked­tünk is miatta. Alikor hatá­roztam el, hogy a meglevő kevés irodalom, dokumentum és idős emberek segítségével „felderítem” a gyár múltját Vass Tibornak a honisme­reti kör megalakulása után segítőtársai akadtak, s ma már csupán a gyártörténeti szakcsoportnak több mint húsz tagja van. S a kiállítás megrendezése előtt segítsé­gükre siettek az üzem KISZ- fialaljni, szocialista brigádjai is. Sok társadalmi munká­val járultak hozzá a kiállí­tás anyagának elkészítéséhez. „Múzeum” ládákban A gyárlörteneti kiállítás­nak két hét alatt több mint Szombaton óráról órára ag­gasztóbb hírek érkeztek az óriási, minden eddiginél na­gyobb árhullámot visszaszo­rító Körösök, a Kraszna és a Berettyó gátjairól. Embe­rek ezrei, gépek százai dol­goztak éjjel-nappal a veszé­lyeztetett töltésszakaszokon a rendkívül gyorsan emelkedő árhullámmal. Szinte emberfeletti mun­kával magasítják a gá­takat, építik a lokalizá­ciós vonalakat, s az egyes települések védelméül szolgáló körtöltéseket. A Kraszna árhulláma Ág- erdőmajornál szombaton már 5 centiméterrel haladta meg az eddigi árvízi maximumot. Még súlyosabb a helyzet a Sebes-, a Fekete- és a Fehér- Körös gátjain. Kőrösladány- nál a mostani árhullám már egy méterrel magasabb, mint az eddig mért legnagyobb vízállás. A Fekete-Körös Re­meténél fél méterrel halad­ta meg az eddigi maximu­mot. A megáradt Fekete-Kö­röstől fenyegetett falvak mélyebben fekvő részei­ről és a tanyavilágból több száz asszonyt, gyer­meket és beteget költöz­tettek biztonságos helyre. Ki kellett telepíteni a Sebes- Körös mentén fekvő Üjnyí- rád és Csökmő községek la­kosságát is. A Berettyó árhulláma is egy méterrel meghaladja a maximumot. A Berettyó és Sebes-körös összefolyásánál körgáttal kellett körülvenni a veszélyeztetett Kohári közsé­get. A Szamos áradása némi­nyolcezer nézője volt. A ven­dégkönyvben egymást érik a látogatók elismerő bejegyzé­sei, s javaslatai, hogy az anyagot állandó kiállítási te­remben helyezzék el. Taná­rok részéről olyan javaslat is született, hogy a kémiaórá­kat (vasgyártásról) a kiállí­tási teremben kellene meg­tartani. A helytörténeti múzeum igénye Ózdon tulajdonkép­pen már a korábbi években jelentkezett. Csak lehetőség nem volt rá. A kiállított, ér­tékben ki sem fejezhető anya­gokat most is gondosan lá­dákba csomagolták, s gondo­san elraktározták, remélve, hogy hamarosan kicsomagol­hatják újra. — Mik a gyártörténeti szakcsoport közeli tervei? — A gyártörténet technikai részének feldolgozását már befejeztük — mondja Vass Tibor. — Most a dolgozók munkakörülményeinek válto­zását és a régi szokásokat gyűjtjük össze. Ebbe a ruhá­zat, étkezés is beletartozik. Érdekes, hogy már száz év­vel ezelőtt is voltak „ózdi specialitások". A témába be­letartozik a „kétlakiak” kö­rülményeinek feldolgozása. Tervünk még a munkásmoz­galom helyi fejlődésének megismerése is. Tóth István leg lelassult, de a helyzet itt is válságos. Tovább magasít­ják és szélesítik a községe­ket védő körgátakat. Tibor- szállásról és Mérkvállajból mintegy száz családot kellett a községek magasabban fek­vő részeibe telepíteni. A Sebes-Körös árhulláma a legújabb jelentések szerint már 3—4 centiméterre meg­közelítette a gátak koroná­ját, s az áradás tovább tart. Szeghalommal szemben meg kellett nyitni a bal parti gátakat. Itt hatal­mas víztömeget bocsáta­nak be úgynevezett vész­tározókba. Így csak me­zőgazdaságilag müveit területek kerültek víz alá, de az árvíz nem fe­nyegeti a sűrűn lakott területeket. Romániában átszakadt a Fe­kete-Körös jobb parti tölté­se. A kiömlő víz egyelőre nem fenyeget magyar terüle­teket. Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság szomba­ti tájékoztatása szerint me­gyénkben is gondokat okoz az újabb árhullám. A Bodrog gátjain ismét el kellett ren­delni az elsőfokú árvízvédel­mi készültséget. Tovább árad a Tisza is. Záhonynál 24 óra Tokaj. Amint a krónika feljegyezte, jövőre lesz 900 esztendős. Régi öregektől hal­lottam, hogy egykor „sár­kánytemető” volt itt. A nagy sír egészen Sátoraljaújhelyig húzódik. A fejfa a Kopasz­hegy. A bor, amely a lejtő­kön terem erős, mint a sár- | kányvér. Túl a meséken Ma már túl vagyunk a meséken, s a Kopaszhegy sem kopasz, hiszen a XX. század vége technikai csodái­nak egyik legbeszédesebb bi­zonyítéka mered az égnek; karcsún és erőteljesen. Ott van a tokaji tv-torony. Az egyszerű ember számára technikai titokként: láthatat­lan, elektromos hullámokban adja tovább ez a torony az ország, a világ legfrissebb hí­reit, képeit, eseményeit. A csúcsról le, egészen a meg­szelídült lejtőkig, ahol a gaz­dag szőlőskertek virítanak, s éppen most bontanak virágot, nőnek a muskotály apró le­velei, gazdagon burjánzik a mintegy évtizede telepített fenyő- és akácerdő. Nyárba szökkent a toltaji élet. A hegy alatt szép, jól ápolt, tágas portált: házak, régiek és újak, széles és szűk kis utcák, évszázados törté­nelmet hirdető pincelabirin­tusok. Bennük pihen, érik a hegy leve. E nagy község, amely mintegy 5 ezer em­bernek ad otthont, kenyeret, békességet, minden túlzás nélkül nemcsak él, hanem virul is. Aligha van a világ­nak olyan tája, ahol ne hal­lottalt volna Tokajról. Most jártam ott, alig pár napja. Találkoztam is néhány unatkozó, nagyltocsis turistá­val. Nyugatiak. Lehet, hogy milliomosok. Láttam: elbá­mészkodtak a csodálatos kör­nyezetben, az egész tájon. Az egyik némettől azt is hal­lottam. hogy Tokaj a világ­ban: fogalom. Vendégek fogadására Nos, nem ártana, ha iga­zán azzá tennénk. Erre gon­alatt egyméteres, Tokajnál és Polgárnál 24 centiméteres áradást mértek. A Tisza bodrogközi gát­jain már másodfokú a készültség. Dél-Borsod­nál is tovább folyik a vé­dekezés a már teljesen átázott töltéseken. Megyénk vízügyi dolgozói nemcsak a Borsodot védő gá­takon állnak helyt, hanem műszaki dolgozók és gátőrök jelentős csoportja, valamint a tiszapalkonyai gépesbe ; ÁKSZ-osztag tagjai ott küz­denek a Szamos és a Kraszna védvonalán is. Az elmúlt 24 órában me­gyénkben újabb mezőgazda­ságilag művelt területeket öntött el a belvíz. A nagy esőzések miatt szombaton már több mint 32 ezer hold került víz alá. A belvizek nagy károkat okoznák a vetésekben. Asz'- vattyútelepek éjjel-nappa' üzemelnek. Óránként több tízezer köbméter vizet emel­nek át a folyókba. A Hernád és a Sajó borsodi szakaszáról jó hírek érkez­tek. A kezdődő árhullám mindkét folyón lecsendese­dett. doltam, amikor leültem be­szélgetni Tömöl Miklóssal, a helyi tanács elnökével. — Hatvan esztendő után végre befejezik a vizműve- sítést — mondja az elnök és azután úgy javít, hogy ebben az évben 1200 méter vízve­zeték bővítésével 98 százalé­kos lesz a lakosság, a köz­ség központi vízellátottsága. — Persze, legtöbbet azért az utóbbi 10 évben tettünk. Most arra vár a község, amely március óta nagy­község rangját viseli, hogy végre megkezdjék a 38-as fő- közlekedési út építését. Máris annyi terv van: épí­tik az utat a campinghez, az idén új úttörőtábor színesíti Tokaj nyári életét; 100—200 négyszögöles telkeket oszta­nak a bodrogkeresztúri út és a tokaji tsz-major között; szép üdülőtelepet akarnak itt kialakítani. Tokaj máris sok-sok ven­déget tud fogadni. Csak egy a baj, hogy az átfutókat. Van sok pince, kitűnő a bor. de kellene az üdülő, a szálloda és még sok olyan más intéz­mény, amely marasztalja a vendégeket. Több emberrel beszéltem Tokajban. Vezetővel és egy­szerű lakókkal is: mindenki így vélekedett. Ha Borsodban nagy turistaforgalmat lehet kialakítani, itt Tokajban iga­zán van erre lehetőség. Van víz és minden, amit szem és száj, esztétikai és turisztikai igény kíván. Csodálatos tájak Igen, Tokaj 900 éve ismert, mint település. Híres szőlő- vesszein 600 esztendeje terem a nemesszőlő. A királyok, a fejedelmek bora, amelynek értékét mindig kincsekben mérték. Csodálatos a táj, az itt élő emberek, bennük a mun­kakedv. a mindig többet- akarás. Azt hiszem, ezt kel­lene jobban ösztönözni és jobban értékesíteni, érdemes volna több áldozatot hozni érte. Cscngeri Ervin T. L. A mammutcsontoktól a gy ár történetig A régiségek ózdi kutatói A „sárkányvér ” városa Nők a papírgy

Next

/
Thumbnails
Contents