Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

üSZAK-MAGYARORSZÄG 4 Vasárnap, 1970. június 7. A miskolci ““rt portműsor hangzott el nem­rég a Kossuth rádió műsorá­ban. Május 13-án pedig Lil­lafüredről hallhattuk az együttest, amint élő adásban koncertezett egy nyugatné­met zenekarral, oly módon, hogy a nyugatnémetek Bad Drinburgban álltak a mikro­fon előtt. Ez a külföldi kap- csolásos koncert volt egyéb­ként a miskolci szimfoniku­sok egyetlen rádióközvetilo­sé az 1969—70-es évadban. Az előző, 1968—69-es évad­ban 73 fellépése volt az együttesnek. Ebben a Filhar­mónia bérleti koncertjei, a szakszervezeti segítséggel rendezett munkásszállási, művelődési házi koncertek, a miskolci avasi templomban és a diósgyőri várban tartott hangversenyek, nemkülön­ben a budapesti és más ven­dégszereplések foglaltatnak benne. A most záruló évad­ban hetvenszer léptek közön­ség elé, és az évad végéig még tíznél több hangverseny várható. Többek között Öz- don, Kazincbarcikán. _ Diós- győr-vasgyárban, a diósgyőri várban és Aggteleken. Az évad végéig minimáli­san nyolcvan fellépéssel szá­molhatunk, mégis az a zene­kar vezetőinek, nemkülönben a zenekar barátainak véle­ménye, hogy lehetne több fellépésűk is, főleg pedig le­hetne több találkozásuk a miskolci közönséggel. Sajnálatos módon a miskol­ci zenei élet nagyrészt úgy tudatosul sokak tudatában, hogy filharmóniai _ bérlet, avasi koncert, diósgyőri vár­koncert. és a helyi szimfoni­kus zenekar arra való, hogy ezeket ellássa. Több lehető­ség van pedig a zenekarban, de kevés az alkalom a muzsi­kálásra. A Filharmónia a ma­ga tervben előírt bérleti kon­certjeit szervezi, esetenként rendelt, vagy telt házzal megvett más koncerteket is, de ahhoz, hogy a közönség különböző rétegeihez, ne csak egy állandó koncertlátogató csoporthoz jusson el a zene, több szervezési munka válna szükségessé. A íilSaarmóuia versenyének műsora nagy­részt egy, már meglevő kö­zönségcsoport igényeire épül, és viszonylag keveset gondol­nak az új közönséggel. A várkoncertek és avasi hang­versenyek közönsége is nagy­részt kialakult, a gond most már a művelődési házak láto­gatóinak megnyerése lenne. Elsősorban a tanácsi irányí­tású intézményekben, mert a szakszervezetieknél az erre való törekvés már évek óta megvan és bizonyos eredmé­nyeket fel is mutathat. Pél­dául Kazincbarcikán, az új művelődési központban igen sikeres volt egy hármas hangversenybérleti sorozat, és a tapasztalatokra építve, jövőre is szeretnének itt több hangversenyt tartani. A következő évadban a ze­nekar a szakszervezet támo­gatásával matinésorozatot szervez a Rónai Sándor Mű­velődési Központban, az Ady Endre Művelődési Házban pe, dig, amely tanácsi irányítású, esti hangversenysorozattal próbálkoznak. (Sajnálatos, s itt kell megjegyezni, hogy két ipari városunkban, Úzdon és Ueninvárosban nehezen tud talajt találni a szimfonikus zenekar. Ünneni alkalmakra mindig meghívják, de kon­certjeit nem igénylik. Pedig a helyi zeneiskoláknak is se­gítséget jelentene, ha a nö­vendékek rendszeresen zene­kari koncertet élvezhetnének s a város közönsége is meg­ismerkedhetne a zeneiskolák tanári koncertjein túlmenően a nagyzenekari hangverse­nyek élvezetével. Nem kon- kurrenciát, segítséget jelente­ne.) A miskolci együttes egyik legfőbb erénye fiatalos fris- sesége. Ha számba vesszük a zenekar tagjainak életkorát, az átlag nem éri el a 30 esz­tendőt. A Zeneművészeti Fő­iskola helyi tagozatának nö­vendékei sok jó gyakorlatot szereznek az együttmuzsiká- lásban. s általában a fiatalok, akik itt szerzik meg az együttmuzsikálás gyakorla­tát, még nem rutinos zené­szek ugyan, de ügyszeretők, lelkesek, jó ígéretek, és a ze­nekar gyakorlottabb tagjai­val együtt nagyon jó együt­test alkotnak. Á rendszeres sz^rői szóltunk az előbb. Az eddigi 70 koncertben volt két buda­pesti hangverseny is, de nem ez a'ritka vendégszereplés és a Miskolcon való rapszódikus ritmusú fellépésssorozat je­lenti ezt az éltetőelemet, ha­nem valami egyenletesebb, állandóbb, fokozottabb igény- bevétel, szereplés. A városi koncertéletet nem annak kel­lene jelentenie, hogy kisebb- nagyobb neveket láthatunk a plakáton vendégként. Akkor volna jó zenei élet egy vá­rosban, ha mind szélesebb közönségréteghez jutna el a zene élvezetének öröme. Több koncert, változatosabb műsor lehetne így. Nem kel­lene például, nem tudná mi okból, „titokban tartani” az ifjúsági koncerteket. Kapja­nak azok is nagyobb nyilvá- . nosságot. Érdemes itt is megjegyezni, hogy az ifjúsá­gi zenei élet nem azonos a bérleteladással. Vannak na­gyon jó iskolák ilyen tekin­tetben, például a Palóczy ut­cai kolégium, vagy a Kilián Gimnázium, Mezőkövesd,' de nem ritkaság az olyan iskola sem, ahol megveszik a bérle­tet, s ezzel nagyrészt le is tudták a zenei igények ki­elégítését. A zenekar munkájáról szólva, ismételten felötlik egy régi kívánság: a közeljö­vő tervei közé kellene iktat­ni a miskolci operatársulat visszaállítását. Az új vidéki színházi hálózat négy. nagy színháza közül csak Miskolc­inak nincs operája, mert 1957-ben kényszerhelyzetben meg kellett szüntetni, s az­óta még nem került sor visz- szaállítására. Hogy a miskolci szimfonikusok a munkásszál­lások, művelődési házak rendszeres felkeresésével so­kat tesznek a zenei művelt­ség terjesztéséért, bizonyítja, hogy az együttest 1909. de­cember 31-én szakszervezeti művészeti díjjal tüntették ki. A művészeti együttes azon­ban nem tud mindenkor ön­maga propagálásával, me­nedzselésével is foglalkozni, és nem láthatja el a zene terjesztésén felül, egy propa­gandaszerv munkáját is. Az eddiginél jobban kellene fel­kelteni az igényt a szimfo­nikus zenekari muzsika, az együttes munkája iránt. Mis­kolc városa a művelődési al­kalmaik propagálásában or­szágosan is figyelemreméltó módon élen jár. De feltétle­nül kívánatos lenne, hogy a nagyszerű importrendezvé­nyek — filmfesztivál, grafi­kai hiénáié stb. — jó népsze­rűsítésén kívül, saját zenei együttese mindennapi mun­kájának is ne csak hű sáfá­ra, hanem kevésbé szerény propagátora legyen. Benedek Miklós Növendékhangverseny Szikszón A szikszói Petőfi Művelő­dési Központban a zenét ta­nuló gyermekek megtartották évzáró növendékhangverse­nyüket. Megemlékeztek Bee­thoven születésének 200. év­fordulójáról, s arról, hogy fiatal korában a nagy muzsi­kus kimentette a rajnai nagy »árvízből beteg édesanyját és testvéreit. Ugyancsak meg­emlékeztek Liszt Ferencről, akinek az 1832-es magyaror­szági árvízzel kapcsolatos jó­tékonyságát a zenetörténe­lem lapjai őrzik. A gyerme­kek azt is elhatározták, hogy a növendékhangverseny be­vételét felajánlják az árvíz- károsultak megsegítésére. A bevétel — 300 forint — ugyan nem nagy összeg, de példázza a gyermekek szép segítőkész­ségét Kecskevágás Mazsaroff Miklós munkája Hétfőn tartják meg az idei tanév utolsó tanítási nap­ját az iskolákban. A tanév­záró ünnepélyele június 14-én lesznek: s akkor ki-ki az év- * közi munkája alapján meg­kapja a bizonyítványt Mint mindig, most is lesznek, akik nyugodt lelkiismerebtel várják a bizonyítványosztást, s olyanok is akadnak, akik­nek bizony, az idei nyáron is tanulniuk kell majd. Pótolni mindazt, amit szeptembertől júniusig elmulasztottak. Az utóbbiaknak bizony, meglehetősen felhős lesz a nyaruk — s talán elgondol­kodnak: nem lett volna-e jobb a tanévet rászánni a szorgalmas, lelkiismeretes ta­nulásra. Szerencsére ők van­nak kevesebben, a tanulók túlnyomó többsége többé-ke- vésbé becsületesen helytállt a tanév során, s igyekezett ké­pességeinek megfelelő érdem­jegyet szerezni. Most pedig már örülnek a kedden kez­dődő szünidőnek, a gondtalan vakációnak. A szakfelmye „Itt minden jó ügy beso­roz” — ezzel a Váci Mihály idézettel jellemezhető legta­lálóbban Szentpéteri István, a sárospataki Zrínyi Ilona Átalános Iskola kémia-mate­matika szakos tanára, megyei szakfelügyelő. Kerek három évtizede pedagógus. 1940-ben végzett Sárospatakon, a ta­nítóképzőben. Csak hosszú, kényszerű kitérő után, alap­jaiban megváltozott helyzet­ben juthatott el a szándéka szerint való szakosodáshoz: 1952-ben szerezte meg az Egri Tanárképző Főiskola le­velező tagozatán az általános iskolai tanári oklevelet. — Az indítást még a taní­tóképzőben kaptam dr. Egey Antal tanártól. A sokat em­legetett pataki hagyományok közül hadd utaljak arra, hogy itt Comenius alapveté­se óta jelentőségüknek meg­felelő teret kaptak a termé­szettudományos tárgyak. Er­re ma különösen időszerű emlékeztetni, amikor a mind­inkább gyorsuló tudományos­technikai fejlődés közvetlen meghatározójává lett min­dennapi életünk alakulásá­nak, s az iskolai oktató-ne­velő munka sem vonhatja ki magát a rohamos iramú vál­tozás hatása alól — érvel rögtön a lényegre törekedve Szentpéteri István. A szakfelügyelő afféle homlokráncoló tanügyi revi­zorként került a köztudatba — összekeverve a hangzásá­ban hasonló, hajdani tanfel­ügyelőével még abból az idő­ből, amikor a nádpálca volt a pedagógus-gyakorlat fő szimbóluma, s a rettegésben tartott nebulóknak az szol­gált ritka káröröm alkalmá­ul, ha látták, hogyan szorong félelmetesnek tudott tanító­juk, tanáruk a tanfelügyelő látogatásának már a hírére is. A mai szakfelügyelő sok­kal inkább hasonlítható a kutató üzemmérnökhöz, aki­nek az a fő feladata, hogy a szaktudomány új eredmé­nyeit segítsen mielőbb beve­zetni a gyakorlati munkába. — Nem különösen kedvező feltételek között, hanem az átlagiskolában kell bebizo­nyítanom, hogy a pedagógiá­ban is csak az érhet el iga­zán jó eredményt, aki követi szaktárgya és az oktatás el­méleti fejlődését, szüntelen fejleszti ismereteit, módsze­reit. Például az én fő tár­gyamban, a kémiában átla­gosan ötévenként lényegesen módosul az ismeretanyag. 'Egyetlen szaktanár sem érhe­ti be tehát pályafutása vé­géig annyival, amennyit az egyetemen, vagy a főiskolán megtanult. Mindenekelőtt er­ről kell meggyőznöm kartár­saimat. Persze, ez csak akkor sikerül, ha egy grammal sem kívánok többet senkiitől, mint amennyit án is megteszek. Az arányos kölcsönös igé­nyesség készteti Szentpéteri Istvánt árra, hogy fáradságos hivatalos elfoglaltságán felül — egymaga látja el me­gyénkben a kémiai szakfel­ügyeletet 1964 óta. Majdnem 300 iskola gondja az övé. Ha­vi utazási átlaga több mint 1000 kilométer, részt vesz a második otthonának vallott Egri Tanárképző Főiskola oktatás-módszertani kísérle­teiben is. Nemrég készített figyelmet keltő alapos tanul­mányt a programozott kémia oktatásban szerzett tapaszta­latairól. — A tanulók túlterhelésén kell könnyítenünk. Ne lec­két magoljon, hanem az ösz- szefüggéseket értse meg. A pedagógus akkor végez jó munkát, ha a tanulót önálló feladat megoldására teszi ké­pessé, arra, hogy maga is­merje fel a jelenségekben a törvényszerűségeket, hogy ne zavarják meg attól a tudat­tól, mennyire bonyolultan összetett a valóság, hogy a különböző megoldási lehető­ségekkel egyaránt eljuthat azonos helyes eredményhez. Példás pedagógiai és szak- felügyelői munkájáért Szent­péteri István az idei pedagó­gusnapon megkapta" a kiváló tanár kitüntetést. Bcrecz József S itt álljunk meg egy pil­lanatra. A televízió Szülők — nevelők egymás között so­rozatában, a közelmúltban érdekes és tartalmas beszél­getésnek lehettünk szem- és fültanúi. Gyerekek mondták el, milyen tervekkel, elkép­zelésekkel indulnak neki a csaknem háromhónapos va­kációnak, pedagógusok ösz- szegezték az általános tapasz­talatokat. Mert bizony örök téma a vaíkáció helyes kitöl­tése, a tartalmas, mégis pi­hentető programok kiválasz­tása. Az időlekötöttség alól felszabaduló gyermek — legalábbis a kezdeti időszak­ban — legszívesebben „ahogy jön, úgy jön” elv alapján tölti el óráit. Ez a spontán reakció azonban csak rövid ideig tarthat. Igazi élményre, sőt, élményekre van szüksége a szó legnemesebb értelmé­ben. S ami még nagyon fon­tos: szüksége van a változa­tosságra, a lakóhelyéről való kimozdulásra is. Az úttörőszervezet és a KISZ ezen a nyáron is szer­vez üdülő- és építőtáborokat, amelyekben sok ezer fiatal vesz részt. Ez feltétlenül hasznos. Sokan mennek el szüleikkel nyaralni, vagy ép­pen rokonlátogatóba, de bi­zony, olyanok is akadnak szép számmal, akiknek a nyár legfeljebb csak a nap­közi otthoni foglalkozásokat hozza magával. Ilyenkor csak szerencse, ha mód van rá, hogy a napközi otthoni tá­borok valahol a zöldben üs­sék fel sátrukat. A pedagó­gusok bizonyára tudják már, kik lesznek azok a gyerme­kek, akik. mindvégig napközis táborokban töltik a nyári szünidőt — vagy legalábbis a nagyobbik részét —, s az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan idén is megpró­bálnak valami változatossá­got vinni a szünidei napok­ba. A nyár — természetesen — kínálja a maga sajátos örömeit: a strandolást, a ki­rándulásokat, de azért jó lenne, ha a szülők és a gye­rekek nem feledkeznének meg a komolyabb elfoglalt­ságokról sem. Ilyenkor, ami­kor a „tanulás réme” nem lebeg fejük felett, jó lenne, ha a gyerekek egy kicsit több időt fordítanának az olva­sásra is. Elő lehetne venni a következő tanév kötelező ol­vasmányait, s azokat az érde­kes könyveket is, amelyek nekik íródtak. S azután a felső tagozatosoknak és a középiskolásoknak az sem ártana, ha mondjuk, hetente egy alkalommal megnézeget­nék nyelvkönyvüket. A felej­tés ördöge sajnos, majdnem mindenkit megkísért, s a „ki­hagyás” bizony, alaposan megviseli a nyelvtanulást. Egyáltalán nem arra van szükség, hogy a nyarat mind­végig tanulással töltsék a gyermekeink, hiszen a nyár egyet jelent a pihenéssel. De az igenis jó lenne, ha nem jelentene teljesen egyet a tankönyvek sarokba dobásá­val, s legalább néhány órát rászánnának bizonyos isme­retek megőrzésére, felfrissí - tésére. Mindössze néhány óráról van szó — s ez a ki:- „befektetés” megtérülne r következő tanévben. Azok nak, akiknek nem sikerük az idei tanév, s pótvizsgára kényszerülnek, ez bizony, kö­telességük. önmaguk érdeké­ben. Cs. A. Nyolcvc . 2ll©p:* y?-. de lehetni® több is ) MATÓ GYULA: <o© Örökség ) Bennem ( fogant idegrezdülések s mozdulatokká lesznek S Ereimbe ) apám nyugalmából < jutott < Felelősségét ( homlokom mögé zárta ( Kezében váltók S döcccntek acél-bikák parancsoltja < táskájában az egyszerűséget s esténként hazahozta s Hűségét anyám $ ujjaim köré fonta ^ Mikor megszülettem ( a völgyekben S valami dobbant s Megtört homloké > tölgyek bólintottak ' ágaikba kapaszkod: S szelek tanítottak rm p p v líamey Tagest — nyár előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents