Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2

Vasárnap, T970. június 7.

A sátoraljaújhelyi járás pedagógusait a járás székhelyén, szombaton délelőtt rendezett központi ünnepségen dr. Németh Pál, a járási pártbizottság első titkára köszöntötte, Ünnepi beszédében a közművelődés negyedszázados íeilődését méltatta. Azoknak a pedagógusoknak, akik 25. illetve 20 éve megszakítás nélkül a járás területén tanítanak, jubileumi törzsgárda jelvényeket adott ót Deák Imre, a művelődésügyi osztály vezetője. Ezután került sor a munkában kitűnt nevelők, igazgatók meg- jutalmazására. A bensőséges ünnepségre meghívták a nyugdíjas pedagógusokat.

Délután Sátoraljaújhely pedagógusait köszöntötte a művelődési központban tartott ünnepségen Szakács Albert, a városi pártbizottság titkára. A törzsgárda jelvényeket Vavrek István, a városi tanács vb-elnöke nyújtotta át a nevelőknek.

Sárospatakon, az ősi iskolavárosban ugyancsak szombaton délután került sor a pedagógusnapi ünnepségre. A tanítóképző intézet dísztermében rendezett ünnepségen köszöntötték a városnak és tanyavilágának valameny- nyi nevelőjét. A negyedszázada Patakon tanító pedagógusok megkapták a jubileumi törzsgárda jelvényt. '

Viráq nélkül

Miskolcon, a selyemréti S. számú Általános Iskolában rendhagyó módon ünnepelték a pedagógusnapot. Ünneplőbe öltöztek a kisdiákok, ünneplőbe a pedagógusok is. Kedves kis köszöntők hangzottak el. Még könnyek is szöktek a pedagógusok szemébe, látván tanítványaik szeretetét. ragaszkodását. Nem is hiányzott az a valami, ami nélkül pedig eddig elképzelni sem tudták volna ezt a szép ünnepet.

Ebben az iskolában nem roskadoztak tegnap virágoktól a padok, nem kellett taxit hívni a pedagógusoknak a sok virágcsokor hazaszállításához. Legfeljebb egy- egy szál otthon termett kerti virágot, vagy mezei csokrot vitt egy-egy tanuló a szeretett tanító néninek, tanító bácsinak.

Hetekkel ezelőtt elhatározták ugyanis, hogy azt az összeget, amelyből virágokat vásároltak volna erre a napra — befizetik az árvízkárosultaknak. A virágokon megtakarított pénzből — 6960 forintból — iskolaköpenyt, tanszereket, ruhát, cipőt vásárolhat valóitól egy édesanya iskolás fiának, vagy lányának.

A selyemréti iskolások a virágnál sokkal nagyobb ajándékot adtak tanáraiknak: mindenki javított ezekben a hetekben bizonyítványán, és senkit sem kellett megbüntetni. A jó magaviseletnél, szorgalmas tanulásnál nagyobb ajándékot pedig nem is kaphat egy pedagógus. Ezért volt szebb az idei pedagógusnap a tavalyinál, az azelőttinél a Selyemréten.

I. By.

A szombaton megjelent moszkvai lapok a földi irányító központban készített helyszíni riportokat közölnek. Az irányító központ véleménye szerint a két űrhajós mestere szakmájának, munkájukat „ékszerészi pontossággal” végzik.

Nyikolajev a Szojuz—9-et tulajdonképpen egy fejjel ellátott, két ceruzahosszúságú fekete színű műanyagfogantyú segítségével vezérli.

Maga felé húzza, akkor az űrhajó orr-része felfelé emelkedik, ha magától eltolja a fogantyút, akkor a Szojuz—9 orr-része süllyedni kezd, ha pedig jobbra, illetve balra mozgatja, akkor az űi’hajó ennek megfelelően változtatja helyzetét.

Nyikolajev és Szevasztyja- nov egyidejűleg alszanak az űrhajó fülkéjében levő különleges hálózsákokban. Ezek hőmérséklete 21 Celsius-fok meleg. Nehogy a súlytalanság állapota következtében alvás

közben „elússzanak”, a zsákokat gumiszalag rögzíti.

A Szojuz—9 űrhajósainak ötödik munkanapja körülbelül 16 órát tartott és június

6-án hajnalban, moszkvai idő szerint 5 órakor fejeződött be.

Az űrhajósok elvégezték az előirányzott tudományos, műszaki, orvosi és biológiai kísérleteket, illetve vizsgálatokat. Többek között értékelték a levegő nedvességét az űrhajó lakófülkéinek különböző részeiben.

Az egyik rádiókapcsolat idején az űrhajósok beszámoltak a föld felületére vonatkozó megfigyeléseikről. Szevasztyjanov megfigyelt egy trópusi vihart, jól látta a parthoz csapódó hatalmas hullámokat. Nyikolajev arról beszélt, hogy a föld felületéről és a látóhatárról készített érdekes filmfelvételeket, amikor az űrhajó azon határvonal fölött haladt el, amelynek egyik oldalán nappal volt, a másikon éjszaka.

Statárium Peruban

Statáriumot vezettek be a katonai hatóságok a perui Andokban fekvő, földrengéssújtotta Callejon de Huaylas völgyben. Este tíztől napkeltéig kijárási tilalom van érvényben, s bejelentették, hogy a helyszínen agyonlövik mindazokat, akiket fosztogatáson érnek. A szigorú intézkedésekkel kapcsolatban az elnöki hivatal szóvivője, Augusto Zimmerman, pénteken Iájelentette: szükség volt rájuk, máskülönben a

kormány elvesztette .volna ellenőrzését a helyzet fölött.

A kormány — további rendkívüli intézkedésként — maximálta a legfontosabb közszükségleti cikkek, így például az élelmiszer, a gyógyszer, a textília és az építőanyag árát, valamint a közlekedési tarifákat. Ezeket az árakat azonnali hatállyal, országszerte az 1969. december 31-i szinten rögzítették. Az árdrágítókat börtönbüntetésre és súlyos pénzbüntetésre ítélhetik.

ÄVILÄGHIRAD0

HÉTFŐ: A Szojuz—9 szovjet űrhajó felbocsátása.

KEDD: Fock Jenő jugoszláviai, Péter János norvegiai utazásai. Pompidou—Gromiko tanácskozás.

SZERDA: Súlyos izraeli légitámadás a jordánial Irbidnél. Heves összecsapások a bonni parlamentben.

CSÜTÖRTÖK: Nixon beszéde a kambodzsai helyzetről. PÉNTEK: Űj palesztin vezető testületek létrehozása. Olaszországban befejeződik a tartományi választási kampány.

SZOMBAT: Súlyos harcok Kambodzsában és Dél-Vietnam- ban.

Így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin:

Hagyománya már szinte a héti összefoglalóknak, hogy az események három csomópont körül kristályosodnak ki: Délkelet-Ázsia, Közel-Kelet és Európa szerepel a napirenden. Ez a kiemelés természetesen nem a szerzők önkényes választása, hanem valóban ezekre a térségekre összpontosulnak a legjelentősebb fejlemények. Az elmúlt hét sem jelentett kivételt.

Dalai, Dél-Vietnum kilencedik legnagyobb városa, a saigoni előkelőségek felkapott üdülőhelye. Az év elején egy amerikai tábornok már úgy nyilatkozott, hogy ezt a helységet a lángban álló vietnami hadszíntér „legbiztosabb” pontjaként tartják számon. Nos, ezekben a napokban a nemzeti felszabadító hadsereg tizenkettedik körzetének katonái, a legendás hírű női vezérkari főnökhelyettes irányításával 36 órán keresztül kezükben tartották Dalat-ot. (Amerikai hírforrások szerint az akciót Dinh asszony vezette — neve csupán egy betűvel tér el Binh külügyminiszter asszonyétól.)

A szabadságharcos erők. tevékenysége, felélénkülése ismét bizonyíthatta, hogy sem az úgynevezett vietnamizálás, sem a háború kiterjesztése Laoszra és Kambodzsára, nem hozhatta meg a várt eredményt. A dél-vietnami népi erők változatlan kezdeményezőképességgel és harci erővel állják a sarat. Ez nemcsak képletes kifejezés; a

Irta: Andrzej Zbych

Elhallgattak. Jakubovszkij alaposan szemügyre vette az előtte két-három lépésnyi távolságban haladó embert. Hirtelen valami apai aggodalom, testvéri féltés ébredt benne. Mi lesz Sztásekkel, ha ők már nem lesznek mellette? Ha minden tréning ellenére rárontanak a legképtelenebb helyzetek, ha mégsem tudtak meg elegendőt arról a Klossról? Sokszor egyetlen másodpercnyi késedelem árulója lehet az ügynek.

Jgaz — szőtte tovább a gondolatokat —, a háború áldozatokat kíván, de mégis: más elvtársakkal körülvéve harcolni a fronton, s más egyedül a milliónyi ellenség között. Titkolva érzelmeinket, örömeinket és fájdalmainkat, s ember- feletti erővel gúzsbakötni még álmainkat is. Mert Klossnak m'- álmodnia sem szabod, amíg tpl- acMút tpH""'

Meg i’\' : I; peleit, hogy utolérje Sztéseket. vfc'1.'t'.anül mondani akart neki útra. valóul. Valamit, amit Sztásek éppen olyan szív- szorongva várt évek óla, mint ö maga.

— Amit most mondok, az még Sztáseknek szól — fogta meg a fiú vállát. — Londonban befejeződtek a tárgyalások Meiszkij nagykövet és Szi- kovszkij miniszterelnök között. Szikovszkij a közeljövőben Moszkvába látogat, hogy közvetlenül Sztálinnal beszélje meg a lengyel ellenállás helyzetét.

— Emlékszik még az ígéretére? — fordult Sztá- sek az ezredeshez.

Jakubovszkij még a nagy akció ötletének megszületése előtt ígéretet tett Sztáseknek, hogy a lengyel fegyveres erő felkelésekor, a reguláris ellenállási erők létrejöttekor átadják őt a lengyel parancsnokságnak.

— Emlékszik még az ígéretére? — ismételte meg a kérdést Sztásek.

— Egy az utunk, egy a célunk, elvtárs — tért ki a határozott válasz elől az ezredes, — De most már beszéljünk a feladatról.

Három nappal később egy, a lengyel határhoz közeli kisvárosban búcsúztak egymástól. Sztá- sekot kicsit dörzsölte hóna alatt a másiknak a kabátja, de mozdulatain nem látszott meg ez az apró kényelmetlenség.

— Nagyon szeretném mielőbb meglátni Varsót — mondta Sztásek, s az ezredes bólintott rá:

— Én is. És meglátjuk, hidd el, meglátjuk hamarosan. De most legalább egy fél évig erről szó sem lehet. Kérlek, nagyon vigyázz! Ne siess el semmit. A J—23-nak szóló adások Idejét jól jegyezd meg. Ne feledd az összeköttetési pontokat. Ne kapkodj, ne idegeskedj. Amikor kell, mi rpeg- találjuk az utat hozzád. Te senkit nem ismersz, csak akiket Hans Kloss ismerhet,

— Ne félts — ugyanis az előző napi búcsúvacsora óta már tegeződtek. — Becsülettel helytállók, akár egy évig is.

— Örülök, hogy szóba hoztad ezt az egy évet. Nézd, Kloss — hunyorított cinikusan Jakubovszkij —, egy árja tiszt nem ugrálhat csak úgy, ide, meg oda. Képzeld csak el, egy év alatt menynyit segíthetsz nekünk? Kialakul a baráti köröd, a társaság ismét befogad. Te leszel egy ideig a nagy hős, aki kivágta magát a vörösök gyűrűjéből, aki életének kockáztatásával is német tudott maradni, hűséges a Birodalomhoz, a Führerhez. Használd ki ezt a várható népszerűséget, s mesélj, mértéktartóan, hitelesen. És tartsd nyitva a füledet, a szemedet.

— Tulajdonképpen nagyszerű nyelvgyakorlás lesz — mondta Kloss mosolyogva, de szíve táján mégiscsak erős szorítást érzett. — És minden út Varsóba vezet — tette hozzá.

— Nem szabad engedni az érzelmeknek — mondta az ezredes, s átölelte a fiú vállát. — Ezután mór nem szabad — tette hozzá, s az órájára nézett. — Ejha. Még utóbb én is itt ragadok veled. Legkésőbb éjfélkor csapataink feladják a várost. Ég veled, és viszontlátásra, Varsóban!

Behúzta maga után a gépkocsi ajtaját, s Kloss attól a pillanattól, hogy Jakubovszkij kocsija eltűnt a kanyarban, megértette, milyen súlyos az a magány, ami a következő hónapokban, vagy években rá vár.

*

A kisváros szinte semmiben sem különbözött attól a másiktól, ahol tíz hónappal ezelőtt azzal az emlékezetes éjszakai vizittel fejeződött be Sztásek, és kezdődött Kloss története. Csak éppen itt elvétve hallott orosz szót. Olykor, ha hadifoglyokat kísértek, vagy ha véletlenül a rádió keresője néhány másodpercre megakadt valamelyik orosz nyelvű állomáson.

Hanyagul visszatisztelgett a kiskatonának, s a kiskocsma felé vette az irányt, amikor kellemes női hang szólalt meg a háta mögött:

— Hans!

Hátrafordult. Marta Becker sietett le a körzeti katonai kórház lépcsőjén. Kloss tárgyilagosan megállapította magában, hogy Márta több, mint csinos lány.

— Jó napot, Márta, ürülök, hogy végre látlak. S ha nem veszi tolakodásnak szép hölgyem — hajolt meg Kloss igazi germán eleganciával, utánozhatatlan bókolási készségét néhány szóban is remekül csillogtatva —, ma este őrzőangyala leszek. 1

— Bátran fogom tűrni — kuncogott a lány, majd komolyra fordítva a szót: — És hol fog őrködni felettem?

— A kaszinóban, ha egyetért.

— Szívesen Hans, de szeretném, ha értem jönnél.

— Tudod, hogy még a pokolba is elmennék, ha te vársz — mondta Kloss, s kezet csókolt a lánynak. — De nem mindig én rendelkezem az időmmel.

— Most feltétlenül várlak, és bocsáss meg, hogy rohanok vissza, de megint sebesülteket holtak.

A lány úgy, mint jött — elviharzott. Kloss gyorsan számba vette tennivalóit, hogy önmagában is tisztázza, lesz-e ideje visszamenni a lányért.

Először a törzshöz kellett benéznie, hátha elfecsegnek a többiek valami érdekeset. Utána Vo- robinhoz, a szabóhoz néz be, egy-egy meglazult gomb mindig jó kifogás. S amíg az öreg a gombokkal bíbelődik, uz üzlet mögötti kis szobában átadja az információkat Jannak és Iveknek, az összekötőknek. És feltétlenül összeköttetést kell teremteni a központtal. Meg kell tudni, megkapták-e a legutóbbi jelentést.

(Folytatjuk)

közelgő monszun alaposan feláztatja a talajt...

Nixon nyugtató és magyarázó beszéde is végső soron védekező jellegű volt. Igaz, fenyegetésekben sem szenvedett hiányt, de az elnök képtelen volt válaszolni az alap- problémára: ha igazán olyan jól mentek a dolgok Kambodzsában Amerika számára, akkor miért van elérhetetlen messzeségben az áhított katonai siker.

A Közel-Keleten bombák robbanása szolgáltatta az aláfestést a júniusi háború harmadik évfordulójához. A hadijelentések arról tanúskodnak, hogy ennek a háborúnak még nincs vége. Az események tömegéből a kairói palesztin tanácskozást emelném ki, amelyet talán kicsit el is homályosítottak a többi hírek. Első ízben történt meg, hogy valamennyi palesztin ellenállási szervezet egy asztalhoz ült, jóllehet, a tanácskozásokat eddig bojkottáló népi felszabadítás! front egyelőre csupán „jelképes” küldöttel képviseltette magát.

Kontinensünkön tovább folytatódik a csaknem az egész földrészt átfogó politikai eszmecsere. Ebben továbbra is igen aktív szerepet vállal a magyar diplomácia, elegendő az eseménynaptár keddi bejegyzéseire utalni: miniszterelnökünk belgrádi és külügyminiszterünk norvégjai utazására.

A nemzetközi élet figyelmének középpontjában állt Gromiko párizsi tárgyalásai, amelyek során megállapodás született Pompidou elnök szovjetunióbeli utazására, tehát egy újabb szovjet—francia csúcstalálkozóra vonatkozóan.

Nyugat-Európában ugyanakkor bizonyos kivárás is mutatkozik: június dereka a választások időszaka lesz. Ma járul urnák elé 33 millió olasz, jövő vasárnap tartják meg a szavazást három nyugatnémet tartományban. Elsősorban Düsseldorfra irányul a figyelem, a tizenkétmillió választópolgárral rendelkező Északra jna-Vestf áliát kulcsállamként tartják számon. Végül, június 18-án dől el Nagy-Britanniában a munkáspárti—konzervatív párviadal. Alapvető változásokra természetesen egyik országban sem számíthatunk, még egy esetleges londoni őrségváltás esetén sem. Ám a szavazások eredménye, a választók magatartása mégis bizonyos politikai mozgásokat tükrözhetnek.

Az elmúlt napokban szem- melláthatóan kiéleződött például az NSZK belső helyzete, a jobboldali ellenzék sok „övön aluli” üléssel, hevesen támadja a Brandt-kor- mányt. A bonni kabinet nehéz helyzetbe került, amit jórészt saját magának köszönhet. Kétségtelenül túljutott azon a „tűrési határon” amelyet reakciós ellenfelei elfogadnának. viszont korántsem tudott és akart még elérni az igazi változásig, A választások lényében mindenképpen levonhatunk egy, s más tanulságot Bnrzel és Strauss kesztyűdobásának kö- vetkezményeiről.

Hasis

hálózsákban alszanak az iriiajjósÉ

A zempléni p

köszöntése