Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

(vedd, 1£70. jtmws-2. Nélkülözhetetlen ismeretek \ A közelmúltban emléke­zetes előadást tartott Miskolcon a Magyar Tudományos Akadémia einö- ke, dr. Erdey-Grúz Tibor. A tudomány népszerűsítésének kapcsán olyan kérdésekre ke­resett, s adott választ, mint az ismeretterjesztés fontossá­ga, kapcsolata az alapművelt­séggel. Problémákat veteti fel, olyanokat, amelyek va­lamiképpen megoldásra vár­nak, hogy egy még dinami­kusabb. erőteljesebb fejlődés vehesse kezdetét. Arról a nél­külözhetetlen — a társadalom fejlődésének igényéből adódó — követelményről szólt, hogy manapság mindenkinek ál­landóan bővítenie kell isme­reteit, ha nem akar lemarad­ni a kor követelményei mö­gött, ha lépest akar tartani a tudomány és technika fejlő­désével. Nem kis probléma ez. hi­szen napjainkban az ismere­tek — s következésképpen az iskolai oktatás anyaga is — szinte rohamléptekkel változ­nak, s az újabb, meg újabb tudományos felfedezések megismertetése így szükség­képpen bekövetkezik. A ma iskolája már nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy hosszú-hosszú éveken keresztül változatlanul ugyan­azt az ismeretanyagot nyújt­sa a tanulóknak. Ugyanakkor pecfcg ott van a másik fényé­vé „veszély”; a másik abszurdnak tűnő — s az előbbiekből következő tény: az is lehetetlen, hogy szinte évente új tankönyveket ad­junk kj. Mi hát a teendő? Azok, akik oktatási rendszerünket, s művelődéspolitikánkat irá­nyítják, keresik a megoldás módját. Az oktatási reform során már kezd kibontakozni ez az új „rendszer”: az álta­lános iskola olyan alapmű­veltséget ad, amelyre később ráépülhet az iskolai, vagy az ismeretterjesztő anyag. Ahhoz azonban, hogy ez folyamattá, méghozzá bcisö igényből ke­letkező folyamattá válhasson, 's az emberek az általános is­kola befejezése után is igé­nyeljék azt, hogy megismer­kedjenek a tudományok — a természet- és humán tudo­mányok — titkaival, még so­kat kell tennünk. Azok szá­mára is lehetővé kell tenni az ismeretszerzést, akik nem folytai jók tanulmányaikat a középfokú iskolákban, hanem a termelőmunkában helyez­kednek el. Minderre pedig már csak azért is szükség van, mert az általános mű­veltség gyarapítása követel­ményként jelentkezik. M indez azonban eléggé bonyolult kérdéseket vet fel. Mert igaz ugyan, hogy az analfabétiz­mus felszámolásában csak­nem százszázalékos sikereket értünk el az eltelt negyed­század alatt. Ugyanakkor azonban az is tény, hogy azt még mindig nem sikerült el­érnünk, hogy a tankötelezett­ség idejére valamennyi gyer­mek befejezze az általános iskolát. A nyolc esztendő alatt mindössze a tanulóifjú­ság Vő—76 százaléka végzi el az általános iskolát, s 16 éves koráig pedig a 90—91 százalékuk. A fennmaradó 9 —10 százalék nem járja ki a nyolc osztályt. Ha ehhez hoz­zászámítjuk azokat a felnőt­teket, akik nem szerezték meg a nyolcosztályos alap- műveltséget, akkor valóban el kell gondolkodnunk ;■ megoldás módján. Hiszen j társadalmunk számára egyet- : len ember sorsa sem lehet közömbös. A megoldás persze nem könnyű. Hiszen senkit sem kötelezhetünk — a 16. élet­évének betöltése után — ar­ra, hogy igenis végezze el az általános iskolát. Ugyanak­kor a növekvő igények, a tu­dományos-technikai forrada­lom következtében egyre in­kább arra szorítanak ben­nünket, hogy „megkövetel­jük” a nélkülözhetetlen is­mereteket. S azután később pedig az önszorgalmú, ám mégis szervezett ismeretszer­zést. A kérdés válaszra vár, egészen pontosan pe­dig megoldásra. S a megoldást inkább előbb, mint utóbb meg kell találnunk. Csutorás Annamária A legnagyobb ifjúsági ki­tüntetést, a KISZ Központi Bizottsága vörös selyem­zászlaját kapta meg a sátor­aljaújhelyi Esze Tamás Álta­lános Iskola úttörőcsapata. Az átadási ünnepséget május 31-én, a nemzetközi gyermek­napon rendezték az iskolá­ban. A kitüntetést, méltató beszéd kíséretében, Havasi Béla, a KISZ megyei bizott­ságának titkára adta át. Évek óta folytatott példa­mutató munka országos szin­tű elismerése ez a kitünte­tés. Homonnay Nándor, a csapat vezetője és Tulipán Miklósné. a városi úttörő- titkár alig győzi sorolni a kitüntetett úttörők, kisdobo­sok emlékezetes teljesítmé­nyeit. A csapatban 367 kis­dobos és 442 úttörő tevé­kenykedik. Mindenekelőtt a gyermekek önkormányzata, az úttörőtanács munkája fi­gyelemre méltó. A 16 tagú vezetőségbe valóban a legin­kább rátermett társaikat vá­lasztják a tanulók, s a vá­lasztottak igyekeznek min­denben megfelelni társaik bi­zalmának. ötleteik, javasla­taik eredményeként évről év­re érdekes, tartalmas mun­katerv készül, változatosak, mozgalmasak a foglalkozá­sok. Izgalmasak a próbák, akadályversenyek, őrsi por­tyák. Társadalmi munkájuk csu­leniős ruűvészetpáctoló tevé­kenységet folytatnak. A me­gyében 55 szövetkezeti művé­szeti együttes működik, ifez- szesen 1200 taggal. Közülük nyolc csoport érdemelt ki ed­dig miniszteri elismerő okle­velet, egy pedig — a Sáros­pataki ÁFÉSZ „Bodrog” együttese — kivívta a „Ki­váló együttes” címet. A vasárnapi bemutató iga­zolta a szövetkezetek igényes művészeti nevelőmunkáját. A zempléni hagyományok­ra építő sátoraljaújhelyi Hegyalja együttes alig más­fél év alatt kiemelkedő szm­pán a legutóbbi néhány év­ben is több tízezer óra telje­sítményt jelent. A város szé­pítésében, fejlesztésében — a Vidám park építésében, az utak menti zöld sávok gon­dozásában, a Kis-Szárazhegy- hez vezető út javításában, hogy csak néhány példát em­lítsünk — derekasan közre­működtek az „Eszések”. Meg­különböztetett elismerés ille­ti az eddig itt lebonyolított négy téli úttörő-olimpia ér­dekében végzett társadalmi munkát — a terepelőkészítés­től a rendezésig. Több száz­ezer forintot ér ez a segít­ség. S az úttörő sportolók nevelésében is jeleskedett az Esze Tamás Általános Iskola. Még inkább igazolja az is­kolában, s aZ úttörőcsapatban együtt végzett közösségi ne­velőmunka sikerét, hogy az innét kikerülő tanulók elis­merést vívnak ki a középis­kolákban, a tanulóműhelyek­ben is. A fiatalok rendszere­sen ápolják kapcsolatukat alapozó iskolájukkal. Az idén 35 volt itteni úttörő járt vissza ifivezelőként a csapat­ba. A kitüntetett csapatban kétszeres ünnepet ültek a nemzetközi gyermeknapon. Minden tanuló duplán meg­érdemelte a málnaszörppel teli áldomáspoharat. Berccz József vonalat ért el — ezt bizo­nyítják a hazai fesztiválokon szerzett magas helyezései és- külföldi sikerei. A vasárna­pi bemutatón különösen a helyi gyűjtésű motívumok­ból Ureczky Csaba koreográ- ! fiájával színpadra állított ci- j gándi táncok és az alsóberec- | ki „Haíoztató” tánc aratott j megérdemelten nagy sikert. | A ZEMPLÉNI RÉSZEKEN biztató az utánpótlás is. Ezt a Cigándi ÁFÉSZ gyermek- tánccsoportja bizonyította len­dületes, játékos táncaival. Népművészetéről híres másik tájegységünk, a Matyóföld is két együttessel „bizonyított”: a szombati megnyitón szere­pelt, országos hírű „Matyó” együttessel, és vasárnap a Mezőkövesdi ÁFÉSZ népi együttesével. A kövesdiek ezenkívül ezüstkoszorús mi­nősítésű vegyeskaruk ének­számaival is jeleskedtek. A Miskolci ÁFÉSZ „Tapol­ca” népi tánccsoportja — dr. Önodiné, Ágoston Éva veze­tésével — csiszolt színpadi feldolgozásokban mutatta meg a városi együttesek szá­mára járható utat. A me­gyénkben élő nemzetiségek sajátos népművészetéből a rátkai német nemzetiségi együttes gyermekcsoportja nyújtott ízelítőt. A fúvószene lelkes propagátora volt az Abaújszántói ÁFÉSZ rokon­szenves ifjúsági zenekara. A beatstílust a sátoraljaújhelyi „Crystal”-együttes képviselte a bemutatón. A szövetkezetek dicsérete­sen közreműködnek a szép magyar beszéd, a költészet népszerűsítésében is: évről évre megrendezik megyénk­ben a versmondó versenye­ket. Az itt kitűntek közül az országos döntőn is sikerrel szerepelt Asztalos Zsuzsa és Oláh Erzsébet — Nagy László és Juhász Ferenc verseinek átélt előadásával gazdagította a végig színvonalas művésze­ti bemutatót. HÉTFŐN is folytatódott a szövetkezeti rendezvénysoro­zat. Ekkor tartották az SZMT székházában az ÁFÉSZ-es szocialista brigádok vetélke­dőjének megyei döntőjét. A járási versenyeken győztes brigádok tagjai szakmai jár­tasságukon kívül a társadal­mi, politikai s művészeti kér­désekben való tájékozottsá­gukról is tanúságot tettek a hangulatos és hasznos vetél­kedőn. Vöröszászlós A sátoraljaújhelyi Esze Tamás úttörőcsapat kitüntetése Látogatóban a vigyázó szemű embernél Fábry ZoStára halálára Vasárnap, május 31-cn, hosszas betegség után, 73 éves ko­rában elhunyt Fábry Zoltán író, publicista és kritikus, a szlo­vákiai magyar irodalom legjelentősebb képviselője. Életmű­vének fő tartalma a szocializmus és a népek barátsága gon­dolatának hirdetése, s a fasizmus elleni szenvedélyes küz­delem. Alig egy hete, hogy néhá- nyan, innen Borsodból, talál­koztunk Fábry Zoltánnal. Kalaplevéve, némán hallgat­tuk szavait. Ki hitte volna, ott. azon az eső utáni, derűs májusi délelőttön, hogy a ta­lálkozást felidéző sorokat ő már nem olvashatja el. Kinek jutott volna eszébe, hogy azok a nemes gondolatok, melyeket elmondott nekünk — az ő utolsó üzenete lesz. * Ez a találkozás is bizonyí­totta, hogy tévedés volt őt „stószi remetének” hívni. A boltíves atyai ház kapuja egész életén át, mindenki előtt nyitva állt. Oda vitte mindennap a postás a halom- nyi levelet, az újságokat és folyóiratokat, oda zarándokol­tak a magyarországi és a szlovákiai kortársak, s a fia­talabb írónemzedék tagjai. De Európa minden tájáról elmentek hozzá mindazok, akik hozzá hasonlóan őrt ál­lottak, vagy állanak az em­berség, a béke, az anti fasiz­mus vártáján. * És mikor dolgozott? Meg voltak szabva a nyugalom, az elmélyülés, az alkotó gon­dolatok papírra vetésének órái. A puritán egyszerűség­gel berendezett szobákban csak a munkát kiszolgáló tárgyak kaphattak helyet. És a -könyvek, a folyóiratok. Azok sorakoztak mindenütt. Amerre lépett az ember, be­tűre eshetett tekintete. A ha­talmas előszoba — könyv a padlótól a mennyezetig. A munka műhelyében, könyv­oszlopokon ülve figyeltük Fábry Zoltán szavait. A harmadik szobába pedig úgy léptünk be, oly áhítattal, mint ahogyan a hívő ember szokott a szentélybe. A ha­talmas könyvtár legbecsesebb kötetei kaptak ott helyet. A könyörtelen idő múlása ott látszott meg igazán. Roska­doztak a polcok, könyv emel­kedett magasan az egykor pi­henést szolgáló kanapén, köröskörül a földön, az abla­kokban, a székeken. Ott mu­tatta meg Fábry Zoltán egyik legkedvesebb emlékét, a meg­különböztetett szeretettel őr­zött József Attila-köletet. Benne az ajánlás: „Fábry Zoltánnak elvtársi üdvözlet­tel, az elkobzás napján, Jó­zsef Attila”. * Tegnap tudtam meg: utol­só látogatói mi voltunk. Szin­te jelképes volt e találkozás. Az itthoni békemozgalom munkásai tették tiszteletüket annál az embernél, aki egcsz életét a békéért, az em­beri gondolat szabadságáért vívott harcnak szentelte. Ott járhattunk az elkötelezett írónál, aki Stószról figyelte Európát, onnan küldte anti­fasiszta eszméket hirdető, a világ dolgaihoz mindig fris­sen kötődő írásait. A riporter, aki alig egy he­te járt nála, abban a meg­tiszteltetésben részesült, hogy feljegyezhette Fábry Zoltán néhány mondatát. Műhely­munkájáról szólva az író el­mondotta, hogy új kötete (ez most már poszthumusz mű lesz) a szlovákiai Madách Könyvkiadónál még ez évben megjelenik. Címe: Vigyázó szemmel — híven tükrözi és jellemzi az egész életművet, az író emberi magatartását. * A felszabadulás után szü­letett generáció nevében kér­tünk üzenetet. Ezt mondta: „Egész munkásságomat egy­szóval így fejezném ki: vox Humana. Életemben mindig azt vallottam, véleményem­nek csak akkor adjak hangot, ha én a többséghez beszélek. Ügy próbáltam élni, hu lenni magamhoz, hogy azt. ami bennem a legjobb, azt adhas­sam a közösségnek..." Gy. K. Az ózdi népművelési in­tézményeik és a Vas-, Fém- és VfHamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezete kez­deményezésére a múlt héten első alkalommal rendezték meg a vasas tánczenekarok első országos amatőr feszti­válját Özdon. a Liszt Ferenc Művelődési Központban. A vasas tánczenei parádén a vasas-szakszervezet 13 táncze­nekara és szólistái vettek részt, valamint az Ózdi Kohásza­A Miskolci járási Tanács Végrehajtó Bizottsága és a BM Miskolc városi és járási Tűzrendészeti Parancsnoksá­ga vasárnap, május 31-én délelőtt rendezte meg a sajó- bábonyi lakótelepi sportpá­lyán az 1970. évi járási tűz­oltóversenyt. A versenyen több mint ezer önkéntes tűz­oltó vett részt. Juhász Sándor, a járási tanács vb-elnöke megnyitó- beszédében hangsúlyozta a társadalmi munka, s a hi­vatástudat fontosságát. Ki­emelte: akik a társadalmi problémák megoldásában szabad idejük rovására is jelentős részt vállalnak, azo­kat fokozott erkölcsi és anyagi elismerés illeti meg. A járási tűzoltóverseny részvevői tiltakozásukat fe­jezték lei az USA vietnami és kambodzsai agressziója el­len, és együttérzésük jeleként tiltakozó táviratot küldtek az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének. Az 1970. évi járási tűzoltó­verseny részvevői ezt köve­tően bemutatták szakmai fel­készültségüket, alkalmassá­gukat. Bizonyságát adták, hogy szükség esetén képe­ti Üzemek és az Ostravai Kohászati Üzemek szakszer­vezeti bizottságának jó kap­csolata révén meghívást ka­pott az ostravai tánczenekar is. Pénteken este a Kun Béla Művelődési Házban tánczenei estet rendeztek. Szombaton délelőtt folytatódott a zene­karok bemutakozása a szak- bizottságok előtt, majd este 6 órától a részt vevő zene­karok közreműködésével gá­laestet tartottak, amelyen i sek elhárítani a társadalom anyagi javait, s az emberek életét fenyegető veszélyt. fellépett Zsoldos Imre és Sá- rosi Katalin is. Zsoldos Im­rét az ózdi Izzó Acél tánc­zenekar kísérte. A gálaesten és a háromnapos tánczenei parádén Tamási Eszter tv­bemondó volt a műsorközlő. A vasas tánczenei parádé harmadik napján, vasárnap délelőtt került sor a táncze­nekarok produkcióinak érté­kelésére. A kétezer forintos első díjat és az oklevelet a korábban aranydiplomát nyert, s alig egy hónapja át­szervezett ózdi Izzó Acél tánczenekar nyerte. A máso­dik díjat megosztva kapta a budapesti Magyar Kábelmü­vek Eretnek és az ózdi nép­művelési intézmények Car­men zenekara. Énekesek kö­zül az első helyezést Berki István, az Izzó Acél szólistá­ja, a második helyet pedig Csanálosi Ildikó, a Carmen szólistája nyerte el. JÓ IDŐBEN ROSSZ IDŐKÉ, gondoljon a tüzelőre! MOST RENDÉLJE MEG TELEPEINKEN TÉLI TÜZELŐJÉT! NAGY VÁLASZTÉK. GYORS KISZOLGÁLÁS! Bercntei, farkaslyuki, somsályi, borsod nádasé' diószeneknél, hazai briketteknél A LAKOSSÁG RÉSZÉRE 1« SZÁZALÉKOS KEDVEZMÉNY! MISKOLCI TÜZÉP VÁLLALAT — ez ÜÉÉtzeti Évésztiiesel toiíija ML ÁAXAJLÁNOS foggasz- ttán saöretíseszeíek s a KPV- DÍÖS jabtteutni iinnepségso- noaafcwak második napján, voaúcnap került sor a megye legjobb szövetkezeti művész­együtteseinek fesztiváljára Mkskoicon, az SZMT-székház seártiáztermében. Gulyás Int­vén, a megyei tanács műve­lődésügyi osztályának nép­művelési csoportvezetője be­vehető . beszédében méltatta ae öntevékeny művészeti mozgalom jelentőségét a szo­cialista közművelődésben. Az általános szövetkezetek kezdettől fogva mindmáig je­%sa$ tánczenei patádé Özdon Járási tűzoltóverseny

Next

/
Thumbnails
Contents