Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-05 / 130. szám

/

Péntek, 1970. június 5.

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

II.

(Kiküldött munkatársunk szlovákiai riportsorozata)

A mellettünk „rohanó” farengetegből keskeny rés nyílt. Mintha tenger, vagy tengerszem vize csillant volna fel. Csalóka játék. Amit víztömegnek véltem, az mag- nezit-porfelleg volt, s örökké a Murány-völgy fölött lebeg. A Szlovák Magnezit Üzemek két egysége, a jolsvai és a tőle 3—4 kilométerre fekvő lubenyiki üzem leheli a festőién szép tájra.

Két üzemvezető

A lubenyiki magnezitüzem mellett felfelé haladva jutunk a bányába. Csodálatosan szép alpesi táj, alpesi jellegű épületekkel. De a fenyőfák egy része mar halott, s elpusztult fák sávja jelzi a porfelleg útját.

Itt várt bennünket Limburger József, a magyar aknamélyítők üzemvezetője. Nyúlánk, 34 év körüli fiatalember. Nikotinos ' ujjai napi 30—35 cigarettáról árulkodnak. Örök nyugtalansággal telített ember. Nyugtalansága pozitív, alkotási, tennivá- gyással telített. Tennivalója van bőven. A bányákban dolgozó két csoportnak ő az üzemvezetője, pénztárosa, ő az adminisztrátor, ezen túlmenően az összes emberi gondok meghallgatója és intézője. Hogyan lett aknamélyítő?

— Érdekes volt. Pécsett végeztem. Akkor mélyítették az ottani bányában a légaknát. Nézegettem, aztán. .. Nem bántam meg. Igaz, itt nekem nincs műszak, mindig szolgálat van... A feketevölgyi almát építettük, onnan jöttem ide. Pihenni? Majd...

önmagáiról kevéseb szól, annál többet beszél a bányászokról, akiket nagyon becsül, és egy „aranyemberről”, Bodnár Pálról, az üzemvezető főmérnökről.

Bodnár sok vonatkozásban ellentéte a magyar üzemvezetőnek. A középmagas, végtelen nyugalmú ember olyan masszív, mintha ércből metszették volna ki. Szeme barátságosan mosolyog, sejteti, hogy mélyen érző ember. Az aknamélyítők nagyon szeretik. Amit csak el lehet intézni, megcsinálja. Szétszakadt egy gumicsizma? Miért gond ez? Itt az enyém. Vadonatúj. Viselje egészséggel. Távirat jött otthonról? Valaki meghalt? Tessék, itt egy tehergépkocsi, gyorsan eléri vele a legközelebbi vonatot.

Bányajárás

van a legszebb korban. Három és fél éves. Néha elfog a vágy, s olyankor előveszem a fényképét...

Havonta, s újabban három- hetenként utazhatnak haza a családhoz. Van más megoldás is. A család az aggteleki barlangon át-átrándulhat két-három órára Szlovákiába. Ott találkozgatnak.

Népek barátsága

A kas tovább siklik lefelé. A VI. szinten vagyunk. Különös, szokatlan kép. Mintha Plútó, az alvilág mitológiai istene nemcsak földbe, hanem ködbe és porba is rejtette volna kincseit. Géppus- kaszerűen pattog a fúrógép. A kis rakodógép prüsszögve, berzenkedve rohan neki, s nyöszörögve „nyeldesi” a lerobbantott magnezitet. Villámgyorsan hátrasiklik, fordul a kanyarban, s bedobja terhét az üres csillébe. A gépen álló ember néha csak homályos folt, fehér sisakján fel-felcsillan elektromos lámpájának kúpja, csak elvétve törik át a por-, vagy ködfelleget.

Kísérőim egyike gyanakszik. Leállítja a berendezéseket. Vizsgálódik s enyhültén közli.

— Porzásra gyanakodtam. Csak köd. Fúráshoz vizet kell használni. A sűrített levegő ezt porlasztja szét. Ha túljutnak a fordulón, meg is szűnik.

A csapatvezető vájár, Jóna József megértőén mosolyog. Eleinte neki is furcsa volt.

De már megszokta. Ö is a feketevölgyi aknából jött ide. Érdemes feljegyezni róla: első helyezést ért el országos szakmai vetélkedőn. Három aknász, s lf! bányász van itt az aknamélyítőkből. Elmondják, hogy szocialista brigádban dolgoznak, s a kollektíva — igen találóan — a Népek barátsága címet vette fel.

Együtt ünnepeltünk

A bányában kis ideig beszélgettünk Detkó Vilmos üzemigazgatóval.

— Ebben az évben — mondja gondterhelten — 15 százalékkal felemelték tervünket. Nyersanyag van elég. Partnereink, megrendelőink, Magyarország, az NDK, Bulgária és Románia jelentős mennyiséget kérnek a tűzálló tégelyek, a kohófalak készítéséhez nélkülözhetetlen anyagból. De hát nincs elég munkaerő. Nagyon örülünk az aknamélyítők segítségének. Nagyon nagyra értékelem segítségüket.

— Így vélekedik a pártbizottság is. Olyan emberek kerültek ide, akik szakmailag jól képzettek, s intelligensek. Kedves látvány, jóleső érzés volt, hogy május 1-én a magyar bányászok velünk együtt vonultak fel.

— Mi a problémánk? Szeretnénk, ha továbbra is itt maradnának. Sőt. A főkönyvelőnkkel jártunk Borsodban újabb segítségért.

Csorba Barnabás (Folytatjuk)

Az AGROTRÖSZT a gépellátásban is előnyben részesíti az árvízsújtotta területeket. A Szovjetunióból 31 MTZ—5G-es traktor érkezett, amelyet a Nyíregyházi AGROKER-en keresztül Garbóié, Nagyar, Tunyogmatolcs, Kishódos, Olcsva apáti községek szövetkezeteibe irányítanak. Tíz DT—75 típusú szovjet lánctalpas és 40 magyar gyártmányú pótkocsi ugyancsak a kárt szenvedett gazdaságokhoz kerül.

EXPORT 70

Tegnap Budapesten befejeződött az a kétnapos tanácskozás, amelyet a Technika Házában Export ’70. címmel rendeztek. Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes emlékeztetett rá, hogy külkereskedelmünk igen kedvező eredményei, szocialista és tőkés vonatkozásban egyaránt aktív mérleggel zárta az elmúlt esztendőt, és a nagyobb forgalmat fokozott gazdaságossággal bonyolította le. A tanácskozáson 120 vállalat, köztük borsodi gyárak, üzemek képviselői vettek részt.

Az alpesi jellegű irodaház nögött nyílik a tárna bejá- •ata. Üres és magnezittel Megrakott csillesorok mellett íaladunk el. A csillében jómra ércdarabok. Nehéz, mint íz ólom. Gondolom, pokoliul megkínlódnak berakásával az emberek.

Az aknánál vagyunk. A kas siklik lefelé. A kas két vé- »e nincs lezárva. Ez éppoly szokatlan számomra, mint imilyen természetes itt, hogy i bányászok víz helyett sört hozhatnak le.

Szokatlan, furcsa, belső építménynél állunk meg. A vágatban csillesor. Felelte Keresztben hosszú folyosó. Keskenv falétrán jutunk fel xla. A folyosó túlsó végén iehér sisakos v honfitársunk. A. feljárót közelében vitla- gép, s egy barcikai ember. Apostol Bálint ücsörög mögötte.

— Mehet! — int az üzemvezető. A gép zümmögni kezd, s a saraboló rakodógép földgyaluként tisztes mennyiségű ércet húz ide magával, s az alul levő csillébe pergeti.

— Jó itt. Megszoktuk — mondja Apostol. — Csak... két gyermekem van, egy fiú és egy lány. A fiam most

150 ezer ember munkásszálláson

A közelmúltban reprezentatív felmérés készült a munkásszállások helyzetéről, lakóinak életéről. Eszerint a szállások kihasználásában Igen nagyok a különbségek: egy részük zsúfolt, más szállások pedig lakókra várnak.

A munkásszállások iránt egyébként az utóbbi időben némileg csökkent az igény. A termelőszövetkezelek megerősödése, a szövetkezeti melléküzemágak létrehozása sok olyan dolgozót visszavon- zott a falvakba, akik azelőtt a városban kerestek munkát, s a munkásszálláson hétközi lakóhelyet. Ugyanakkor az anyagi ösztönzés hatására a vállalatok kerülik a költséges új munkásszállások létesítését.

A felmérés szerint jelenleg négy és félezer munkásszállás működik az országban, és 156 ezer ember lakik bennük.

Acclkalodával támasztották meg az üzemet

Érieke: fejleszti:! munka Szeren«

Szokatlan munka kezdődött a Szerencsi Cukorgyárban. A fejlesztési terv szerint a 80 esztendővel ezelőtt épült, ötszintes cukorfinomí- tóban a technológiai folyamatok jobb kihasználására, 2 millió forintos beruházással napi 500 mázsa teljesítményű vacuum-berendezést és egy hűtőtestet szerelnek fel. Az épület „felülvizsgálata” során azonban kiderült: kő- és téglaalapjai, valamint az üzemrész belső szerkezetét tartó vaspillérek az évtizedek során annyira elavultak, hogy cseréjük sürgősen szükségessé vált.

Az új vasbetonalapok elkészítésével — mivel kivitelezőt nem találtak — a gyár saját, házi építőbrigádját

bízta meg, a hengerelt acéloszlopokat pedig az első, illetve a második szinttől egészen a tetőig a Gyár- és Kéményépítő Vállalat dolgozói szerelik fel. A munka bonyolultságára jellemző, hogy az ötszintes épületet acélsínekből készült „kalodával” támasztották meg, hogy alapjait 3,5 méter mélységben Idbontsák, és helyébe vasbetont építsenek. A tervek szerint nyolc ilyen alap és ugyanannyi hengerelt oszlop cseréjére kerül sor.

A nem mindennapi építkezést úgy kell elvégezniük, hogy a két új berendezéssel I is felszerelt üzemben szép- * tember elején megkezdhessék a répa feldolgozását.

if

iodellgazdaságok a Tisza mentén

Az ENSZ mezőgazdasági szervezete, a FAO — a magyar kormány felkérésére — tanulmányokat folytat és terveket készít a Tiszavidék 300 ezer hektárnyi területének öntözésével és mezőgazdaságának fejlesztésével kapcsolatosan.

Mintaként olyan gazdasagokat választottak ki, amelyek az egész Tiszavidékre jellemzőek. Minden területen a helyi adottságoknak megfelelően más irányú a vizsgalat tárgya. Megyénkben a taktaharkányi termelőszövetkezetet jelölték ki mintagazdaságul. A szakemberek elsősorban arra keresnek most választ, hogy az öntözés milyen hatással lesz a különböző termelési ágakra, a növénytermelésre, illetve az állattenyésztésre.

Az előkészítő stádiumban a szakértők megismerkednek az adottságokkal, a körülményekkel. A fejlesztési koncepció a másfél éves első szakasz adatgyűjtésén alapul. A modellgazdaságok részére olyan optimális fejlesztést dolgoznak ki, amelyet a vidék többi gazdasága Is fel használhat, szinte lemásolhat.

Nem kísérleti módszerekről van tehát szó, hanem olyan igényű fejlesztésről, amelyet az átlagadottságokkal rendelkező tsz-ek, állami gazdaságok is megvalósíthatnak. Az említett gazdaságok nem kapnak különösebb hitelt, vagy állami támogatást, csak helyzeti, időbeli előnyük lesz. Bizonyos

berendezéseket, licenszeket a FAO is rendelkezésükre bocsát. A legtöbb gazdaságban a már bevált öntözőberendezéseket próbálják ki, illetve fejlesztik tovább.

Taktoharkányban egyébként a cukorrépa-termelés komplex gépesítése és a szarvasmarha-tenyésztés szerepel a közeljövő terveiben.

A nagyszabású munkában a FAO által delegált kiváló szakembereken kívül részt vesznek a legnevesebb magyar szakértők is. A külföldiek világtapasztalata szerencsésen egyesül a hazai szakemberek helyzetismeretével. Ugyanakkor az állandó munkatársakon kívül a legkülönbözőbb területek ideiglenesen felkért szakértői is tanácsot, véleményt adnak.

Milyen nemű legyen m wezefö?

Furáéi kérdés? Vagy in- I Un í»* fcább az a furcsa, hogy kérdés egyáltalán”! Mert sajnos, az. Kétmillió nő dolgozik hazánkban. Arányuk az aktív keresők között 1950- ben 30,5 százalék volt. 1960- ban már 35,5, s 1969-ben 40,8 százalék. Hódítanak. Nemcsak kedvességükkel, szépsé. gükkel, hanem munkaerőként is. A kereskedelem 340 ezer foglalkoztatottja közül 210 ezer: nő. Többségben vannak ma már a pedagógusok között. Gyorsan növekszik számuk az orvostársadalomban, az ügyvitelben, az államigazgatási munkában. Félmillió nő szorgoskodik a mezőgazdaságban ... csak egy valahol mozdul nehezen előre sorsúié szekere. A vezetésben. S ezért a furcsa kérdés — jogos kérdés!

A nők helyzetéről szóló KB- határozat nyilvánosságra kerülését követően az egyik vállalatnál jártam. A „vezérkar” osztályvezetői értekezletet tartott éppen, ahol témaként — dicséretes a gyorsaság! — a párthatározat, s a belőle következő helyi teendők szerepeltek. Legalábbis e teendők körvonalazása. A vezetői testület komolysággal, megfontolással vitatta, mit kellene, s mit lehet tenni. Csak egy baj volt Az, hogy e tisztes testületben egyetlen nő sem akadt! Olyan vállalatnál, ahol a dolgozók hetven százaléka szoknyát hord! Már-már a humor területére tartozó illusztráció? Az. Ám. sajnos, ezt az illusztrációt a napi gyakorlat nagy példányszámban sokszorosítja!

Természetesnek tűnik, mert oly sűrű, hogy húsz pedagó- gusnöt egy szem férfi irányít, az iskolaigazgató. A nagy forgalmú ABC-áruházban harminchét alkalmazottból három a férfi: a két raktári segédmunkás, s „természetesen” az áruházvezető. A gyári laboratóriumban seregnyi asszonyt, lányt dirigál a laborvezető, aki „persze” férfi... De miért persze, miért természetesen? A szembeszökő példák garmadája miért nem szúr szemet? Miként egyeztethetők a jót akaró szép szavak, s a gyakorlatban tapasztalható esetek?

Leegyszerűsítés lenne azt állítani: csupán előítéletekkel van dolgunk. Kusza szálakból kell kiválasztani azokat, melyek valóban lényegesek. Kezdjük az első szállal. Talán azért kevés a női vezető, mert a nők képzetlenebbek? Magyarországon a tanult nők száma gyorsabban emelkedett az elmúlt két évtizedben, mint a férfiaké. A gimnazisták több, mint fele lány. Az 1938-as egyetemi évben mindössze 1706 női hallgató volt a különböző karokon. 1968-ban számuk 23 077-re rúgott... Van persze, ennek fonákja is. Az például, hogy a már dolgozó nők nehezebben vállalják a továbbképzéssel járó terheket, számukra már-már erejüket meghaladó feladat a „lépéstartás” a szakma új ismereteivel. Önbizalmuk kevesebb. rátermettségük kisebb? Akad ilyen is. de elsősorban arról van szó, hogy nekik nincs kire áthárítani odahaza a terheket. A háztartás, a gyermekek, a napi tennivalók serege, s máris az elveszett álmok birodalmába süllyed a továbbképzés, a vezetéssel járó más követelményekkel együtt.

Húzzunk ki egy újabb szálat a kusza szövevényből. Vajon azon múlik csupán, hogy „inkább a férfi” mellett szól a döntés, mert férfiak döntenek? Része van benne ennek is, ám annak is. hogy a nők — bár nem ők tehetnek róla! — kevésbé „befogha- tók”. A vezetőnek nincs pontosan betartható munkaideje, sok a külön elfoglaltsága, sűrűn akad váratlan, halasztást nem tűnő munkája, s így tovább. A férfi hazatelefonál, üzen ilyen esetben, a nőt várja a bölcsődében, az óvodában a gyerek, a bevásárlás, a főzés, a beáztatott ruha... Tehát akkor mégis „inkább a férfi”? Igaz, jogos döntés lenne?

\,,,,, nn f Az adott lehetődi. ségekhez mént.en

is jóval kevesebb a női vezető, nemcsak a kívánatosnál. A Központi Bizottság határozata, valamint az erre támaszkodó megtett, s megteendő kormányintézkedések éppen arra utalnak, hogy a nők helyzetét, munkahelyi körülményeit csak összetett módon, sok oldalról segítve, tökéletesítve lehet javítani. Az ésszerű szakképzéstől a foglalkoztatáspolitika finomításán át egészen az otthoni teendők sokat emlegetett, de kevésbé megvalósított megkönnyítéséig. A Központi Bizottság határozata a tényleges és lényeges kérdéseket elemzi, letisztítva róluk melléfogások és félreértelmezések sok-sok rétegét. Helyben is ennek, a tényleges kérdések megfogalmazásának jött el az ideje. S természetesen a válaszadásnak is, mégpedig tettekkel.

M. O.

\

lg p in^i birodaloipban