Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-16 / 139. szám

ÉSZAK-MAGYMOfiS^e 2 WfiKk június tő. H usz esztendővel ezelőtt, 1950. június 16-án ala­kult meg a magyar ifjúság egységes szervezete, a DISZ. Az Operaházban meg­tartott ünnepi alakuló ülés közéletünk akkori legnagyobb eseménye volt. Az egyesülést az erőfeszítések sora, az egész országot átfogó nagy felvilágosító munka előzte meg. Alig öt éve ért véget a második világháború. Az ak­kori 18—20 évesek fejében még ott élt a múlt, többsé­gük egyházi iskolában vég­zett, a nézetek sokfélesége, ideológiai zűrzavar akadá­lyozta a tisztánlátást. S a kü­lönféle ifjúsági szervezetek a maguk sajátos eszközeivel gyakran ködös, jó utat, jó célt nem mindig mutató el­képzeléseivel képtelenek vol­tak az új világ szolgálatába állítani az ifjúságban feszülő tettvágyat, képzelőerőt. A párt helyesen látta, hogy csak az összefogás, az ifjúság erőinek tömörítése Segíthet. Olyan demokratikus ifjúsági szervezetre van szük­ség, amely a párt vezetésé­vel, a munkás- és a paraszt- fiatalok szervezeti és ideoló­giai egységére épülve, forra­dalmi módon, kommunista módon neveli, tanítja élni if­júságunkat. A DISZ hamarosan pezsgő életet teremtett az üzemek­ben, a falvakbait és az isko­lákban. Megkezdődhetett if­júságunk egységes ideológiai nevelése. Száz és százezer fiatal ismerkedett a marxiz­mus—lenin izmus tanításai­val. A gimnáziumba, az egyetemekre mind több munkás- és parasztszármazá­sú fiatal jelentkezett. S azok az ifjú emberek, akik addig talán vetélytársat, szemben álló felet láttak a másikban, méginkább felismerték, hogy a biztos jövő megteremtése közös feladat. A párt gonddal egyenget­te az egység ízét kóstolgató fiatalok útját. Az ifjúsági szövetséget tulajdon arany- tartalékának tekintette. On­nan várta a fiatal, a mában felnövekedett, az új élettel, eszmékkel ismerős kommu­nista utánpótlást. S ezzel megnyílt a közös úton járó fiatalok előtt a teljes ember­ré, a céltudatos forradal­márrá válás lehetősége. Hogyan élt az ifjúság a nagyszerű lehetőségekkel? Hogyan tanultak, hogyan ké­szülődlek a feladatokra az akkori fiatalok. A mai negy­venesek helytállása a legjobb bizonyíték arra, hogy meg­tették, amit lehetett. Hiszen a mai derékhad az ö soraikból került a gondok, az élet élé­re. Példásan helytálló mun­kások, szövetkezeti parasz­tok, mérnökök, tudósok, al­kotó művészek nevelődtek az egységes ifjúsági szervezet­ben. Az akkori DISZ-tagok többsége szorgalommal és becsvággyal vette ki részét az épílőmunkából, és hűség­gel védelmezte demokratikus vívmányainkat. N'- cm volt sima, sem aka­dályoktól mentes a DISZ útja. S a demok­ratikus ifjúsági szervezet nem volt mentes a tévedésektől sem. De a húsz esztendővel ezelőtt megteremtett egység rakta le a további fejlődés alapját. S a DISZ tapasztala­tait jól tudja hasznosítani az utód, a mai életünknek meg­felelően, a párttal, a néppel egységben magas ideológiai fokon dolgozó Kommunista Ifjúsági Szövetség is. Algírba szállították őket Közép-európai idő szerint 15 óra 40 perckor elindult Rio de Janeiróból az a Boe­ing—707-es típusú^ repülőgép, amely a von Hollebenért sza­badlábra helyezett 40 brazil politikai foglyot szállítja. A gép előreláthatóan tízórás repülés után Algírban landol, ahol a repülőtéren máris nagy rendőri készültség tart­ja távol az érdeklődőket. Somoskői Gábor, a SZOT titkára hétfőn, több közérde­kű kérdésről tájékoztatta az újságírókat. A fizikai dolgozók tehetség ges gyermekeinek továbbta­nulási lehetőségeiről szólva elmondotta, hogy az utóbbi esztendőkben kedvezőtlen tendenciák tapasztalhatók. A középiskolákban az 19G6—67- es tanév 54,7 százalékáról az idén 50,2 százalékra csökkent a munkás-paraszt fiatalok aránya. Az egyetemek és fő­iskolák munkás-paraszt hall­gatóinak száma az öt évvel ezelőtti 45,7-ről 40,2 százalék­ra esett vissza. Ez azt jelenti, hogy a Vili. pártkongresszus ismert határozatának csak azt a részét hajtották végre, hogy származása miatt egyetlen gyermeket sem szabad kizár­ni a továbbtanulás lehetősé­géből. Nem érvényesült azon­ban következetesen a kong­resszus határozatának az a része, hogy a fizikai dolgozók gyermekei számára meg kell adni minden erkölcsi, anyagi és pedagógiai segítséget ah­hoz, hogy egyenlő esélyekkel indulhassanak az egyetemi felvételi vizsgákon. Ezt a problémát egyetlen intézke­déssel nem lehet megoldani, az egészséges fejlődési folya­mat azonban kibontakozóban van. Számos vállalatnál fe­lülvizsgálták a társadalmi tanulmányi ösztöndíjak oda­ítélésének eddigi gyakorlatát, s több munkás-paraszt fia­talnak adnak ösztöndíjat. A SZOT titkára foglalko­zott az ifjúság és a nődoigo- zók helyzetével is. A nők helyzetének javításával kap­csolatban hangsúlyozta: a szakszervezetek véleménye szerint az eddiginél határo­zottabban kell törekedni a harmadik műszak megszünte­tésére. Ily módon mindenek­előtt az egyedülálló és a , nagycsaládos nők helyzetén kell javítani. Fejleszteni kell a gyermekintézményeket is. A továbbiakban lakáspoli­tikai kérdéseket érintett. Va­lamennyi rendelkezésnek — mondotta — elsősorban a munkásosztály lakáshelyzeté­nek javítását kell szolgálnia. Szólt a munkavédelem helyzetéről, a balesetek ala­kulásáról is. A kongresszusi munkaver­seny kibontakozásáról szólva, különösen azoknak a kezde­ményezéseknek a jelentőségét hangsúlyozta, amelyeknek célja, hogy a vállalatok a nemzeti jövedelem növelésé­vel pótolják az árvíz okozta károkat. Végül a szakszervezetek második félévi feladatait isr mertette Somoskői Gábor. Egyik legfontosabb teendő most a negyedik ötéves terv előkészítése. A szovjet vólaszlósoiró A szovjet központi válasz­tási bizottság közleményt adott ki, amely szerint a jú­nius 14-én lefolyt választáso­kon 153 080 5(15 választó vett részt, vagyis a névjegyzé­kekbe felvett személyek 99,92 százaléka. A Szövetségi Tanácsba kül­dendő képviselőkre a szava­zásban resztvettek 99,74 szá­zaléka, a Nemzetiségi Ta­nácsba küldendő képviselőkre pedig a szavazásban reszt­vettek 99,79 százaléka adta le szavazatát. CpMM&seseu Párizsban Ötnapos hivatalos látoga­tásra hétfőn Franciaországba érkezett Nicolae Ceauseícu, a Román Szocialista Köztársa­ság Államtanácsának elnöke. Ceausescut útjára elkísérte felesége, valamint Comeliu Manescu külügyminiszter és a kormány több más tagja. Ankét a UIGÉP-ben Szavazás vett az NSZK-ban Véget ért a miskolci üzemegésieségügyi hónap Más körülmények között talán egyszerű rutin-ügy lett volna az a választás, amely­re a Német Szövetségi Köz­társaság három tartományá­ban került sor vasárnap. Most azonban nemcsak az NSZK-ban, hanem világszer­te nagy figyelemmel várták, milyen eredményt hoz ez a szavazás. A megkülönböztetett ér­deklődés oka világos. A Brandt-kábinet, amely első­sorban a külpolitikában, de a belpolitikában is, az eddigi­nél „áramvonalasabb” maga­tartást ígért, az ellenzéki CDU—CSU támadásainak ke­reszttüzében áll. A* keresz­lénydemoictatáknak végtele­nül fontos volt, hogy hazai és nemzetközi használatra bebizonyítsák; a szociálde­mokraták helyzete ingatag, következésképpen meghirde­tett politikájuk is az. Brandt pártja vesztett is szavazatokat a három tarto­mány egyikében, Észak-Raj- na-Vesztfáiiáfoan, de nem oiyan aranyban, hogy abból bármilyen komolyabb követ­keztetést le lehessen — vagy le kelljen — vonnia. A CDU —CSU-nak tehát nem sike­rült komoly csapást mérnie az SDP-ve. ___________________L_________ M iskolc sajátos helyzetéből adódik: az egészségügyi szer­vek és a Vöröskereszt állan­dóan figyelemmel kíséri az üzemekben dolgozó emberek munkakörülményeit, s a vál­lalatoknál folyó gyógyító és betegséget megelőző munkát. E cél érdekében rendezik meg immár évek óta az üzem­egészségügyi hónapot. Ennek során idén is számos anké- ton, tapasztalatcserén, orvo­sok és műszakiak találkozó­ján vetődött fel jó néhány értékes javaslat az üzem­egészségügyi helyzet további javítására. Az idei rendezvénysorozat, záróakkordjaként tegnap, hét­főn délután a Diósgyőri Gép­gyárban került sor műszaki Irta: Andrzej 2!bycb 14. Jaeek éppen akkor nyitotta ki szemét, s egy pillanat alatt megértette, mi van. Magára kapta a még vizes inget, nadrágot rántott, s kezében már ott volt a pisztoly. Irka is megértette a hely­zetet, s a szekrényajtóval bajlódott. Csak Vorn­hin mama rakosgatta ki szatyrából a krumplit, amellyel felülről letakarta az akkumulátort. A rejtjelkulcsokat — dobta oda öngyújtóját Kloss Jaceknek. Közben, magé sem tudta ho­gyan, arra gondolt, hogv Jakubovszkijnak meg­ígérte, hogy együtt mennek vissza Varsóba Együtt? — gondolta '-eserű»", aztán ismét .In­cékhez fordu't _ A rejttól?olcsókat égesd el. Mi megkisércl­j ü'" feltartani őket. —. Kezében gránátokat tar­tott Gyorsan rángatta ki a biztosítószegeket' Egyi­ket a másik után, aztán sorban eleresztette őket a lépcsőn. Néhány másodpercnyi csend után meg­remegett az épület. Egyszer, kétszer... hatszor egymás után. Lent ordítás, hörgés. Közben erős füst lepte el a szobát. Egy pillanatig azt hitte, hogy Jacek égeti a papírokat, aztán rádöbbent Stadtke állati tervére: — Ki akarnak füstölni bennünket! — kiáltotta társának —, de előbb néhányukat még a más­világra küldjük. A többiek nem válaszoltak. Jacek az ablakhoz lapulva tüzelt, s olykor egy-egy gránátot vágott le közéjük. Vorobin néni és Irka már holtan he­vert a padlón. — Csak módjával, és pontosan célozva — ki­áltott Jaceknak, de választ már tőle sem kapott. Esetlenül hevert a padlón, kezével görcsösen ka­paszkodott a géppisztoly agyába. Kloss egy pillanat tört része alatt határozott. Lerántotta magáról a zubbonyt, a nadrágot, s az utolsó gránátot odakészítette az asztalra. Oda­kint Stadtke üvöltött valami olyasfélét, hogy öt percet ad neki... * Stadtke nem is igyekezett titkolni, hogy győ­zelmi hangulatban van. Hanyagul csúsztatta az ezredes asztalára a dossziét, amelyben a követ­kező felirat volt: Hans Kloss. — Hogy történt? — nézett rá az ezredes. Stadtke maga alá húzott egy széket, szétdobta lábait, s szinte kegyes leereszkedéssel fogadta el von Langertől a felkínált cigarettát. — Körülzártuk a házat. Egy emberem az öreg­asszony nyomában volt. Amikor Vorobinné Kiüs­sék fészkéhez ért, rohamosztagosaink körülvet­ték az egész épülettömböt. — Nem az aprómunka érdekel — mondta az ezredes. — Á. igen. Önt is az érdekli, miként pusztult el az Abwehr egyik legkiválóbb tisztje. Von Langer hallgatott. Stadtke is gondolko­dott néhány másodpercig, aztán döntött. Dön­tött, hogy nem árulja el: neki sem volt fogalma róla. mekkora fogást csinálnak egy akkumulá­tor nyomán. S természetesen azt is elhallgatja, hogy még akkor sem tudott Klossról semmit, amikor megkezdték az akciót a csoport ellen. Mert valóban nem tudott semmit, s ha Márta Becker oda nem rohan, akkor ... De Márta odarohant, s elkapta a lövöldöző Stadtke karját: — Állítsa le az akciót Herr Sturmführer! Fe­jezzék be a tüzelést, hiszen ott van Hans Kloss! Stadtke nem sokat értett az egészből. Értel­méig csak hangfoszlányok értek el arról, hogy Kloss, meg valami orosz lány, meg hogy bőrönd, meg mentőkocsi, meg valami olyasmi, hogy Már­ta Becker hozta ide Klosst, illetve nem is ide, csak a közeli utcába, de végül is utána jött, és ... — Tudom — mondta Stadtke. — Már az első perctől tudom, hogy odabent Kloss van. S hogy láss» mennyire hajlok a szép szóra, s mennyire egyetértek magával abban, hogy azt az aljas ügy­nököt élve kell elfogni, leállítottam a tüzelést. — Tüzet szüntess! — kiáltotta Stadtke, majd a kocsihoz lépett, újságot vett ki az ülésről, papír­tölcsért csinált, és annak segítségével kiáltott Kloss felé. — Nincs már több dobásod, Kloss. A ház körül van zárva. Adok öt percet, hogy előbújj. A válasz egy rövid sorozat volt, s a golyók vijjogva tépték fel a kocsi oldalát. Stadtke földre rántotta a lányt is. Valamelyik SS-es géppisztoly­sorozattal válaszolt, de Stadtke rákiáltott, hogy hagyja abba a tüzelést. — Elve kell elfogni. Mindenáron élve. Előké­szíteni a füstgyertyákat és a gázálarcokat. — Az nem lehet, Herr Sturmführer, az nem le­het, hogy Hans ellenség — nézett rá Márta döb­bent szemekkel. — Erről még beszélgetünk kisasszony — majd az órájára nézett. — Egy perc múlva indulás. Az egyik legénytől elkapta a gázálarcot, s lö­vésre kész pisztollyal indult előre. Jelen akart lenni, amikor Klosst sarokba szorítják. Berohantak a lépcsőházba. A zárógyűrűt képe­ző legények szorosan a falhoz lapultak. Stadtke ment legelöl. Amint az első emeletre értek, grá­nát robbant. Ösztönös mozdulattal földre vágták magukat, de még szilánkok sem hullottak közé­jük. Stadtke agyán átcikázott valami. Arra a gondolatra, hogy Kloss esetleg mégsem kerülhet élve kezébe, felpattant, s három lépcsőfokot is ugrálva futott felfelé. A második emeleti szobában sötét volt. Sűrű füst gomolygott mindenütt, s amint át akarta lép­ni a küszöböt, megbotlott valamiben. Lehajolt. Főhadnagyi egyenruhába markolt, s a mozdu­latlan test iszonyatosan nézett ki. A gránát a íer jénél robbant, s mintha lenyakazták volna ... — Elkéstünk. Maga szolgáltatóit igazságot ma­gának. — Keserű csalódást érzett, aztán valami­féle megnyugvást is. Jobb is így — állapította meg magában. — Jobb, hogy néni te’-.uvn-/tak' még egyszer. (Folytatják) vezetők és orvosok, egészség- ügyi dolgozók találkozójára. A mintegy tízezer embert foglalkoztató miskolci nagy­üzemben örvendetesen fejlő­dött az elmúlt évek során a gyógyító- és a tervszerű megelőző orvosi munka. Amint azt előadásában dr. Somorjai József, a gyár főor­vosa elmondotta: tavaly az időszakos vizsgálatok alkal­mával több mint kétezer ember részesült ellátásban. A rendszeres szűrővizsgálatok eredményeként megállapítha­tó, hogy a gyárban ni a már megszűnőben vannak az úgy­nevezett „foglalkozási” be­tegségek. Ha valamilyen, egészségre ártalmas munka­helyen a legcsekélyebb meg­betegedést észlelnek, rehabi­litációra kerül sor. A por-, gáz- és hőártalommal járó üzemek dolgozóit rendszere­sen felülvizsgálják. A ma még fellelhető egész­ségügyi problémákról beszél­tek a hozzászólók a tegnapi ankéten, s tettek figyelemre méltó javaslatokat. Ez alka­lommal méltatta a befejező­dött üzemegészségügyi ren­dezvénysorozat jelentőségét Sárvári Károlyné, a Vörös- kereszt Miskolc városi tit­kára. Eredményes ismeretterjesztés Tegnap a sátoraljaújhelyi művelődési központban a TIT sátoraljaújhelyi és sárospata­ki városi járási elnöksége részletesen megvizsgálta a TIT munkáját. Ebben az év­ben először szervezték meg az újhelyi járásban az isme­retterjesztés magasabb fóru­mait, a különböző szabad- egyetemeket. A közgazdasági, az agrár, a közigazgatási és a pedagógiai szabadegyetemek szép eredménnyel zárultak. Az előadások közvetlen segít­séget nyújtottak a vállalatok és intézmények munkájához. A TIT elnökségi ülés fel­kérte a szakosztályok vezető­it olyan program összeállítá­sára, amelynek alapján a TlT-csoportok titkárai jó szerződéseket köthetnek a vállalatokkal. Az ülésen el­hangzott javaslatok, észrevé­telek fontos biztosítékai an­nak, hogy a tudományos is­meretterjesztés a jövőben is alakítója, formálója lesz a dolgozók gondolkodásának, a vállalatok tevékenységéneit. A SZOT titkárságának saj tó táj ékoztatój a lel évtized --kazös ütoní

Next

/
Thumbnails
Contents