Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-14 / 111. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Csütörtök, 1970. május 14. Köziűvelödésiink s?8ff§ oíc Szakkörök, u tto ro-hata ro ro k Honvéd &lnr>i nevetés falusi iskoláinkban A haza szeretekére való nevelésbe beletartozik a honvédelemre való felkészítés is — már az általános 'iskolás torban. Ebben az életszakaszban különösen fogékonyak a serdülök a hajlamaiknak, érdeklődésüknek leginkább megfelelő érzelmi ráhatásokra, élményekre. A gyermekeknek ezeket az ösztönös megnyilvánulásait jól felhasználhatják a pedagógusok a honvédelmi kötelesség tudatosítására. Beépítették í Sok jó tapasztalat bizonyítja, hogy a honvédelemről szóló párthatározat megvalósítása szerves részévé vált az általános iskolákban folyó nevelőmunkának is. A sátoraljaújhelyi járásban figyelemre méltó vizsgálatot végzett a művelődésügyi osztály és az MHSZ szervezete a falusi iskolákban folyó honvédelmi nevelés ügyében. Ebben a járásban megkülönböztetett jelentőségű ez a feladat, mert a Bodrogközben és a Hegyközben sok a határmenti település. Az itteni tanulságok ezért nagyobb súllyal esnek latba. A járás pedagógusainak az a véleményük: szerencsés megoldásnak bizonyult, hogy a honvédelmi ismereteket beépítették a testnevelés tantervébe, így a tanulók nem érzik plusz elfoglaltságnak a sajátosan honvédelmi foglalkozásokat. Sőt, a testnevelési ,órák folyamatában változatosságot jelentenek a gyermekek ügyességét, fizikai erejét sokoldalúan fejlesztő különleges gyakorlatok. Az akadályversenyeken „való győzedelmeskedés jóleső sikerélménnyel jár. A hadijátékok megmozgatják a tanulók fantáziáját, fejlesztik feladatmegoldó készségüket. A figyelem céltudatos összpontosítására, fegyelmezettségre nevelik öltet a lövószversenyék. © Gyakorlatoznak ■ A gyerekeket vonzzák a külön honvédelmi szakköri foglalkozások is. Ennek beszédes bizonyítéka, hogy a járás általános iskoláiban már 11 ilyen szakkör működik. A határmenti községekben pedig megkülönböztető kitüntetésnek tekintik az Iskolás fiúk, lányok, ha az úttörő határőr őrsök, szakaszok tagjaivá fogadják őket. Mi- ltóházán a helyi határőr őrs KISZ-titkára foglalkozik' olyan hozzáértéssel az úttörő határőrökkel, hogy a gyerekek a járási versenyen első, a megyei versenyen pedig második helyezést értek el. Bodroghalmon 97 fő az úttörő határőrök száma. Majdnem egy századnyi. Őket a karosi határőrök „patronálják”. A ricsei úttörők a sem- jéni határőrökkel „gyakorlatoznak” együtt. Az itteni gyerekek közül Fónai Róbert jutalmat kapott egy határsértő elfogásához nyújtott segítségéért. Hasonló helytállásukért érdemeltek ki nyilvános elismerést a zemplén- agárdi iskolások is. A Hegyközben Füzér, Füzérkomlós, Hollóháza kis és nagy határőrei között szövődött szép barátság Élmények A gyermekekben az emlékezetes élmények hatására gazdagodik a hazaszeretet érzése. A járási tanács pedig a honvédelmi nevelésben példásan tevékenykedő tanárokat — Tiszacsermelyen Szabó Sándort, Cigándon Oláh Károlyt, Erdőhorvátiban Szabó Mihályt, Ricsén Demjén Imrét, Hercegkúton Danes Györgyöt, s hozzájuk hasonló pedagógus társaikat — méltán részesítette és részesíti a jövőben is elismerésben. Bcrecz József ÍW1 p f oo s r I adásukra szükség van A TANÉV VÉGE általá_______ ban jó n éhány pedagógus számára a katedrától való búcsút is jelenti. A nyugdíj-korhatárt elérők a megérdemelt pihenésre készülődnek — bár kicsit fájó szívvel. De az elmúlt esztendőben, s az idén is jó néhány nyugdíjas korú pedagógus kérte, vagy éppen őt kérték meg: maradjon még egy kicsit, ’tanítson tovább. A tanév végével csak azokat a nyugdíj-korhatárt elért pedagógusokat búcsúztatják el, akik maguk kérik ezt, vagy pedig egészségi állapotuk akadályozza őket abban; továbbra is aktív nevelők maradjanak. Természetes, ez elsősorban kisebb településeinkre érvényes — nem véletlenül. Amíg a járási székhelyeken, vagy például a szerencsi járásban meglehetősen könnyen kapnak fiatal pedagógusokat a nyugdíjazottak helyére, addig jó néhány járásba, mint például az ede- lényibe, az ózdiba, vagy a sátoraljaújhelyibe nem jönnek szívesen tanítani. így azután a járások rákényszerülnek, hogy érettségizett, képesítés nélküli fiatalokkal kössenek szerződést. Gyakorta téma lapunkban; sok a képesítés nélküli a megyében, számuk nemhogy csökkenne, hanem sajnálatos módon emelkedik. Igaz ugyan, többségük levelező úton végzi a főiskolát, vagy a tanítóképzőt. Érthető tehát, hogy járásainkban elsősorban arra törekednek: ha lehet, a falvakban élő idős pedagógusok tanítsanak még egy ideig. Nagy tapasztalatuk, gyakorlati tudásuk átsegíti őket a fáradtabb pillanatokon, ellensúlyozza megkopott frisseségü- ket. esztendőAZ ELMÜLT ben mar dominált a akkor ez a szemlélet nyugdíjaztatásnál, mindössze 53 pedagógus búcsúztatására került sor. Bár még nincsenek végleges adataink, az azonban már töbFilmjegyzet | Légyfogó Andrzej Wajda neve általában garancia szokott lenni, hogy figyelmet érdemlő, értékes filmalkotást látunk majd a mozivásznon. Légyfogó című, nálunk most bemutatott filmje azonban némi csalódást okoz. A Csatorna, a Hamu és gyémánt ^és egyéb történelmi-társadalmi töltésű filmek alkotója most más, számára lazábbnak, vagy éppen ingoványosnak tűnő talajfa lépett. A légyfogó központi alakja egy férfi, aki feleségének nagy létszámú családjával él, meglehetősen sivár, fojtogató légkörű, zsúfolt lakásban, ahol a családfő, a nagyapa a televízió és az állandó „ismeretterjesztés”, meg az ismeretek számonkérésének megszállottja, másik szenvedélye meg a legyék üldözése és az egész család tele van légyfogó ragasztós szalagokkal. Wlodelc, a férfi már-már apatikusan beletörődik sorsába, do egy véletlen esemény kimozdítja az otthon unalmas állóvízéből. Egy régi barátjával találkozik, aki ösz- szeismerteti egy csinos nővel. A félszeg Wlodelc felkelti a nő érdeklődését, ^ aki mindenáron saját elképzelései szerint szeretne belőle magának férfit formálni. Művésztársaságba vezeti be, s bár nyelvtudása csak a kereskedelmi levelezéshez elegendő, műfordítót akar belőle faragni. Eleinte vonzó a férfi számúra az új élet, de később mind terhesebb lesz az örökös gyámkodás, követelőzés, idegenné, taszítóvá válik az a világ. ami korábban vonzónak tűnt. Visszatér családjához, de közben félesége is nyaralni volt, s olyan társasággal barátkozott ösz- sze, amelyből Wlodelc visz- szamenekült a légyfogás családi otthonba. Nincs számára menekülés, menthetett énül beleragad, e légyfogóit börtönébe. Feltűnnek a fűmben a lengyel társadalom konfliktusai, legalábbis periférikus konfliktusai, hangja hol irónikus, hol szelíden elnéző, kevés benne a humoros elem, s a film egésze — Wajda korábbi alkotásaihoz képest — visszalépés* jelent. Korábbi filmjeinek: egész nemzetet átfogó problémái helyett egy nagyon szűk rétegről kapunk képet, viszonylag nagyon kevesekre ható probléma kerül reflektorfénybe, s ez a fény is — rnert hol rózsaszínű, hol élesebb ~ kevés hozzá, hogy úgy láttasson egy társadalmi gondot, egy karaktén sztikus vonást, mint azt más Wajda- filmekben megszoktuk. (lm) bé-lcevésbé biztos: a nyugdíjba menő pedagógusok száma nem fogja meghaladni a tavalyit. A nyugdíjas korhatárt elértek többsége egy ideig még aktív pedagógus marad. Hasonló helyzet alakult ki középiskoláinknál és gyermekotthonainkban: idén innen csak 6 pedagógus megy nyugdíjba. Mindez azért, hogy az újonnan jelentkezők és a munkában maradók kiegészítsék egymást, a már meglevő képesítés nélküliek számának növelésére ne legyen szükség. Már említettük, hogy ez elsősorban a kisebb településekre érvényes. Mezőkövesd, Leninváros, Kazincbarcika, Szerencs, Sátoraljaújhely, Sárospatak, de még Özd is többnyire mentes ezektől a gondoktól. A kis települések pedagógusgondja azonban elég élesen vetődik fel. Néhány adatot ennek bizonyítására! A Köznevelésben 292 állást hirdettek meg megyénkben. Megdöbbentő, hogy a már pályán levő pedagógusok között alig-alig váltott ki visszhangot. A 37 középiskolai állásra mindössze 8 alkalmas jelentkező volt. Az edelényi járásba pedig, ahol 45 állást hirdettek meg, mindössze 1 gyakorló pedagógus kívánt menni. Nem tudhatjuk előre, az idén végző diplomások között milyen vonzása lesz megyénknek. De tartunk attól, hogy nem elegendő. Pedig rágondolni is rossz, mi történik, ha tovább növekedik a képesítés nélküliek száma. Hiszen a járások és a megye vezetői azt szorgalmazzák: lehetőleg ne kelljen újakat felvenni, s a már meglevők — akik alkalmasak is a pályára — szerezzék meg a képesítést örvendetes — a lehetőségekhez képest —<, hogy megyénkből idén 151 képesítés nélküli pedagógus jelentkezési lapját továbbították a Művelődésügyi Mhiisztoríum- hoz. ___ k oribaA NYUGDÍJAS tárt elért pedagógusokra — az adatok ismeretében nyugodtan mondhatjuk — még szükség van. S mindaddig szükség lesz áldozatos munkájukra, ameddig megyénk egyes vidéke „nemkívánatos” hely marad a végzős pedagógusoknál. Csutorás Annamária Sajószcntpétcrcn rendeztél? meg a bányász művészeti csoportok területi találkozóját. Képünkön a kurityáni népi táncosok bemutatója látható. Foto: Eaczo Józsefte itezer dolláros könyvtár H írül adtuk már — és szívesen számoltunk be róla —, hogy a napokban új községi könyvtár alapkövét rakták le megyénkben. Az új könyvtár az edelényi járásban, Rakacán épül, és a tervek szerint több ezer kötettel szolgálja majd a hasznos szórakozás, a közművelődés, a kultúra ügyét. A hír nem lenne különösebben érdekes — hisz hirtelenjében meg sem tudnánk pontosan mondani, hogy csupán megyénkben is hány községi könyvtár épült a felszabadulás óta. Érdekességét az adja — ezért figyelt fel rá a közvélemény is —, hogy ez a könyvtár jórészt abból az 5 ezer dollárból épül, amit a község szülötte, a 60 évvel ezelőtt Amerikába szakadt, és - ma 76 éves Lebik H. János adományozott a nemes célra. Éspedig egyetlen kikötéssel: a szeretett szülőföldön felépülő művelődési intézmény falán kis márványtábla örökítse meg a rakacai temetőben nyugvó édesanyja és a második világháborúban a fasizmus ellen harcolva hősi halált halt fia nevét. Ezt a kötelezettséget a község lakossága természetesen vállalta, sőt vállalta a hiányzó összeg pótlását is — jelentős társadalmi munka értékével , hiszen az adományozott ösz- szeg nem egészen elegendő egy korszerű községi könyvtár felépítéséhez, berendezéséhez. Ügy tudjuk, a megyei tanács is jelentős összeggel, mintegy 150 ezer forinttal „besegít”. A társadalmi összefogás nagy ereje azonban — amelynek segítségével Rakacán hamarosan felépül a könyvtár — nem csökkenti és nem homályosítja el a kezdeményező és önzetlenül nemes célra adományozó idős „amerikás magyar” érdemeit, akinek elhatározása és küldeménye „soron kívül” napirendre tűzte e közművelődési intézmény megvalósítását. Nem mellékes — sőt, az 5 ezer dollárnál is értékesebb — az a pozitív érzelem, amellyel az idegenbe szakadt hazánkfia viseltetik egykori hazája, a mi hazánk iránt, amelyre nemrég, sok-sok év után hazalátogatva, szinte rácsodálkozott, és bizonyára ennek hatására határozta el: erejéhez mérten ő is „tesz egy téglácskát” a szeretett szülőföld, az új Magyar- ország szép épületébe... K önyvtár, amelynek falán majd kis márványtábla hirdeti a Lebik család emlékét — meg azt is, hogy a hazaszeretet nagy és szent érzését sem az idő, sem a távolság nem szakíthatja ki az emberi szívek mélvéből. Csépányi Lajos Uh az ország összeül az országos közművelődési konferencia, hogy számbavegye, mit értünk el a műveltség, az iskolán kívüli művelődés lehetőségeinek közkinccsé tételében a felszabadulás, de különösképpen az 1958-ban közzétett művelődéspolitikai irányelvek megismerése óta, azok gyakorlati realizálása során. Már a konferencia nevében is új fogalommal találkozunk, hiszen a hosszú idő óta tervezett országos eszmecsere még mint népművelési konferencia volt születőben, és az eredmények és szükségletek felmérése közben tudatosodott az új elnevezés, ami nemcsak e konferenciának, hanem-az ezen megvizsgálandó ember- és tudatformáló tevékenységnek is új nevet ad. Népművelés helyett közművelődésről beszélünk mostantól, és ez az új meghatározás alighanem jobban ki is fejezi e tevékenység tartalmát, lényegét. Nem egy szűk csoport áll a munkához, hogy „népművelje” a tömegeket, a népet, hanem szocialista művelődéspolitikánk ezer és ezer lehetőséget kínál a művelődés legkülönbözőbb ágazataiban való részvételre, a műveltségnek iskolán kívüli megszerzésére. bővítésére, mindenki, a köz számára. S ebben mű- ( véljük magunkat is, művelünk másokat. A konferenciát, az egész országot átfogó előkészületek előzték meg. Szakbizottságok mérték fel a közművelődés egyes területeit, elemezték az eredményeket, feltárták „a fogyatékosságúkat. Bár az MSZMP Központi Bizottságának már említett művelődés- poíítikai irányelvei 12 évvel ezelőtt meghatározták a legfontosabb tennivalókat, és e t&ásek realizálása óriási eredményekkel járt — többek között megszületett az oktatási reform, vagy a tudománypolitikai irányelvek gyűjteménye, a művészetpolitikában is csökken az egyoldalú irodalomcentrikus szemlélet — mindezek ellenére a közművelődés ma sem foglalja el megfelelő helyét a művelődéspolitikában. A gyakorlati'-munkában sokszor a művészetpolitika egyébként helyes elveit nemegyszer mechanikusan alkalmazták a közművelődésben. Művelődési életünk egyik fő területe az iskolán kívüli művelődés, s ezért szükség van rá, hogy felülvizsgáljuk a közművelődés helyzetét, levonjuk a megfelelő következtetéseket, és azok alapján biztosítsuk a további fejlődést. Ez lesz a feladata a ma kezdődő háromnapos tanácskozásnak. Az országos ^Tkon! ferencia nem szűk szakmai jellegű tanácskozás, hanem alapjában politikai munka. A közművelődés politikai és társadalmi összefüggéseit kívánja majd feltárni. Jelentős szerepe lehet abban az eszmei harcban, amely az utolsó időszakokban a szocialista országokban jelentkezett és győzedelmeskedett, megerősödött a nem szocialista művelődési irányzatokkal szemben. Az ideológiai offenzívak erősítése, támogatása, illetve az e téren jelentkező feladatok megszabása is e konferencia fontos feladata. öt esztendővel ezelőtt igen sokat beszéltünk a népművelés válságáról. A mostani konferencia előkészítése során is többen emlegették ezt a korábbi válságot, és ezzel hozták összefüggésbe a tanácskozás összehívását. Szükséges megállapítani, hogy a konferencia összehívását nem a népművelés válsága tette időszerűvé, hanem a tudományos elemzés szükségessége, mint fentebb is írtuk, és a következtetések levonása. E konferencia a műveltséget nem mint egyszer megszerzett és örökkévaló anyagot fogja fel, hanem mint folyamatot, a szocialista társadalomban élő ember mindennapjainak velejáróját, azt a tevékenységet, amely a közoktatásban szerzett tudásanyagot szervesen egészíti ki, naponta szinte naprakész állapotban. A közművelődés feladata valójában, hogy az egyént felkészítse, tudással, ismeretanyaggal felvértezze a társadalomban nap mint nap reá váró gazdasági, politikai, társadalmi és egyéb feladatok legjobb megoldására. Bárom napig kozni az előkészítő bizottságok által feltárt problémákról az ország közművelődési dolgozóinak képviselői, a köz- művelődési élet különböző irányító posztjain álló, nagy felkészültségű vezetők, a különböző szakterületek jó ismerői. Az országban szerte dolgozó különböző posztokon munkálkodó népművelők (kell találni majd a konferencián egy jó szót, egy jó megnevezést a közművelődési dolgozó jelölésére is!) érdeklődéssel tekintenek a tanácskozás élé, várják az állásfoglalásokat. a jövő munkát megszabó feladatokat. ÉS' alighanem várja mindenki, akit a közművelődés érdekel, mert pártunk helyes közművelődési politikáját követve, nagyrészt e konferencián dől él, miként, hogyan haladjunk tovább a közművelődésben. tudás közkinccsé tételében. Benedek B®M6s
