Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

Vasárnap, 1970. május 10. ÉSZAK- MAG YARORSZÁG 5 Együtt dobban a szív (4.) A „Tavaszi szél vizet áraszt” — a szlovákiaiak „Röpülj pávája". Ugyanúgy szervezik, rendezik, mint ná­lunk és ugyanazzal a céllal is. Méghozzá a „csehszlová­kiai magyar műkedvelő nép­dalénekesek II. országos ver­senye” a hivatalos címe. Bodrogköz, Palócföld és Gö- mör legjobb, legszebb hangú dalosai vetélkedtek. És va­jon milyen a szlovákiai rö­pülj páva, milyenek a da­lok és a dalosok? Hát tes­sék: mondjon véleményt az olvasó. Rozsnyói, görgői, nagykürtösi menyecskék, ke- csői citerások váltották egy­mást a színpadon. A dalok pedig: A nagy he­gyen van egy kopár legelő... vagy: Szegény vagyok, sze­génynek születtem... az­után: Bújdosik az árva ma­dár... És: Viszi a víz a Ti­szán ... A közönség Szlovákiában is együtt énekel, a dalosok­kal. Nekik is megvan a ma­guk Vass Lajosa, aki csak- olyan lelkesedéssel szervezi és mozgósítja a közönséget egy-egy szép magyar dal megtanulására. Mintha csak otthon lennék. Sopronban, a Röpülj páva döntőjén. De hiszen az ipolynyékiek sza­va oda is elhallatszott. Táv­iratban köszöntötték a sop­roniakat. A 12 esztendős csicseri kislány csakúgy a közönség kedvence lett hamarosan, mint a 75 esztendős Pros- csák István, Kislárkányról. Valami újat azért csak si­került ellesnem a Tavaszi szél vizet áraszt rendezőitől. Amikor vége szakadt egy- egy elődöntőnek, vetélkedő­nek, akkor nem búcsúzott a közönség a versenyzőktől, hanem hangulatos bálon együtt töltötték az estét. S azt hiszem, mondanom sem kellene, hogy a bálok hang­adó dallama a magyar nép­dal volt mindenütt. A felszabadulási jubileum előkészületeivel szerte az or­szágban találkozunk. A Szlovák Nemzeti Szín­ház igazgatója — Ivan Thur- zó — a felszabadulási jubi­leummal kapcsolatos progra­mot ismertette a sajtó kép­viselőivel. a tájékoztató közben megragadott egy név: Pavel Hviezdoslav, a nagy szlovák nemzeti költő neve. A ma már klasszikus­nak számító színművét — a Heródes és Heródiást — mu­tatta be az ünnepi társulati ülés alkalmából a pozsonyi színház. Ország Pál ~r Pavel Hvi­ezdoslav — Magyarországon is járt. Jól ismert és elis­mert poéta hazánkban is. Emléktábláját Balatonfüre- den leplezték le. Megénekel­te a viharos Balatont, annak minden szépségét, derűjét, az Arany Hidat, melyben es­ténként elgyönyörködött. A jubileumi színházi saj­tótájékoztatón szóba került a (Jegyzetek, portrék) Nógrád megyei Csesztve és Balassagyarmat, az Ipoly menti város is. Ugyanis Ma­dách Imre: „Az ember tra­gédiája” is szerepel a Szlo­vák Nemzeti Színház társu­latának idei nagyon gazdag és színvonalas repertoárjá­ban. A pozsonyi, híres négy- szögletes vár udvarán a szlovák színház operaegyüt­tese bemutatta Szuchon Sva- topluk című operáját. Azért érdemes ezt a művet külön is megemlíteni, mert a sza­badtéri bemutatók és játékok mindig nagy tömeget vonz- zanak a szlovák fővárosban. A pozsonyiak hűséges szín­házlátogatók és igen hálás közönség hírében állanak. S ha már a kultúránál tar­tunk, érdemes beszámolni egy egészen friss kapcsolat­ról a magyar és a szlovák kulturális intézmények kö­zött. „A tárgyalófelek meg­állapodtak abban, hogy az 20. Elhallgatnak a fegyverek A fegyverletétel aláírása után a német egységek sorra kapitulálnak. A Leningrádi Front egységei előtt május 9-én 45 ezer katona és tiszt adta meg magát. A Visztula folyó torkolatánál — a Putzi- ger-Nehrung földszoroson — a tengerparthoz szorított egységek 9-én reggel beszün­tették az ellenállást. 75 ezer katona és tiszt, köztük 12 tá­bornok adta meg magát. A Kurland! félszigeten 189 ezer fő (42 tábornok) tette le a fegyvert. Seliörcr szembeszáll A helyzet egészen más­képpen alakult a szovjet- német arcvonal délnyugati szakaszán, ahol a csapatok a A fejlődést a borsodi vegyésznapok száz szakember érkezett. A vegyésznapok nemzetközi tu­dományos rangját pedig jól mutatja, hogy az itt elhang­zott előadásokat ismertető könyvre még a washingtoni kongresszusi könyvtár is igényt tart. A rendezvénysorozat az idén is elérte célját. Egyaránt nagy érdemük van ebben a rendezőknek és az előadó szakembereknek. Ezúttal is fo­galmazódtak meg új, figyelmet érdemlő javaslatok. Felvető­dött — az MSZMP KB tudo­mánypolitikai irányelveivel összhangban —, hogy szélesi­Vetőgépek tetves fel! A Mosonmagyaróvári Me­zőgazdasági Gépgyár vállal­ta, hogy terven felül 100 ve­tőgépet juttat el a gazdaságok­nak. A tárcsás traktorvontatá- sú vetögépek 32 sorosak. Ap­ró- és nagymagvak, gabona­félék vetésére alkalmas gép igen nagy tejesítményű. A viszonylag nagy sebességet a gumiabroncsozású kerekek és a rugós terhelésű tárcsás cso- roszlyák teszik lehetővé. Ké­pünkön a szállításra váró ve­tőgépek. Országos Pedagógiai Intézet, illetve a Vyskumny ustav pedagógicky” tovább erősíti kapcsolatait, az intézetek a lehetőségekhez mérten koor­dinálják kutatási, elsősorban nevelési vonatkozású tervei­ket. A magyar fél az 1970— 1971-es tanévre további ösz­töndíjas tanulókat fogad. Mindkét fél kívánatosnak tartja, hogy a szlovákiai fő­iskolák magyar tanszékének hallgatói, illetve a magyar- országi tanító- és tanárkép­ző főiskolák szlovákszakos hallgatói 6—12 hónapos rész­képzésben vegyenek részt a Szlovák Szocialista Köztár­saság, illetve a Magyar Népköztársaság megfelelő felsőoktatási intézményei­ben.” A magyar szó általános, a baráti szív dobbanása kísé­ri. 'r' *■ Gotyár Gyula (Folytatjuk) Tegnap, szombaton, a déli órákban ért véget az V. bor­sodi vegyésznapok előadás- sorozata. A Magyar Kémiku­sok Egyesületének megyei szervezete minden második esztendőben találkozóra hívja a borsodi vegyipari szakem­bereket, fórumot biztosít szá­mukra, ahol megismertethe­tik egymással eredményeiket, megvitathatják tapasztalatai­kat és elképzeléseiket. Az immár ötödször meg­rendezett borsodi vegyészna­pok jelentősége egyrészt ab­ban rejlik, hogy a kutatási irányzatok és eredmények a szakemberek szélesebb közös­sége előtt vizsgáznak, az elő­adások feletti vitáit igen hasz­nos segítséget, útrrjutatást ad­nak a korábbi munkához. Ta­lán még ennél is fontosabb, hogy a vegyésznapok során kialakított elképzelések, ja­vaslatok sok esetben kiegé­szítik a hivatalos állami ter­veket: olyan helyi lehetősé­gekre mutatnak rá, amelyek­nek kihasználása nagy mér­tékben meggyorsítja a fejlő­dést. A korábbi vegyésznapokon született elképzelések nagy része azóta megvalósult. Ezen a fórumon vetődött fel pél­dául először a miskolci Ne­hézipart Műszaki Egyetemen immár nyolc éve működő vegyipari gépészszak és a Ka­zincbarcikán működő felsőfo-l kú vegyipari tanintézet létre­hozásának gondolata. A ve­gyésznapokon megfogalmazó­dott elképzelésekből született meg a cseppfolyós műtrágya gyártása, s a más folyamatok melléktermékeiből való oxi­gén- és nemesgázgyártás is. Mindez igen nagy gazdasági jelentőséget ad a borsodi ve- gyésznapolcnak. Bár a borsodi vegésznapo- kat szigorúan a megyében élő szakemberek fórumának te­kintik, az előadásokra és a vi­tákra sokkal szélesebb kör­ben figyelnek. A mostani ve­gyésznapokra az ország kü­lönféle pontjairól több mint mmemmmmmtmmmmmmamm >inm A fasizmus felett aratott győzelem napjának tisztele­tére ünnepi megemlékezés volt tegnap, május 9-én, dél­előtt 10 órakor Miskolcon. Az ünnepséget a Miskolci városi Pártbizottság és az Észak­magyarországi Állami Épí­tőipari Vállalat pártbizott­sága rendezte. Az ÉÁÉV és a Miskolci Tervező Vállalat dísztermében tar­tott ünnepségen részt vett Varga Zoltán, a Miskolci vá­rosi Pártbizottság titkára. Tegnap, az MHSZ sátoral­jaújhelyi járási és városi ve­zetőségének szervezésében tartalékos tiszti és tiszthe­lyettesi találkozóra került sor Sátoraljaújhelyen, me­lyen részt vettek a sátoral­jaújhelyi járási és városi po­litikai és gazdasági vezetők is. A Himnusz hangjai után úttörők köszöntötték az ün­nepség részvevőit. A találkozón emlékjelvé­nyeket kaptak azok a tarta­leni kellene a miskolci egye­temen a vegyipari képzési. A jelenleg is fejlett és a jö­vőben még nagyobb fejlődés előtt álló borsodi vegyipar éppúgy sürgeti, mint a kohá­szat és a gépipar igényei, hogy a jelenlegi szaktanszé­kekre támaszkodva, újakat is hozzanak létre. A helyi szak­emberképzés és az üzemek­kel együttműködő egyetemi kutatóbázis létrehozása meg­felel a tudománypolitikai irányelvek célkitűzéseinek, és mindenképpen a fejlődés meggyorsítását szolgálná ~Tanek Tibor Ott voltak a város párt-, ál­lami. tömegszervezeteinek a helyőrség képviselői, vala­mint a Miskolci Pamutfonó, a 3. sz. AKÖV, a Miskolci Gázmű és a Miskolci Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Pecsenye Miklósnak, az ÉÁÉV pártbizottsága titká­rának megnyitója után Hegyi Imre, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet Közreműködött a Zrínyi Ho­na Gimnázium énekkara. lékos tisztek és tiszthelyette­sek, akik intenzíven közremű­ködtek a katonai továbbkép­zésben. Értékes ajándékot ad­tak át Gyöngyösi Gábornak, az első hadosztály volt pa­rancsnokának. aki műszaki egységével harcolt a szovjet hadsereg oldalán. Csörgő Fe­renc alezredes pohárköszön­tője után közös vacsorán vet­tek részt az ünnepség rész­vevői. Megemlékezés a győzelem napjáról Tartalékosok találkozója szovjet és az amerikai arcvo­nal közé szorultak. Schörer tábornagy és Rendülte vezér- ezredes — a „Közép” hadse­regcsoport vezetői — megta­gadták a fegyverletételt _ a szovjet fegyveres erők előtt. Ez a fegyverletételi okmány nyílt megszegését jelentette. Dönitz állítólag külön uta­sítással Schőrerhez küldte Mcycr-Detring ezredest: — élőszóban ismertesse a tábornaggyal azokat az oko- lcat, amelyek az általános fegyverletételt szükségessé tették, s bírja lojális maga­tartásra... Schőrer arra hivatkozva, hogy a csehországi felkelés miatt nem tud egységeivel kapcsolatot teremteni, eluta­sítja a fegyverletétel elren­delését. A „Közép” hadseregcsoport parancsnoksága május 7-én — az akkor kapott rádió­távirat szellemében — uta­sítást adott ki az erők szov­jet övezetből való kivonásá­ra. A 7-ről 8-ra virradó éjjel a vezérkar maga is áttelepü­lőben volt. de 8-ának regge­lén, miközben Jaromerből Karlovy Vary felé tartott, ahol már amerikai csapatok állomásoztak, az előretörő szovjet harckocsik megsem­misítették. Később a feltétel nélküli fegyverletételről Schőrer így vallott: „A fegyverletételt elrende­lő parancsot nem továbbí­tottam csapataimnak... Ki­dolgozott szakaszos visszavo­nulási tervünk volt a „Kö­zép” hadseregcsoport csapa­tai számára...” Eisenhower közölte Dönitz- ccl, hogy intézkedjék a fegy­verletétel következetes vég­rehajtásáról. Dönitz — aki egyetértett Schőrer magatar­tásával — arra hivatkozott, hogy a „hírhálózat állapota” miatt képtelen a déli hadse­regcsoport fegyverletételét biztosítani. Prágai hadművelet o A második világháború európai harcaiban a „prágai hadművelet" az utolsó. E hadműveletben, melynek fel­adata a Cseh-medencébe szo­rult fasiszta erők megsemmi­sítése — az 1., 2. és 4. Ukrán Front egységei vettek löszt. A szovjet hadsereg táma­dásával egyidőben Csehszlo- vAkía-szerte fegyveres felkelés tört ki. 5-én kirobbant a prá­gai felkelés is. A városban állomásozó fasiszta csapatok szokásos kegyetlenséggel for­dultak a tömegek megmozdu­lása ellen, de a felkelést el­fojtani már nem tudták. Május 8-án a hitlerista pa­rancsnokság — a felkelők legnagyobb meglepetésére — javaslattal fordult a Cseh Nemzeti Bizottsághoz, hogy leteszik a fegyvert, ha Prá­gán átengedik őket, és sza­bad elvonulást engednek nyugat felé. Több irányú veszély forgott fenn: attól lehetett tartani, hogy a városon átvonuló csa­patok egyszerre a város el­len fordulnak, s nagy vérfür­dőt rendeznek. A Nemzeti Tanács — ingadozó tagjainak javaslatára — mégis elfogad­ta a feltételeket. Végrehajtását azonban a szovjet csapatok megakadá­lyozták: 9-én hajnali 3 óra­kor megjelentek Prága kül­városában az első szovjet páncélosok. Elsőként a W. uráli önkéntes gárdahadse­reg harcskocsijai, majd a 2. Ukrán Front egységei, este 6 órakor pedig a 4. Ukrán Front erői is Prága alá ér­keztek. A hadműveletek mutatják, hogy míg az 1. Ukrán Front egységeinek súlyos harcok árán lehetett csak előnyo­mulnia, a 4. Ukrán Frojjt előtt már alig volt ellenál­lás. Joggal írta Konyev mar­sall: „Schörer szándéka nyilván­való volt: addig harcol elle­nünk, ameddig csak lehet, ha pedig elérkezik számára a kritikus pillanat, kisiklik ke­zünk közül, és azok előtt fog kapitulálni, akik ellen nem is harcolt”. Május 10-én a szovjet had­sereg két frontja egyesült, s ezzel véget vetett a manőve­reknek. í Késik a bejelentés Május 9-én Moszkvában az utolsó díszsortűzre készülőd­tek. Jelentés azonban arról, hogy a csehszlovák frontsza­kaszon a harcok befejeződ­tek. még mindig nem volt. A főhadiszállás sürgette Konyevet: — Értse meg, ma kell le­adni az utolsó díszsortüzet a teljes győzelem tiszteletére! Hol marad az ön jelentése? Hol vannak önök most? Es egyáltalán, mi van ott, önök­nél? Az általános kapitulá­ciót már régen aláírták, ön­tói meg még mindig nem jött sammL—” A harcálláspont tudta, hogy az egységek már Prá­gánál vannak. A rádióban ál­landóan hallhatták: „Prágát bevettük!... Prágát bevettük!...” De többet nem tudtak. Ko­nyev felderítő gépet küld Prága fölé. Jelentik, hogy a harcok ott már megszűntek. A részletes jelentés csak délelőtt érkezik meg. Az oka már a háború végére vall. A béke sugallata már ez. így ír­ja le Konyev marsall: „... a prágai ujjongó töme­gek okozták a késedelmet. Az utcákon hömpölygött a nép. Valahányszor megjelent egy szovjet tiszt, körülfog­ták, ölelgették, csókolgatták, vállukra emelték, sehogy sem akarták útjára engedni... Így estek összekötőtiszt­jeim egymás után a csókok, kinálgatások, virágok fogsá­gába...” Délelőtt 9 órakor elhang­zott a bejelentés Prága fel- szabadulásáról. * Néhány nap alatt az utol­só ellenálló csoportokat is felszámolták. Európában el­hallgattak a fegyverek. Az emberek észrevehették, hogy tavasz van. „A tavasz akkor pompázott — írja Konyev marsall —, fűszeres illatok töltötték meg a levegőt, és úgy éreztem, mintha annyi év után jnosí látnám először a természe­tet..." (Vége) Lehoczky Alfréd: háború

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents