Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-10 / 108. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 6Vasőrrtctp, 1970. május 10. Virágzó fák MM Házak a hegyek alatt Fotó: Mizerák István 1514. ŐSZÉN KIVONUL a nemesi karhatalom a diósgyőri várból, és a vár státusa is megváltozik. Nem királynői nyaraló és vadászó-vár- palota többé, hanem a hasznot hajtó királyi uradalom gazdasági központja. Egyelőre Móré Elek, a zsoldoskapi- tány a várnagy, ő ügyel a palota aranyozott fehér márványdíszes, bronz veretes ajtókkal ékes gazdagságára, bútoraira, az itáliai ékességekre, a mu- ranói üvegekre. De II. Ulászlónak előnyös pénzkölcsönt ajánl fel egy dúsgazdag budai özvegy, Bajnai Both And- rásné, aki nagy vagyonnal, készpénzzel és egy budai palotával is rendelkezik Corvin János házával szemben, a «vőri káptalan és a boszniai püspök háza között. A 20 000 tallér kölcsönnel birtokába jut az uradalom, beleértve Miskolc városát is. Az özvegy férjhez megy a király cseh főemberéhez, Ko- lovrathi Kosaczky Jánoshoz, aki észak-cseh uradalmi minták alapján rendezkedik be Diósgyőrben. A majorsag napszámos-munkaerő szükségletét különféle robotszolgáltatások elrendelésével biztosítja, gazdasági épületeket emel a Vár utca északi torkolatával szemben már megépült jószágintézői kancelláriához, a kilencedet katonai erővel hajtja be, és teljes szigorral lép fel a jobbágyi szolgáltatások behajtására. Diósgyőr fojtogatott népe, Miskolc polgáraival együtt 1516. május 18-án kétségbeesett panaszokkal megy az új király, II. Lajos udvarába. A tizenhat éves fiatalember, tanácsadói javaslatára, vissza kívánja állítani a panaszosok városi jogait és hoz is királyi parancsot. De a folyamatot nem tudja megállítani. Csupán annyi történik négy év múlva, hogy a cseh főurat leváltja, a várat Mária királyné kezére adja. Mária helyi embert nevez ki a vár és az uradalom élére, a Csabán nagy birtokkal, malmokkal rendelkező Japriczai Horváth Gergelyt. Ez az új várnagy, egyben borsodi főispán, természetesen folytatja azt a földesúri gyakorlatot, amely kialakult a diósgyőri uradalomban, belelértve a miskolci polgárság jogfosztottságát is. Szalonnás Bálint óvárosi és Zaák Gergely újvárosi bírók vezetésével a miskolciak hiába küzdenek a fokozódó kizsákmányolás ellen. ENYHÜLÉS KÖVETKEZIK BE 1523-ban, amikor a nagy hatalmú budai főbíró, Pemflingcr János és Anna királylány dajkája, Pemflin- ger Orsolya családja jut a váruradalom birtokába. A Pemflingerek Budán megtanulták, hogy a polgárság akkor jó fejőstehén, ha nyugodtan engedik javai szerzésében. A. szolgáltatási terheken nem erősítenek, bár költséges és nagyvonalú életét a Pemflinger család tovább éli. összeköttetésben állanak a Fugger-házzal, ahol például a diósgyőri Pemflinger Kristóf „ain hussarische Gürtl umb 300 fi.” — vagyis a lovastiszti övfelszerelésért többet fizetett, mint egy miskolci kalmár-kőház értéke volt. Ez a luxuséletet élő család visszaadja a diósgyőri vár királyi fényét, készen arra, hogy ott fogadhassák Mária királynét, patrónusukat. Mária azonban csak a pilisi hegyekbe jár vadászni, Pemflinger Lénártot pedig azzal vigasztalja, hogy a Keresztes melletti Felsőrétet a vár birtokához csatoltatja. A Pemflingerek felváltva élik ki az uradalmat. Hol Márkus, hol István, hol Sebestyén uralkodik a várban. A mohácsi csata után a királyi udvar, Mária elmenekül a budai várból. A királyi dajka, Pemflinger Orsolya feleségül megy Galinczer Lé- nárthoz. Az új férj lesz a vár prefektusa. Az alvámagy, Kormossi Tamás (háza Széchenyi u. 11.) 1535-ben meghalt. Az új alvámagy Eper- jessi Kristóf, aki a miskolci házba is beköltözik. A jogrend az országban tovább züllik. A Pemflingerek Pozsonyba, Bécsbe költöznek, és Neszmélyi Damján viceprefektusra hagyják a várat. A vár birtokosi jogviszonyát most már teljesen összekuszálják: Pemflinger Sebestyén és Galinczer Lénárt perbe keverednek. A KÉT PERESKEDŐ között azonban egy harmadik jut birtokba: 1540-ben Balassa Zsigmond és felesége Fán- csy Borbála szerzi meg az uradalmat 40 000 aranyforintért. Ezzel egy újabb, nehéz 23 évig 'tartó zálogbirtokosi rendszert ültettek Diósgyőr, Miskolc jogfosztott polgársága nyakába, és ezt még tetézte a török szultánnak, „a Világ Menedékének, akihez a világ királyai és császárai kézcsókra járulnak” — budai pasája... Komáromy József Borsodszentgyörgy. Szinte csillogó éke a Palina-patak völgyének. Negyedszázad alatt a szó szoros értelmében meggazdagodtak itt az emberek. Persze, nem magától jött ez, nagy-nagy szorgalom, iparkodás van mögötte. A település igazán ősi. A legenda, a történelem már a tatárjárás idején jegyezte. A mai, sok szép ház bújócskát játszik a völgyben, melyet körülölelnek . a Bükknek itt már eltörpült dombjai. Jó szolgálatot tettek e dombok a vész idején; még ma is beszélnek róla. A község központját az Őrhegy takarja. Ez a nagy domb nevét is onnan kapta, hogy a favágó, földiViűvelő és állattenyésztő ősök mindig innen vigyázták a falut Innen tatárok ellen, innen a törökök ellen, de később, is minden veszedelmet innen jeleztek. Ma szelíd bárányok legelnek a dombtetőn, jól táplált tehéncsorda kolompol. A termelő- szövetkezeté. A jólét forrása Alig többen, mint másfél ezren élnek ebben a községben. A munkaképes férfiak több mint 90 százaléka ipari munkás. Néhányuk bányász, legtöbben azonban az ózdi kohászatnál keresik kenyerüket Ügy telnek itt is a hétköznapok, a vasárnapok, mint az iparvidéken, az üzemekhez közel eső falvakban általában. Sok a munka az állatokkal, és a kertek megművelése rövidíti a pihenő időt Az átlagnál sokkal több munkát vállalnak az emberek. Nincs tehát mit irigyelni tőlük, viszont az egészen más kérdés, hogy ezt aligha tehették volna meg azelőtt Kevesebb munkalehetőség volt az ipari üzemekben, a föld sem fizetett oly gazdagon. 1900- ban például mindösze 9 gyári munkás élt a faluban. Amint Németh Géza. a párttitkár visszaemlékezik: egy és negyedórát gyalogoltak a legközelebbi kisvasúti g, és még onnan kellett tovább utazni. Ma háztól házig szál- Aítja őket az üzemi autóbusz. 1960-ban alakult a község termelőszövetkezete. A munkaegység értéke már felette van az 50 forintnak. A tagok leginkább asszonyok, a férfiak a gyárba járnak, de nagy munkák idején ők is „besegítenek”. Sőt, maguk követelik a munkát. Nos, ezekből gazdagodik a község lakossága. Mintegy 300 ház lehet a faluban, de régi talán egy- kettő akad, azokat is bontják, hogy újat emeljenek helyükbe. A sok új épület között alig akad kétszobás, általában három-, vagy annál több szobásak, s csaknem mind alápincézett. Valamennyi értéke szépen meghaladja a negyedmilliót. Együtt, közösen Elégedett is a falu népe, s ez a közös gazdaság már el is törölte a régi különbségeket. — Általában mindig két nevű család lakta a falut. Rengeteg volt a Németh és Kovács vezetéknevű. A Kovács családok voltak a szegényebek, a Németh családok a módosabbak — emlékezik vissza a múltra Németh Géza, a párttitkár. — Ismerem a falut, hiszen már apám is itt született. Egyszer, nem olyan régen, csak úgy átfutottam a községen. A gépkocsi ablakából tűnt fel ez a szinte különbség nélküli módosság, amely egyre jellemzőbb a magyar falvakra. A szép új házak, a tiszta, rendezett porták. Akkor határoztam el, hogy jobban megismerem a falut. Mint írtam, minden családban van gyári munkás, s van termelőszövetkezeti tag is. E község mindig híres volt az állattenyésztésről: ma is virágzik a szarvasmarha-tenyésztés. A Palina völgyében kifogástalan a rét, jó fű terem rajta. A nép nem sajnálja a fáradságot. Alig akad ház, ahol az istállóban ne hízna egy-két, sok helyen három növendék szarvasmarha. Ezekért bizony, kötegben adják a ropogós százasokat. Sok a legény, sok a lány, s amint mondták, a lagzik hetedhét országra szólóak. A búcsú is, az ősi szokás szerint, két napig tart. A korábbi béresek, módosabb gazdák, meg a sok-sok munkás ma nagy megértésben, közös iparkodással, példás békében él -gyütt. Már érdemes... Tulajdonképpen így is csak érzékeltetni lehet, mit is hozott az új élet, társadalmi rendünk változása. A falu az elmúlt évtized alatt fejlődött legtöbbet. Kibontakozott egy magabiztos élet, amelynek csak egyik jele a sok új ház, a másik és beszédesebb, hogy e kis közösségben nem kevesebb, mint 220 az iskolás korú gyerek. 1957-ben új, tágas művelődési háza épült meg a falunak, most orvosi rendelő és lakás készül. — Van itt minden, kérem — mondta egy idős néni beszélgetésünk közben. — Férfikéz kellene több, de elviszi őket a gyár. Mosolyogva körülmutatott az új házakon, s azt mondta: — Talán majd a fiatalok itthon maradnak a hegyek alatt, mert azt hiszem, már érdemes. Csengén Ervin Lengyel pedagógusok Miskolcon A Katowicéi városi Tanács meghívására az elmúlt esztendőben közel ötven pedagógus utazott ki Miskolcról a lengyel testvérvárosba. Ottani tartózkodásuk alatt megismerkedtek a lengyel oktatási intézmények munkájával, életével. A tavalyi látogatás viszonzásaként ma, május 10-én délután Katowicéből és környékéről 50 pedagógus érkezik Miskolcra. Vendégeink — akiket a városi tanács vb művelődésügyi osztályának munkatársai kalauzolnak majd — nyolc napon át ismerkednek a város oktatási intézményeinek életével. Meglátogatnak több óvodát, általános iskolát és középiskolát. A katowicei pedagógus küldöttség Budapestre is ellátogat — ahol, mintegy pihen- tetőül — városnézést és egy operai előadás meghallgatását iktatták a programba. Á legnenezebb ütközet 4 I....... kitekintett a kémlelőnyíláson, megmagyarázhatatlan mámor lett rajta úrrá. Az övétől jobbra tankok tucatjai indultak támadásra. Pillanatra végigtekintett rajtuk, s büszkeség töltötte el. És mérhetetlen harci vágy. Csak félelem nem. Ezt fokról fokra kiirtotta magából. Akkor kezdte, amikor a németek, a megnemtámadási szerződés ellenére, hitszegő módon betörtek hazájába. Miután átesett az első ütközet tűzkeresztségén, többé már nem félt. S azóta hányszor csapott össze velük. És mindig ő került ki győztesen. Talán azért, mert megvetette a halált. S azért nem félt a haláltól mert szívében engesztelhetetlen gyűlölet izott a fasisztákkal szemben, akik városokat, falvakat tettek a földdel egyenlővé, honfitársainak tíz- és százezreit pusztították el. — Tűz! — vezényelte lövegkezelőjének, s már csak arra gondolt, hogy izzé-porrá zúzza az övével szemben támadó német tankot a benne levőkkel együtt. Amott távolban füstölög is már egy, kettő, a harmadik pedig láncát veszítve, úgy forog egy helyben, akár az eb. amelynek doronggal leverték derekát. Szovjet tank is harcképtelenné vált? Igen, sajnos, egy megtorpant a felkavart hómezőn. Azért az egyért is! Ahelyett is! A motor felbőgött, s ő, a hadnagyparancsno.,, pillanatnyi rémülettel rádöbbent, hogy a feléje robogó német tankot már nem lövetheti ki. El- ^ fogyott a lőszer. Azon meg, úgy látszik, nem * lehet a löveg csövét lejjebb irányítani, mert az ő tankjai mögött egyre távolabb csapódnak be a magas röppályájú lövedékek. Tétovázásnak nincs helye. „Ha az ellenség nem adja meg magát, meg kell semmisíteni” — villant át agyán legkedvesebb írójának, Gorkijnak intelme, s elhangzott rövid parancsa: „Neki a tanknak!” Éles csattanást hallott, fején kemény, ütést érzett, s mintha feneketlen mélységbe zuhant volna. Aztán csökkent a zuhanás sebessége, s egyre élesebb fájdalmat okozó hőség borította be hátát, nyakát Egyszerre világosság ömlött rá, s már tisztában volt vele, kik, s miért hempergetik az égő tank fényétől furcsán csillogó hóban. Társai mentették ki az acélpokolból, s ni, kihúzták és a tüzet oltó hóba nyomkodják a szintén kigyulladt német tank égő katonáit is. Parancsnokuk, rangjelzéséről megismerte, hasonlóképp hadnagy, kormosán, behúnyt szemmel ott feküdt mellette. Meg sem moccant. Csak arcizmai rándultak meg néha az égés okozta fájdalomtól. És a mind távolabbi ütközet morajában többször ezt a szót suttogta hol elhalóan, hol hangosabban: „Mutti...! Muttiii!” A szovjet hadnagy jól tudott németül, értette hát, hogy az anyját emlegeti sebeinek lázában. S egyszeriben maga előtt látta az ő édesanyját, a korán özvegységre jutott kisvárosi tanítónőt, ahogy a pályaudvaron a nyakát átfonva, köny- nyes szemmel búcsúztatja: „Vigyázz magadra, kisfiam.;.!” Lehet, hogy ezt a németet is így búcsúztatta szülője?! Elvesztette eszméletét. Parasztház tágas szobájában tért magához. Meghökkent: a szomszéd ágyon a német hadnagy feküdt. Szót sem szólt, de most nyitva volt a szeme. Kitartóan bámulta a gerendákat. Amikor néhány nap múlva a városba szállították őket, kérte a látogatóba érkezett ezredparancsnokát: tegye lehetővé, hogy egy kórházi szobába kerüljön a sebesült német tiszttel. Igaz. a hadifoglyok számára külön lágerkórházat rendeztek be, de ez esetben tegyenek kivételt. Hadd gyakorolja a német nyelvet. Pedig nem ez volt kérésének oka. Az igazi okot azonban nem tudta volna pontosabban megmagyarázni. Csak érezte, így kell tennie. Kérését teljesítették. Sokáig töprengett, miért és hogyan bírja szólásra ellenségét? De vajon a német hadnagy ellenség-e még? Hiszen harcképtelen. Nem, az ember nemcsak akkor ellenség, ha fegyver van kezében, s nem akkor válik ellenséggé, amikor fegyvert fog, hogy mások életére törjön. Már előbb. Szívében válik először azzá, s abban marad továbbra is annak.:. Pedig anya szüli az ellenséget is. Ez a német is az édesanyját emlegeti még most is, ha lázálmában félrebeszél. De miért lett fasiszta...? És ő, a szovjet tiszt, ha Németországban születik, ott nevelik az iskolában, a fasiszta ifjúsági szervezetben, a hadseregnél — mi lett volna...? És megfordítva? Ha a németet szovjet anya hozza a világra, s a pionírcsapatban, majd a Komszomolban, végül a Vörös Hadseregben nevelik? Nehéz kérdések. „ ... ha nem adja meg magát, meg kell semmisíteni”. Védtelen, tehát annyi, mintha megadta volna magát... És tovább mi lesz? A választ az orvosok, ápolónők magatartásából tanulta meg a szovjet hadnagy. Olyan odaadással kezelték, gyógyították a németet, mint bármelyik sebesült honfitársukat. Hogy megmentsék az életnek. A fizikumát... A lelkét is meg kell menteni! A szívében lakozó ellenség megsemmisítésével kell megmenteni. * A ffárdaczredcs akiI?ok f?szes ,tartas.a O most is, es amíg csak él, elárulja, hogy a hátán súlyos műtéttel pótolták a leégett bőrt, ezzel fejezi be emlékezését: — Számos tankcsatában részt vettem sebesülésem előtt és után is. Mindegyik könnyebb volt, azonban, mint azok az eszmecserék, amelyeket a német hadnaggyal folytattam. Miután beszédbe elegyedett velem, minduntalan órákig tartó elvi „tankcsatákat” vívtunk. Meg volt győződve a nemzeti szocializmus üdvözítő voltáról, számos érvet felsorakoztatott mellette. De kitartóan, türelmesen „bombáztam” a kommunizmus eszméivel, s — négy hónap alatt győztem. Akkor értettem meg igazán, hogy a mi eszménk előbb-utóbb mindenütt és mindenkiben győzedelmeskedik. Az ötödik hónapban már karonfogva sétálgattunk a kórház kertjében. S amikor újból visszamentem a frontra, a Kárpátok tájára, ő pedig antifasiszta iskolára kérte magát, így búcsúztatott: „Kedves Alekszej! Nagyon vigyázz magadra!’ ö I[5JJ,, tovaris, jelenleg mi az én meg° HlUJH égcU hadnagyom? A Német Demokratikus Köztársaságban a legaktívabb békeharcosok egyike. Tarján István II mami központ kialakulása Díósprlicii Az uradalom urai 1514 és 1526 között
