Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-28 / 123. szám
Csütörtök, 1970. május 28. ÉSZAX-MAGYARORSZÁG 5 Felkészült a találkozóra. Íróasztalán jegyzőkönyvek, szokatlanul széles és vaskos napló. A dátumok és a tömör bejegyzések többnyire tragédiákról szólnak. A 43 éves férfi ujjai alatt fürgén kattognak az írógép billentyűi. — Pillanat. Még egy tanulságos esetet jegyzek fel, és kezdhetjük ... Mosolyog, de szeme gyakran a telefonra téved. A sokbillentyűs készülék kívülről éppolyan, mint bármely másik. Vastagon rajzolt hívószáma — 16—70 — azonban árulkodik. Mintha végszóra tenné, a készülék berregni kezd. Szinte érzem, hogy a szemben levő asztalnál ülő ember megtelik feszültséggel. Ritka a jókívánság — Halló, itt a vasútüzem biztonsági osztálya, Erős Ferenc ... A hangból érzem: fel van készülve a legdrámaibb eseményekre. Fel, hiszen a 16— 70-en csodának számít a jókívánság. Erős arcán ismét lágy mosoly jelenik meg. A vonal túlsó végén Fűzi István, az osztály vezetője Sátoraljaújhelyből érdeklődik, történt-e valami érdemleges. Szerencsére csendes nap van. Mindössze Alsózsolcáról jelezték, hogy H. I. íegyverneki lakos törte össze az egyik fény- és fléteorompót. Briós éppen rámnéz. Szinte oivasom gondolatait. — Tizenhárom éve vagyok ebben a beosztásban. Ez idő alatt íorradalmasodott a vasút. A személyvonatok nagyobb sebességgel haladnak, mint két évtizede a gyors, s ar. expresszvonatok 120 kilométeres sebességgel zúgnak végig az acélsíneken. Az utasok nagy többsége együtt „nőtt” a közlekedéssel.^ De vannak, akik ma is gőzöskorabeli idő szerint gondolkoznak. — Igazságügyi szakértő is vagyok. Igen, éppen itt a tegnapi bírósági tárgyalás anyaga. K. Béla és három társa, valamint T. László bálozás után, ittasan összeverekedtek. A vonat elindult, K. és három társa felugrott, T. utánuk. Folytatták a verekedést. A szerencsit a másik három lerugdosta a lépcsőre. T. a hátsó kapaszkodót fogta meg, a vonat húzta egy ideig, aztán ... jobb lábát tőből levágták a kerekek. — A TVK-ból hazafelé utazott M. K. A kocsi peronján ő is verekedett, ennek következtében Hejőkeresztúrban kizuhant a vonatból. Fej- és karsérülés. Ezek tények. Hogy mondjam el, hogy megértsék az emberek, mennyire drága az emberi élet. s milyen felelőtlenül kockáztatják egyesek! Egy-két másodperc, kis figyelem Az arc most egészen komor lesz. Az emlékezet valami megrázót villant fel. — A halál mindig megrázó. De különösen akkor mar az ember érzéseibe, ha az egy-két másodpercen, kis figyelmen múlik. — H. J.-né megrázó látvány volt. A mezőzombori állomáson, a 4. sz. váltó mellett feküdt. Nem bírom elfelejteni, ahogy hozzátartozói néztek a véres, összeroncsolt asszonyra. Ha ő váltótisztítás közben jobban vigyáz, s jobban figyel a mozdonyszemélyzet is, egy tragédia elmarad ... Az arcon ismét gondolat villan -át. — A Tiszai pályaudvaron történt. A Csobádról jövő tanító nagyon siethetett Hamarább kinyitotta a kocsi ajtaját. A lépcsőre állt, s megcsúszott ... Nem egy tragédiát láttam, vizsgáltam már. De ez külön megrázott. Csak álltam a test fölött, amelytől négy-hat méterre volt a fej. Táskájából tervrajzok szóródtak szét. Egy ház terve volt. Ifjú ember, ifjú apa, akit gyermeke sohasem láthat többé ... Miért kellett ennyire sietni? S. J. gépkocsivezető csak levegőzni akart. Kinyitotta a 80 kilométeres sebességgel robogó vonat ajtaját. Kál-Kápolna és Nagyút között kizuhant a vonatból. Súlyos fejsérüléssel vitték az egri kórházba. B. Köszöntjük a borsodi orvosnapokal ÖRVENDETES az a pezsgés, amely az utóbbi evekben megyénk tudományos érdeklődésű embereinek tevékenységét jellemzi. A műszaki életben erős bázist jelentenek az országosan is jelentékeny nagyüzemek, s a Miskolcon működő műszakj egyetem. Van-e, lehet-e ilyen bázisa az egészségügynek, egyelem és klinikák nélkül? Voltak és tahin ma is vannak olyan vélemények, hogy a tudományos igényű, kutatómunkát végző orvos csak a fővárosban, vagy Debrecenben, Szegeden érvényesülhet, szerezhet magának nevet, elismerést. Az egyesített kórházakban működő központi tudományos bizottság, valamint a megye és a város egészségügyi vezetői cg.vrc sikeresebben bizonyítják a fenti nézet hibás voltát. Több éves szívós, rendszeres munkájuk egyre inkább ráirányítja a figyelmet nemcsak a megyében, de a inegye határain túl is, az itt folyó tudományos tevékenységre. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy a korszerű egészségügyi ellátás korszerű, modern technikát, gyógyeszközöket is Igényel. Az egészségügy helyi vezetői minden igyekezetükkel azon munkálkodnak, hogy a kórházak felszereltsége korszerű, a legújabb igényeket is kielégítő legyen. Ehhez a törekvésükhöz minden segítséget, anyagi támogatást megkapnak a helyi tanácsoktól. Az objektív feltételek tehát biztosítva vannak, s a mi óriásaink dicséretes módon jól sáfárkodnak a lehetőségekkel. Két évvel ezelőtt eljutottunk oda, hogy már reprezentatív, tudományos igényű beszámolók sorát lehetett, az akkor első ízben megrendezett borsodi orvosnapok programjára tűzni. Ma másodszor kerül sor hasonló, rangos összejövetel megnyitására. Megyénk és városunk kórházi és körzetben dolgozó orvosai három napon át mutatják be, és vitatják meg a gyógyító-, megelőző és kutatómunkában elért eredményeiket. KÖSZÖNTJÜK orvosaink seregszemléjét, s tanácskozásukhoz sok sikert kívánunk! (A. I.) Erzsébet Felsőzsolcán — szinte érthetetlenül — leugrott a mozgó vonatról. Ismét feszülten gondolkodik. Olyan szavakat, érveket keres, amellyel hatni lehet a meggondolatlanokra. „Ember, vigyázz! A sebesség nem játék. Valaha megtehetted, hogy a mozgó vonatra ugrassz, a gőzös lassan indult. De ma, a nagy teljesítményű mozdonyok szinte rántva indulnak, s pillanatokon belül felgyorsul a szerelvény futása. Nem éri meg a kockázat.” Mindenkit óvni szeretnék, ne álljon közel a robogó vonathoz sem. Légörvényt tá- maszt. Rutinos vasutasok 5— 6 méterre elhúzódnak, amikor elrobog előttük az expressz. És mégis. Még így is lehet baj. A sorompók rombolói Töprengő kifejezés az arcon. — Valamit kellene mondanom a sorompók rombolóiról is. A fény- és félsorompók okos megoldások. Ha netán lezárul a jármű mögött a sorompó, elöl szabad az út. Sajnos, egyes vontatóvezetőle, tehergépkocsi vezetők minden szabáíyt megszegve igyekszenek átcikázni a lezárt félsorompók között. Mindennap van egy rombolás. Ongán, Felsőzsolcán, aztán megint Ongán, Diósgyőrben és... Nem érti az ember, miért kockáztatnak értékeket, saját és mások életét. Erős ujjai most egy jelentéshez érrfelí. Üj gondolatsor. — Ez éppen ma érkezett... Bozsik Gyula Eger és Put- nok között közlekedett. Sáta és Kiskapud között van egy átjáró a vasúton. Nyugtalanul figyeli, hogy az országúton robogó, bányászokat szállító munkásbusz nem lassít Nem látja a sorompót vagy... de hiszen a sorompó nincs leengedve! Gyorsfék, s a szerelvény 2—3 méterre az átjáró előtt megáll. Így óvott meg emberi életeket Nagy Tibor mozdonyvezető is. A Tiszaiból indult Bánréve felé. Gyorsfékezés, és a Gö- möri előtt elmaradt egy karambol. Egy pillanat Az előbb egy sor nevet jegyeztem fel, Sipos Bertalan mozdonyvezetőét Dankó István, Vígh Károly, Repka László mozdonyvezetőét Őrlő László vonatvezetőét akik éberségükkel baleseteket karambolt előztek meg. A telefon kattan. Erős Ferenc a beszélgetésre felkészülve néz rám. — Kezdhetjük. Mi az első kérdés? Csorba Barnabás A zápor és a jégeső a déli harangszóval érkezett tegnap Tiszalúcra. Szerencsére rövid ideig tartott így a gáton nem sokáig szünetelt a munka. Volt, aki a rőzserakás árnyéhergépkoesivezetők — Szűcs József, Hutvágner Károly —, akiket Székesfehérvárról, illetve az M—7-es út építésétől vezényeltek ide. Fáradtak, de nem panaszkodnak. 16—17 A katasztrófa-sújtotia területeken fokozottan szükséges a rendszeres egészségügyi ellenőrzés. Dr. Pataki Bélám* egy kitelepített kislányt vizsgál. kában, volt, aki a fák alatt, volt, aki a gátőrháznál keresett menedéket az eső elől. Sokan üres homokzsákot terítettek a fejükre, vagyis fóliából csináltak alkalmi sátrakat. Egyedül a könnyűbúvárokat nem zavarta az eső. Terepszínű overálljukban vagy a neoprém műanyagru- hábam vontatták uszályukat. A 6 kilométer hosszú védelmi szakaszon — amiből 5 kilométer hosszban félezer katona, vízügyi dolgozó és civil, ook tehergépkocsi, munkagép, hajó, rocsó — elcsendesült a világ. A szokatlan nyugalom emlékeket, arcokat, mondatokat villantott fel bennem. Eszembe jutott Buda házi Jenő autó tréler-vezető, aki azt sem tudja, mi van a vízben levő nyirmegyesi családjával, ottani rokonaival, aki már egy hete várja a pénzt és az üzemanyagj egyet Miskolcról, a Közúti Üzemi Vállalattól, de úgy látszik, elfeledkeztek róla. „Nem is a pénz. a fontos — hajtogatja —, hanem az üzemanyag. Hogy tudok így dolgozni?” Szepesi Dezsővel napjában talán százszor is találkoztam ezen a gáton, ö itt a műszaki vezető. Láttam rocsóban, motorkerékpáron, tehergépkocsin és gyalogosan is. Nem sokat tudok róla, de egyet igen: fáradhatatlan. A szádfalazásnál sokáig elnéztem Patonai Gyula* bácsit, amint a hídszerkezeten állva, feszítővassal kényszerítette a pátrialemezeket a cölöpverő 250. kilogrammos ütései alá. Mozdulatai frissek, csak az arcán, a szemén látszik, hogy fáradt. Már fáradt, mint a többiek is. Fáradtak azok a fiatal teí.cscncefalu, Lcscncclomaj. Balatoncdorios, Ncmcsvita és Balatongyörök termelőszövetkezetei köz1; vállalkozásban szőlőiskolát telepítenek a Balaton partján. A festői környezetben most van a munka dandárja, tömegesen ültetik ki a szőlővesszőket. órát dolgoznak naponta, lassan két hete. Losonczi János, a gépesített árvédelmi részleg rocsó- vezetője nem panaszkodik, pedig nem sokat aludt mostanában. Bevetésük óta már a negyedik helyen vannak. Félmeztelenül áll a rocsó farában, őszes haját a vízben álló ártéri fák levegőért, napfényért kapkodó koronája borzolja össze. Úszunk a Tiszán. Hirtelen leáll a motor. Kanyarodunk egyet. Ekkor látom, hogy egy léibe vágott kenyér lebeg a vízen. Losonczi János kiemeli, kinyomja belőle a vizet, mint valami szivacsból, aztán az ülőkére helyezi. Csak ennyit mond: — Kenyér . . . Vízügyi dolgozók, katonák, gépkocsivezetők, földművesek és kubikosok, akik már két hete vándorolnak az árral lefelé, ahogy a folyó fut a tengerbe, akik szinte úgy érzik, hogy saját magukat lopják meg, ha alszanak néhány órát. akik nem sok szappant, meleg vizet használnak mostanában, és ha jut idő rá, a tehergépkocsi forró hűtővizébe mártják a borotválkozó pamacsot. Vízügyi dolgozók, katonák, gépkocsivezetők. földművesek és kubikosok, akiknek az élet egyenlő a kenyérrel, akik azért küzdenek, hogy a víz el ne rabolja tőlük a kenyeret. Talán egy negyedóra múlott el, elvonult a zápor, elolvadtak a jégszemek. Ismét benépesült, hangos lett a gát. A szerszámnyelek még ki sem hültek, folytatódott a munka. Oravcc János Emberként az emberért N egyedszázados építőmunkánk történetében aligha volt még pillanat, amikor ily gyorsan zuhantunk egyik végletből a másikba, mint ezekben a hetekben. Nemrégiben még a kedvező tünetek kötötték le a közvélemény figyelmét. Számba vettük, mit köszönhetünk új gazdasági módszereinknek, hogyan javul a helyzet egyik vagy másik területen. Helyenként kiugró eredményeknek örvendeztünk. Azután jött a vész, az árvíz. Szinte átmenet nélkül a bajokra fordult társadalmunk figyelme. Emberek tízezrei menekülnek, családi otthonok ezrei pusztulnak, és ahol áll a gát, ott is a népgazdaság tartalékaiból súlyos milliókat visz el csupán az, hogy a gát a helyén maradjon. Érdekes módon ez a gyors váltás egy gyors válasszal is szolgált. A viszonyok konszolidálódása, az életszint javulása ugyanis sokakban az aggodalmak sorát ébresztette. Elridegül társadalmi rendszerünk — mondották. A vállalatok csak a nyereségükkel, a tsz-ek a pénzszerző melléküzemágakkal, a munkások az órabérekkel, az értelmiségiek hobbyjaikkal foglalkoznak, többet törődnek a víkenddel, mint az egész héttel. Nem állítom, hogy felesleges volt ez az aggodalom, de tények sugallják, hogy indokolatlan. Elég csak futólag is belelapozni az újságokba, percekig hallgatni a rádiót, nézni a televíziót. A hatóságoknak még idejük sem jutott arra. hogy a támogatás csatornáit megnyissák, hogy felhívást bocsássanak ki. De a társadalom már ebben az első pillanatban megmozdult, özönével érkeztek a felajánlások. tízezer ponton jelen i- kezett a segítőkészség. A hatóságok a szó szoros értelmében csupán utána mentek ennek a társadalmi segítőkészségnek. Elridegült társadalmunk? Csak egy percre figyeljük a híreket. A ttól tartottunk, hogy szobájuk falai közé zárkóznak a családok. És most a családok ezrei, sőt tízezrei tárják szélesre otthonuk ajtaját, menekültek előtt, árvízsújtotta gyermekek előtt Morogtunk, hogy az export érdeke lassanként devizahajszolássá válik, visszaszorítja a belföldi érdekeket. És most devizaszerző vállalat engedi át balatoni üdülőit ötszáz gyermeknek. Szezonban, amikor a devizahajszolás a legerősebb lehetne. Csak az órabért nézik a munkások? Szocialista brigádok serege ajánlja fel néhány napi keresetét, vagy (esetleg plusz) néhány napi munkáját Tudják: az együttérzésnek most tettekkel kell hangot adni. „önző” termelő- szövetkezetek engedik át legféltettebb kincsüket, az építő- brigádot, a takarmánytartalékot, a jövőt biztosító te- nyészanyag egy részét, hogy újra indulhasson az élet ott is, ahol egész tsz-vagyonokat radírozott ki a leltárból a hullámok ostroma. Tanácsok változtatnak elképzeléseiken, hogy adhassanak. Szentté avattuk a víken- det? Károm orvos felajánlotta, hogy részt vesz az egészségügyi szolgálat munkájában. Mivel szolgálati helyükön sem nélkülözhetik őket, szombaton és vasárnap vesznek részt. Munkával agyonterhelt tervezőintézetek vállalnak pluszmunkát a helyre- állításhoz. Ingyen, és ugyancsak szombatra, vasárnapra. Erkölcsi elismeréssel nem túlságosan elkényeztetett kisiparosok vállalják ingyen egy ház fölépítését, vagy valami mást. ami profiljukba vág. Spontán indult a segítőkészségnek ez a hulláma, de ma már létrejöttek a hatóságilag megnyitott, ellenőrizhető. biztonságos csatornái is. A legkiválóbbak .áldozatkészsége ma már példa- mutatássá, sodró erővé fokozódott, amely magával ragadja a talán ma még közömbösöket. vagy nehezebben mozdulókat is. Nem kételkedhetünk abban, hogy ez a lendület hatással lesz mindazokra, akik készek cselekedni emberként az emberért. G yors volt a váltás, de választ adott. A válasz lényege: a mi társadalmunk „egy mindenkiért, mindenki egyért” elvét kiteljesítő szocialista társadalomi Sokbiilleiityűs íeleíon a biztonsági osztályon
