Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-04 / 102. szám

Hétfő, 1970. május 4. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Részlet a Miskolci Panmtfono da impozáns menetéről. (Folytatás az 1. oldalról) ünneplő, s nemrég a Minisz­tertanács és a SZOT vörös vándorzászlajával immár nyolcadszor kitüntetett kohá­szati üzemek dolgozói ötle­tes transzparenseikkel és a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának jelszavaival méltóan repre­zentálták városunk munkás- osztályát a munkásnemzet­köziség nagy ünnepén. A fel­vonulók élén ott láthattuk a nagy gyár vezetőit, nyomuk­ban pedig valamennyi gyár­egység, üzem, főosztály és osztály dolgozóinak képvise­lőit. Őket követték a nem­rég a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajá­val első fzben ugyancsak ki­tüntetett Diósgyőri Gépgyár gyáregységeinek és főosztá­lyainak nagy-nagy csoportjai ötletes, a munkájuk jellegét is kifejező transzparensekkel és időszerű jelszavakkal. Miskolc két legnagyobb üzemét aztán véget nem érő sorokban követték a város többi vállalatainak és intéz­ményeinek dolgozói. az ÉMÁSZ, a Borsodi és Mis­kolci Szénbányák, az Édes­ipari Vállalat diósgyőri tele­pének, a Közúti Üzemi Vál­lalat, a Közúti Igazgatóság, az Északmagyarországi Épí­tőipari Vállalat, majd pedig a Borsodi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság dolgozói, akik ilyen minőségben elő­ször vonultak fel a május 1-i seregszemlén. Ez a válla­lat ugyanis január 1-én ala­kult a kelet-bükki és a zempléni-hegységi erdőgaz­daságokból, valamint az észak-magyarországi fűrész­üzemekből. Ötletes dekorációk Ott láthattuk a vidám má­jusi menetben a megyei ta­nács, a Népi Ellenőrzési Bi­zottság, az ÉGSZI, a Bevételi Igazgatóság, a bíróság és az ügyészség dolgozóit, a Mis­kolci Kertészeti Vállalat dol­gozóinak kollektíváját, amely virágkameválon is megiri­gyelhető óriási élővirág-kom­pozícióval vonult el a dísz­tribün előtt. Jöttek a Cent­rum Áruház, az OTP, az Ál­lami Biztosító, az Ingatlan- kezelő Vállalat, a Magyar Nemzeti Bank, a Moziüzemi Vállalat, a Kohászati Alap­anyagellátó Vállalat, a Di­ósgyőri Papírgyár, a Patyo­lat, az üveggyár és a Mis­kolci Tejipari Vállalat dol­gozói is színes, ötletes deko­rációkkal, magasra emelve és hangoztatva pártunk Közpon­ti Bizottságának május else­jei jelszavait. Már több mint egy órája hömpölygött a derűs, vidám és színpompás májusi menet, amikor a dísztribün előtt el­haladt a 3. sz. Autóközleke­dési Vállalat, majd a 3-as ÉPFU és az Északmagyaror­szági Építőipari Vállalat kol­lektívája. Nagy sikere volt a postás dolgozók ötletének, akiknek élén egy motoros táviratkézbesítő haladt és a tribünhöz érve dr. Bodnár Ferenc elvtársnak címezve egy dísztáviratot kézbesített, amelyben a posta dolgozói a munkás-nemzetköziség nagy ünnepén forró szeretettel kö­szöntötték megyénk és váro­sunk vezetőit, valamint a dísztribünön helyet foglaló kitüntetett dolgozókat. Színpompás menet A postai dolgozókat követ- tele a Vasipari, a Finom- mechanikai, a Borsod megyei Ruházati Nagykereskedelmi, a Gázművek, a miskolci egészségügyi szervek és a Gyógyszertári Vállalat, majd a nagykereskedelmi vállala­tok dolgozói. Igen szép szín­foltja volt ezt követően a miskolci dolgozók felvonulá­sának a December 4. Drót­művek és a Miskolci Pamut- l'onó Vállalat dolgozóinak demonstratív menete, akik­nek nyomában ott láthattuk a Mezőgazdasági Gépjavító, a Beton, és Vasbetonipari Művek, a Miskolci és a Me­gyei Tervező Vállalat, az Avas Bútorgyár, a Műanyag­feldolgozó. a Szikvíz- és Li­kőripari, majd a Miskolci Építőipari, Közlekedési, Ve­gyesipari, Köztisztasági, Hű­tőipari, Állatforgalmi és Hús­ipari, valamnt a 16. sz. Autó­javító Vállalat dolgozóit. Okét követték a Borsod me­gyei Üzemi Vendéglátó, a Borsod megyei Vendéglátó és a Miskolci Vendéglátó Vál­lalat, valamint a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, a Borsod megyei Iparcikk Nagykereskedelmi Vállalat, a TÜZÉP, a MÉK, a MÉSZÖV és az ÁFÉSZ dolgozói. Aztán elhaladtak a tribün előtt az 1. sz. Belke­reskedelmi, a Földtani Ku­tató, a Borsod megyei Nyom­daipari Vállalat, a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó, a Temetkezési, a MÉH és a Villanyszerelő Vállalat dolgozói is. Dél,felé járt már az idő, és csaknem két órája hömpöly­gött a miskolci felvonulók színpompás menete, amikor elvonultak a dísztribün előtt Miskolc város építői, a Bor­sod megyei Állami Építőipa­ri Vállalat dolgozói. Nyomuk­ban haladtak a Hejőcsabai Cement- és Mészművek, va­lamint a Cementipari Gépja­vító Vállalat dolgozói, ezt kö­vetően pedig — élükön a MÁV miskolci fúvószenekar­ral — a MÁV és a MÁV Jár­műjavító Vállalat, majd pe­dig a Miskolci Kisipari Szö­vetkezetek színes, impozáns, vidám menete vonult el a dísztribün előtt. Nyomukban haladtak a Borsod megyei Vízművek, a MEZÖBER, a Vízügyi Igazgatóság, a Beru­házási Bank, a Miskolci Víz­művek és Fürdők, valamint a Számítástechnikai Intézet dolgozói, végül pedig a KIOSZ-ban tömörült kisipa­rosok egy csoportjával zárult a több mint két órán át tar­tó vidám, színpompás felvo­nulás. A lenini eszmék jegyében Az összességében mintegy 60—70 ezer főre becsülhető vidám és lelkes tömeg ötle­tes dekorációival, transzpa­renseivel és a tribün elé érve élőszóval is pártunk Közpon­ti Bizottságának május else­jei jelszavait hangoztatva tüntetett a májusi eszmék diadala, a munkásnemzetkö­ziség nagy ügye mellett. Miskolc dolgozó népe az idei seregszemlét felszabadu­lásunk 25. évfordulója és a lenini eszmék diadala jegyé­ben ünnepelte meg, amely bizonyára méltón illeszkedett bele a világ minden táján immár nyolcvanadszor végig­vonuló. nagy proletár inter­nacionalista munkásdemonst­rációba. Sokáig feledhetetlen, szép ünnepnap volt, amelyből újabb hitet, erőt, biztatást meríthettünk a békéért, az imperializmus ellen, a szocia­lizmus teljes felépítéséért folytatott küzdelmeinkhez. (Cscpányi—fotó: Szabados) K ülön kell foglalkozni az exporttermék összetétel változásának a vállala­ti jövedelmezőségre gyako­rolt hatásával. A Tiszai Ve­gyi Kombinátnál az ammó­nia-export részarányának csökkenése, az Északmagyar­országi Vegyiműveknél az exporttermékek szerkezeti módosulása rontotta a dollár/' forint mutatót. Ez a körül­mény arra utal, hogy a vál­lalatoknak nagyon gondos elemzéseket kell végezni, hogy a vállalati mikroszintű érdekeltséget összeegyeztes­sék a népgazdasági érdekkel. Számottevő fejlődés előtt áll a megye ruházati export ­ja. A megye kisipari szövet­kezetei által előállított ruhá­zati termékek igen kereset­tek mind a szocialista, mind a nyugati piacokon. A jelen­legi árviszonyok és állami támogatás mellett a ruházati cikkek exportja igen jövedel­mező a szövetkezetek részé­re. Az export további növe­lése azonban feszültséget okozhat a belföldi ellátásban. A hazai igények kielégítése és az export fokozása között kell tehát a megfelelő össz­hangot megtalálni. 1969-ben a belföldi fogyasztói piac egyensúlyhelyzetét nagymér­tékben kedvezőtlenül befo­lyásolta a megfelelő kínálat hiánya. Megyénkben is pél­dául a legnagyobb exportot lebonyolító ruházati üzem a Hegyalja Ruházati Szövetke­zet 1969-ben a belkereskede­lem részére mindössze az előző évinek 75 százalékát szállította magas exportköte­lezettsége miatt. A gazdasági reform által bevezetett közgazdasági szabályozók a várako­zásnak megfelelően hatottak fordul elő, hogy az időjárással kapcsolatban eny- nyire megosztó vélemények legyenek a mezőgazdasági nagyüzemekben. Mindenütt, ahol lazább talajon gazdál­kodnak, örömmel fogadták a májusi esőzések előhírnöke­ként érkező április végi csa­padékot. Az elmúlt két hét szeles és napsütéses időjárása nyomán ugyanis a talaj egyes helye­ken már sokat veszített ned­vességéből, s a kora tavaszi vetésű növények megsínylet­ték volna a még tovább tar­tó, szárazabb periódust, A talajt most jól átáztatta az eső, s ez sietteti a növények kikelését, többek között a cukorrépa, a vöröshere és a lucerna fejlődését. Természe­tesen az őszi vetésű gabo­nákra is jól jött az egyenle­tes csapadék, de csak ott, shol nem kötött a talaj szer­kezet. A kötöttebb földek ugyanis még nem szikkad­tak ki kellőképpen, s ezeken a vidékeken néhány napig még várathatott volna ma­gára a csapadék. Azokon a helyeken azon­ban, amelyeken az elmúlt napokban a kukorica és a napraforgó vetésével foglal­koztak, ezekkel a munkák­kal most fel kellett hagyni, és meg kell várni, amíg új­ra felszikkad a föld. A csa­padéknak nem örülnek azok az üzemek sem, amelyekben a hét elején láttak hozzá a vegyszeres gyomirtáshoz. A kémiai anyagokat ugyanis lemossa az eső. Nehezíti a helyzetet az is, hogy a nö­vényvédelem hatékonyságá­hoz legalább 16 fokos me­legre volna szükség, s erről most nemigen beszélhetünk. A felemás helyzetre ugyan- j akkor jellemző, hogy az eső- j zés viszont fokozza a mű- j trágyák hatékonyságát. Mindent egybevetve: az j agronómusok véleménye sze- | rint jó, hogy jött az esőzés, I az export növelésére. A két év tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a válla­latok megfelelően érdekeltek voltak az export és ezen be­lül különösen a tőkés export növelésében. AZ 1968-ban be­vezetett árszorzók reálisabbá tették a világpiaci árviszo­nyokhoz való igazodást, ami kedvezően befolyásolta a ko­rábbinál jövedelmezőbb ex­portstruktúra kialakítását. Az állami támogatások rendsze­re zökkenőmentesen biztosí­totta az új irányítási rend­szerben az exportban való érdekeltséget. A tapasztala­tok azonban azt mutatják, hogy az állami szubvenciók megállapítása egyes területe­ken túlzottnak bizonyult és indokolatlan többletnyeresé­get biztosított egyes expor­táló vállalatok részére. Ugyanakkor az állami vissza­térítések folyósítása jelentős terhet ró a költségvetésre. Az elkövetkező években az állami visszatérítések rend­szerét felülvizsgálják. To­vábbra is alapvető célkitű­zés marad az állami szub­venciók fenntartása. Az álla­mi támogatás azonban a je­lenleginél lényegesen diffe­renciáltabb lesz és jobban fog igazodni a népgazdaság tényleges érdekeihez. Ennek következtében számítani le­het arra, hogy egyes vállala­toknál csökken, vagy megszű­nik az állami támogatások rendszere. A IV. ötéves terv­ben az állami támogatásokat a jelenlegi vállalati szintű támogatás helyett ágazati szintű támogatássá akarják továbbfejleszteni. Ez lehető­vé teszi majd, hogy valóban azok a vállalatok bővítsék és 'a tapasztalt szakemberek most már úgy vélekednek, hogy nem kell kétségbe es­nünk a késői kitavaszodás miatt sem. Még ilyen gyor­san talán soha, egyetlen esz­tendőben sem fejezték be a vetést gazdaságaink. Magya­rázata talán abban van, hogy sí nagyüzemek vezetői a három-négyhetes késés miatt kissé megijedtek, s valóban, minden rendelkezésre álló le­hetőséget és időt kihasznál­tak, hogy a földbe kerüljön a mag. Tulajdonképpen jó két hét alatt végezték el azt, amire máskor egy hónap is csaknem kevés volt. A csapadék után azonban most már igazán meleg má­jusi napokra volna szükség, s ha a húsz-huszonöt fokos meleg napok megjönnek — a szakemberek mondják —, még lehet ebből az eszten­dőből igen jó gazdasági év! a talaj megfele­lő nedvességhez jutott, sokfelé megkezdték a palánták kiültetését a szán­tóföldi kertészetekbe. Éppen Az Északmagyarországi Textil- és Felsőruházati Nagy­kereskedelmi Vállalat nem­rég negyedszer nyerte el a „Kiváló vállalat” megtisztelő A Miskolci Bányaüzem dolgozói 1970. első negyed­évében 30 ezer tonna szömel adtak többet a tervezettnél. exportkapcsolataikat, ame­lyek népgazdasági szinten is megfelelő jövedelmezőséggel tudnak exportálni. A külföldi piacok igénye, az egyre erősödő gazdasági verseny sürgetőleg veti fel a műszaki fejlesztés kérdését. Az exportra termelő vállala­toknak át kell állni a jelen­legi „rövid lejáratú” export- érdekeltségről a megalapo­zott műszaki fejlesztéssel alá­támasztott hosszabb lejáratú exportérdekeltségre. Anienv- nyiben ezzel a kérdéssel nem számolnak vállalataink, könnyen előfordulhat, hogv amit ma még eladhatnak szo­cialista vagy tőkés piacokon, holnap már eladhatatlanná válhat. A gazdasági szabá­lyozási rendszerben tervezett módosítások abba az irányba igyekeznek majd vállalataink tevékenységét ösztönözni, hogy a ma viszonylag köny- nyen elérhető exportnyere­ség mellett a holnap reali­zálható nyereségre is gondol­janak. M agyarország nyitott gaz­daság. Fejlődésünk zá­loga az, hogy milyen eredményesen tudunk részt venni a nemzetközi munka- megosztásban. Ez a körül­mény égetően sürgetővé te­szi, hogy a jelenben elért kedvező eredmények ne rin­gassanak minket indokolat­lan illúziókban. A piaci kon­junktúra kihasználása ered­ményes és hasznos dolog, de gondolni kell arra is, hogy a műszaki fejlődés rohamlép­tekkel halad előre a világban és ha ezzel nem tartunk lé­pést, az későbbi fejlődésünk ütemét fékezheti. a legutóbbi, megyei zöldség­termesztési tanácskozáson volt szó róla, hogy kevés a zöldségtermelő terület Mis­kolc és a megye más váro­sainak környékén. Ennek oka az éghajlati viszonyok­ban is keresendő. Valami javulást mutat, hogy az idén — egyelőre kísérletképpen — több Miskolc környéki ter­melőszövetkezet próbálkozik öt-tíz holdon zöldségter­mesztéssel, és különféle ker­tészeti kultúrák nevelésével. A melegágyakban előhajta­tott paradicsom-, paprika-és káposztapalánták szépen megerősödtek, s az esőzések után már az ünnep előtti napokban megkezdték azok kiültetését. A kertészeknek viszont az okozott aggodal­mat, hogy a hűvös idő nem lesz jót a melegágyakból ki­került palántáknak, és növe­kedésük most egy időre megállhat. Ugyanazt mond­ják tehát a kertészek is, amit az agronómusok: jó volt az eső, de most már meleg na­pokra volna szükség! címet. A kitüntetett vállalat tavalyi áruforgalmát — az előző évihez képest — 23 százalékkal teljesítette túl. géig a X. partkongresszus tiszteletére 1 millió tonna szenet termelnek. Közlekedési úttörők. Oláh László a Külker. Bizottság vezetője Korán jött, vagy későn? Felemás helyzetei teremtett az esizés ELÉG RITKÁN MIUTÁN O. M. negyedszer kiváló vállalat / millió ionná szén Felajánlották, hogy az év vé­Feledhetetlen ünnepnap volt

Next

/
Thumbnails
Contents