Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-15 / 112. szám
Péntek, 1970. május 15. eSZAK-MAGYARORSZAG & A vaskavarótó! a folyamatos öntésig Fekete völgy fényes jövője Gépet kedvelő emberek, embert szolgáló gépek i*. A régi, mintegy hétszáz éves Árpád-kori településen, Ózdon 125 évvel ezelőtt alapították meg az egykori vasfinomító gyárat, s ezzel lerakták a magyar vaskohászat egyik fellegvárának alapjait. A kis üzem, cs az alig ötszáz lelket számláló település 1845. május 15. után fokozatos fejlődésnek indult, s ma már az Ózdi Kohászati Üzemek 13 ezer dolgozója hazánk hengcreltáru termelésének 35 százalékát gyártja. A kis vasfinomitő gyár mammutvállalattá nőtt, s közben szinte felmérhetetlenül sokat változtak a dolgozók élet- és munkakörülményei. Az ózdi gyár mai képe lényegében a század első tizenöt évében kialakult. A kohók, az acélmű, a durvahengermű, és az 1915-ben üzembe helyezett finomhengermű az egykori vaskavaró és vasfinomító gyárat hazánk legkorszerűbb, s legnagyobb acélgyárává fejlesztette. A korszerű és modem jelző azonban csak a vas- és acélgyártás technológiájára vonatkoztatható. A dolgozók szociális és munkakörül mémosüzemi darun „kenőgyerek” lett. A kenőket abban az időben az utcán is megismerték. Az olajat és a zsírt, a „kocsikenőcsöt", amelytől a darut tisztára pucolták, pléhvödrökben nem lehetett lemosni. Nagy fejlesztés A szovjet csapatok 1944. december 20-án felszabadították a várost, a gyárat. A felszabadulás után fellendült nyel jóformán semmit' sem változtak. A gyárban továbbra is napi tizenkét órát dolgoztak. Egyik héten nappal, másik héten éjjel. Ez különösen minden második műszakváltáskor volt kellemetlen, amikor a. tizenkét óra munkaidő megduplázódott. Az emberek pléhvödrökben mosakodtak. Az ivóvizet a gyár melletti kolóniáról és az „Űri-sorról” hordták. Egy tűzimunkás műszakonként! vízfogyasztása meghaladja az öt-tíz litert. Munka nélkül A Nagymengyi család a századfordulón végérvényesen eljegyezte magát a gyárral. A körülményeik azonban a gyáralapítás időszakától alig változtak. A család első ipari munkásának, Nagymengyi Györgynek három gyermeke is abban a házban született, melyben már nagyszüleije is laktak. Az öreg, apróablakos házacskának egyetlen szobájában laktak öten. A „pitaron” (előszobán) kívül volt ugyan még egy másik kis szoba is, de az akkori szokásnak megfelelően vendég nélkül oda „bűn” volt belépni. A legkisebb gyerek 1918-ban született. Amikor 12 éves volt, már a bátyja is dolgozott, de így is csak hat elemit végezhetett, mert a család pénztárcája megálljt parancsolt. Szükség volt az 5 kevéske keresetére is. Csakhogy hiába kopogtattak a gyár felvételi irodáján. A harmincas években nem felvétel, hanem tömeges elbocsátás volt. Neve különben sem volt jó „ajánlólevél”, hiszen a gyár vezetői apja szakszervezeti tevékenységét rossz szemmel nézték. Az útépítőknél kapott alkalmi munkát. Többnyire azonban munka nélkül volt. Csak öt évvel később sikerült neki bejutni a gyárba. A villna termelés az ózdi gyárban. Nagyobb becsülete lett az erős munkáskéznek, mint előtte a gyár fennállásának száz évében bármikor. Az ország újjáépítéséhez, a hidak, gyárak helyreállításához nagy mennyiségű acélra volt szükség. Ezekben az években érthetően kevés lehetőségé volt az Ózdi Kohászati Üzemeknek a fejlesztésre, de néhány év alatt így is j eltűntek a vízhordók, s nem- 1 csak ivóvíz, de a fürdőkben hamarosan hideg-meleg víz csurgóit a csapokon. Az igazi nagy fejlődés, az alapvető j nagy beruházások 1955-ben kezdődtek. Kohóátépítések, az elegytér gépesítése, s az acélmű teljes rekonstrukciója következett. Tizenöt év alatt a vállalat több mint 3,5 milliárd forintot ruházott be. Ennek következtében a nyersvas, az acél és a készárutermelés 1938-hoz viszonyítva megháromszorozódott. Tavaly például 913 ezer tonna acélt gyártottak. A horribilis beruházás jelentős részét szociális célokra fordították. Ez a " 'rámát azóta is tart, bizony, „a ezt, hogy jelenleg 1500 dolgozó részére épül öltöző és fürdő. beszélnek Nagymengyi György 1947- ben a durvahengerműbe, a bugasorra került kormányosnak. Azóta is ott dolgozik. A készre hengerelt hosz- szú bugát a görgősoron a kormányos továbbítja, s közben a „cágli ollóval” megfelelő méretre vágja. Nagy meleggel, s felelősséggel járó munka. Azelőtt ráadásul fülke sem védte a kormányost a melegtől és az idő viszontagságaitól. Nagymengyi György a hat elemijével spekulálta ki az első kormányosfülke terveit, s az ő újítása alapján építették meg az üzemben a többi helyen is. Ezzel a kormányosok munkáját megkönnyítették. Természetesen azóta korszerűsítették a bugasort is, a komiányosíülkéket is. Sőt, ma már az eddigieknél nagyobb beruházásról, a folyamatos öntőműről beszélnek, üt év múlva már a bugákat nem hagyományos módon hengerük, hanem gazdaságosabb, könnyebb és gyorsabb eljárással folyamatosan, anyagveszteség nélkül öntik. Addigra már az ifjabb Nagymengyi György is nyugdíjba megy. Ez már egy másik generáció története lesz. Tóth István EGY HÓNAPPAL ezelőtt, április 15-én kezdte meg üzemszerű termelését az ország egyik legkorszerűbb szénbányája, a Szuhavölgyi Bányaüzem Feketevölgy I. zámú aknája. Az indulás óta egnap termelték ki a gépesített fronton a tizenötezredik tonna szenet. Mi történt közben? Kovács Ferenc, az. üzem igazgatója: — A gépi szerelési munkák késése ellenére jól indult az új aknában a termelés. A dolgozók, a bezárt fel- sőnyárádi aknából áttelepített bányászok is elsajátították az vij technológiát, kedvelik a gépeket, tudnak bánni velük, megtanulhatták gyakorlatban is, hogy a gép az embert szolgálja. Az indulással kapcsolatos zökkenők ellenére elégedettek vagyunk a fronti dolgozók munkájával. Arra van szükség, hogy ezt a lelkesedést, lendületet őrizzék meg és a jövőben is így dolgozzanak. Bertalanfi Béla, aknavezető főmérnök: — A Dobson típusú önjáró biztosítóberendezéssel és a lengyel gyártmányú, KB— 125Z típusú maróhengerrel felszerelt, 80 méter hosszú frontról jelenleg naponta átlagosan 60—70 vagon szenet termelünk ki. A fronton műszakonként 20—22 fős csapatok dolgoznak, olyanok, akiket alapos válogatás után helyeztünk ide. A beindulás óta sok problémával kellett megküzdenünk. Sok gondot okozott és okoz az idegen kivitelezők. a Bányagépgyártó Vúllálat és a VERTESE nem kielégítő szerelési munkája. Rengeteg munkánk volt a gumiszalag-rendszerrel, villanymotorok égtek le, a hidraulikus csiiletovábbítók még ma sem működnek zavartalanul, ezért a feltárási munkahelyekről a szállításhoz kellett embereink egy részét időnként átcsoportosítani. Az egész új bányát átfogó automatizált szállítási rendszerrel kapcsolatban a saját kárunkon kellett megtanulnunk, hogy az automatizálás csak akkor jó, ha annak minden egysége — képletesen szólva —, a legkisebb csavarja is jól működik, ellenkező esetben az automatika még több gondot, munkát jeA fennállásának — ma, május 15-én — 125. évét ünneplő Özdi Kohászati Üzemele szocialista brigádjai a, hármas évforduló Jegyében tették vcrscnyvál- lalásaikat, az év első hónapjában. Ezt követően — a Lenin- centenárium, a kohászati üzem jubileuma és a X. párt- kongresszus tiszteletére egymást követték az újabb munkaversenyre való felhi vások, amelyek eredménye ként, a gyár jubileumának napján számos rekordról csúcseredményről adhatnak számot a kohászati üzem dől gozói. A legtöbb rekord — a tavalyihoz hasonlóan — most is a finomhengerműben született. Az 1915-ben üzembe helyezett, s azóta alapvető kor szerűsítések nélkül dolgoz- öreg hengersorok közül küli- nősen a középsor és a drót sor szocialista' brigádjai jr leskedtek. A napi termeié csúcs a küzépsoron így 58i a drótsoron pedig 747 tonnára módosult. A durvahengermű blokksorán az ősszel végrehajtott korszerűsítés óta szinte egymást érik az újabb rekordok. A korszerűsítés előtt 398 blokk bugává hengerlését tartották a ’legjobb napi eredménynek, s ez azóta 470 blokkra, összesen 1825 tonnára módosult. Ez a fellendülés is igazolja az üzem terveit, mely szerint a bugasor képes lesz a fi- nomhengermű igényét kielégíteni, s nem lesz szükség mportbugára. Pohl László, az ÜKÜ termelési főmérnöke elmondotta, hogy a napi és műszakonkénti csúcseredményeken túl az egyenletes, jó termelés jellemzi a kohászati üzem eddigi munkáját. Ez legjobban a napi és műszakonkénti csúcseredményeknél sok- kal többre értékelhető, soroztonként!, vagy gyárrészle- ü havi rekordban mérhető A drótsor brigádjai például mintegy 2,5 ezer, a középsoriak pedig ezer ■urnával javították már- ■ius hónapban saját korábbi rekordjaikat. Így a frnomhengermű gyár- részleg korábbi 41 ezer tonnás havi terv-ét mintegy 700 tonnával túlszárnyalta. A szállítás és á készletgazdálkodásban is hasonló jó eredményeik vannak. A finom- hengermű dolgozói a X. pártkongresszus tiszteletére kétezer tonna tervmódosítást j kértek, s eddigi eredményeik biztatók, hogy a módosított tervet is túlteljesítik. Az acélmű brigádjai a korábbi legjobb havi 80 955 tonnás termelésüket túlszárnyalva 82 352 tonna acélt csapoltak. Az átépítés miatt csak három kohóval dolgozó nagyolvasztómű gyárrészleg három kohóval majdnem annyi nyersvasat gyártott az első negyedévben, mint a múlt év azonos időszakában négy kohóval. Ebben természetesen már a BÉM termelésének fellendülése is érződik. A termelő és a kiszolgáló gyár- részlegek együttes jó munkája eredményeképpen nyers- vasból 8840, acélból 7536 és finomhengerműi késztermékekből 4746 tonnával teljesítette tűi a vállalat az eddigi tervét. T. *. lent, núnt a • hagyományos rendszerű szállítás. A fronton most a vetők okozzák a legtöbb problémát. A váratlanul felbukkanó vetők esetében szén helyett meddőt kell vágni a gépnek, ez pedig egyáltalán nem gazdaságos. Két nappal ezelőtt például 231 csille meddő jött ki a frontról, ami azt jelenti, hogy a kiesett szénmennyiséget majd pótolni kell. SzeSok probléma van a gépek- kel, de most a vetőkkel is sok gondunk van. Mi kezdettől fogva itt dolgozunk. Szelesaknán sajátítottuk el még a bánya indulása előtt a gépek kezelését, aztán mi magunk szállítottuk, szereltük be ide a biztosítóberendezést és a jövesztőgépet is. Megkedveltük a gépeket annak ellenére, hogy most még rakoncátlankodnak. Sokkal könnyebb A ■ 1 ú, N Sir i Är " Gyakori látogatója a frontnak Bertalanfi Béla főmérnök. Képünk Czeglcdi Gyula frontaknász társaságában ábrázolja. rencsére, az akna dolgozói magukénak érzik ezt a jól felszerelt, gépesített, automatizált bányát és lelkesen teljesítenek minden kérést, feladatot, mert tudják, hogy termelését tekintve jelenleg mini-bánya az I. számú akna, de nagy jövője, maximális lehetősége van arra, hogy két év múlva az ország egyiis legnagyobb aknája legyen a napi 200 vagonos termelésével. Front. Közel 200 méterre a föld felszíne alatt. Minden mozgásban van. Nagy zajjal dolgozik a láncos vonszoló, előrelépnek a biztosítóberendezés egységei, hátuk mögött omlik a főte. Izzadt arcú, csapzott hajú bányászok hajladoznak, görnyedeznek a támegységek között. Ha akarjuk, ha nem, meg kell hajolnunk, ha be akarunk lépni a munka birodalmába. Keresz- tülverekedjük, küzdjük magunkat a biztosító egységek acélerdején. A front másik végén ott pihen a hatalmas fejtőgép. amelynek több mint egy méter átmérőjű marótárcsája most mozdulatlan. A bányász nem szereli, ha munka közben zavarják. A hely sem alkalmas beszélgetésre és önmagában az is zavaró, hogy kiabálni kell, ha meg akarjuk érteni egymást Bihari István, a frontbrigád vezetőjének a szeme is a munkán van, miközben beszél: — Mi itt egymásközt azt mondjuk, hogy egymásba ér a baj. Még mindig nem működik zavartalanul a front, a munkánk. Jó az új bánya is. Szeretnénk elérni, hqgy műszakonként egy fronti dolgozó 10—11 tonna szenet termeljen ki. Most a 10 tonna körül járunk. Nehezíti a munkánkat, hogy a marógép csak 110 centiméter magasságban termeli ki a szenet. Mintegy 40 centiméter vastagságban a főtéhez tapadva ott marad, amit le kell robbantanunk. A robbantás pedig ellensége a gépnek, károkat okoz, nem beszélve arról, hogy ez a közbeiktatott munkafolyamat időveszteséggel jár. Olyan maróhenger kellene ide, amely teljes vas. tagságban le tudná vágni a szenet. Még egy dolgot tennék szóvá. Mi szívesen dolgoztunk a télen vasárnap is, amikor az ország ezt kérte tőlünk. Most is ezt tesszük szabad szombatokon. Önkéntesen jelentkezünk munkára. Igen ám, csakhogy ha a vállalat kéri, akkor ezt mindjárt ki is fizetik, de ha csak az üzen!, akkor le kell csúsztatnunk. Az lenne a helyes, ha ezt is kifizetnék. NEM TUDUNK tovább beszélgetni. Óriási zajjal megindul a maróhenger. Hatalmas tárcsája belemar a szénfalba, a láncosvonszoló tek- nőjében megindul a szénpatak és az automatizált szállítási rendszer segítségével, emberi erőkifejtés nélkül csillékben és gumiszalagokon kijut a napra, egészen a vasúti vagonokba. Szöveg: Oravec János Kép: Szabados György faraszifiatatok parlamentje A KISZ Borsod és Heves megyei Bizottsága, az Állami Gazdaságok Országos Központjának Borsod—Heves- megyei főosztálya, valamint a MEDOSZ Borsod—Heves megyei Bizottsága közös rende zésében a két megye állami gazdaságaiban dolgozó fiain !ok nagyszabású tanácskozó :ára került sor Miskolcon, városi pártbizottságon. Az elnöki megnyitó után Dudla József, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első titkára tartott vitaindító előadást a parasztifjúságot és általában az ifjúságot érintő legfontosabb kérdésekről. A tanácskozás második részében kitüntetéseket adtak át a termelőmunkában és az fjúsági mozgalomban leg- iobb eredményt elért fiataloknak. majd az országos küldöttek megválasztása következett. Az egésznapos tanácskozást gazdag kultúrműsor követte. Mini-bánya: maxi-lehetőség & 5 1 jubileumi rekordok Ozdom Egyenletes, jé termelés jellemzi az üzem eddigi munkája'
