Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-07 / 80. szám
Kedd, 1970. április 7, EH ÉSZAK- MAGYARORSZÁG 3 NEHÉZ DOLGA — csak szűkebb ban, Borsod megyében Miskolcon is —, meg akarná számolni, hogy legnagyobb nemzeti ünnepünk, április 4- e alkalmából az idén hányán kaptak kitüntetést, jutalmat, elismerő jelvényt, vagy oklevelet. Azt tudjuk, hogy a negyedszázados évforduló legszebb kitüntetését — a fel- szabadulási jubileumi emlékérmet — több mint 9 ezren tűzhették mellükre, s csaknem 160-an részesültek a munkaérdemrend különböző fokozatában. És találkoztunk új Állami-díjasaink közt is szűkebb hazánk fiával, éspedig a Diósgyőri Gépgyár arra érdemes fizikai dolgozójának személyében. De, hogy megyénkben valójában hányán részesültek — jól megérdemelt munkájuk és magatartásuk alapján — különböző erkölcsi és anyagi elismerésben, azt egyelőre senki sem tudja. Bizonyos, hogy sokan, nagyon sokan... És sokan — több éves, vagy évtizedes munkájukkal —, igen közel állnak hozzá, hogy társadalmunk magas elismerését előbb-utóbb kiérdemeljék ... lenne an- Mindenesetre tény, hogy nak, aki megyénk a jeles évforduló pátrián, - alkalmából — más megyék- és hez képest is —, szép számú kitüntetett dolgozóval büsz- kélkedhetik. Az is tény, hogs' a kitüntetéseket általában azok kapták, akik az elmúlt negyedszázad során töretlen hűséggel és fáradhatatlanul munkálkodtak, harcoltak az új Magyarország megszületéséért, a szocialista Magyar- ország alapjainak lerakásáért, megszilárdításáért, vé- delmezéséért, a szocialista ipar, mezőgazdaság és kultúra megteremtéséért és fejlesztéséért, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért. Különösen büszkék vagyunk a felszabadulási jubileumi emlékérem tulajdonosaira — a „négyvenötö- sökre” —, akik az elmúlt negyedszázad során mindvégig állhatatosan és önzetlenül szolgálták népünk érdekeit, a szocializmus ügyét. És bár a visszaemlékezés meghitt perceiben közülük többen, keresetlen szavakkal így fogalmazták meg érzéseiket és gondolataikat: „Sohasem a kitüntetésekre gondolva dolgoztunk, csak tettük, amit éppen tenni kellett a nép szolgálatában..— jól tudjuk, hogy harcuk, helyt- ■ állásuk olykor bizony nehéz volt. Ezért is gratulálhatunk megkülönböztetett tisztelettel minöannyiuknak, kívánva a további munkájukhoz újabb sikereket és jó egészséget. DE ÉPPEN Méltón a nagy ünnephez A sátoraljaújhelyi járás községeiben és két városa-v ban is a számvetés és az előretekintés jegyébe!) ünnepelték a történelmi évfordulót. Az egykori Zemplén megye területén a felszabadulás súlyos harcok után következett el. A hidakat felrobbantották, az útvonalakat megrongálták, a településeket kifosztották a visszavonuló német csapatok. Erről a mélypontról jutott el oda a párt vezetésével a járás, hogy ahol mindössze két kisebb ipari üzem volt a felszabadulás előtt — a sátoraljaújhelyi dohánygyár és a hollóházi porcelángyár — a legutóbbi evekben már meghaladta az 1,2 milliárdos értéJuhileumi a A Székesfehérvári városi Tanács Végrehajtó Bizottsága korábbi határozata szerint a város és az ország felszabadulásának 25. évfordulóján született azon kisfiúkat éS kisleányokat, akik Székesfehérvárott születtek és szüleik fehérvári illetőségűek, huszonnégy éves korukig ne- elteti, illetve ösztöndíjjal segélyezi. A kisgyerekeket a bölcsődei és óvodai elhelyezésből nemctlak előnyben részesíti, hanem ingyenes ellátást is biztosít számukra. Hasonló elbánásban részesítik őket az általános iskolai nap- közi otthonokban is. Közep- ■ ’ ■ - • >,!- korukban nődig arra érdemesek —. ■ a mindenkor törvényesen meg- • illapított ösztöndíjat kapják. két a több tucat üzem ipari termelése. Mezőgazdaságát ma már nemcsak a tokaj- hegyaljai bor reprezentálja, hanem országos hírű korszerű állami gazdasága és termelőszövetkezetei vannak a járásnak. Az iskolák ápolják és továbbfejlesztik az évszázados kulturális hagyományokat. Sárospatakon több mint egy évtizede felső- oktatási intézményben képeznek már pedagógusokat egész megyénk számára. Sátoraljaújhelyen szovjet, csehszlovák és lengyel küldöttségek is tolmácsolták a testvérországok jókívánságait a városi színházteremben rendezett nagygyűlésen, amelyen Kovács Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője mondott ünnepi beszédet. A sárospataki ünnepség szónoka Bujdos János, a városi pártbizottság titkára volt. A városban a jubileum napján helyezték üzembe az új vízvezetékhálózatot. ők, a „negyvenötösök” tudják talán a legjobban, hogy a most elkezdett újabb negyedszázad — a szocialista társadalom teljes felépítésének nagy munkaprogramja sem lesz várhatóan mindig diadalmenet... Hogy az osztálynélküli, kommunista társadalom megvalósításához pedig még újabb kommunista és nem kommunista nemzedékek tántoríthatatlan hűségére, testvéri szövetségére, kiapadhatatlan lelkesedésére, hozzáértő szaktudására és töretlen helytállására lesz szükség, ök tudják a legjobban. hogy a szocializmus — bár napjainkban már világ- rendszerié lett —, még nem győzött az egész világon, s hogy a szocialista világ- rendszer — benne hazánk — érdekeinek, békéjének és biztonságának védelme, erősítése, a szocialista demokratizmus fejlesztése az elkövetkezendő időkben is mindennap szilárd helytállást és fáradhatatlan, hozzáértő munkát kíván ... Igen, ők tudják a legjobban, hogy — bár a „negyvenötös” jelző megtisztelő fogalom lett a mi szótárunkban —, kommunistának, az osztálytudatos, harcos élcsapat, a párt tagjainak lenni sem állapot, hanoin folyamat. S ez azt jelenti. hogy osztályharcnak — amely nemcsak a hatalom megszerzéséig, hanem az osz- tálynélküli társadalom megvalósításáig folyik —, pontosabban az osztályharc hazai, konkrét követelményeinek — dolgozzanak bármely poszton is —, mindig, mindennap, minden helyzetben, újra és újra meg kell felelni. Bietern megmentöjének MEGGYŐZŐDÉSÜNK, hogy éppen ők, a most kitüntetett „negyvenöt'ósök” értelmezik úgy kitüntetéseiket, hogy a haza és a párt, szocialista társadalmunk magas erkölcsi elismerése — és minden kitüntetés —, további helytállásra kötelez. A dolgozó nép, a szocializmus ügyének önzetlen, szerény, áldozatkész szolgálatában. Csépányi Lajos Akik az ännepek alatt is dolgoztak Vannak olyan gyárak, üzemek, termelőegységek, ahol egy pillanatra sem szünetelhet a munka, ahol a technológiai folyamatok megkövetelik a folyamatos termelést. Vannak olyan szolgáltató vállalatok, amelyeknek az a feladatuk, hogy a lakosság igényeit elégítsék ki. Az ország vérkeringése, a közlekedés pedig kimondottan az ünnepek alatt .szokta általában a legnagyobb forgalmat lebonyolítani. Az elmúlt kétnapos ünnepben ezeknek a vállalatoknak, termelőegysé450 vagonon A Debreceni Állami Gazdasag 43 millió forint beruházással gyümölcs hütotároiót épít. A háromcsarnokos épület ívelt megoldással készül, amely az első ilyen próbálkozás tárolók részére. Egy-egy csarnokban 150 vagon gyümölcsöt tarthatnak állandó hőfokon. Jelenleg még folyik az építkezés és a szerelés, melyet a Magyar Hajó- és Darugyár, valamint a DIGÉP szakemberei végeznek. A tárolót július 1-én adják át. A KIOSZ Borsod-Aljaúi 2 Zemplén megyei Kisiparosok Adóközösségc ezúton Is értesíti tagjait, hogy 1969. ÉVI KÖZGYŰLÉSÉT 1970. április 10-én, pénteken délután 2 órai kezdette] tartja meg a szervezet Miskolc, Széchenyi u. (51. sz., I. em. klubhelyiségében. A közgyűlésbe a; ndéközösség mi” cien líisjá' mee-'-ivbelvárja a vezetőség. A kondenzátor- és kapcsolószekrény-szerelést a DIGÉP szakemberei végzik. gelfnek a dolgozói szolgálati helyükön voltak, dolgoztak, hogy a menetrendnek megfelelően érkezzünk úticélunkhoz, hogy a kohókban ne aludjon ki a láng, hogy olyan bonyolult feladatokat oldjanak meg, amelyek nem okoznak termeléskiesést. Köszönet illeti azokat a dolgozókat, akik ünnepük egy részét feláldozták a mi érdekünkben, annak érdekében, hogy nyugodtan ünnepelhessünk. Menetrendszerű közlekedés A MÁV miskolci Igazgatóságától 115'ert tájékoztatás szerint a kétnapos ünnepben 28 mentesítő vonatot állítottak be. Bár ezek a mentesítő vonatok alaposan ki voltak használva, zsúfoltság azonban nem volt. Örvendetes, hogy a személyvonatok kevés kivételtől eltekintve, menetrendszerűen közlekedtek. A fokozott szolgálatot, teljesítő vasutasok munkáját dicséri, hogy baleset nem történt. A megnövekedőt! személyszállítás mellett igei. erős volt a teherforgalom is. Április 4-én és 5-én Hí százalékkal több árut rakta!; fel, illetve szállítottak el a miskolci igazgatóság területén, mint általában szokás. Jó eredmény szüleien 5-én r Kohászati Alapanyagellátó Vállalat telepén, ahol például 200 vagon anyagot raktak' ki. , A Miskolci Közlekedés Vállalat is felkészüli az ünnepi forgalomra. A kétnapos ünnep alatt a miskolci közlekedésben zökkenő nem volt, bár a kórházakhoz vezető járatokat eléggé igénybe vették a látogatók. A tartalék járművek forgalomba állításával azonban a zsúfoltságot el lehetett kerülni. Egyébként tegnap reggel — hosszú hónapok óta először mind a 103 autóbusz forgalomba állt. Reméljük, ezáltal lényegesen javul a város közlekedésé. 120 vagon szén A Borsodi Szénbányák Mákvölgyi Bányaüzemének Alberttelep 1-es aknáján a kétnapos ünnepet a dobsonos front átállására fordították A 75—80 méter széles fron: szerelési munkálataiba? Soltész István ifjúsági szó cialista brigádja vett részt. És a brigád már több esetben használta ki az ünnepeket arra, hogy átállítsák, átszereljék a frontot. A jói szervezett munka eredményeként az átlagos szerelési idő fele alatt tegnap délre sikerült a. munkálatokat elvégezni. Így az említett fron ton már tegnap délután > órakor megindulhatott a tér- melőmunka. Ez pedig azt jelenti, hogy a kettős ünnepben átszerelt fronton neir volt termeléskiesés, ami vagon széntöbblete' jelent. Eredményes kél az LKM-ben A Lenin Kohászati Müvek az első negyedévben töbo mint 9 ezer tonnává: több árut adott a népgazdaságnak, mint a múlt év azonos időszakában. Különösei jo eredményeket produkál tak az exportban, ugyani.- külföldre több mint kétszei annyit szállítottak, mint 196! első negyedévében. Ez a len dület megmutatkozott a, utóbbi napokban is. Egy so: üzem; így a régi elektroacé! mű, a blokksor. a nagykő- vácsmű, a középhengermű, i bugasor a tervezetten felü termelt. Április 1—5 közöt — s ebben jelentős szerepe A szót tak -,-í ünnepi napol is — 3169 tonna áruval töbi indult útnak a gyárból . megrendelőkhöz, mint ahi> gyan eredetileg tervezték. ...1944 ZORD TELÉN légideszant-hadosztályunk alig ötven kilométerre állt Mis- kolctól. Az erdőborította hegyeket frissen hullott hó fedte. Végtelen szőlőskertek húzódtak a völgyig. A hegyek aljában — előrenyomulásunk irányában — a hómezőn fekete vonalként kígyózott a patak. Gyönyörű táj. Persze, mi nem sok ügyet vetettünk rá. Csatákban megritkult ezre- dünk széles csatárláncban húzódott a völgy felé, a katonák a hegyről a patak felé csúszkáltak. Csak úgy, menet közben lábaltunk át a sekély vizű csermelyen, a víz csak csizmaszárig ért. Föl- melegedett az idő. A rongyos, tépett felhők mögül kibukkant a nap, ragyogó fénnyel árasztotta el a vidéket. * Falu állt előttünk, mindössze néhány rövid utca. A faluba vezető út mentén mindenütt szőlőskertek. Miután biztosítottuk a hátvédet, ezredünk a szőlők között balról közelítette meg a községet. Csend, napsugár. Óvatosak vagyunk. Nem hiába. A csendben golyó fütyülését halljuk. Az ezred azonban nem torpan meg, az ellenség- gyűlölete megsokszorozza erőinket. Már az első házakhoz értünk. Az út- kanyarulatban felbukkan egy homokszínű személykocsi. Rálövök, a kocsi megtorpan. Egy német tiszt ugrik ki belőle. Futtában megfordul és pisztolyát rám süti. Nem talál. Az én golyóm talált: Elérem, az első hazat. Belököm a kaput. Befutok az udvarra. Fejem felett a ház faláról német géppisztoly golyói verik a vakolatot. Csak úgy porzik minden. Egy golyó elszakította a kenyérzsákom vállszíját. Szabadulni igyekezve a kenyérzsáktól, megbotlom a kapu küszöbében és hasra vágódom. A következő pillanatban már talpon vagyok és kiugróm az utcára. Be kell érnem a többieket. E pillanatban (lehet, hogy a templomtoronyból) rám lőnek, s eltalálnak. Másodpercek töredékére a szivárvány minden színét látom, majd a házfalhoz zuhanok. Mennyi ideig hevertem ott, nem tudom. Mikor magamhoz tértem, egy katonánk állt felettem. Zsebkendővel bekötözte a fejem, majd feltámogatva, bevonszolt a házba. Becipelt a híjz tisztaszobájába, valamit mondott a gazdának, egy idősebb parasztnak. Az gyorsan ágyat bontott és segített engem lefektetni. A nagy megrázkódtatás után, a vérveszteségtől, azonnal öntudatlan állapotba kerültem. * Az éjszaka kellős közepén ébredtem. A közelben német beszéd hallatszott. A gazda a kemence padkáján ült. Amikor észrevette, hogy magamhoz tértem, ujját a szájára tette. Csend. Ekkor döbbentem rá, hogy milyen helyzetbe kerültem. Az udvaron németek mászkálnak. És a gazda? Iijszen ez az életébe kerülhet Ránéztem, megint a szájára tette az ujját. Nem j is tudom, voltak-e az életem- ben ennél nehezebb perceim. | Később, amikor már kórházban feküdtem és újra át- j gondoltam ennek az ütközetnek a részleteit, mindenre i világosan visszaemlékeztem., A patakra, a hóborította he- j gyekre, a felhők mögül ki- j bukkanó napra. Főképp a I házra. És a magyar paraszt- ' emberre. Hiszen életét koc- j káztatta miattam. Sok év telt el azóta. Ha még él, köszö- 1 nőm neki, amit értem tett. Gondolatban mélyen meghaj- j tóm magam előtte. De visszatérek az 1944-e., decemberi eseményekre. Kora hajnalban — pontosan tudom, hogy ez december 17-én j volt — két magyar jött értem egy orosz tiszttel. Hoz- : tak egy kisebb létrát. Kid-1 peltek az utcára. Olyan j gyenge voltam, hogy járni j sem tudtam. Azután elszállt- i tottak előbb a miskolci, majd a debreceni kórházba. jk Háborús pályafutásom ezzel “még nem ért véget. Részt vettem Becs ostromában. Sok kitörölhetetlen emléket őrzök a háhorúról. De Magyar- országhoz a legkomolyabb emlékem fűz. Ha házigazdám, az a magyar paraszt abban a Miskolc környéki faluban még él, kérem, kívánjanak neki nevemben jó egészséget és boldog életet. A. Eoscsupkin, Magyarország i felszabadításának részvevője
