Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
Szombat, 1970. április 4. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 TARJÁK ISTVÁN Huszonnyolc évesek Szabad hazában- virágzó tudomány K inn álltam az osztály előtt, a tanári dobogd mellett, s szememmel végi gpásztáztam a térképet. Mintha csak ellenőriztem volna: helyén van-e az ország. városaival, hegyeivel, lolyóival, amelyeknek a nevét előző nap jól megtanultam. Tanárom és diáktársaim nem aggódtak a tőlem várható felelet miatt, hiszen én voltam a polgári iskola harmadik osztályában a legjobb tanuló. Kétszeres okom volt a szorgalomra. Egyrészt: irtóztam a gondolatától is annak, hogy a családunkban hagyományos vasas szakmába adjanak inasnak, mert a kazánkovács Jóska és a géplakatos Sanyi bátyám 1929 óta bolyongott az országban munkát keresve, Laci bátyám pedig alighogy felszabadult lakatosnak, uradalmi gépész édesapámmal együtt 1930 végén szintén állását vesztette. A faluban, ahová a dunántúli pusztáról szorultunk, csak minden második nap alkalmazott zsákoló- ja lehetett a malomnak. A másik ok, ami jó tanulásra serkentett: nem akartam szégyent hozni az iskola igazgatójára, aki nekem, a munkanélküli hatodik gyermekének lehetővé tette, hogy tandíjmentesen tanulhassak. (ö egyébként nagyon sok szegény diákot segített, s hogy miért, mór jóval a halála és a felszabadulás után tudtam meg: annak idején, főiskolás korában. Budapesten tagja volt a Galilei-körnek.) Ott álltam tehát a térkép előtt, azzal a szándékkal és hittel, hogy kitűnő felelettel öregbítem híremet. Árva szót sem tudtam azonban kimondani, amikor tanárom kérdezett. Szemem elfutotta a könny, tekintetesét kimenekítettem az álmos hangulatú utcára, ránéztem a nagy falitáblára is, amelynek a sarkán krétával írtan ott fehérlett a dátum: „1933. október 3.” Kerestem valamit, amiben a képzeletem megkapaszkodhat, próbáltam összeszedni magam a Pillanat alatt felgyűlt fájdalmam elcsititására. Hasztalan volt minden igyekvésem. S mivel a szívemben támadt sajgás már a torkomat szorongatta, hogy meghökkent társaim és u tanárom előtt tel ne zokogjak, hirtelen kiszaladtam a folyosóra. Mert,... mert nem a leckét kérdezte tő’em tanárom. hanem azt. hogy miért hordok a bal karomon fekete szalagot, kit gyászolok? Nem mertem kimondani, hogy Jóska bátyámat,... hogy legidősebb fivérem nincs többé, előző nap tették te a sírba. A folyosó végén is tagolva tudtam csak elsóhajtani magamnak a nevét, úgy rázott a sftós. Es a könnyeim özönében őt láttam, csak őt, az emlékezés ■számtalan alakban elevenített meg, akit már soha nem láthatok. Ó, micsoda bálványunk volt nekünk, az öccseinek. A mikor még ő is az uradalomban dolgozott, gyakran vitt el a vállán a műhelybe, nyáron, csépléskor pedig ki, u szérűbe, s mindig tartogatott számomra valami kedves meglepetést. Hol egy marra fabrikálta játékszerrel, karikával, vagy búgócsigá- VrI, hol meg a tarlón talált madárfiókával ajándékozott meg, szép szavakkal oktatva, hogy nem szabad neveletlen hagyni a kis árvát. Ha vasárnaponként táncollak a Puszta fiataljai? Jóska bátyám harmonikázott nekik. Vagy f.ellobbant ebédszünetben a műhely előtt, nyáron a cséplőgépnél a virtus? Nem akadt legény a környék falvaiból jött cséplőmunkások között sem, aki földhöz tudta volna vágni. Olyan volt nekünk, mint a megtestesült jóság és erő. Sirattam, keservesen elsirattam az iskola folyosóján drága bátyámat abban az alakjában is, ahogy állását veszítve elindult munkát keresni. S bar eltelt egy év, kettő, három, és csak néhány napos alkalmi munkákat kapott, mégis, sokgyermekes családunk tagjainak a születés- vagy nevenapjá- ról tolta nem hiányoztak az orszí\g különböző részeiből küldött üdvözlő sorai, kedveskedő ajándékai. És ... a könnyeimen keresztül .láttam, ahogy a tragédiáját. kipuhatoló szüleim elbeszélése alapján a fantáziára megrajzolta,... láttam. ahogy a forró augusztusban vánszorog a fővárosban,, a Ferenc Jó- zsef-hídon, éhesen, csonttá soványodva az én csaknem két méter magas Jóska bátyám, s a Gellért-fürdőből ki-kicsonódó vidámság zsongása közben odamegy a rendőrhöz és azt mondta neki: „Vezessen a miniszterhez, beszélni akarok . vele!” A rendőr telefonált, megérkezett a mentőautó, s elvitték bátyámat — az elmegyógyintézetbe ... Három hétre rá látogathattam csak meg édesanyámmal, mert akkorra tudtuk összeszedni az útiköltséget... Szép kék szentével, holnlmas tenyerével simogatott szegény, s még 5 vígasztalt: „Ne sírj! Már jobban vagyok.” Szeptember utolsó napján hozta hírül a távirat: meghalt. Temetésére csak a szüleim tudtak a fővárosba utazni, ők is kölcsönpénzen. Miután visszajöttek, édesanyámnak nem lehetett a szavát venni, sírt, zokogott, és édesapám is csak rövid szóval mondta el Laci bátyámnak, nekem és kilencéves öcsémnek, hogy Jóska bátyánk a hathetes vizeslepedő-kűrától tüdő- gyulladást kapott. abban halt meg. Huszonnyolc éves korában... Tizenkilenc évvel később, 1952. november 5-én délelőtt tíz órakor hármat csengettek fővárosi lakásom ajtaján. „Ez csak rokon lehet — gondoltam, amíg lekászálódtam a rekamiéről és elindultam ajtót nyitni —, más nem csenget háromszor, csak rokon.” C sakugyan az, Jenő öcsém állt az ajtóban. S máris úgy támadt nekem, ahogy szokta. Igyekezett derékon kapni, szó, ami szó, ö elegánsan felöltözve, én pizsamában kipróbáltuk az előszobában, hogy melyikünk erősebb. Valamivel keményebb izmú volt, mint én, de kevesebb fogást ismert, így aztán a néhány perces küzdelem után meg kellett elégednie a döntetlennel. Nem szégyell tűk — persze, csak magunk között — gyerekességünket, s mintha akkor éltük volna igazán a múltban elv őszelőd ölt ifjúságunkat, az ilyenfajta virtuskodással vezettük be csaknem minden találkozásunkkor egymás üdvözlését. — Te, álomszuszék! Mikor akartál felkelni? — korholt aztán az öcskös. — Ne feledd, újságíró vagyok, nekem éjfél után van „fejront”. — Öltözz fel gyorsan! Szeretném, ha velem jönnél, a minisztériumba hívattak. — Bizonyára jól megmossál: a fejed — ugrattam, de sejtettem az okot. — Akkor a vezérigazgató elvtárs nem adta volna ide a kocsiját — mosolygott enyhén ünnepélyes megille- tődöttsóggcl. — Siess, tizenegyre ott kell lennünk, az autó lenn vár bennünket a kapu előtt. Nemsokára, kicsit feszítve is, robogtunk a minisztériumba. Szótlanul ültünk egyirtás mellett. Négy esztendővel ifjabb huszonnyolc éves ödsiém az elkövetkezendők sejtelmével, én a róla való emlékezéssel. Arra is emlékeztem, amikor a bábaasszony megérkezése plán j néhány órával később fel-! sírt, vmint újszülött, arra is. amikor hatéves korában odabújt az állását vesztett, s maga elé révült tekintette] meredf) édesapám ölébe, hogy mosolyt csaljon az arcára ... Ö, kedves öcsém, hét kémény esztendőn át hányszor mentél az elemi , iskolába egy darab száraz kenyérre^, nem egyszer anéikül is ... Kavarogtak bennem al múlt emlékképei, de csak elmosta mindahányat az a sorozat, amelyikben már a felszabadulás után láttára öcsémet, a va- dóc, kemény fiút, aki az 1937-ben állást kapott édesapám keze alatt szerelmese lett a vasas szakmának. . A felszabaduláskor már gépészsegéd volt a pusztán, de alighogy megalakult a szomszéd faluban a gépállomás, oda ment traktorosnak. Ű lett a megye legjobb szántóvetője. Kezdetben virtusból dolgozott jól, meg a jó keresetért. A pénzt még gyakran emlegette. De felvették a pártba, pártiskolára küldték, s már egyre gyakrabban hallottam tőle ezt a kijelentést: „Az ország érdeke.” K ésőbb egy Pest környéki gyárba került esztergályosnak, s néhány hónap múlva, amikor meglátogattam, a fényképe ott díszelgett a példamutató munkásoké között. Akkor már univerzál-lakatos volt. Mosolygott a képen, a valóságban azonban olyan össze- lottyadtan találtai.) rá, mintha nem aludt volna az előző éjszaka „Nem Is sokat — mondta. — De most nem lehet szunyókálni. Sürgős újításon dolgozom már a harminchatodik órája Azt mondod, nem bírom? Dehogynem. Az üzem mosdójában teleengedtem a fürdőkádat vízzel, abban aludtam két órát. Mert tudod...” —, s elmondta, hogy valamilyen szerszámgépet drága pénzen külföldről szoktunk behozatni, de egy mérnök segítségével ö megcsinálja idehaza is. Meg is csinálták. És kitüntetett munkás lett az öcskös. És művezető... És megérkeztünk a minisztériumba. A nagy fogadóterem már tele volt vasasokkal. Néhá- nyan, mint ismerősök, melegen üdvözölték legifjabb fivéremet. Aztán bejött a miniszter. Valamikor vasmunkás voltő is. Röviden beszélt a Nagy Októberi Forradalom vívmányairól, arról, hogy milyen eredményeket ért el a felszabadulás óta a mi iparunk is. Neveket említett, kitüntetéseket osztott, s egy- szercsak elhangzott az öcsém neve Is. Széles, vasas-tempóval ment Jenő az asztalhoz, a miniszler megrázta a kezét, s miután mellére tűzte a munkaérdemérmet, még egyszer parolázott vele, vállon is veregette, E '*’ n csak ültem a sarokban, s bár nehezen elérzékenyülő ember vagyok, nem bírtam a köny- nyeimmel. Eszembe jutott Jóska bátyám. Tizenkilenc évvel azelőtt annyi idős volt ő is, mint az öcsém, aki soha nem gondolt arra, hogy beszélhet a miniszterével, s most úgy szorongatták egymás kezét, mintha édcstest- vérek lettek volna. A felszabadulásunk óta eltelt negyedszázad megváltoztatta országunk egész életét, így korábban soha nem látott lendületet vett a tudományos kutatás is. * Budán, a Rózsadombon, csendes villák között épült lel a hazai kémiai kutatás fellegvára, a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézete. Megkértük dr. Nagy Ferencet, az MTA levelező tagját, az Intézet igazgatóját, hogy ismertesse azokat a fontosabb tudományos célkitűzéseket, amelyeken dolgoznak. — Az alapító oklevélnek, es az MTA kémiai tudományok osztálya határozatának megfelelően, a jelenlegi, mintegy 100 főnyi kutatógárda négy tudományterületen dolgozik a kémiai alapkutatáson belül. Az anyag- és molekula- szerkezeti kutatások részben szorosan csatlakoznak a többi tudományterület munkájához, részben önálló célkitűzésként optikai, spektroszkópiai, rádióspektroszkópiai, röntgendiffrakciós és kvantumkémiai módszereken alapuló szerkezetvizsgálatokat irányoznak elő. A katalíziskutatás a különböző szénhidrogének katalitikus átalakulásainak törvényszerűségeivel foglalkozik, szige- telőoxid és fémkontakt katalizátorokon. A polimerizá- ciós és gyökkinetikai kutatások a folyadékfázisú elemi gyökreakciókkal, folyadékfázisú oxidációval, oldatok su- gárhatáskémiájával, a folyadék- és oldatíázisú polime- ' rizáció kinetikájával, valamint a legfontosabb műanyagok, makromolekulák lebomlásának a vizsgálatával foglalkoznak. A szerveskémiai kutatások alkotják az intézeti kutatások zömét. — Az anyag — és molekulaszerkezeti kutatásokban eddigi eredményeinkhez tartoznak a különböző műsze. rés szerkezetvizsgálati módszerek. Hazánkban elsőként foglalkoztunk szerves vegyülő tek szerkezetfelderítésével röntgendiffrakcióval széles körű nemzetközi kooperáción belül. Ugyancsak jelentős eredményeket értünk cA a különböző bonyolult molekulák, mint pl. az öröklődés szempontjából alapvető DNS- molokula elektronszerkezetének kvantumkémiai számítása során. Igen jelentős és iparilag széles körben elterjedt eljárás a katalízis, mely lehetővé teszi számos, egyébként gazdaságtalan vegyipari eljárások elvégzését. Az intézeti katalízis-kutatás eredményeként számos alapfolyamatot sikerült tisztázni és törvény- szerűségét felderíteni. A szerveskémiai kutatásokon belül kezdetben, kapcsolódva a hazai atomenergia programhoz, radioaktív atomokkal jelzett szerves vegyül etek szintézismódszereinek kidolgozása volt a központi célkitűzésünk. Számos, gvógyászatilag is jelentős jelzett vegyület szintézismódszerét dolgoztuk ki és adtuk át az orvosi és biológiai kutatás céljaira. A Szabadsághegy távolabbi részén. Csillebércen, az Úttörőtábor mellett épült meg az Akadémia másik nagy kutatóbázisa, az 1950- ben létesült Központi Fizikai Kutató Intézet és az első hazai kísérleti atomreaktor. Megkértük Pál Lénárd igazgatót, az MTA levelező tagját: ismertesse az intézet tudományos munkásságának fontosabb célkitűzéseit. — A Központi Fizikai Kutató Intézet és az első hazai kísérleti atomreaktor. Megkértük Pál Lénárd igazgatót. az MTA levelező tagját: ismertesse az intézet tudományos munkásságának fontosabb célkitűzéseit. — A Központi Fizikai Kutató Intézet komplex kutató- központ. Jellegét és szervezetét meghatározza a hét — viszonylag önállóan művelt — kutatási területe. A kutatási területeken alap-, alkalmazott- és fejlesztő kutatás egyaránt megtalálható, sőt az elektronikus kutatások területén kísérleti gyártási tevékenység is folyik. Az intézet célkitűzéseiben alkalmazkodik a különböző tudományágak aktív együttműködéséből származó lehetőségekhez. A hazai viszonyok gondos mérlegelése alapján, a tudománypolitikai irányelvek szellemében megfogalmazott feladatai között szerepel az atomenergia békés felhasználásának széles körű programjához szükséges tudományos háttér megteremtése. A valóság mélyebb megismerése, új természeti törvények feltárása — ezáltal a társadalmi haladás elősegítése, az ország tudományos színvonalánál: növelése az intézet célja. Az intézet ezen belül aktív szerepet vállal korunk egyik legfontosabb kutatási területének — a számítógépek fejlesztésének. a korszerű számítástechnikai módszerek kidolgozásának programjában. Szerves része a magyar tudományos életnek, széles körű kapcsolatokat teremt egyetemi tanszékekkel, kutatócsoportokkal, kutatóintézetekkel. Támogatja a konkrét gazdasági célkitűzésre irányuló kutatásokat, amelyek hozzájárulhatnak egy- egy Iparág távlati céljának megvalósításához. Tartalmas és eredményes nemzetközi kapcsolatok kiépítésére és fejlesztésére törekszik. — Az intézet ered mén vei között világraszóló csúcsteljesítmény nem volt, de számos, olyan világszerte elismert eredményt ért el, melynek tudományos értéke jelentős. A kutatómunka eredményeit a kutatók tudományos közleményekben publikálják. A publikációkban közreadott eredményeken kívül olyan berendezések, műszerek és módszerek kifejlesztése jelzi tevékenységüket, amelyek a tudományos kutatásban. a gyógyításban, a népgazdaság különböző ágaiban hasznosíthatók. * Az Üllői út—Szigony utca sarkán, a klinikák szomszédságában már messziről felhívja magára a figyelmet effv égbetörő torony énül et Felkerestük dr. Stark Ervin igazgatóhelyettest, az orvos- tudományok doktorát, hogy megérdeklődjük, milyen célból hozták létre 1952-ben az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetét? — Az orvostudomány 25 ev alatti fejlődésének jelentős állomását képezi a Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet, megteremtése. A kísérletező orvos célkitűzése, hogy a szervezet működését biztosító alapvető tör- vényszerűs cet felkutassa azzal a céllal, hogy azokat felhasználja. Az intézet három osztálya a kórélettani, a morfológiai és gyógyszerkutatási osztály a maguk sajátos módszereivel tanulmányozza az élő szervezet szabályozó mechanizmusait, illetve e mechanizmusok kórossá válásának okait — A kórélettani osztályon két kérdéssel foglalkozunk: a belső elválasztású mirigyek termékeinek hatásával és e mirigyek működését szabályozó központi idegrendszeri folyamatokkal. Vizsgáljuk továbbá a nyirokkeringés szerepét különböző kóros állapotokban. Megállapítottuk. például, hogy az emberi magzat agyalapi mirigye és mellékveséje a terhességnek már korai szakában működik, ami mind a magzat fejlődése, mind a terhesség élettana szempontjából fontos. Az Is kiderült vizsgálatainkban, hogy az agyalapi mirigynek az a hormonja, melyről eddig úgy tudtuk, hogy csak a mellékvese működését fokozza, bizonyos körülmények között a petefészek vérellátását és feltehetően működését is befolyásolni képes. A morfológiai osztályon a sejtek szaporodását és fajlagos működését szabályozó tényezők kutatásával foglalkozunk. A kutatásokban laboratóriumi állatok csecsemőmirigyének, csontvelőjének. keringő vérének és mellékveséjének sejtjeit kezeletlen (normális), vagy mesterségesen előállított kóros állapotukban vizsgáljuk sejttani módszerekkel. Megállapítottuk, hogy a sejtekben általában jelenlevő szervecs- kék nemcsak a szervezetet támadó ágensek megemésztésében, hanem egyes szervekben azok soeciális anyagának termelésében is részt vesznek. A gyógyszerkutatási osztály munkája a központi idegrendszer két megbetegedéséhez (enilepszia és Par- kinsonizmus) vezető kóros folyamatok. valamint az ezen folyamatokat befolvásoló ve- gyületek hatásmechanizmusának tisztázására irányul. Az orvostudományok fejlődése ma inkább, mint bármikor, a kémia, a fizika, sőt. a matematikai tudományok fejlődésének függvénye. Sok drága és bonyolult műszert kell igénybe venni, ami különféle szakképesítésű orvos- kutatók, mérnökök, technikusok együttműködését igényli. Intézetünk e korszerű követelmények felismerése pvomán jött létre annak az áldoza+os gondoskodásunk domány hazánkban élvez. H. J.
