Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
6 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Szombat, 1970. április 4. Az Avas fölött 25 év 25 év 25 év 25 év ff: * ári rí#»*-A tanács új otthona Miskolc III. kerületének lakói, a diósgyőri nagyüzemek munkába siető, vagy éppen hazatérő dolgozói hónapok óta érdeklődéssel figvel- téfc, hogyan halad a munka. Az egyik télies hangulatú kora tavaszi estén aztán arany színű fények gyulladtak ki a rokonszenvesen emberi léptékű, világos falú csupa üveg háromszintes épületben. Bútorszállító kocsik álltak meg előtte, az ablakokra sárga fényvédő függönyök kerültek, s az előcsarnok büféjében beszerelték a kávéfőzőgépet. Mondják, hogy szén park és vízmedence is lesz az épület előtt. Most még csak a járdát építik a fekete mozaikkockákkal burkolt karcsú oszlopok körül, de a zúzott kővel sebtében felszórt bejáratnál máris nagy a forgalom. Megjelentek az első lakásigénylők. a gyönyörű házasságkötő-teremben elhang- • zott az első igen, s március 31-én Miskolc város III. kerületi Tanácsa a fi millió 200 ezer forintos költséggel épült új otthonában tartotta meg ünnepi tanácsülését. A hivatalos átadás áorilis 10- én lesz, de a III. kerületiek felszabadulási ajándéka, a Désy János tervezőmérnök által megálmodott tanácsháza már hangos a munka zajától. Űjra tavasz van, mint akkor. Enged már a föld, a fagyot legyőzte az áldott meleg, mint akkor, huszonöt évvel ezelőtt. A népek, nemzetek, emberek jogait semmibe vevő fasizmus mindent elnyeléssel fenyegetett, de keletről sereg támadt, sokat szenvedett, sokáig elnyomott népekből roppant erejű sereg. Vörös csillagosán jöttek a nap útját követve, a Patyomkin páncélos utódai, Tolsztoj muzsikjainak utódai, a Putyilov gyár munkásai, a végtelen rónák művelői. A sztycpvákről. az Urairól. Szibériáról, a Krímről, a Kaukázusról jöttek énekelve, a tiap útján. Fölengedett a fagy, amerre jöttek. Népünknek a harmadik tavaszt hozták el, azt a tavaszt, amely után országunkban új rend születhetett. Harccal, munkával tele új rend, megpróbáltatásoktól is terhes, de a nép rendje szül- tetelt meg akkor, 25 évvel ezelőtt, és a nép vállalta a harcot, a munkát. Győzelmesen, az ügyel mindig előbbre juttatóén múltak az évek. A mindennapok tennivalói, mindinkább sokasodó tennivalói közepette szinte alig vettük észre: 25 év múlt már el azóta. Fiatalok nőttek fel, akik már csak elbeszélésekből, történelemkönyvekből ismerik az előző kort. de itt élnek még közöltünk az új rend megteremtéséért vívott harcok első részesei is. Az erők sokaságának együttesével épül tovább országunk. összeállításunkkal szűkebb hazánkból, Borsodból adunk valamelyes ízelítőt. A múltból, s a jelenből idézünk erre a napra, amely az ünnepé. Egész népünknek ünnepe, mert az igazi tavasz kezdődött, akkor. Az MKV Baross Gábor utcai épületében szemtanúk idézik a 25 éve liir- ténfeket. Mindhárman a miskolci közlekedés veteránjai: Pólyák József 1932- töl, Bezcczki Béla 1942- töl. de niée a legfiatalabb Vida József is 1943-tól dolgozik a közlekedési vállalatnál. Vida József forgalmi osztályvezető: — A 20-os pályaszámú villamost a vásárcsarnoknál érte a légiriadó. 1014. június 2-a volt. A teljes kocsiszekrényt levitte a légnyomás, de az alváz és a négy kerék csodálatos módon a sínen maradt. Utas — szerencsére — már nem volt rajta. Ekkor már igen gyakran vijjogtak a szirénák. A telep koksztárolóiát telitalálat érte. Ezután légiriadó esetén a Szinva-parton szaladtunk az avasi pincékhez. Háromhónapos volt a kisfiam. Egyik karomon őt vittem, másik kezemben volt-a táska a tápszerrel és a pelenkával. Így rohantam naponta többször is az óvóhelyre. Bezeczki Béla kocsivezetö: — A villamosok ablakát fekete klottaí kellett elfüggönyözni. Kékre festettük a lámpákat, a fényvetőkre ellenzőt tettünk. Ha légiveszélyt jeleztek, megálltunk. Az utasok futottak a legközelebbi óvóhelyre. Novemberben már belövéseket is kapott a város. A csabai vonalon 10-én szüntettük meg a forgalmat, 16-án aztán teljesen leálltunk. Szerda volt, jól emlékszem, piaci nap. Reggel Diósgyőrből hoztam a zsúfolt kocsit. Ropogtak a harckocsi-ágyúk. Kimerült voltam: az őrházi kitérőben úgy éreztem, nem bírom tovább. Az utasokat leszállítottam. Rohantam, nem álltam meg a kitérőkben sem. Mire beértem a jó öreg 29- essel. már nagy lángokkal égett a Gömöri raktára. A többiek is tűzben hozták be a kocsikat. Aztán, elbúcsúztunk. és mentünk a családunkhoz. Ismét Vida József emlékezik: — December 3-án nagy csend volt a városban. Feljöttem a pincéből, s lenéztem az Erzsébet térre. A Toronyalja utcán gyalogos Akkor ősz volt, most tavasz van... Mezőkeresztes. Második kerület. A falunak ezt a részét valamikor egyszerűen csak Püspökinek hívták. A kassai püspökség birtoka volt. Béke utca. Az idősebbek még most is csak Tizenhatháznak mondják. A másik végét pedig Kertaljának. A régi zsúptetős, fehérre meszelt. fekete lábú kis viskók helyén, ma kétszobás családi házak. A múltat már csak a vízzel telt vályoggödrök őrzik itt az ingoványos sík közepén. A Tizenhatház és a Kertalja képzeletbeli határvonala mellett lakik özv. Vízi Meny- hértné, akit Adárka néninek szólítanak a rokonok, ismerősök. de még a távolabbi falubeliek is. „Mindenki így mondja nekem. Férjemtől tanulták el az emberek, ő becézett Adár- kának. A Darja, vagyis a Dúsa, ahogy leánykoromban neveztek. nehezebben jön itt a nép szájára. Mert én Ukrajnában születtem, a poltavai kormányzóságban. A falunk, Hubarilka. Itt ismertem meg az uramat, aki hadifogoly volt. 1927-ben jöttünk Magyarországra. Földünk nem volt. A gyárban, ahol a háború előtt dolgozott a férjem, nem kapott munkát. Azt mondták, ő már 'kommunista. Sokszor kenyérre sem telt. Nyomorúságos volt az életünk, végig, negyvenötig.” A falu 1944. november 9- én szabadult l'el. Az utolsó háborús napokban, ;az emberek már nem mozdultak ki a házakból. Az ablakokban várták, mikor változik a világ. Féltek. Csak akkor szaladtak ki a szobákból, ha segíteni kellett oltani az angol és amerikai foszforos gyújtóbombáktól lángra lobbant kazlakat, házakat. Az udvarokon és a kertekben a németek nagyon sok lőszert raktak kupacokba. A házak között mindenütt ott fészkelt a halál. A temető mögött, a szent- istváni út mellett akkor csak néhány ház állt, az Alsó-újsoron. Ezek ablakából látták meg először a püspökiek 1944. november 9-ének reggelén a szovjet katonákat. A kácsi patak mellett, az Orbán-féle vízimalom felől jöttek. Amikor már a legelőre értek. Vízi Menyhért és felesége, Adárka néni lépkedett feléjük a fagyos sárban. „A kertek felől jöttek hozzánk: Adárka néni, maga orosz asszony, menjen, mondja meg nekik, ne lőjenek. Hát így találkoztam először itt, Püspökin szovjet katonákkal. Utána, amíg a faluban voltak, Oravecz Mihály, a férjem meg én, segítettünk nekik. Tolmácsok voltunk. Beszállásolásnál és a sebesültek elhelyezésénél mindig ott kellett lenni. Nagyon sok sebesült volt. A Tiszáról hozták őket. Éjjel-nappal mentünk és mentünk. Mindig hívtak valahová.” Adárka néni most nyugdíjas. Nyolc éve özvegy. Amikor megérkeztünk a Béke utca 30. szám alatti házához. éppen a kertben ásózott. „Veteményezni kéne már — mondta —, de nincs, aki vállalja.” Ö, hetvenéves. Fáj a lába, és magas a vérnyomása is. Szobájában, az ajtóval szemben nylonterítős asztal. Tetején fél kenyér. Előtte egy szék. Egyedül van. Azon a napon, amikor találkoztunk, ugyanolyan borús. sáros idő volt, mint negyvennégy novemberében. Csak akkor ősz volt, most tavasz van. Adárka néni, aki néha még most is ukránosan ejti a magvar szavakat, s akinek égszínkék szeme olyan meleg szeretettel figyeli az embereket, most egy nagyon csendes napon mosolygott a kapuból a váratlan vendég után. Apró termete körül még sokáig lobogtatta a tavaszi szél a kék házikötényt. Bíró Péter A Szentpéíeri kapui lakótelep orosz katonák húzták sietve a kétkerekű géppuskákat. Álékor aztán hazamentünk. Akik a városban maradtak, másnap bejöttek a két telepre. Utasításra vártak Ötödikén megkezdtük a munkát. összeszedtük a megmaradt szerszámokat, alkatrészeket. A németek felrobbantották a hidakat A Tiszai előtt levőnek középső része a Szinvába esett de a Forgó-híd és az újgyőri Gergcly-híd is tönkrement Legelőször ezeket kellet' használhatóvá tenni. Ács kapcsokkal, talpfákkal és gerendákkal kezdtünk a híd építéshez. A felsővezetéket i- helyre kellett hozni. Felső dobszán és Gibárton megma radtak a- régi kis villanyt« lepek, onnan kaptuk az mot Pólyák József ellene — Az utasok kérdezéskor tek. mikor indulunk. Mond tam. a Jézuska a villamost i meghozza. Meg is lett, d sokkal hamarabb. Decembt 10-én elindult a felszabad« lás utáni első kocsi. Ablako és ajtó nélkül, de feljött Városház térig. Tizennyolcadikán a szót jet városparancsnok és polgármester parancsára má a vasgyári végállomásig ir, dílottunk villamost. A vat gyári kitérőben a Vörös Had sereg fúvószenekara ki; ■szöntött bennünket. Azna ingyen szállítottuk a közön séget. Persze, még jó idei sötétítés alatt futottak a ko esik, emiatt este nagyo balesetveszélyes volt a vezf tés. Volt más baj is. Az em berek továbbra sem akarta fizetni. Ügy hívtak bennün két, hogy UNRRA-villamoi A demokratikus rendőrség é a vasgyári bizalmik segítsd gével aztán sikerült meg győzni a közönséget, hog ingyen mégsem lehet utazn * Bezeczki Bclu és Pólyái József: — 1945 januárjában meg szerveztük az ellátást. Mé; lovat is vettünk. Lisztet, ba bot, krumplit hoztunk falu ról és szétosztottuk dolgozó inknak. A villanytelep strandon konyhái rendez tünk be. A fiatalok segílsé gével a fürdői is helyréül i toltuk. Szabóságot és * ci pészműhelyt szerveztünk nem is akármilyet: suszterunknak doktorátusa volt. — A felfagyott pályát csákánnyal hoztuk rendbe. K kellett tisztítani a nyomkarimákat. Együtt dolgoztak kalauzok, kocsi vezetők, műsza kiak. s ami azelőtt elképzel hetetlen lett volna, a forgalmi tisztek és a hivatalnokol-i is. Nekünk, munkásoknál- nagyon iólesett. honv velünk voltak. Mert nagy szakadék volt azelőtt miköz- tünk. Lassacskán heiöttek r vidétcí dolgozóve. és március végén megindulhatott r forgalom a diósgyőri vonalon is. Fev nnoon meghívás! kantunk a Vörös Hadseregtől. Munkánk elismeréséül szoviet fi lm "két vetítettek nekünk a Zcn^nalotában. (Fotő: Szabados György) Takács Lajos ä [Mdakkal kezdtUk
