Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

Szombat, 1970. április 4,

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7

25 év 25 év 25 év 25 év

Zenekar a téren

Talajjavítás a földeken

Fiatalok még, alig 10 esztendősek, de máris hozzánőttek a városhoz. A miskolciak szeretik őket. Ünnepélyes, magasztos érzést tudnak teremteni az emberek lelkében, ha ünnep van, vidámságot, hangulatot akkor is, ha csak egyszerű hétköznap van. Mindkettő nagy, szép dolog. Nyári délutánokon, amikor kiülnek muzsikálni az Avas aljába, a Szabadság térre, egyszerre megváltozik a környék. Percek alatt összegyűlnek a sétálók, a sietők is megállnak egy kicsit. Tapolca nyári vendégei is zenes Tapolcára emlékeznek, ha visszagondolnak. A munkásnegyedek lakói minden május elsejei hajnalon örülnek a zenés ébresztőnek, a felvonuló város büszkén lép a zene ütemére.

— Nekünk, zenészeknek- legalább olyan kellemes egy szereplés, mint azoknak, akii: hallgatják, A zenész boldog lm mások is gyönyörködne muzsikájában. A zenekar. munka szervezetbe tömör bennünket. Hetente két alkalommal ülünk össze három órát gyakorolni, tanulni. Ez nekünk olyan, mint másna egy klub, ahol szárakat- lehet. De mi szigorúan betartjuk a klubszabályok'i: Aki elkésik, az csak hitele.- igazolással magyarázhatja k magát társai előtt. A zenésztársak megvetik a szabálytalankodó embert. Nálunk szerencsére nincsen ilyen.

A 42 ember nemcsak a zenélés ideje alatt törődik egymással. Együtt vannak családi ünnepeiken, együtt örülnek, ha valaki elismerést kap munkahelyén, közösen szurkolnak, ha vizsgázik egn társuk az iskolában. Mór: kettős ünnepünk van. Oklevéllel, díszes emlékpia- kettel jutalmazták őket n magyar—szovjet barátság

ápolásában elért jó munkájukért, és karnagyuk magas kitüntetést kapott 25 éves. derekas pártmunkásságáén.

— Mikor találkozunk « hosszú tél után a MÁV fúvószenekarral?

— Felszabadulásunk ünnepen a hősi emlékművek koszorúzásánál szereplünk először, majd május 1-én vonulunk fel immár tizedszer. Május 2-án térzenét adunk a Felszabadulás téren. Nyárra pedig 25 szabadtéri koncertet tervezünk itthon és a megye területén.

Lévaj Györgyi

A felszabadulás pontosan a telező határkő. Béréi László eddigi életútján. Huszonöt évesen lett falujában a termelési bizottság ernöke 1Ü45. kora tavaszán, s most 50 évesea, három község közös tanácselnökeként hasznosítja negyedszázados közéleti tapasztalatait. Huszonöt éve megszakítás nélkül vezető tisztségekben tevékenykedik, községe-közössége bizalmából. Példája nyomatékosan cáfolja a mondást, hogy. „senki nem próféta saját hazájában.” 'Ö itt született, Ke- nézlőn, és itt teljesítette ki emberségét, tehetségét. Együtt fejlődött falujával.

Milyen emléket idéz legszívesebben arról a történelmi. tavaszról?

— Amikor először osztottunk megint -igazi cukrot. Előtte egész télen csak házi főzésű melasszal édesíthettük a máiét, a planta teát. Ahogy újra megindult a vasúti közlekedés, összehord- lak az emberek ölven má- zsányit a telet átvészelt cukorrépából. Azt mi. a termelési bizottságbeliek személyesen kísértük Szerencsre. Cserébe másfél mázsa kristály- cukrot hoztunk. Igazságosan szétdekáztuk, hogy mindenkinek jusson belőle.

Béréi László földet sem igényelt. Nekik volt négy és fél holdjuk — kétszáz családnak, a falu felének semmije. Ügy volt méltányos, hogy közöttük osszák szét Szalay Gém és neje. Hértelén dy Nandina másfélezer Holdját.

A termelési bizottság fő gondja az lett. hogy az új gazdák meg is művelhessék a kapott földet. Az uradalmi felszerelésből nem sok maradt. Béréi László a legilletékesebbekhez fordult segítségért — a diósgyőri munkásokhoz. A falu és a város egymásrautaltságát akkoriban kézzelfogható érvek magyarázták: a Kenézlőről vitt élelemért a diósgyőri vasasok ekét, boronát, ráf- vasat, szekértengelyt adtak.

— Ma is az akkori tengely szolgál szekeremben — szól beszélgetésünkbe az elnökhöz jött Szabó Gábor.

Gondolom a diósgyőriéit is büszkék lehetnek erre a negyedszázad utáni meózásra.

Saját életével sorstársaiét is híven példázza Boréi lászló. A hatelemis parasztfiú annak idején egyetlen irányban próbálkozhatott előre-jutni: természetes tehetsége pallérozásával. Szerencséje volt. hogy az akkor még Szabolcs megyéhez tartozó községben olyan jeles tudós szervezett ezüstkalászos tanfolyamot, mint West- sik Vilmos, a homoki gazdálkodás országos szaktekintélye. (Aki a felszabadulás után Kossuth-díjat kapott munkásságáért.)

A továbbtanulás már aj felszabadulás utánra ma- < radt. Nem áltatta maeát az- S zal. hogy „akinek a demok- j rácia istene hivatalt adott.) észt is adott hozzá.” Nem) restellt beiratkozni az estit általános iskolába, hogy el-) végezze a hiányzó 7—8. ősz-) tálvt. Aztán nekirugaszko-; dott a közgazdasági techni-í kumnak. Amikor 19ß7-ben tanácselnökké választották.! kötelességének tudta, hogv aj tanácsakadémiát is elvégez-;

ze.

Azt vallja, csak az a veze-! tő serkenthet másokat mű- j velődésre. aki maga mutat; példát a tanulásban is. Most; jómaga a marxizmus—lenini zmus esti egyetemre jár.

Amikor a változás fő jellemzőiről kérdezem, nem az anyagi fejlődést lajstromozza. Abban Kenézlő' nemigen tér el a hasonló nagyságú községektől. Ellenben érezhető belső hévvel sorolja:

— A mi gyerekeink közül Kozma András már sima úton érhetett el odáig, hogy most doktor és a debreceni agráregyetemen az üzemviteli tanszék vezetője. Dr. Vaskó Laci ugyancsak Debrecenben, de a bölcsészkaron tanár. Béréi Feriből a veszprémi vegyipari technikum igazgatója lett. Az pedig még inkább örömünk, hogy Béréi Zoli. akit mi taníttattunk társadalmi ösztöndíjjal, hazajött gépészmérnöknek abba a Dózsa Tsz-be. amelynek a megalakításánál én próbálkoztam bizonygatni 20 evvel ezelőtt, a szorongó régi meg az új gazdáknak, hogy erre van tovább.

Bcrecz József

Építészei a Galériában

A Miskolci Galériában tegnap, április 3-an megnyitott építészeti kiállításon a felfedezés és a rácsodálkozás örömét éreztük. Az ÉSZAKTERV tervezőinek sokszínűségéről, kifogyhatatlan alkotókedvéről tanúskodtak a kiállítás képei és makettjei: az elmúlt 25 esztendő legszebb borsodi és miskolci építészeti remekei.

A jubileum tiszteletére j megrendezett kiállításon Kerepesi Ferenc, az ÉSZAKTERV igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Rózsa Kálmán. a Miskolci városi Tanács vb-elnökhelyettese nyitotta meg a kiállítást.

A jubileumi építészeti kiállítás április 25-ig tart nyit- I va. i

A szobrok városa

A Tiszai Vegyikombinátban

Szép szobor láttán egy pillanatra még ma is elhomályosul a szemem a hirtelen rámtörő élménytől. Felköd- lik bennem egy messzi kép: első találkozásom a szoborral. ... Nagyapám dolgozó- szobájában sok volt a könyv, a teleírott papír. Nem volt szabad egyedül bemennem, azt mondták, hogy a munka szentélye nem gyermeknek való. Én mégis besettenkedtem az első adandó alkalommal. Bámészkodtam, ittam a látnivaló képét, a papír levegőjét.

Aztán hirtelen megláttam öt és utána mást nem fogadott be szemem. Idős asz- szonyfőt ábrázolt a kisplasztika. Odamentem, megsimogattam, tapogattam. rácsodálkoztam. Mintha nagymamámat láttam volna...

A kis márványfieura aztán eltűnt. Én elevenen látom ma is.

Eltelt tízegynéhány esztendő. Gvakornok koromban ismerkedtem a várossal ott. a Tardona partián. Kísérőm végicgvnlogoltatta velem a tereket, utcákat, bekóboroltuk a evárat, felmásztunk egy magas ház tetőteraszára, Büszkén mutogatta nekem az építkezésen sudá- ran nyújtózó toronvdarut: „Látja? Mi, barciknink mindig építünk, alapozunk, avatunk!”

Néztük a modem, esupa- íény tereket, a fehér épületeket. a színes erkélyeket, s a tarka virágszőnyegeket.

És a szobrokat. Sőt. ma már bevallhatom, én első alkalommal csak a köcsodákat, a bronzfigurákat láttam, s tároltam el legszebb emlékeim közé. Akkor felírtam megírandó, dédelgetett írástémáim közé: A szobrok városa.

Hordoztam magamban az élményt, nem fakult egyre fényesebb lelt. És attól a naptól fogva mindig ebbe az úi. folyton változó városba jártam felüdülni, tanulni, leselkedni. nézni az életet és a szobrokat.

Mert bár láttam, hogy gombamódra nőnek ki a földből a házak, az üzletek, észrevettem az úi iskolákat és a monumentális szépségű gvárénítést. leghamarabb méais az úi szobrokat kerestem és vettem észre, ("irzöm őket Nem tudok látványuktól szabadulni. látom Dianát. ..akinek” társaságában randevűznek a harcival szerelmesek. Tudom, hogv Munkácsy szobra. m“g a kuruc lovasé féltett kincse a városnak. A gyerekek kedvese«*! meg a bumfordi kis medve- boeceV, s ugvanolvan krtr,yes színfoltja a városnak a Huszár.

Ott voltam az egyik legmerészebben mai alkotás, a

A MÁV Vörösmarty Művelődési Otthona 42 tagú fúvószenekarának karnagya. Bencs Ferenc föintézö. Hivatalában jó szakember, megbecsült munkatárs, elvtárs. a zenekari próbákon erős akaratú, szigorú vezető, a nyilvánosság előtt népszerű karnagy.

— Soha sem kaptam talán örömtelibb feladatot, mint 1959 őszén, amikor az igazgatóság vezetői arra kértek, hogy szervezzek egy vasutas fúvószenekart. Mindé ü segítséget megkaptam. Néhány hét múlva már próbáltunk és gyönyörködtünk a vadonatúj, értékes hangszer ékben. Gyorsan ment. a szervezés. Réoi, jó zenészeket ismertem Miskolcon, akiknek örökös óhajuk volt, hogy •egy életképes zenekarban dolgozhassanak.

Így. dióhéjban meséli el Bencs Ferenc az alakulást. A fejlődésről, az együttesről szívesebben beszél.

— Ma már 42-en vagyunk. Egy fúvószenekarhoz elegendő ugyan 18 személy is. de több ember, több hangszer többet tud adni. Nekünk pedig kötelezettségeink vannak, hiszen szeretnek bennünket a város lakói. Tíz év alatt 97 ezer forint értékű repertoárt gyűjtöttünk össze, koncert-fúvószenekarrá alakultunk. Játszunk Kodály-. Erkel-, Bartók-, Verdi-, Du- najevszkij-, Csajkovszkij- müveket és operettzenét is. amely igen illik egy szép nyári délután hangulatához.

A zenekar átlagéletkora 42 ét;. A legifjabb 15, a legidősebb 72 éves. Fizikai dolgozók, szp.llemi munkások, diákok, férfiak és nők.

— Mi tartja össze ezeket az embereket?

Kiáltó avatásán, s akkor ösz- szeszámláltam magamban: legalább 30 térkom pozíció

ad esztétikai élményt, nyújt csodálatot és néha meghökkenésre biztat — és mindez egyetlen város, Kazincbarcika köztulajdona, kincse.

Valamennyi közül talán egyetlen szobor maradt számomra a legigazibb élmény. Az első séta alkalmával kevesen veszik észre hisz irigy vaskerítés-rácsokat fon az ember szeme elé. De ha bemegy az ember az óvoda tágas udvarára, egy-kettőre rádöbben: ha nem látta volna meg. most szegényebb lenne valamivel.

Somogyi József alkotása az Anyaság. Az élet, a jövő, legszebb érzelmeink, felelősségünk. emberi valóságunk ábrázó kása e mű. Az any« két karjával féltőn emeli kicsinyét fel a magasba, a fénybe...

Egyetértek egy kazincbarcikai „őshonos”, lelkes lokál- patrióta szavaival, ki azt mondotta: „városunk jelképe ez a szobor. Ott lenne helye a maidnni városközpontban. a főtéren, melvet bár- merről érkezik városunkba az idegen, rögtön megpillant. A mi városunkban a lakóknak csaknem fele gyermek. Melvik szobor vnffv műalkotás feiezné ki hívebben: ez Kazincbarcika ?”

A fénybe kitáruló, gyermekét a fénybe tartó anya szobra ugyanolyan hatással van rám minden alkalommal. mint az első találkozásom és rácsod álkoz ásom volt — ott, a messzi gyermekkorban.

Gyárfás KatalinEgyütt a faluval