Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-12 / 60. szám
ÉSZAK-MAGYAKCmSZÄG 4 Csütörtök, 1970. morc, 12, Vizsgálódás egy szobortípus mögött Az olvasó munkás szobrával sokfelé találkozunk. A Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában csakúgy megtalálható, mint különböző művelődési intézmények előtt, új lakótelepeink kis parkjaiban. E szobrok művészi szintje meglehetősen változó, közös gondolatiságuk azonban vitathatatlan. Azt kívánják jelezni, hogy a magyar munkás és a tudás forrását jelentő könyv kapcsolata immár nem ünnepi ritka alkalmakra szorítkozó jelenség, hanem mindennapjaink velejárója. Felbecsülhetetlen szinte az a haladás, amelyet munkásosztályunk a kultúra várainak meghódítására megtett, s azon belül igen nagyarányú az előrelépés az olvasásban, a könyv szeretetében. A szobrok a valóságot jelzik. Az a puszta tény, hogy számszerű előrelépés van az olvasásban ma már azonban nem lehet kielégítő; a munkások és a könyv, illetve az olvasás kapcsolata mélyebb, elemzőbb vizsgálódást kívánt. A Szakszervezetek Országos Tanácsának megbízásából az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja nagyarányú felmérést végzett a munkások olvasásának^ illetve a munkások és a könyv kapcsolatának sokoldalú feltárására. E felmérés alapján született meg Kamatás István tanulmánykötete, A munkások és az olvasás címmel, amely a Népművelési Propaganda Iroda gondozásában a közelmúltban került a szakmai érdeklődők kezébe. A felmérés legfőbb célkitűzése annak megállapítása volt, mennyit, mit és miért olvasnak a különböző korú, nemű, szakképzettségű, iskolai végzettségű munkások. A vizsgálódásba 2610 munkást vontak be Az olvasást nem korlátozták a könyvekre, s megvizsgálták a lapok olvasottságát is, majd ezt követően elemezték, ki mennyi időt fordít könyvek olvasására, milyen összefüggések találhatók a különböző adottságok, körülmények és az olvasás között, milyen a lapolvasás és a könyvolvasás kölcsönhatása. A továbbiakban vizsgálat alá vették a könyvvel való kapcsolatok lehetőségeit, az olvasás indítékait, céljait, az egyes műfajokról, szerzőkről, művekről kialakított véleményeket, megvizsgálták az élmények és hatások tükröződését, s elemezték az ízlés- szint problémáit. A tanulmány a sokoldalú vizsgálódás summázataként megállapítja többek között, hogy a magyarországi ipari mu .ásság 70 százaléka 1968- ban legalább egy könyvet elolvasott, 43 százalék pedig a kérdezés időpontjában is olvasott. Ezekkel az arányokkal a hazai munkásolvasók világviszonylatban is előkelő helyet foglalnak el. Nem lehet e rövid ismertetésben a csaknem 200 oldalas tanulmány adatait megközelítően sem ismertetni, célunk nem is a kivonatolt ismertetés, hanem a figyelemfelhívás. Egy-két érdekesebb megállapítást mégis idejegy- zünk. Például azt, hogy a munkásoknak 90 százaléka már újságolvasó, s a napi sajtóban nemcsak a periférikus témákat, szórakoztató olvasmányokat, anyagokat keresi, hanem a lényegi közleményeket is. A folyóiratolvasás még nem honosodott mag eléggé, viszont a különféle képeslapok, magazinszerű kiadványok sok esetben kedvezőtlenül hatnak az olvasó emberré nevelődésben. Figyelmet érdemelnek a tanulmánynak az iskolai végzettség, munkatevékenység és az olvasás összefüggéseit elemző megállapításai, valamint azok az adatok, amelyek az olvasóvá válás folvamatának egyenlőtlenségeit tárják fel. A munkások és az olvasás című kötet megállapításai — mint a könyv summázatában utalás is olvasható erre — a munkásság körén túl is érvényesek nagyrészt, s mindenképpen tanulságosak. Amikor országos méretekben folyik a küzdelem hogy népünk olvasó nép legyen, amikor ennek érdekében szinte minden faluban, minden könyvtárban tenni akarnak valamit, a munkásság olvasottságát elemző, s diagnózisaival egyben már feladatokat is meghatározó tanulmánykötet hasznos útmutató lehet a könyvtárügy minden rendű és rangú munkálójának, az olvasó népért mozgalom minden segítőjének. A bevezetőben említett szo- bortipus, az olvasó munkás szobra igazi szimbólum hát, hiszen a kötet adatai szerint világviszonylatban előkelő helyet foglal el a magyar munkásság olvasottsága. Ugyanakkor e szobrok arra is figyelmeztetnek, hogy ez az előkelő helyezés számunkra egyáltalán nem lehet megnyugtató, mert csak a kőbe faragott, vagy bronzba öntött munkásalaknál közömbös, milyen könyv van a kezében. Az élőnél nem! (bencdek) Ház az Akácfa utcában A Vajdácskái Általános Iskola 274 tanulója közül 56 cigánygyerek. Az idei tanév második félévének első napjaiban 70 füzetet, 30 ceruzát, 10 tollszárat és 10 cső mag színes írónt osztottak ki a pedagógusok az alsó tagozatos osztályok cigány tanúiéi között. Az év elején a jobb módú családok gyerekeinek használható tankönyveit is ők kapták meg. Kedves László iskolaigazgató egy családot említ közülük, Gombos Lászlóékat. A faluban azt mondják, Gomboséknak takarékbetétkönyvük van. Gombosék háza csak akkora, hogy aránytalanul magasnak tűnik az alapterületéhez viszonyítva. A házban ételszag van és nagy meleg. Mintha az egész lakás egy kiürített kazánház volna. A tűzhely alatt, a mellette levő heverő alatt, az ágyak és az asztal alatt, meg a mozgásra szabadon hagyott kis területen fadarab, forgács, gallymaradék a szőnyeg. Márta a legnagyobb lány, egy egészen kicsi seprűvel időnként végigsimít a szeméten. Mártának a sepregetésen kívül semmi elfoglaltsága nincs. Áll a tűzhely mellett és ... nem csinál semmit. A gyerekek ülnek az ágyon, és ricsajoznak. Az egyik ágyoi Asszonyok a gyárban A nemzetközi nőnap alkalmából az Özdi Kohászati üzemek szakszervezeti bizottsága látogatásra hívta meg a dolgozók feleségeit. Foto: Mizerák Fi lm jegyzet | A japán feleség KALANDFILMNEK is beillő film pereg csütörtöktől a Béke moziban. A japán feleség című olasz filmet nem fogják a nagy alkotások közé sorolni, mégis többé-ke- vésbé önfeledt két órát biztosít a nézőknek. A történet egy véletlen balesetre támaszkodik: a hivatalos ügyvivő helyett egy másik munkatárs utazik a Távol-Keletre. Ebből adódik a félreértés és a komikum. Kiderül ugyanis, hogy a megbetegedett munkatársnak felesége és barátnői vannak a távolkeleti országokban. A történet helyzetkomikumokra épül, de a rendezőnek alkalma nyílt — ha felemás módon is — bepillantást nyújtani v a távol-keleti országok szokásaiba, életmódjába. Nagy erénye a filmnek, hogy akkor, amikor a történet, a cselekmény lelassul, kitölti a képsorokat Tokió, Hong- Kong, Sajgón és Calcutta ritkán látott érdekességeivel. Sajnos, ugyanakkor nem sikerült megoldania — egy vígjátékba nem is fér bele — azt, amit itt-ott felvillant; a háború sújtotta Saigon rémségét, vagy Calcutta nyomorát. A felvillanó képsorok inkább megtörik a játék dinamizmusát, mintsem elgondolkodtatnak. S ez nagy hi ba. Véleményünk szerint sem a háborúról, sem a nyomorról nem szabad így szólni. SZÍNES FILM A japán feleség. Ha csalc a szórakozás kedvéért ülünk be a néző térre, akkor többé-kevésb' jól érezzük magunkat a kél óra alatt. Eszmei mondanivalót azonban ne keressünk. Csetlő-botló, naiv ügyvivőnek a történetével találkozunk. Legtöbbet még a csodaszép táj élménye jelent. Ez viszont kárpótol a cselekmény töréseiért, időnkénti üresjárataiért. (csutorásj Dr. Hajas József—dr. Rázsd Imre Mezőgazdaság számokban i 'A mezőgazdasági termelés- * nek az utóbbi években bekövetkezett rohamos fejlődése egyre bonyolultabb leiadat j elé állítja a termelést közvetlenül vagy közvetve irányító vezetőket és szakembereket. Különösképpen érvényes ez a megállapítás gazdaságirányítási rendszerünk bevezetése óta, hiszen a döntések legnagyobb része — felsőbb ulasíf tások nélkül — a termelőüzemek vezetőire, szakembereire vár. Ehhez a szerteágazó munkához kíván segítséget nyújtani e munka harmadik, teljesen átdolgozott kiadása, amelyben az érdeklődők — 29 főfejezetben -- megtalálhatják mindazokat a szám- * szerű tudnivalókat, amolyeket a korszerű üzemvezetés, illetve irányítás igényel. A szerzők, a harmadik kiadásban — igazodva mező- gazdaságunkban az utóbbi években bekövetkezett fejlődéshez — igyekeztek a legkorszerűbb ismeretanyagokat közreadni. Külön említésre méltók azok a fejezetek, melyek a jelentkező Igényeknek megfelelően, a mostani kiadásban szerepelnek első ízben: Üzemgazdasági mutatók és számítások, statisztika, Borgazdaság, Oktatás-kutatás. A könyv végén található részletes tárgymutató nagyban megkönnyíti az anyagban való tájékozódúst. tMezőgazdasági Kiadó) az apa, a másikon egy nagyobbacska lányka fekszik. — Azt hallottam az iskolában, hogy nem vesznek tanszert a gyerekeknek. — Nem bizony. Miből vegyünk? Hiszen szegények vagyunk. Nincs nekünk ilyesmire pénzünk — mondja egyszuszra Márta. — Azt beszélik, jól keres az édesapjuk. — Hazugság. Látja, hogy nem keresek. Télen itthon vagyok — szólal meg most először, fektéből fel sen: emelkedve az apa. A másik ágyon fekvő lány felkönyökölve mondja: ■— És ha keres is, elvisznek 4 ezer forintot adóra. Közben megérkezik az anya. Épp az „adó” végszóra nyit be. Nyilván azt hiszi, hogy az adóhivataliak jöttek. — Ezzel a két girhes lóval igazán nem jól keres az ember. Sok az adó. Most meg takarmányt kellett venni .'{ ezer forintért. Sok az adó. Hatezer forint! — Nyáron egy-egy nap 100 forintot is keresek — szólalt, meg váratlanul Gombos László. De az se sok ennyi gyerekre! A 12 tagú Gombos családban 10 gyerek van. Hét testvér és három unoka, a Márta gyerekei. —* Hányán járnak iskolába? — Négyen. — Dehogy, csak hárman. Hiszen Veronka még nem jár. — Mikor tanulnak? •w Hát.. Ekkor, akkor. — Még nálam is többet tudnak már — mosolyog Márta. A gyerekeknek tetszik, amit a legidősebb nővér mond. — Csak egy évig járt iskolába és megbukott — kiabálnak. — Le tudom írni a nevem. Ennyi meg elég. Nem elég nekünk ennyi? — Elég bizony — helyeslik, a nagyobb testvérek, a szülők. A jó hangulat megengedi a kérdést: — Biztos új házat építenek majd? Csak kiegészül a takarékbetét! — Nincs is takarékbetétünk, nem építünk házat sem — mondja az anya. — Nem vágyunk el innen. Még én sem, pedig fiatal vagyok. Megfelel ez a ház a gyerekeknek is — húzza alá az anyja sza'’"’t Márta. & Elégedettek az Akácfa utcai kis kunyhóval. Elégedettek az életükkel is, a gyerekek örömmel mesélték, hogy túróstészta volt ebédre. Az apa nyáron keresi a télire valót, közben takarékoskodnak, gyűjtik a pénzt. Senki sem tudja mire, erről nem beszélnek. A három iskolás gyerek — akik az iskolában kapják a tanszert — büszkék, hogy már többett tudnak,, mint a nővérük, aki analfabéta. Lévay Györgyi A Diósgyőri Gépgyár felvételt hirdet férfiak és nők részére^ 17—10 éves korig esztergályos, marós, kovács betanító tanfolyamra. A tanfolyam ideje 3 hónap, mely időre havi illetményt biztosítunk. Jelentkezni lehet a Diósgyőri Gépgyár munkaerő-gazdálkodásán, naponta 7—15 óráig. Ipari tanulókat felveszünk fr& nő. szövő szakmára. Jelentkezhet minden 14. életévét betöltött, 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező fiatal. ^ A gyár biztosít: kedvezményes utazást. 50 fillérért ebédet, díjtalanul munkaruhát, tankönyveket. A tanulók ösztöndíja előmenetelüktől függően emelkedik. A szülőktől távol élő tanulóknak havi 300 Ft különélés! pótlékot, szülőknél lakó fiataloknak havi 250 Ft ösztöndíjat fizetünk. Jelentkezni lehet bármely munkanapon, 7—10 óráig. Levélre részletes tájékoztatást küldünk. A gyár címe: Budapest, IV., Erkel u. 30. Személyzeti oktatási osztály. MÁRCIUS 10—IS-IG Állami gazdasagok bokáinak kiállítása a MTESZ kiállítótermében. Szemere utca 4. szám alatt. Nyitva: naponta 10—17 óráig. A kiállított borok a helyszínen és a kiállítás melletti fü- szer-csemegeboltban megvásárolhatók, A szerencsés vásárlók egy vagy több palack, kitűnő mi- őségű bort kapnak ajándékba. Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, Borsod—Heves megyei Élelmiszer és Vegyiám Nagykereskedelmi Vállalat, Állami Gazdaságok Kereskedelmi irodája Kft.
