Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-12 / 60. szám
Csütörtök, 1970. marc. 12. ÉSZAK- MAGYARORSZÄG 5 Jolika varrni tanul Tengernyi mélységű, ne. héz fekete sár. Valaki beledobált néhány kődarabot, meg egy ormótlan fahasábot. Ki átevickél e pallón, lécből tákolt kapura talál. Kattan a rozsdás retesz — és nyomában kitárul az út, a keskeny ösvény, mely nyolc ember életének egyik feléhez vezet. Ahhoz a kis világhoz, amelyet otthonnak hívunk. A hófehérre meszelt ház teteje alig élt át két telet. A falak annál öregebbek. Csak a hónapok tucatjait mor- zsolgató idő lehetne megmondhatója, mikor verték, tapasztották, simították azt a néhány alacsony, zömök falat. Odabenn szürke polc, teli edénnyel, pirossal hímzett, keményített falvédő és egy csikótűzhely, amelyben sohasem alszik el a láng, nem huny ki a parázs. Ez a helyiség az esti találkozóhelye a gönci Ónodi családnak. Ide tér meg munkából az anya, ide érkeznek meg iskolából a kicsik, és a tsz-ből a nagyfiú. Csak ketten nem jönnek meg napnyugtával a családi tűzhely mellé. A nagylány elment Pestre, fonónő lett, munkásszálláson lakik. Az apa a szobában van. Pékszik, forgolódik, felül, majd megint visszafekszik az állandóan megvetett ágyba. Hat éve már, hogy csak percekre száll ki abból a mindennap felfrissített, gyakran áthúzott fekhelyből, börtönéből. magában hordozza a felnőt- tes komolyságot, a tenniaka- rást. — Nem hittem a szememnek, amikor megjött a levél, hogy hozzák a gépet, legyünk otthon. Látják? Nagy a család, hiszen én 1951-től hat éven át mindig csak szültem, szoptattam, pelenkát mostam, gyereket peszt- ráltam. A férjem nyugdíja sem sok, meg aztán a fiú se rég dolgozik... Én idénymunkára járok, a lányomtól meg nem kérhetek pénzt, most került fel a városba. Enni, hál’ istennek, tudunk, meg fűteni is kell, hisz látják. az uram ágyban fekvő... Miből vehetnék gépet, hisz egyszerre négy iskolásnak veszek cipőt, melegítőt, jaj, majd’ elfelejtettem, hiszen kétszáz forintnál is több a ház havi részlete. Ügy hívják, Cs-lakás. Mikor három éve eljöttünk ide Zsujtáról, nagyon rendesek voltak hozzánk itt. Göncön: a tanácson ajánlották ezt a házat, segítettek a kölcsönt megkérni... Az asszony csak mondja, mondja, sorolja a család életét. Ki is tudná jobban, mint ő, mily nehéz előteremteni a kenyeret, meg a fazékba valót. Érthető, nem volt tehetsége, hogy varrógépet vegyen a lányának. És most itt a masina. — Én, Ónodi Ferenc, ki vájár voltam, a bányába mindennap leszálltam, most a család kenyerét eszem. És ez a rabság, csak ez ne volna! A szilikózis kegyetlen börtönőr, nem enged sehová. Ha nem volna a család, nem is tudom, mit tettem volna már! De az asszony, meg a gyerekek igyekeznek mindig feledtetni bajomat, megnöveltetnek, betakarnak, A megható sorok láttán valaki úgy határozott, hogy odaadja a varrógépet a kislánynak. Vett hozzá narancsot, meg csokit és két szép könyvet. A szobában ölbe vette Jolit, és azt mondta neki: „Aztán majd írd meg, ha már tudsz rajta ruhát varrni, azt majd megnézzük ...” Hogy ki érezte emberi kötelességének az ajándékkal Kiss vizet hoznak ... Különösen .Toli. A lány most hatodikos. Szeme barna, haja sötét, csak a szalag virít bentvs. Lénye csupa mosolygás, örök mozgás, vibrálás. A szülők szerint a legtalpraesettebb a családban. Ö írta a levelet. Nem is merte otthon megmondani, talán meg is bánta, mikor ránválazta a bélyeget, és útjára bocsátotta a borítékot a kockás papírra körmölt sorokkal. Az írás, mely az Eszak- Magyarországban kapott helyet, a maga naivságával is örömet lopni a msiany cic tébe? — Ónodi Joli ponto san sohasem fogja megtudni. Az asszony, aki asszisztens egy oryos mellett, s gyermeke nincsen, azt mondta csak: „Tudod Joli, én vagyok az egyik néni a sok közül, aki megért téged”. Kopott stelázsi, a meleget árasztó tűzhely és a hímzett falvédő mellett most már ott áll a hatalmas, régi divatú, de még mindig vígan öltöge- tő masina. Kint, a ház előtti ösvényen szikkad a sár, hamarabb kijut az ember a köves útra. Gyárfás Katalin Lenin születésének 100. évfordulóján helyezik üzembe U1 janovszkban azt a rádióközpontot. amelyet az Elektroakusztikai Gyár készíteti. Az uljanovszki rádióközpontban a teljes technikai berendezést: fi stúdióasztalt és egyéb kiszolgáló berendezéseket, mintegy J6 millió forint értékben szállítja a gyár. A gyár szerelőm' helyében Haász Levente művezető, Farkas Zoltán és. Tátit László műszerészek ellenőrzik az új típusú, tranzisztori- zált keverőasztalt. | Mire jé a filter? \ j Nem mindenki szó rakó- s > sásból hallgatja például a l s „MetróékaV'. Van, akit hi< vatása szólít ügyeletbe. Az > \ orvost, tűzoltói, rendőrt, | ) akik három szór-négyszer is s ^ kénytelenek végig hallgatni •; s az előadást. Egyik ilyen hivatalos j í személy mesélte, hogy J J szinte egyensúlyérzékét is í elveszítette, amikor kétszer » s egymás után meg kellett I < hallgatni ..MetróékaV’; 5 . — As elektromos gitár : \ felerősített hangjától úgy ], 5 éreztem, berezonál az í 5 agyam, nem tudtam, miié- í vő legyek. Volt nálam $ \ Fecske cigaretta, és annak í J a filterjét kibontva, a vat- ? > tájával bedugtam a fii- \ í lem ... Előadás után tettem : < egy fogadalmat, hogy ha le- j I s hét, elkerülöm az ügyeletes S szolgálatot. A napokban az ügyeletet i átadta fiatalabb munkatár- > sárink. Munkatársai meg- S . kérdezték: hát te, nem vagy < l ügyeletben? s — Nem mentem, mert \ | csak Kossuthom van. J> $ <t. j.) I A népi lendőxség megalakulása Demokratikus szellemben 14. Hozzászólás Miskolc közlekedési gondjaihoz Az én javaslatom, úgy gondolom, megegyezik az utasok és a közlekedési vállalat érdekeivel is. Mivel Miskolcon az utasforgalom fele az 1-es, 2-es villamoson, illetve az 1-es, l'A-s buszon bonyolódik le, ^célszerű lenne a meglevőkön kívül olyan 40 forintos diák és 50 forintos felnőtt bérleteket bevezetni, amelyek érvényesek lennének villamosra és buszra is. Ha ézt nem lehet megvalósítani. engedélyezzék, hogy csúcsforgalmi időben buszbérlettel igénybe lehessen venni a villamost is. Mihola György egyetemi hallgató Jó félévvel ezelőtt megjelent egy felhívás, amelyben a Miskolci Közlekedési Vállalat kérte az utazóközönséget, hogy az 1-es útvonalon lehetőleg ne a buszt, hanem a villamost vegye igénybe. Érvelésük lényege az volt, hogy az 1-es útvonalon az autóbusz és a villamos között nem nagy a menetidőkülönbség. Már akkor gondolkoztam, hogy hozzászólok a felhíváshoz, de nem tettem, mert a felhívást komolytalannak tartottam. Ugyanis arról nem szóltak, hogy az 1-es autóbusz bérletét a villamos járatokon is használni lehet. A kérdés pedig kizárólag ezzel oldható meg. Az 1-es útvonalon nem azért vált az ember buszbérletet villamosbérlet helyett, mert a villamoson lassabban utazhat, hanem azért, mert az utas vagy Diósgyőrön túl lakik, vagy pedig más buszjáratra is át akar szállni. Utazási idő szempontjából' az utasok nagy.,, részének I közömbös, hogy buszon, '.vagy villamoson utazik. Nem tudjuk megérteni, hogy egy drágább bérlettel miért nem lehet egy olcsóbb bérletű járművön is utazni, amikor mindkettőt ugyanaz a vállalat közlekedteti. Szerintem nem kétséges, hogy az 1-es buszjárat zsúfoltsága lényegesen mérséklődne, ha a buszbérlet a villamosra is érvényes lenne. SztaroveczUy János Sztarovcczky limes Sztaroveczky László Dienes István Miskolc, Rntlmri István utcai lakosok. Megjelentek a kóborló, csavargó gyerekek is, akik végleg elvesztették, vagy éppen nem találták szüleiket. Család, felügyelet nélkül járták az országot, összeverődtek és próbáltak — létezni. Ez a létezés nemigen ment másként, csak lopással. Eleinte kisebb dolgokkal, a földekről innen-onnan ellopott élelemmel, később pedig már súlyosabb bűncselekményekkel is. hiszen bandákba tömörülve — a nagyobbaknál esetleg fegyverrel *— igen veszélyesekké válhattak, vagy váltak is. A statisztikákat illetően egy későbbi adat áll rendelkezésünkre. A miskolci bíróság 1947-ben 875 olyan bűnügyben hozott ítéletet, amelynek fiatalkorú is részese volt. A rendőrség ezeket a fiatalokat megpróbálta összeszedni; hogy amennyire lehetséges, normális emberi körülmények közé helyezze őket A Rudolf-laktanyában átmeneti otthont létesítettek, amely 1948 elejétől 1948-ig helyet adott az addig csavargó, fiatalkorú bűnözőknek. Egy másik intézkedése volt a rendőrségnek és a társadalmi szerveknek a Béke-szállói átmeneti otthon létesítése, amelyben ugyancsak számos kóborló gyereket helyeztek el. Gyűjtést is rendeztek számukra, amely eredménnyel zárult azokban a nehéz időkben is. Még egy harmadik akció is történt a gyermekek érdekében. ugyancsak a rendőrség és társadalmi szervek kezdeményezésére, közreműködésével. Ennek az akciónak a sikeréhez azonban még hathatósabban szükség volt a lakók segítségére, megértésére, humánus gondolkodására, hiszen arról volt szó, hogy nevelőszülőket keresnek azoknak a gyerekeknek, akik végleg elveszítették otthonukat, családjukat. Az akció sikerrel járt: nyolcvan gyermek kapott új otthont, nevelőszülőknél. Mindezekben az intézkedésekben okvetlenül észre keil vennünk: szervezésük, lebonyolításuk a rendőrség részéről nem pusztán a megelőzés, az esetlegesen kinin- kuló, vagy már meglevő, bűnözésre kényszerült bandák felszámolását szolgálta, hanem ennél főbbet is. A rendőrség. a gyári munkásokból, parasztokból szervezett új rendőrség demokratikus szellemének, humánumának megnyilvánulását is látnunk kell benne. Azokban az időkben, amikor éppen születő új államunk rendőrei mindennapos harcban élték tűzkeresztségüket, bizony nem nagyon jutott idő érzelgősségre. Megértésre, kellő differenciálásra — igen. A harcok idején figyelmet tudtak szentelni a gyerekekre, az otthontalan, kis csavargókra és tenni is tudtak értük. Azokért a gyerekekért, akiknek nyilvánvalóan nagyobb részéből ma már országot építő, jól dolgozó férfi lett. A demokratikus szellem kialakítására különben tudatosan is törekedtek , a vezetők. A még képzetlen, a szakmai ismereteknek eléggé szűkében tevő rendőröknek hosszabb-rövidebb ideig tartó tanfolyamokat. Iskolákat szerveztek, de mindezeken kívül már a demokratikus szellem fejlesztésére is gondot fordítottak. Rendet kellett teremteni az országhatáron is, ameny- nyire lehetséges. Mivel a magyar—csehszlovák határ 1945-ben az 1937-es állapotoknak megfelelően alakult, a Borsod vármegyei rendőr-főkapitányság saját kezdeményezéséből határszéli kirendeltséget állított fel Bánrévén. Vezetőjéül Szőke Gyula fogalmazót nevezte ki. A vezetőn kívül egy detektív és két segédhivatalnok dolgozott a kirendeltségen. Később a belügyminiszter intézkedett a határ-rendör- kavitányságok megszervezéséről és Bánrévére Székely György főhadnagyot nevezte ki. Megjelent a toborzási felhívás is, amelynek eredményeképpen 15 ember kérte felvételét. Közlekedési eszközök, őrszemélyzet azonban nem volt, így a határ őrzése, ellenőrzése ezen a szakaszon inkább csak elv maradt, mint gyakorlat A Belügyminisztérium később úgy rendelkezett, hogy a határ-rendőrkapitányságok n. honvéd határőrökkel együttműködve lássák el feladatukat, A kapitányság 1950-ig munkálkodott a határon, majd szerepkörét a határőrség vette át Gazdasági jegyzet Élni. s nem iissz»é!ni G azdasági életünk reformját kétségkívül számos kötöttséget szabadított fel az élet minden lerüietén. Szélesítette a demokratizmust sok tekintetben módosította a szocialista gazdálkodás korábbi kerékkötő szabályait Mint elképzelés és mint eredeti cél is helyes volt a munkások kötöttségének megszüntetése, a hátrányos szabályok törlése A gyakorlat, tegyük hozzá, „a rossz gyakorlat”, a mindennapi élet azonban itt is azt bizonyítja, hogy akadnak, akik az egészséges kezdeményezést az ügyeskedés, a könnyen szerzett haszon szolgálatába próbálják állítani. Tekintélyes vállalati, üzemi, gazdasági, politikai vezetők szóinak aggodalommal arról, hogy felütötte fejét a munkaerő-vándorlás káros formája, a munkaerő-csábi »is. Szocialista gazdálkodásunkat, tévedés ne essék, reform ide, reform oda, ma is teljes egésznek kell nézni. Különösen annak kell hogy nézze egy szocialista vállalat vezetője, aki arra szánja el magát, hogy kiváló szakembereket nagyobb fizetés ígéretével elcsábítson, az egyébként népgazdaságilag az övéhez hasonlóan fontos társvállalattól, vagy intézménytől. Lehet, hogy ebből adódóan nála a haszon nagyobb* lesz, mint korábban volt. de hogy a közös kassza mindenképpen kárát látja, az biztos. Itt viszont már a vándorló szakember, az elcsábított munkás, mérnök, vagy legyen az a társadalom bármilyen munkása, elgondolkodhat. A szocialista társadalomban a közös kár bizonyos ponton valamennyiünket érint. Nos. csupán egy példa. Szűkebb hazánkban, Miskolcon, az LKM-nél és a DIGÉP-nél az elmúlt évben csaknem kilencezer dolgozó — vegyesen — változtatott munkahelyet. A ráfizetés több tízmillió. Ezek után, azt hiszem, sokari félreértik a dolgot: a törvénnyel, a szabályokkal élni kell, és élni is lehet. De semmiképpen nem tanácsos visszaélni. Lsen seri Érv!» Rádióközpont Dljanovszknak
