Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Vasárnap, 1970. márc. 8. PAPP LAJOS: JSyitnikék Kéne valami cnck. Két szemed örömének, arcod pirulásának, friss lényed képmásának. Jó volna énekelni, A fűbe térdepelni. De most hideg és ho van. Hát lépkedünk a hóban és szót is ritkán ejtünk, fázik testünk, a lelkünk. Jönnek a napok, tűnnek. Néha váltunkra ülnek, hoznak hírt a tavaszról, hangjukból vágy s panasz szol: valami ének kéne, tüzes, induló-féle sok kürttel-síppal-dobbal. lármás, vidám dologgal. Összébb bújni jó volna. A zajban föl se szólna senki vígságunk ellen. S őrizne karom, mellem. Magasra tartanálak, hogy sem ember, sem állal, sem vén fák görcsös ága no sérthessen, te drága, félteni reiidelt élet, én messze clvinnélck. Fölemelt két karomban ládd, mennyi oltalom van és eléd hajló jóság: a halvány bolti-rózsák tán dadogni se tudnak. Ének kell, több, meg újabb. £nck és égő tűz kelL Fölé tartott kezünkkel, hogy immár szavak nélkül beszéljünk, míg kiszépül újra az idő, s aztán a földek barna arcan mosoly sarjad ki újra. és a fény sugár-űjja, füvet, fát megcirógat. Ének kellene rólad: tiszta láng két kezemböL ÜJ dal a szerelemrőL VÉDJEGYEZVE ••••••••••••••••••«••••••••••••••••••»•• A hét első három napján tartották a Matyó Háziipari Szövetkezetben a rész-zárszámadá közgyűléseket. Lázár Gáspárné, a szövetkezet elnöke ottjártunkkor örömmel mondta, hogy az elmúlt 1969-es esztendőben szép eredményeket értek el. A tervezett 30 millió helyett 35,5 millió forint értékű terméket készítettek el. így a tagság között a tervezett három és fél millió forint helyett hatmillió 400 ezer forintot oszthattak szét nyereség címén. Közművelődési életünk mindennapjaiban jócskán találkozunk a címben említett fogalmakkal. Mindegyikkel sokféle változatban. Lássunk egy-egy példát. A művelődési, illetve a művészeti élet kínálta lehetőségek közötti válogatásban ' döntően közrejátszik a nosztalgia. Az érdeklődő azért keres fel egy-egy előadást, mert korábbi élményével szeretne találkozni, mert valamilyen önmagában táplált vágyakozását akarja kielégíteni. Párbeszéd a napokban: „— Ma este filmmúzeum lesz. Elmegyünk? — Nem hiszem. — Miért, a bérlet úgyis megvan. — Meg hát. A vállalat fizette. De nem érdekel a mai műsor. Biztosan nem lesz olyan jó. mint a legutóbbi, a Meseautó volt. — Ma mit adnak? — Valami Emberek a havason. Sosem hallottam.’’ Eddig a dialógus. Talán nem is kellene hozzáfűzni semmit. Egy-két gondolat mégis ide kívánkozik. Az 1969-es pécsi filmszemle egyik tanácskozásának napirendjén a filmklubok élete, munkája szerepelt. A nagyközönség által filmmúzeumként emlegetett filmnézési lehetősén hivatalosan ugyanis filmklubnak tekintendő. Lehetőség nyílik ezekben olyan filmek vetítésére is, amelyek már nem szerepelnek a mozik műsorán. A filmek tehát illusztrációk az ismeretanyaghoz, bár a bevezető előadásokat viszonylag kevesen hallgatják meg. csak a filmet nézik. Pécsett hangzott el a kívánság, hogy a filmklubmozgalom ne a nosztalgiák mozijának hálózata legyen. A filmklubjaihk látogatottságát, az egyes műsordarabok iránti érdeklődést vizsgálva — az egyetemi klubot leszámítva — azt kell látnunk, hogy a pécsi aggodalom nem oktalan, s a klubok vezetőinek jó irányú fáradozásai ellenére a filmklub vetítése többségben helytelen nr>’-'1a1"<nk kiélésének lehetősége. A bevezetőben említett A EELVÁGOTT NYELVŰ Natalja Sztyepanovna és a pipogyaságában is kapzsi kérője, Iván Vasziljevics, vala- injnt a kupeclelkületű apósjelölt, Sztyepán Sztyepano- vics valószínűleg többször körülutazta már a földkerekséget, s jó néhány színpadon, sokféle nyelven felcsattant harsány pörlekedésük. Olyan környezetben és olyan közönség előtt azonban még biztosan nem léptek színre, mint most, pénteken Perecesen, Erenyő-bánya „felolvasójában”. A kis dobogón, ahonnét műszak előtt a leszálló bányászokat veszik számba, — hiszen itt valóban létérdek, hogy pontosan tudják, kik tartózkodnak a föld alatt — ez alkalommal külön, előzetes programra kerül sor. Egy asztal és három szék jelzi Csehov Háztűznéző-jenek színhelyét. A széksorokban az éjszakai műszakra már megérkezett bányászok ülnek, kezük ügyében ott a bányászlámpa, s a sárgára festett önmentő készülék. A bányászjáratok rendszerint egv órával műszakkezdet előtt megérkeznek. Most azonban nemcsak a környékbeliek vannak itt, hanem a helyben lakók többsége is hamarabb bejött a szokatlan látnivalóra. A rögtönzött színpadon válogatott sértéseket vagdosnak egymáshoz a képmutató párbeszéd lehet szélsőséges példa, de a valóságot jól illusztrálja. A minden idők legordítóbb giccsének iskolapéldájaként híres Meseautóról. és a felszabadulás előtti magyar filmgyártás legkiemelkedőbb, mondhatni egyetlen igazán rangos művészi alkotásáról egyszerre szólni szükségtelen. De mit ér a filmklubmozgalom, ha csak a Meseautóra megy el a bérletes és Szöts István remekművére nem kíváncsi. Ideje lenne országosan számba venni, van-e szükség a nosztalgiák mozijának jelenkori formájú, költséges fenntartására. Művelődni, szórakozni vágyó közönségünk nem kis, sőt veszedelmesen nagy hányada szinte kizárólagosan a televízió képernyőjére bízza magát. Filmek iránti érdeklődése is a képernyőn elégül ki. Ennek helytelenségéről most nem szólunk, az külön cikksorozatok témája lehetne. Szólnunk kell viszont arról, hogy az érdeklődő közönség nagy hányada csak a képernyőn ismerkedik a legha- ladottabb filmművészet remekeivel is, csak itt láthatja azokat az alkotásokat, amelyekről már hónapok, vagy évek óta hall, olvas a lapokban, ismeri a körülötte hullámzó vitákat. Aztán egyszer megjelenik előtte a film a kisméretű képernyőn, szürkén. Színösszetételét és tartalmát tekintve egyaránt szürkén. A kis képernyő torzít. Ami a nagyméretű mozivásznon megkapó, ami ott például az arányok összevetésével is beszédes. a képernyőn semmitmondó. A nagy képre komponált látványok elsikkadnak. s általában mindaz, amit a film alkotója a mozikra komponált, torzultan jelentkezik a televízióban. Jancsó híres, Szegénylegények című filmje nem lehetett az, mint a moziban volt, s legutóbb Fellini Nyolc és fél című művének apróra zsugorított, szürke változata ejtette tévedésbe azokat, akik e hír«; film megismerésének vágyával ültek a képernyők elé. jól nevel tsegukból kivetkőzött kispolgárok. Csehov fortélyodul kifordítja csupasz belsejüket. Nevetni jó. Az ösztönösen kivett cigaretta meggyújtat- Jan marad az ujjak között. A leszállás előtti feszültséget most jobban feloldja a vidító élmény, mint a megszokott szippantás. A színpadon is teljes az alkalmi színészek , öröme. A ‘gödrös arcú Sárközi Anna és a két fiú, Motzer Nándor meg Antal Vilmos most már bevallja: nagyon izgultak, vajon nem erőltetett-e ez a kísérlet, aminek kedvéért Sopronból utaztak ide. A MUNKAHELYI BEMUTATÓ is igazolta: mennyire életrevaló az öntevékeny színjátszók, irodalmi színpadok mozgalma. Külön örömünk, hogy épp nálunk, Borsodban, Miskolcon bizonyították be az ország minden részéből összegyűlt, a szó teljes értelmében mű-kedvelő fiatalok, s elméletileg is jól felkészült rendezőik — a perecesihez hasonló vendégjátékokon kívül szakmai bemutatók sorozatával —, hogy a színjátszómozgalom sajátos vonzóereje épp abban a szinte korlátlan lehetőségében van, amellyel képes újra felfedezni. megfrissíteni elfeledettnek vélt műfajokat, mint például a vásári népi komédia, az oratórikus jáA televízió felbecsülhetetlen szolgálatot tesz, amikor egyszerre milliókhoz juttat el remekműveket. Nem szabad azonban megfeledkezni róla, hogy még hosszú ideig kell megelégednie a közvetítő szerepével, nem televízióra készült műveket is sugároznia, s ez a legjobb szándék mellett is a kisebb-nagyobb torzítás veszélyével jár. Hét évvel ezelőtt szüntette meg a Magyar Rádió a nagyon elavult, korszerűtlen Szív küldi szolgálatot. Megszűnt a dalrendelés lehetősége, s ezzel együtt a giccsek nagyarányú részesedése a zenei programban. Annak ide. jén sokan sajnálták a Szív küldi megszűntét, háborogtak is miatta. Bizonyára akadnak, akik még ma is visszavárják. Hát Szív küldi ugyan nincs, nem jött vissza, dé rokonaival már találkozunk a legkülönbözőbb kívánságműsorokban, amelyek különböző elnevezésekkel, sűrű időközökben jelentkeznek, s nem is félórácskára, hanem három-négy órás időre. Alapvető különbség a Szív küldi- vel szemben, hogy itt nem kell a nótáért fizetni, csak szép leveleket írni, s a lehe. tőség szerint máris megy a kívánt muzsika. Persze, sokszor egybegyűjtve, ugyanaz a nóta több hallgatónak is. A műsorokat riportok, egyebek színezik, s azok is alkalomul szolgálnak egy-egy nótára. Például legutóbb a világhírű zoológus a macskákról beszólt egy kis, közbeiktatott interjúban, hálából muzsikát küldtek neki, s mert macska témájú nem akadt, feltették a Gyere Bodri kutyámat. A vasárnap délelőtti Miska bácsi lemezesládájához hasonlatos ez a délutáni kívánságműsor, s nemcsak az ingyenesség az előnye a régi Szív küldivel szemben, hanem éppen mert ingyenes, bizonyos ■mértékig független is a kívánságoktól, s a zenei műsor összeállításánál nagyobb gondot fordíthat az ízlésfejlesztésre. tek, s olyan uj műfajjal tudja gazdagítani a színpadot, mint a dokumentumjáték. És ami legalább annyira fontos; mindezt bevallottan népszerűsítő szándékkal csinálja. Nem finnyás az ügy érdekében szó szerint is vásári színjátékra vállalkozni, az érzelmi és gondolati szintet akár presszók pódiumán is igénnyel emelni. Bcrccz József Persze, nehéz a kívánsággal homlokegyenest ellenkező ízlést tükröző dalt küldeni. Így került a minap a műsorba a Meseautó című hajdani film édeskés slágere. Világhírű művésznőnk idős édesanyja és egy békéscsabai kislány egyaránt kérte. A kislány magnóra is rögzítette. A néni nosztalgiája érthető, de a kislányhoz már csak áttétel útján juthatott a szirupos melódia ismereténe]: és birtoklásának vágya. Lehet, hogy éppen az első gondolat, körben említett nosztalgiák mozija táplálta bele a fiatal, fogékony lélekbe is? Benedek Miklós Tévére való — Kairóból A sátoraljaújhelyi járás legkisebb tanyai iskoláiba is jutott már televíziós készülők. Teljes az ellátottság. A legutóbb érkezett három készüléket — a Külügyminisztérium ajándékát — Cigánd- Erzsébet tanya, Karcsa-Bi- harom, s Lácacséke-Monyha tanya iskolái kapták. Hogy a „Televíziót minden iskolának” mozgalom milyen távolra is elható visszhangot keltett, arra talán a legmeggyőzőbb példával a .legutóbbi küldemény szolgál: a bodrogközi kis iskolák új televíziós készülékei között ott van az is, amelyet a Kairóban székelő egyiptomi nagykövetségünk munkatársainak adományaiból vásároltak. Ezúttal azonban mégsem magáról a termelésről beszélgettünk a szövetkezet elnökével. A Matyó Háziipari Szövetkezet ugyanis érdekes és kettős szerepet kapott. Egyrészt valóban termelőüzem — közel 2000 asszony kenyérkereseti lehetőségéről gondoskodik — másrészt, ez nevében is benne van, a nép- művészeti hagyományok ápolása, gondozása és továbbfejlesztése is feladatuk. A tervezőmunka nagy szerepet kap a szövetkezetben. Többé-kevésbé ettől függ az. is, hogy milyen gazdasági eredményeket tudnak elérni. — 1966-ban két asszonnyal alakítottuk meg a tervezőcsoportunkat. Most már kilencen dolgoznák a tervezőrész- legben, ők készítik el a komplett mintadarabokat. A csoport létszámának növekedése önmagában :i.s sokat mond. De jelentőségét leginkább munkájukon mérhetjük le —. mondotta Lázár Gáspárné. Már sorolta is az eredményeket. 1966-ban 160. 1967- ben 617, 1968-ban 874 és 1969- ben 954 új cikkel jelentkeztek. A legkülönbözőbb termékekre ültettek át a matyó, a szentistváni és a tardi motívumokat. Sok ötlettel, fantáziadúsan varázsolták rá a népi művészetet mai életünk kellékeire, dísztárgyaira. — A tervezőknek éppen abban van szerepük — mondotta —, hogy a már meglevő és dokumentált mintákat újra komponálják, s megpróbáljál: megtalálni azt a formát, ahogyan el helyezhetik egy-egy ruhára, egy-egy dísztárgyra, női táskára. Nehéz ez a munka. Hiszen köt minket a hagyomány és a korszerűség igénye. Eleget kell tennünk a kereskedelemnek is. Néha azzal vádolnak, hogy feladjuk a népművészetet. Szerintem nem így van. S már sorolja js az érveket. A népművészet attól népművészet, hogy folyton- folyvást megújhodik, gazdagodik, változik. Természetesen nem a lényegi jellemzőkben. Régebben például elképzelhetetlen volt, hogy a Hazank felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére Szabolcs-Szatmár és Borsod megye szakmunkásképző intézeteinek csapatai mérik össze tudásukat. A területi versenyt, melynek mottójául A győzelem útján címet választották, a 114. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet matyó mintákat filcanyagm hímezzék ki. Ma gyakran találkozhatunk ilyennel és mégsem érezzük idegennek. A ma népművészeinek is van joga gazdagítani a hagyományt S a szövetkezet tervezői között jó néhány népművész található. — Termékeinket egyébként mindig zsüriztetnünk kelt. Csak azt készíthetjük, amit a népművészeti tanács ellát zsüriszámmal. Így tulajdonképpen — bár félig-meddig ipari formában — népművészeti alkotásokat hozunk létre. A matyó művészet egyedülálló. Színgazdagsága, változatos formavilága elvitte hírét, nevét az országhatárokon túlra is. Sokan keresik. Talán ezért is kaptak jó néhányat kedvet ahhoz, hogy „matyó alkotásokat” dobjanak piacra. — Igen. sokan próbálják utánozni a matyó mintákat. Az a baj, hogy a matyó név alatt hozzál: forgalomba az utánzatot. Sorolhatnám a példákat. Az egyik hevesi ktsz matyó mellényt akart készíteni. Egy budapesti szövetkezet matyó babákat csinált, sokszor nem kellő hozzáértéssel. Véleményünk szerint ezek rontják el a mi népművészetünket. Egy papírlapot vesz elő. Hivatalos okmány, hogy a matyó népművészetet védetté nyilvánították. Ilyen név alatt ezentúl csak a Matyó Háziipari Szövetkezet hozhat forgalomba árucikkeket. Sa hitelesség kedvéért a jövőben valamennyi termékükön ott lesz a matyó rózsa. Csutorás Annamária rendezi meg március 8-án, délelőtt fél 11 órai kezdettel Miskolcon a Bartók Béla Művelődési Központban. A versenyt az ismert riporter, Va- jek Judit vezeti. A területi vetélkedő első helyezettje vesz részt az országos döntőben. NAGY LASZLOj Esküszöm, hogy ő is örök Esküszöm, hogy 6 is örök, sose lesz a hemzsegő árnyé. Fej búbján málnás kosarával alászáll rubini-koronával, mereven, akár egy királyné. Medvcszagot ont már a hegy s az életet irtó körökből alkonyati láng-kereszt: sas függ, magas vizek fröcskölik gyöngyük, s lenn emberpár bőg a gyönyörtől. örök visszhang s túz az idő, a nő arca ég ragyogóan, balzsamszagú gőzt vet a gönce, lenn gyötri a rétet gerince, sarka fönn a meredek holdban. A győzelem útján Csehov Erenyő-bányán Nosztalgiák, torzítások, kívánságok
