Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-19 / 66. szám

ÉSZAK-MAGYARÖRSZAG 2 CsötSiiő&s 1970. máre. 19. Gromiko Pozsonyban • Az ilsl kézfogás A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának székházában megtartott szí­vélyes találkozón Jozef Le­ltárt tájékoztatta Andrej Grormkót a Szlovák Szocia­lista Köztársaság gazdasági- politikai fejlődéséről. Mél­tatta a Szovjetuniónak az ellenforradalmi veszély el­hárításában nyújtott segítsé­gét, s kifejezte meggyőződé­sét, hogy a jelenlegi tárgya­lások hozzájárulnák a két ország kapcsolatainak és együttműködésének további elmélyítéséhez. A kora délutáni órákban a pozsonyi vár dísztermében Gromikót fogadta Ondrej Klokoc, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke és Peter Co- lotka miniszterelnök. .Gromiko felesége szerdán délelőtt a szlovák nőszövetség vendége volt. Andrej Gromiko a szlovák fővárosban tett látogatásának befejeztével a délutáni órák­ban repülőgépen a Magas- Tátrába utazott. A meteorológia langyos szelek érkezését jelzi. A márciusi fuvallat hatására megindult az olvadás. Az ősi Erfurt, a virágok városa is várja a természet megújulá­sát. A patinás Erfurter Hof felkészült a háború utáni német történelem egyik leg­nagyobb eseményére, a két német állam kormányfőjének találkozójára. Hosszú út vezetett idáig. A nyugatnémet kormányok két évtizeden át görcsösen ra­gaszkodtak az egyedüli kép­viselet teljesen indokolatlan elvéhez. Nem akarták tudo­másul venni, hogy Németor­szág keleti részén önálló ál­lam keletkezett : megszületett az első német munkás-pa­raszt állam, a Német Demok­ratikus Köztársaság. Hiába húnyták be azonban szemü­ket és állították arról, ami van, hogy nincs: a tény — tény maradt. A szocializmust építő NDK — minden acsar­kodó« ellenére — önálló, vi­rágzó állammá fejlődött. A nyugatnémet közvéle­ménynek az elmúlt években egyre nagyobb része ismerte fel a realitásokat, a korábbi adenaueri koncepció tartha­tatlanságát. Ez a felismerés vezette a szavazókat, amikor a múlt évi választásokon azokat juttatta többségre, akik azt hirdették, hogy Né­metország érdekében él kell ismerni, él kell fogadni a háború után kialakult hely­zetet. Persze, hiú ábránd lenne azt gondolni, hogy egyetlen találkozás, egyetlen gesztus megoldhatja az évtizedek alatt felgyűlt problémákat. Az NDK kormányzata min­dent megtett a siker érdeké­ben. Nyugati kommentáto­rok is elismerik, hogy a de­mokratikus Németország kép­viselői a legmesszebbmenő előzékenységet tanúsították a helyszín kijelölése é3 a ta­lálkozó előkészítése érdeké­ben. Amikor az NDK miniszter- elnöke és az NSZK kancellár­ja ma délelőtt első alkalom­mal kezet fog az erfurti pá­lyaudvaron, az aktus kétség­telenül történelmi jelentő­ségű. Hiszen a kézfogás ki­fejezi a két szuverén, állam létezésének tényét, a máso­dik világháború után kiala­kult realitás elismerését. Mit hozhatnak a tárgyalá­sok? Az NDK álláspontja vi­lágos: Willi Staph minisz­terelnök a két állam kapcso­latainak nemzetközi jogi alapon történő normalizálá­sára törekszik, amint azt a három hónapja előterjesztett államszerződés-tervezetben javasolta az NDK. A nyu­gatnémet kancellár a terve­zetre nem adott még érdemi választ A hírek szerint Willy Brandt az „emberi könnyítések” problémáját he­lyezi előtérbe és valószínű­leg Nyugat-Boriin kérdését is fél veti. Már a fent vázolt kétirá­nyú megközelítést tekintve sem lehet a két kormányfő első találkozójától messze­menő eredményeket várni. Még sok, különböző szintű találkozónak kell létrejönnie, hogy két évtized felgyülem­lett problémáit rendezni le­hessen a két német állam között. A mai első lépést, remélhetőleg, továbbiak kö­vetik. Az eredmény attól függ, milyen felelősségtudat­tal közelíti meg a való hely­zet elismerésének problémá­ját a nyugatnémet delegáció. Európa népei, köztük a mi népünk is, tisztában vannak azzal, milyen jelentősége van egész kontinensünk békéje és biztonsága szempontjából a német kérdés pozitív ren­dezésének. Reméljük, hogy a folyamat, amely ma megin­dul, tartós javulást hoz. Gáti István Cipruson szerdán is teljes riadókészültségben volt a hadsereg. Kedden készenlétbe he­lyezték a rendőrséget, ami­kor a vasárnap este meg­gyilkolt Polikarposz Geor- gadzisz volt belügyminisztert temették. A szertartást a fő­város legnagyobb templomá­ban rendezték. Georgadzisz koporsóját volt bajtársai vit­ték. Incidensre nem került sor. Makariosz ciprusi elnök kedden elvetette azokat a Kedden este egy géprabló golyót eresztett az amerikai Eastern Airlines légitársaság Boston és Newark között közlekedő gépének pilótáiba, majd önmagát is súlyosan megsebesítette. Az esemény a következő­képpen zajlott le: . Egy John Divlvo nevű 27 éves fiatalember felszállt az Eastern Airlines Boston— Newark ingajáratára, ahol az a szokás, hogy az utasoktól a fedélzeten, menet közben szedik be a vitel díjakat. Az ilyen értelmű felszólításra Divivo azzal válaszolt, hogy nincsen pénze, mire a pilóta­fülkébe vezették. Divivo itt felszólította a két pilótát: „Vigyenek engem valahová Keletre!” Mielőtt vitára ke­rülhetett volna sor, Divivo előrántotta fegyverét és lövé­seket adott le mind a piló­tára, mind a másodpilótára, majd a mellének fordítva a fegyvert, keresztüllőtte ön­magát is. Robert Wilbur, a pilóta mindkét karján megsebesült, de nem veszítette el lélek­jelenlétét és biztonságosan földre vitte a gépet Egy felhívás világsikere T alán nincs még egy nemzetközi felhívás, amelyik olyan óriási tömegtámogatást kapott volna, mint a Béke-világ- tanács 1950. március 19-én Stockholmban elfogadott, az atomfegyverek eltiltását követelő határozata. Pontosan húsz éve, hogy a Béke-világtanács ülésén Joliot-Curie, a nagy francia atomtudós és békeharcos felhívással fordult a jóaka­raté emberekhez, követeljék az atom- és a tömegpusztító fegyverek teljes eltiltását. Az emberek százmilliói az egész világon aláírásukkal csat­lakoztak ehhez a felhíváshoz, kifejezésre juttatva ezzel va­lamennyi ország népének együttérzését és követelését: érjen véget a fegyverkezési verseny, jöjjön létre megállapodás az atomfegyver-kísérletek végleges eltiltásáról. A népek békeakaratából a stockholmi felhívás óta egész sor konkrét államközi megállapodás született Elkészítették az atomfegyverek eltiltására vonatkozó szerződéstervezete­ket valamennyi földrészre vonatkozóan. Ezek közül két egyez­mény született eddig: az egyik 1959. decemberében, 12 ország aláírásával a Déli-sark atommentes övezetté nyilvánításáról, a másik 1962-ben arról, hogy Latin-Amerikában megtiltják az atomfegyverek gyártásút és birtoklását. Ez utóbbi egyez­ményt a 22 latin-amerikai országból már 14 aláírta. Egyez­mény született a fégköri atomkísérleti robbantásokról is, va­lamint arról, hogy nem helyeznek atomfegyvereket az űrben Föld körüli pályára. Számos tárgyalás folyik az ENSZ-ben, a genfi leszerelési tárgyalásokon a tengerfenék atommentes övezetté nyilvánításáról, és más, az atomfegyver betiltását célzó tervezetről Alig néhány napja jött létre az egyik legfontosabb ered­mény az atomfegyver eltiltásának kérdésében: 1970. március 5-én életbe lépett a Szovjetunió által javasolt atomsorompó- egyezmény. Igaz. hogy ez — a korábban kötött egyezmények­kel együtt — még nem a stockholmi felhívás teljes megva­lósulása. A z atomsorompó-egyezmény, amelyet már közel 100 or­szág írt alá, és mintegy félszáz ratifikált, csak az atom­fegyverek további elterjedése elé állít nemzetközi jogi gátakat, de még nem jelenti a tömegpusztító fegyverek betil­tását. A néptömegek hosszú, állhatatos harcának elsó gyü­mölcsei mégis biztatóak, és a húszéves évforduló alkalmából új erőt ad a világ népeinek a harchoz, a stockholmi felhí­vásban foglalt célok maradéktalan megvalósulásáért Hagy írók Leninről Rámáin Rolland: II művészet és a tett embere Lenin élete minden pilla­natában, egész lényével a harcba vetette magát Min­den gondolata abból szüle­tett, amit hadvezér! őrhelyén látott a harcban és a harcért. Nála különbül senki sem testesíti meg az emberi tett történelmi óráját, amit pro­letárforradalomnak hívunk. Figyelmét semmi sem vonja el; nem ismer személyes gon­dot, nem a szellem elernye­dését. Nyoma sincs nála a gondolat dilettantizmusának, a habozás, vagy kétely ár­nya sem fél hozzá. Ez ere­jének titka, és7 az ügy győ­zelméé, amely benne teste­sült meg. A cselekvésért mozgósítót, ta a szellem minden ener­giáját-: a művészetet, az iro­dalmat, a tudományt, még az elementáris áramlatokat, a tudatalatti mélységeket, az álmot is. A történelem ismer olyan népvezéreket, a cselekvés mestereit, akik kettéosztot­ták életüket: fele a tetté voll, fele a szellem játékáé, és ez a iáték menedék volt a tett elöl. Talán Julius Caesar volt ebből a fajtából az egyik legnagyobb. Cselekvés köz­ben mindenestül a tettnek adta magát és micsoda tett­nek! Mégis, akár az angol államférfiaknak, szüksége volt „weekend”-re, megpi­hent szép szavak, emelkedett gondolatok közt elbeszélget­ve Ciceróval. Mert Róma és a call néo meghódítója alap­jában véve dilettáns volt, s az is maradt, akinek a tett Is játék volt csupán, a leg­nagyobb játék, igazi férfi­hez, igazi rómaihoz a leg­méltóbb ugyan, de — mégis játék csupán, azaz: lényegé­ben illúzió. Leninnek nem kellett illúzió. Nem mene­kül illúziókba! Hatalmas, ál­landó valóságérzéke percre sem lankad el. A valóság­érzék nélküli, kikapcsolódást kereső emberek látványa hangtalan nevetést vált ki belőle, amelyben kedélyes szánalom és egy kevéske megvetés párosul a gúnnyal és az iróniával — mint ahogy egy erőteljes férfiú pillan­tana nagy súlyú és koros, de gyermeteg szellemű öreg­urakra. Valóságérzéke akkor sem hagyja el, ha a művészetről álmodozik. Szereti a művé­szetet, és nagyon igaztalanul állították, hogy nem érdek­lődik iránta. „Alaposan is­meri és szereti a klassziku­sokat.” (Radisen-ko — írja Nagyezsda Krupsakaja — azt mondotta nekem: „Vlagyi­mir Iljics csak tudós köny­veket olvas, életében nem olvasott egyetlen regényt sem ... Később megtudtam, hogy ez csak legenda. Vla­gyimir Iljics nemcsak olvas­ta, hanem többször is végig­olvasta Turgenyevet és Tolsztojt... Alaposan ismer­te és szerette a klasszikuso­kat ..fiira meg újra el­olvassa Tolsztojt, örömmel és büszkeséggel látia benne fajtájának és gondolatának osztályosát. Illetéktelennek vallja ugyan magát az új költészet megítélésében, mégis jó ösztönnel érzi meg Majakovszkijban a szövetsé­gest és tapsol maró politikai szatíráinak. S mennyire meg­ragadja a zene! Micsoda szenvedéllyel hallgatja! Ki feledhetné lángoló szavait Beethoven Appassionátájá- rál? Annyira szereti, olyan mélyen átérzi. hogy véde­keznie kell, nehogy teljes hatalmába kerítse... Nincs kétség, ismeri álmát a mű­vészetnek. A harcban azon­ban, amely számára törvény és végzet, azt kívánja, hogy a művészet álma olyan le­gyen, akár az övé: erő és tá­masz a csatában, örök ré­szese a tettnek. S valóban: a művészei még akkor is ott van kora harci forgatagában, amikor azt bi­zonygatja. hogy visszavonul tőle és a l’art pour Tart gyer­mekes címkéjével piperész- kedik. Hazug címke ez. Akár belátjuk, akár nem, az az igazság, hogy aki csak visz- szavonul a csatából, az már Pilátusként mossa kezét a társadalmi ‘egyenlőtlenség miatt: átengedi a terepet az elnyomónak, és hallgatólago­san segít eltiporni az elnyo­mottakat. Amint Lenin már 1905-ös cikkeiben megírta, nincs és nem is lehet más szempont­ja a szellemi megnyilvánulá­soknak, amíg osztálytársada­lomban élünk, mint az osz­tályszempont. Az irodalom — akarva-akaratlan — a társadalmi harc érdekeinek és szenvedélyeinek van alá­vetve, nem ment és nem is lehet mentes egy osztály be­folyásától;- minden a harco­ló osztályok hatása alatt áll, mindenekelőtt pedig az ural­kodó osztály hatásáról van szó, arról az osztályról, amely a kényszerítés és a rábeszé­lés legváltozatosabb és leg­hatásosabb eszközeivel ren­delkezik. Még az a nagyon kevés igazán nagy író, ha­talmas alkotó és bíráló elme sem tud soha kiszabadulni kora légköréből, aki jellem-i erejénél fogva független (vagy annak véli magát) a korabeli társadalomban ural­kodó zsarnok közvélemény­től és az előítéletektől. Dió- nüszosz-fülek ők, nemzedé­kük minden moraja bennük verődik vissza, különlegesen érzékeny jelzőkészülékek: beléjük vésődik a környező világot megmozgató legtitko­sabb mozdulat is. Minél ára- dóbb a gondolatfolyam, an­nál többször vegyülnek egy­be, vagy ütköznek össze ben­ne a múlt és a jövő gyakor­ta ellentétes áramlatai. Szá­zadunk tükrei ők. Az irodalomtörténész szá­mára éppen az lenne érde­kes: mi az. a nagy előfutár- művészeknél, a Rousseauk- nál, Voltaire-eknél, Diderot- knal, amivel már meghalad­ják önmagukat, ami ben­nük, tudatukon kívül az el­jövendő időkhöz tartozik: a korhoz, amelyet megtagad­tak volna, ha előre látják. Ezt a munkát kísérelte meg kedvenc írójánál a maga nyers és tiszlánlátó nyíltsá­gával Lenin amidőn meg­mutatta. hogyan leplezte le zseniális, egymagában is for­radalmi felhívást • jelentő kritikáidban Lev Tolsztoj a társadalom bűneit és hazug­ságait, — de hogyan maka- csolia meg magát rémültei! és haraggal a forradalmi te­vékenység láttán, amolv pe­dig ennek szükségszerű kö­vetkezménye volt, hogyan mond nemet és menekül an­nak a keleti mozdulatlan­ságnak miszticizmusába, amely úgy akarja a nap já­rását megállítani, hogy ta­gadja azt. Ennek a nagy léleknek kö­vetkezetlen magamegtagadá­sát alacsonyabb fokon, ha­sonlíthatatlanul kevesebb el­lentmondásos őszinteséggel ' és szenvedélyes erővel a mű- j vészek óriási többségénél j megtaláljuk; bennük az cse- j menyek rezgésének erősebb visszhangja támad, mint másoknál, de mintha valósá­gos transzban érnék őket ezek a hatások, utána kime­rülnek, kitérnek a következ­mények elől és tíz közül ki­lenc esetben a reakció olda­lára állnak át. Jól látták mi­lyen örvényen kell keresz­tültörni, milyen árkot kell átugrani. Csakhogy ettől a látványtól elszédtiltek, és inukba szállott a bátorságuk. Hogy helyreállítsák törékeny egyensúlyukat, a kort magá­val sodró áron kívülmarad- va az „erkölcsi rendbe” hú­zódnak vissza, abba a bur- zsoá rendbe, amely oly meg­nyugtató biztonságot nyújt minden ellen, amit meglát­tak, de látni többé nem akarnak — a konvencióba, a megmerevedett életformák­ba. Épp itt mutatkozik meg, milyen gyökeresen áll szem­be értelmük a cselekvés olyan mesterének értelmé­vel, amilyen Lenin volt. Le­nin kivételes logikája egy- beforrasziotta eszméit és tet­teit. Nem tömbbé, a szó megkövült és embertelen ér­tőimében, do olyan életönt- vénnyé, amely a mozduló kor életével és alaptörvé­nyeivel azonosult. feltételezéseket, amelyek m, ellene elkövetett merényletei és volt . belügyminisztere ha­lálát Athénnal, illetve görög katonatisztekkel hozzák kap­csolatba. Az érsek kijelentette: meg­győződött annak a dokumen­tumnak hamisított voltáról, is, amelynek másolatát a Georgadziszt kísérő Patata- kosz rendőrtiszt nyújtott át neki, s amely egy görög tisztet tesz felelőssé az elnök ellen elkövetett merénylet­ért Amikor a gép, fedélzetei 68 utassal talajt ért, a má­sodpilóta már halott volt Divivót, a merénylőt súlyos állapotban, kórházba szállí­tották. Eseményekről RÖVIDEN Nguyen Thi Blnh ász­éra szony, a Dél-vietnami Bea Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányá­nak külügyminisztere, mm aki küldöttség élén hi- «*» vatalos látogatáson tár­ná tózkodik Algériában, kedden politikai megbe­széléseket tartott az al- gériai kormány tagjai- mma vaL Szerda délután az NSZK- ban tartózkodó Biró József külkereskedelmi miniszter a sajtó képviselőivel talál­kozott. Hangoztatta: Schil­ler gazdaságügyi miniszter­rel folytatott megbeszélésén egyetértés alakult ki abban, hogy modern gazdasági kap­csolatokat kei.l létesíteni, ameiyék egyrészt nagyobb biztonságot adnak a két szerződő félnek gazdasági vonalon, másrészt kölcsönös előnyökkel járnak. Az iraki forradalmi tanács kilenctagú bi­zottságot létesített a kurdokkal kötött már­cius 11-i megállapodás végrehajtására — je­lentette be szerdán a bagdadi rádió. A testü­let hivatalos elnevezése „békéltető bizottság” lesz. A Szovjetunióból március végén, április elején három lcülönvonaftal csaknem ezer ifjúkommunista érkezik ha­zánkba, hogy részt vegyen a felszabadulásunk 25. évfor­dulója tiszteletére rendezett ünnepségeken. wm A Csehszlovák Kom­ra munista Párt Központi Kg«) Ellenőrző és Revíziós Bizottsága indítványoz­ta, hogy J. Boruvka volt *®s' mezőgazdasági mi ni sa­ras tért az általa 1968— 5*3, 1969-ben elkövetett hi­bák súlyosságára való tekintettel zárják ki a mm CSKP-ból. Kedden a kínai származá­sú 'Arthur Chung főbírót vá­lasztottól: a Quayanai Köz­társaság első elnökévé. Chung Forbes Burnham miniszter­elnök népi kongresszuspárt­jának jelöltjeként foglalta el az ország legmagasabb közjogi méltóságának tisztét. A bulgáriai Tol bubin- wss ban kedden este a vn~ nrnt ros és a megye számos _ vezetőjének részvételé­vel ünnepi nagygyűlést '™* tartottak Magyarország rao felszabadulásának 25. ua,, évfordulója alkalmából. A gyűlésen Tvan Zse- IB lev, a BKP váróin bi­ora zottságának első titkára méltatta a magyar nép negyedszázados szóéin- lista építőmunkájának msa: sikereit. Feszültség Ciprusait Lövöldözés a repülőgépen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents