Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-15 / 63. szám
Vasämop, 1970. morc. 15. ßSZAK-MAGYARORSZAG 7 Társadalmi . juttatások I Magyarországon a szociális | és egészségügyi szolgáltatások j 80 százalékát, a kulturális j szolgáltatások több, mint 70 százalékát a lakosság díjta- | lanul veheti igénybe — álla- | pították meg a statisztikusok, j akik a társadalmi juttatások j alakulását vizsgálták az utób- j bi húsz év vonatkozásában. A. lakosság személyi jőve- j delmei például 1950-től szá-; mítva valamivel több, mint j kétszeresére nőttek, ugyanakkor a társadalmi juttatások csaknem háromszorosra. A legjobban érzékelhető a fejlődés a társadalombiztosításban: 1950-ben az ilyen célú kiadások aránya a nemzeti jövedelemben 4,7 százalék volt, az idei terv szerint 11,8 százalék. A társadalombiztosítási juttatások nagyobb hányada az egészségügyi ellátás javítását szolgálja. „48-as huszár" {torkos Jenő munkája I szilek városában Az en szamomra is a meglepetések országa volt az egykori tűzimádők földje és fővárosa, a „szelek városa”, vagy ahogyan mi ismerjük: Baku. De ne hagyja abba az olvasó! Nem a fekete aranyról, az olajról szóló történettel akarom traktálni. Gondolná-e valaki, hogy 30 fokos melegben sem járhattunk rövidnadrágban, nehogy megbotránkozást okozzunk? Hogy megbámulták a farmernadrágot és a vietnami papucsot? Mi sem gondoltuk volna, hogy mecseteket látunk, hogy halljuk a müez- zint (turk nyelven mullah) énekelni minden délben fél 1-kor. Hallotta-e valaki önök közül, hogy a nagy mecseteknek 2 tornya, minaretje van. Egy a hétköznapok, s egy az ünnepek számára? Etelek és italok Vallásról és vallásosságról sokat beszélgettünk bakui barátainkkal, akik bár nem tartják meg a Korán előírásait, mégis mohamedánoknak vallják magukat. Láttunk sok borozót Bakuban. A bort „sarab”-nak, a borozót „sarablar”-nak hívják. Jó boraik vannak. Inkább a vörös és édes borokat szeretik. Nem volt ritka a 17 szeszfokos és 18 cukorfokos bor, ezt már inkább meznek nézi a hegyaljai magyar (csak a méztől nem kótyagosodik meg eny- nyire). Sokat kellett kóstolgatnunk, míg a magyaros ízlésnek legmegfelelőbb bort megtaláltuk, bár mi Hegyalja emlőin nevelkedtünk. Természetesen nemcsak a borokat kóstoltuk végig: ittunk a sokféle „üdítő” italból, amikben egy közös volt: a rózsaillat és a szirupos víz. Viszont igazi meglepetést tartogatott a búcsú vacsora. Serbetet ittunk, és a teljes boldogsághoz már csak a bülbülszavú hurik hiányzottak. Aranysárga, kellemes rózsaillatot árasztó folyadék, benne jéggömböcskék, s a harmat gyöngyözik a metszett üvegkancsó falán. Nagyszerű étvágygerjesztő. Nem is kellett sokáig várnunk, hamarosan hozták az előételeket (hideg töltött hal, marhahús-szeletek. zöldborsó, almakompőt, paradicsom, uborka, saít, sós juhsajt). Ezután jöttek az ötcsillagos konyakok. Közben elkészült a sült: kebab, oroszul saslik. Mi inkább birka-rablóhúsnak neveznénk. Körítésként hagy- maszárat, és egy általunk addig nem ismert fűszernövény. a „rohan" zöldjét kaptuk. Akkor ezzel jóllaktunk, '•kor i '.if egy új ital: ajran. Kefir, víz és só jégbehűtött keveréke. Tessék kipróbálni! Í5s végül az elmaradhatatlan **■;! amiről már szólnom kel lett volna. Végigkísért bennünket Záhonytól Záhonyig. Az egykori tűzimádók földjén a teázás rituális szertartásnak számít, szabályai ellen nem szabad véteni. Megfelelő edény: alul gömb alakú, felfelé tölcséresedő edény, üvegpohár szükségeltetik hozzá. A furcsa alakot az indokolja, hogy így állítólag egyenletesen hűl ki az egész tea. Különös volt, hogy cukrot dobva a pohárba, nem tudtuk azt a pohár mozgatásával feloldani. A tea nem jött mozgásba az alján, akárhogyan is igyekeztünk felkavarni. Nem is kell a cukrot a teába tenni: egy kockát a nyelv bal, egyet a jobb oldalára, és így inni a teát, a cukrokon át szürcsöl- ve. Van barátom, aki esküszik, hogy így jó csak a tea igazán, de gyakran megfeledkezik erről, és a hagyományos módon szürcsölvc hatalmas élvezettől fosztja meg magát. Citromot, vágj’ uram bocsá!, rumot tenni a teába: eretnekség. S hogy ezeket a teázásokat komolyan kell venni, arra intő példa volt kettőnk esete, midőn a túlzott teafogyasztós miatt rosszullét vett rajtunk erőt. Az eredmény: azontúl jobban tiszteltük a helybeliek mértéktartását. Vendégszeretet Bakuban Nem lehet az ottaniak vendégszeretetére megható- dottság nélkül emlékezni. Ha volt egy almája a kis kiszolgálólánynak az üzletben, hát kettétörte, és nekünk adta a felét. Nem lehet elfelejteni az emberek jószívűségét; hogy a pénztárosnő nekünk adta saját kenyerét: neki van otthon más ennivalója, fogadjuk csak el nyugodtan. Kedves, vendégszeretőek az azerbajdzsánok, és csak szeretettel tudunk emlékezni rájuk. Sajnos nyelvi nehézségeink voltak. Az idősebbek nem mind tudtak oroszul, és volt úgy, hogy a nagymamának az unokája, a kisiskolás fordította le, amit mi oroszul kértünk. A legnehezebb eset akkor állt elő, mikor valamelyik bakui egyetemista kollégánkkal akartunk beszélgetni. Volt két jó barát: Rovsán (arabul „fényes csillag”) és Galib („a férfi, aki győzött”). Rovsán jól beszélt angolul, Galib értett egy keveset németül. A mondanivalónkat elmondtuk angolul Rovsánnak, ő lefordította turk nyelvre, de bizonyos modern kifejezéseket csak oroszul ismertek, hát részben oroszra. Galib Rov- sánhoz turkul, hozzánk oroszul beszélt, de a számokat kizárólag németül mondta. Épületes élmény lett volna egy nyelvtanárnak azt a diskurzust' hallani, mikor is tarokkozni tanítottuk őket... Mi kitűnően megértettük egymást, fél kézzel, később már mutogatás nélkül is tudtunk beszélgetni, hála annak a köztünk kialakult konyhanyelvnek, amiben a különböző nyelvek legkönnyebb kifejezései szerepeltek. Egy mondaton belül legalább három nyelv előfordult. Itthon aztán oroszul próbáltam jegyet venni a 2-es buszon, és alig tudtam megérteni, amikor egy tájszólásban beszélő néni megkért, jelezzek, mert le akar szállni. Még hetekig előfordult hazajövetelünk után, hogy az utcán felkaptam a fejemet: nicsak. magyarok! Három bél emlékeivel Nagyon szép egzotikus nők vannak Azerbajdzsánban. Kreol bőr, sötétbarna, vagy fekete haj, csodálatosan csillogó szemek, formás idomok, ringó járás. A kozmetika minden vívmányától mentesen árad belőlük a szépség, a keleti nők varázsa. „Mén széni szeviram”: szeretlek. Nekünk mindez tabu volt Három hét nem nagy idő. Elszaladt, elmúlt de nem nyomtalanul. S nekünk búcsúznunk kellett barátainktól úgy, ahogy megtanultuk: Salem aleikum! Béke veled! Cseley Alpár A diósgyőri jobbágyok harca 1406- ban Megjegyzések egy ismeretlen kolostoralaprajzhoz A diósgyőri pálosok klast- roma és gazdasága — nem egészen hetven-nyolcvan év alatt — a velük különösen rokonszenvező Nagy Lajos király halála után tovább növelte árutermelését és az általános hazai fejlődésnek megfelelően pénzjövedelmeit is. Diósgyőri, csabai és miskolci malmaik a Demeter-, Mártonfia Pál- és Szidon-fé- le hagyatékokból, az avasi szőlők termése, a csanyiki gyümölcsaszalók, a miskolci Ivánka-házban tartott bor- és húsmérésük gazdasági erőt jelentettek Miskolcon is, ahol ebben az időben nemcsak gazdasági, hanem politikai harc is folyik a város feltörő iparosrétege és az Üj város gazdag hospes-idegen- jei között A miskolci harcban, úgy látszik, egy időre megtört a hospesek túlsúlya, amely Arnoldus bíró és hos- pes-esküdtjeinek vezetésével — az okmányok szerint — az 1370-es és 1380-as években még tartott De 1389-ben a magyar, óvárosi Bakos István a bíró és a német esküdtekből csupán Simon Jach maradt a város vezetésében.. A gazdasági hatalom kimutathatóan mégis a hospesek oldalán van. A providus vir megjelöléssel okmányaink éppen a századforduló táján jelzik a Nicolaus Parvus, a Jacobus Niger, a Jacobus Ruf- jus tekintélyes polgárok működését. A pálosok gazdasági működése és a Lajos király halálát követő országos politikai helyzet, a birtokfoglalások és hatalmaskodások, a tizedsze- dés, a kamara haszna körüli visszaélések, egyre jobban igénybe veszik Diósgyőr és Miskolc jobbágyságának erejét. A váruradalom 1399 előtt már eltiltja a Fekete-erdőből való „faizást” is. amely régi joga volt a házát építő jobbágynak. A pallosjog pedig, amit Zsigmond 1395-ben megad Miskolcnak, ismét felszítja a város igazgatási pozícióiért való harcot a törzsökös és hospes-gazda- gok között. A szegénység, amelyet még az új rendszeres adó, a telkenkénti egy forint is sújt, az egyházi tizednek pénzben való szedése a 14. század végére súlyos helyzetbe kerül. Egyházi kiközösítések ellen azzal védekeznek, amit fel is jegyeztek: — nem kell tőle félni! Amíg az ember átkoz, az isten megáld! — mondják. Ebben a nehéz időben. 1405- ben, valószínűleg már ősszel, szinte egységes erővel lép fel Diósgj’őr jobbágysága, megfenyegeti a kolostor urait, megakadályozza malmaik működését ... A harc megindulásakor a királyi várnagj’ sem mozdul, ezért a pálosok Budára, Zsigmondhoz mennek panasszal. Zsigmond 1408 januar 26-án küld szigorú parancsot a vár parancsnokának, hogy akadályozza meg „a Győrben élő, gonosz és igen bűnös jobbágynépnek ... a kolostor igen nagu pusztulására ... és veszedelmére ... való jogtalan cselekedeteit.” Ez az okmánj’ az egyik leg korábbi dokumentum a paraszti osztályharcról. Kitűnik még belőle az is, hogy megakadályozták a malmok őrlését és a szőlőben folyó munkát „sérelmek és bírságok terhe alatt”. A „bírság” szó feltűnéséből arra következtethetünk, hogy a mozgalom élén városi vezetők is álltak, akik ebben az időben a plebejus osztályt segítették a kolostor ellenében. A mozgalmat a hatalom gyorsan letörte. A város „providus v.r- rétegét” különösen fenyege'te a mozgalom. A „providus vr” — a patrícius — siet e~L i- teni a pálosok vagyonát is 1416-ban ismét erős MísKjI- con a hospes-hatalom ls*r. rt személvei: providus vir Jucit. Valentinus bíró. Simon Ja:h. Benedíctus Michaelis, Step i- nus dictus Borsus, a már - u- lített Jacobus Niger és Jacobus Ruffus. Közülük a Nicolaus Parvus ekkor adja há iát a pálosoknak (Széchenyi u 40.) hagj’atékba. Ez a kalmár- ház tovább növelte Miskolcon a diósgyőri pálosok gazdaságát Várostörténetünknek ez a fejezete megfelelő módon csatlakozik a kor nagy parasztmozgalmaihoz. a huszita és a német parasztháborút megelőző megmozdulásokhoz, és Diósgj’őr antifeudális múltjának egyik dokumentuma. Komaromy József ’ •' ; ; ; 7. v: ... ' • -• '■ ?> . \ rsV A diósgyőri páloskolostor most felfedezeit tervrajza az Országos Levéltár 1788. évi iratai között, a pálosrend feloszlatásakor felvett invertár alkalmával, A Borsodi Erdőgazdaság Diósgyőr—majláti épülete, a Hegyalja úton. 1 arka-barka 22 évvel ezelőtt, az utolsó „maszek’’ évadban is ment Miskolcon a János vitéz. Szentessy Zoltán, a társulat egj’ik bonvivánja nem játszott a darabban. Megnézte a bemutatót, utána bement a címszerepet játszó kollégához. — Láttam a Kukorica Jancsidat — mondta —, és csak most jöttem rá, milyen jó színész a Sárdy Jancsi! * Ugyancsak Szentessy Zolival történt meg, hogy összeveszett az igazgatóval és évad közben megvált a színháztól. Égj’ idő múlva meg akart nézni egy előadást, és felment a direktorhoz jegyet kérni. — Nézze Szentessy — szólt az igazgató —, amíg ezt a színházat én vezetem, addig maga ide be nem teszi a lábát! — Jó, akkor holnap jövök! — szólt Zoli, és nyugodtan távozott. * A mosoly országa című operett főpróbáját megnézte az igazgató, utána a dohánj’- zóba kérette a szereplőket megbeszélésre. — Hölgyeim és uraim — mondta —, én azt hittem, hogy megnézem A mosoly országát, de amit most láttam, az tiszta röhej! •í» A fiatal, szerelmes színész panaszkodott kollégájának, hogy erősen kopaszodik. — Ne törődj vele! — nyugtatta meg a kolléga. — Igaz, hogy a hajad fejen kevés, de képzeld el, levesben milyen sok lenne! Meghalt a népszerű drámái hős. A temetésen a magát mellőzöttnek érző, ifjú színművész odalépett az igazgatóhoz. és a sírra mutatva megkérdezte: — Remélem igazgató úr, én kerülök a helyére? — Ha a család beleegyezik, én nem bánom — válaszolt az igazgató. A színház tehetséges falusi kislánj’t szerződtetett, aki; égj’ kul túrcsoportban fedezett fel Földessy igazgató. A kislány nagyon tehetséges volt, szépen fejlődött, és amikor már főszerepet kapott, eljöttek a szülei, meg a családtagok, hogy megnézzék. A kislány nagy lelkesedéssel játszotta az enj’hén kétes erkölcsű leánj’zó szerepét, és nagy sikere is volt Előadás után feljött a család az öltözőbe. — Hogy tetszettem? — kérdezte a kislány. — Hát lánycyn, nem gondoltam volna, hogy itt, a városban ilj’en szajhát csinálnak belőled — mondta sím a mama Szili János i
