Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-15 / 63. szám
Vasárnap,. 1970. műre. 15, ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Százéves a Kereskedelmi Akadémia Kzáz ívvel ezelőtt nyitotta meg kapuit az Alkotmány utcában a Kereskedelmi Akadémia. Ma a nagy múltú oktatási intézmény helyen főiskola működ ik. A korszerű oktatási eszközökkel berendezett tantermek, előadótermek és laboratóriumok magas szinten segítik a fiatal kereskedelmi és vcndéglátóipari szakemberek képzését. A főiskola olvasóterme. Szabad hazában — Lenin nyomán Emlékeznek az Ózd vidéki bányászok Hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére nagyszabású ünnepségsorozatot állított össze az Özdvidéki Szénbányák párt-, KISZ- és szakszervezeti bizottsága. Tegnap, március 14-én este 7 órai kezdettél Farkaslyukon, a Radnóti Miklós Művelődési Házban nyitották meg a bányász kulturális napok és a forradalmi ifjúsági napok eseménysorozatát. A gazdag ünnepi programban a negyedszázad alatt elért fejlődést reprezentáló kiállítások és kultúrműsorok kaptak helyét. Emlékünnepségeken adóznak a Tanácsköztársaság, a felszabadulás és a Lenin-cenErősödött a szocialista hrígádmozgalom A TVK-ban megtartott legutóbbi szakszervezeti tanácsülésen Bedi Gyula, a szakszervezeti bizottság titkára beszámolt a küldöttértekezlet óta végzett munkáról. Tájékoztatójából kitűnt, hogy e munka során mindenekelőtt a szakszervezet kettős feladatát: egyrészt a dolgozók nevelését, mozgósítását, másrészt érdekeik védelmének egyenletes fejlesztését tartották szemelő tt. Életre hívták a szocialista brigádok, újítók, műszakiak, közgazdászok klubját, amelyen neves előadók működtek közre. A szakszervezeti bizottság szüntelenül kereste azokat a módszereket, amelyekkel a legeredményesebben tudta mozgósítani a vállalat dolgozóit a gazdasági célkitűzések végrehajtására. Ennek érdekében fejlesztették, szélesítették az üzemi demokráciát. Arra törekedtek, hogy a dolgozók minél szélesebb rétegei vegyenek részt a tervek kialakításában. Az utóbbi évben tovább szélesedett a TVK-ban a szocialista brigádmozgalom, a munkaverseny. A dolgozók nagy része brigádokba tömörülve végzi feladatát. A szocialista brigádok jó munkája 1969-ben is jelentősen hozzájárult az éves tervteljesítéshez. A szakszervezeti bizottság a mozgalom erkölcsi megbecsülése céljából tavaly 78 jól dolgozó brigád) agot részesített külföldi jutalomüdültetés- bcn. Az idén ugyancsak élnok ezzel a lehetőséggel. Bányász egészségügy Érdekes, az eddigi gyakorlattól teljesen eltérő vizsgálat-sorozathoz kezdtek a tatabányai bányaegészségügyi szolgálat üzemorvosai és üzemápolónői. Komplex szűrővizsgálatnak vetik alá a szénmedence mind a 15 ezer dolgozóját. Először a föld alatti, aztán a külszíni munkások, majd a bányaközpont dolgozói kerülnek sorra. A legfontosabb élettani jellemzőkből húszat vizsgálnak, műszerek segítségével. A kiterjedt szűrővizsgálatom itat az idén be akarják fejezni. A vizsgálat eredményét kódolható lapokra rögzítik, hogy később az adatokat — számítógépeik segítségével — statisztikailag is feldolgozhassák. A munka egyik fő célja az, hogy a bányászat sajátosságainak megfelelő vizsgálati normákat dolgozzanak ki, s így jobban tudnának gondoskodni egyrészt a bányászok egészségének megőrzéséről, másrészt megfelelő utánpótlásról. A tapasztalatokat ugyanis az új dolgozók felvételénél is hasznosíthatják. tenárium jelentőségének. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 51. évfordulója tiszteletére március 21-én Somsály- ban lesz nagyszabású ünnepség, majd megkoszorúzzák n mártírok sírját. Április 1-én az Ózdvidéki Szénbányák székházában rendezik meg a KI tud többet a szocialista Magyarország 25 éves fejlődéséről című vetélkedő vállalati döntőjét. Április 3-án Királdon rendeznek emlék- ünnepséget a negyedszázados jubileum tiszteletére, majd április 18-án ismét vetélkedőt tartanak. A vállalat székhazában ezúttal Lenin életéről és munkásságáról kell számot adniuk a vetélkedő részvevőinek. A centenáriumi ünnepséget Putnokon tartják, április 21-én. A jubileumi ünnepségek záróakkordjaként május 1-én Királdon, a Béke-forrás mellett nagygyűlés lesz. A központi ünnepségeket természetesen — valamennyi bányászközségben — helyi rendezvények egészítik ki. Magyarnak lenni IVpovvpnnvnlp márciusa sok emberliegy > tűnj UIL ben 6breszt nosztalgiát manapság is a „régi szép idők'’ iránt, amikor a magyarság a nemzetközi forradalom élvonalában harcolt a társadalmi haladás ügyéért, amikor a kicsiny magyar nép a világforradalom lobogójának hordozója volt, amikor nagy tettek születtek, mert a kor nagy tetteket követelt fiaitól. 18411. március elválaszthatatlanul és teljes joggal összefonódik a márciusi ifjúság fogalmával, a márciusi ifjúkkal, akik a forradalom kibontakozásának motorjai, az események kezdeményezői és fontos részesei voltak. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk az 1848. márciusáról és a márciusi if jakról a köztudatban kialakult képet, akkor rá kell jönnünk, hogy ez a kép — bár nagyon sok vonatkozásban reális — nagyon sok olyan vonást is tartalmaz, melyet a későbbi korok aggattak 1848 eseményeire és az események részeseire. Így vált Petőfi és izzó hazaszeretete a magyarkodás, sőt gyakorta a fajmagyarkodás példájává, így vált a márciusi ifjak forradalmisága valamiféle, tértől és időtől független lázadozás, a felnőtt nemzedékkel való generális szembefordulás szimbólumává, a márciusi ifjak forradalmat kezdeményező cselekvése az ifjúság társadalmi vezető szerepéről költött mítoszok forrásává — s lehetne tovább folytatni a sort, hogy hogyan és miképp sajátította ki magának a burzsoázia, a Horthy-fasizmus, sőt az 1956-os magyarországi ellenforradalom 1848-at, alapjaiban eltorzítva a történelmi valóság tényleges összefüggéseit A liiiívcii'riin természetéből követke- tmi/hUd/Jd z6en igyekszik minden eszközt, így a nemzeti hagyományokat is szolgálatába állítani, még azon az áron is, hogy eltorzítja azok tényleges tartalmát, valóságos összefüggéseit. Mindez természetszerűleg nem eredményezheti azt, hogy nemzeti hagyományainkkal szembefordulva elvessük azokat, mondván, hogy a burzsoá propaganda eszközei voltait. Jelenti azonban azt a minden magyarságára büszke ember számára — éppen magyarságából fakadó — kötelezettséget, hogy nemzeti hagyományainkat megtisztítsuk a különféle torzításoktól, hogy reálisan tudjuk szemlélni azokat mert így, és csakis így válhat jelenünk szerves elemévé és bizonyos vonatkozásokban jövőnk forrásává nemzeti múltunk. Petőfi, Vasvári, Irányi és a többi márciusi fiatal hazaszeretete példa számunkra. Sokan azonban a márciusiak hazaszeretetének még ma is csak külsődleges vonásait látják. A nemzeti színű kokárdát, a „Talpra, magyar !”-t, meg a Heckenast-nyomda lefoglalását. Képtelenek észrevenni, hogy ez a haza- szeretet éppen attól vált valódivá, az esetenként belejátszó teátrális elemek éppen azért nem telték talmivá, mert a nemzet, a magyarság valóságos érdekeiért folyó harc. a társadalmi haladás ügyében folytatott küzdelem kifejezője és szerves része volt. Azt hiszem, hogy egy viszonylag kisszámú nyugatimádó kozmopolita kivételével mindenki felháborodottan utasítaná vissza azt a vádat, hogy ő nem jó magyar. Lényegesen magasabb azonban azoknak a száma, akik „jó magyarnak” vallják magukat anélkül, hogy kellőképpen átgondolták volna, mit is jelent végeredményben ma a hazafiság, mit is jelent 1970-ben jó magyarnak lenni. Nem túlzunk, amikor azt állítjuk, hogy a hazafiság lényege nem változott a századok folyamán: mindenkor a társadalmi haladás, a nemzet tényleges érdekeinek e felismerését és a tényleges nemzeti érdekek megvalósítását célzó aktív cselekvést jelentette; mert nem elég felismerni a társadalmi haladás irányát, nem elég felismerni a nemzeti érdekeket, aki nem tesz értük semmit, bármilyen nagy hangon hirdeti is „hazafiéi'' voltát, bármilyen nagy hangon szónokol a magyar népről, a haza iránti érzelme nem válik hazaszeretetté, mert a hazaszeretet nem köldöknéző meditáció, nem önmagában és önmagáért létező érzelem, hanem a haza iránt érzett szeretet és a hazáért való aktív cselekvés egysége. A márciusi fiatalok éppen azáltal adták tanúbizonyságát igazi hazaszeretetüknek, hogy nemcsak felismerték a nemzeti lét és jövő alapvető kérdéseit: hanem küzdöttek is értük, többen közülük életüket áldozva a magyar és a világszabadság oltárán. A ír‘j'/<ífic's»T lényege nem változott év- UUt/.imhd" századok óta. Változtak — nagyon lényegesen változtak — azonbah a társadalmi haladás, a nemzeti fejlődés aktuális kérdései és ennek következtében megváltozott a hazafiság tartalma is. Aki ezt nem érti meg, aki úgy akarja hazáját szeretni, hogy a modern kor, nemzeti jelenünk által felvetett kérdésekre a márciusiak 1848-ban kialakított állásfoglalását próbálja ráhúzni, az sem a márciusi ifjak valóságos történeti szerepével, sem jelenünk lényegével, se azzal az egyszerű ténnyel nincs tisztában, hogy senki sem szeretheti általában a hazáját, hogy nem lehet tértől és időtől függetlenül, általában magyarnak lenni, hanem a haza- szeretet a társadalmi fejlődés mindegyre változó kérdéseiből állandóan megújuló, egyes konkrét megnyilvánulási formáiban változó, és csak lényegében - a társadalmi haladás felismerése és az érte való cselekvés tekintetében — állandó. Ha a márciusiak úgy szerették volna hazájukat, hogy az 1848-as forradalom által felvetett kérdésekre akképpen reagálnak, mint például Rákóczi Ferenc, vágj' Zrínyi Miklós a maguk idejében, nem valószínű, hogy képesek lettek volna a nemzeti haladás élvonalába kerülni. Éppen ezért szolgáltatnak példát számunkra, mert felismerték, hogy akkor, 1848-ban mit kell tenni, hogyan kell cselekedni. Ügy hiszem, éppen ez a felismerés avatta őket hősökké — nemzeti hősökké —, mint ahogyan hősökké válnak mindazok, akik felismerik a nemzet tényleges érdekeit, akik életüket teszik fel arra, még ha egy adott történelmi periódusban nem is szükséges azt a barikádokon bizonyítani. A nemzeti haladás kérdései állandóan változnak, és változik a nemzeti érdekekért folytatott küzdelem formája is. Sokan azonosítják a forradalmiságot a barikádokon .folytatott küzdelemmel, sokan irigylik, hogy a régieknek megadatott hazaszeretetüket az ellenséges fegyverek csöve előtt is bizonyítani kellett Pedig a nemzeti érdekekért folytatott küzdelem harci eszközeit mindenkor az előttünk álló feladatok determinálják. Amikor harcolni kell a nemzeti érdekekért, akkor fegyvert kell fognia minden, hazáját szerető embernek. Amikor azonban nem fenyegeti veszedelem a hazát, akkor az ilyen forma hősiesség hősködéssé válik, mert a békés periódusokban a hazáért végzett munka a hazaszeretet tényleges kifejezője. Fi/órf «1 ÍipLÓc mindennapok forra- 1 d ULKUS daimisága> a szociaiis. tó Magyarország felvirágoztatása érdekében végzett: munka legalább olyan értékű, mint a barikádok forradalmisága, mert mindkettő a társadalmi haladásért, a nemzet tényleges érdekeinek megvalósításáért folytatott küzdelem konkrét megnyilvánulása. Kun László Íratlan és írott szabályok szellemében Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán miniszterelnökünk az utóbbi évek negatívumaként jelölte meg a termelékenység alakulását. Az elmúlt négy esztendőben az ipar termelékenysége évi átlagban az előirányzott 4,5 százalék helyett 3 százalékkal emelkedett. Az évi átlag azonban elfedi azit a tényt, hogy a termelékenység 1968- ban mindössze 1 százalékkal, tavaly pedig egyáltalán nem nőtt. A kormány elnöke hangsúlyozta, hogy a termelékenység növekedését gátió tényezők nagy része időleges és megszüntethető. Ismeret/-:», hogy a munka- erkölcsre, a fegyelem színvonalára különféle — történelmi, közgazdasági és műszaki — tényezőkön túl, szociológiai és tudati elemek is na- tásisal vannak. Amikor legutóbb egy szocialista brigád- vezetővel beszélgettem erről, a következőket mondotta: „Be az a terület, ahol kivétel nélkül mindenki tehet valamit a közös asztalra. Az ipar nem tűri a fegyelmezetlenséget. íratlan és írott szabályok gondoskodnak róla, hogy egy gyárban rend legyen, mert csak igy biztosítható a szervezett, eredményes munka. Az igazi munkásembernek szinte a vérében van, hogy a pénzért meg kell dolgozni, pontosnak kell lenni nemcsak az óra szerint, hanem a subler szerint is. Végső soron azonban mindig a vezetőkön múlik, hogy az t''rn>'’iőrnnséoben milyen a munkaerkölcs, a munkafegyelem." Általános tapasztalat — mondotta országgyűlési beszédében a kormány elnöke —, hogy a vállalatok nem használják ki megfelelően sem a bérek. sem. a részesedési alap adta ösztönzési lehetőségeket. Borsod megyében is sok olyan esetet ismerünk, amikor emelik az új belépő, vagy a kilépéssel fenyegetőző bérét, éppen a jól dolgozó törzsgárda hátrányára. Találkozunk olyan liberális szemlélettel is, hogy nem érdemes büntetni a fegyelmezetleneket, mert akkor elhagyják a vállalatot, kár éri az üzemet. A munkafegyelem fontos szubjektív tényezője a munkatermelékenység alakulásának. A fegyelmezés pedig a vezetés egyik eszköze. Ügy látszik, erről egy darabig még nem mondhatunk le. Még akkor is alkalmazni kell, ha a fegyelmezetlenek elhagyják a vállalatot, mert az általános munkafegyelem megjavulása több eredményt hoz, mint néhány ember hiánya. A nevelés e fontos eszközének alkalmazása — természetesen — megfelelő gazdasági és műszaiki feltételeket követel. Akadnak például olyan munkahelyek, ahol a dolgozók nem tudják munkával kitölteni munkaidejüket. Az ilyen demoralizáló hatások megszüntetésére helyes lenne az előbb említett munkahelyeken növelni a leterhelést, vagy csökkenteni a létszámot:, esetleg n munkaidőt A „kapun belüli” munkanélküliség, a „szervezett” tétlenség igen nagy károkat okoz anyagi és erkölcsi szempontból egyaránt. Nagy mértékben befolyásolja a munkáskollektívák munkaerkölcsét a vezetők magatartása. A dolgozók jól tudják, hogy’ a vezetőkre fokozottan érvényes az állami ás a politikai felelősség. A vezetők példamutatása egyrészt, és a vezetői elvárások másrészt erőteljesen befolyásolják a vállalat egész arculatát, a kollektíva hangulatát. Az igényes és az igazságosan erély’es vezető sokat tehet a munkahelyi megelégedettségért is. Tennivaló tehát minden szinten van bőven. Az írott és íratlan szabályok szellemében kell tevékenykedni, hiszen a munkamorál csak a közgazdasági, szociológiai és a tudati tényezők egybehangolt fejlesztése nyomán javulhat. O. I.
