Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-14 / 62. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 Szombat, 1970. märe. 14» Nixon S3 Nyugat-Earöpa L’A-a hetekben, amikor az európai biztonság, és !»#,<;<1 tit»Il ezzej párhuzamosan a német kérdés magasszintű diplomáciai tárgyalások középpontjában áll — különös figyelem fordul az Egyesült Államok európai politikája felé. A tőkés világon belüli erőviszonyok, valamint az amerikai hadsereg és az amerikai atomfegyverek fizikai jelenléte Nyu- gat-Európában világossá teszi, hogy Washington magatartásának döntő szerepe van Európa e része politikai viszonyainak jövőbeni alakítására. Egyelőre az Egyesült Államok Nyugat-Európát illető politikai elgondolásairól a legátfogóbb képet Nixon hosszú, 43 ezer szavas külpolitikai emlékiratának Európáról szóló fejezete nyújtja. Erre a fejezetre is vonatkozik az, ami az egész emlékiratra. Nevezetesen: ho ;y azt Washington viszonylag hosszú lejáratú, egy évtizedre szóló külpolitikai vezérfonalnak tekinti! Nyugat-Európát illetően a Nixon-emlékirat kulcsszava az úgynevezett „partnership”. Ez egyenrangú társulási viszony, partneri viszonyt jelent. Mi rejlik vajon e kifejezés mögött? A válasz: egy kétértelmű politika, amelynek ellentmondásai nehezen oldhatók fel. Mi az, amit az Egyesült Államok e nagyobb terhek vállalásáért nyújtani tud Nyugat-Európának? Nixon erre is megadja a választ: a konzultáció politikája. Pontosabban az, hogy lényegbevágó katonai és politikai kérdésekben Washington nem nyúl át szövetségeseinek feje felett, hanem tanácskozik velük, és beavatja őket a döntésekbe. Magyarán, és némileg ..egyszerűsítve: a változást tehát az jelentené, hogy Washington kevesebbet költené fegyverkezésre Nyugat- Európában, a nyugat-európai országok viszont többet. S ezért hálából az amerikai külpolitika meghallgatná a „partnerré” emelt szövetségesek véleményét. Ha kissé mélyebben megvizsgáljuk ezt az új 'politikát, kettős véleményt alkothatunk: Az első az, hogy, a nem döntő fontosságú részleteket tekintve valóban elképzelhetők változások, módosulások. így például számolni kell azzal, hogy tényleg sor kerülhet amerikai osztagok hazaküldésére. Az angol Fehér Könyv, amely a szigetország katonapolitikájával foglalkozik, máris céloz arra, hogy visszaküldenek Nyu- gat-Németországba egy, korábban takarékossági okokból kivont lövészdandárt, és új típusú légvédelmi rakétákkal erősítik meg az NSZK-ban levő brit támaszpontokat. Számítani kell arra is, hogy az új helyzetben az amerikaiak az NSZJÍ-t az eddiginél is erőteljesebb mértékű fegyverkezés fokozására kényszerítik, nem törődve azzal, hogy egy ilyen fegyverkezési kurzus gyengítheti a Brandt-kormány egyébként sem szilárd helyzetét. Egy másik, ezzel összefüggő lehetőség, hogy olyan hatalmak, mint Franciaország vagy Olaszország az új helvzetet kihasználva, növelni igyekeznek katonai-stratégiai befolyásukat a Földközi-tenger térségében. Végül: valószínűnek látszik az is, hogy az új amerikai elgondolások következtében szorosabb fegyverkezési együttműködés bontakozik majd ki a vezető nyugat-európai országok között. A™ /.! politikáról alkotott vélemény másouf tSlliCl mai feie már szöges ellentmondásban van az elsővel. Korunk nemzetközi összefüggései ugyanis olyanok, hogy a szuperhatalmakra (és így az Egyesült Államokra) különleges felelősség hárul. Ez Amerika és Nyugat- Európa kapcsolatában azt jelenti, hogy a legdöntőbb kérdésekben Nixon — akármit is mondjon — nem képes módosítani az amerikai politikát. így például semmiképpen sem szándékozik lemondani arról, hogy az amerikai atomarzenál egy része Nyugat-Európábari. mindenekelőtt az NSZK-ban legyen, s hogy fenntartsa magának az atomfegyverek bevetése feletti döntés jogát. Éppen így: az Egyesült Államok nem mondhat le arról, hogy igazán-sorsdöntő kérdésekben közvetlen tárgyalásokat folytasson a másik szuperhatalommal. a Szovjetunióval. Ilyen tárgyalások jelenleg is folynak a stratégiai rakétarendszerek kérdéséről. S akármit ígér j Nixon — a nemzetközi helyzet valósága mindig arra fogja j kényszeríteni, hogy ilyen ügyekben átnyúljon szőve'ségesei- nek feje felett —i—c— | Az Állami Biztosító saj íóí áj ékoztaí ój a (Folytatás as 1. oldalról) és növekedett a közlekedés áldozatainak száma is. A gépjármű károk száma évről évre gyarapodik, a kártérítések összege azonban még nagyobb" arányban növekszik. Igen sok az új, -jó állapotban levő, drága gépkocsi és ezek helyreállítása sokba kerül. Éppen ezért a gépjármű-szavatossági bMosítás immár társadalmi érdek, az egyetlen lehetséges biztosííék a gyalogosoknak, autósoknak és m’nden közlekedőnek, hogyha meghaladja a kart elkövető fizetőképességét, akkor is hozzájuthasson az őt megillető térítéshez. Egyben megnyugtató az is, hogy egv szerencsétlen mozdulat, pillanatnyi figyelmetlenség miatt nem kerül lehetetlen anyagi helyzetbe a gépkocsivezető. Szó volt a. sajtótájékoztatón, hogy tavaly például 8 ezer casco kárra több 2Ö éve törtéwtt mint 30 mjllió forintot fizetett ki az Állami Biztosító. A biztosító még a munka- I erő-vándorlásra is próbál 1 megoldást találni. Érdekes, háromféle életbiztosítást ajánlanak a vállalatoknak a törzsgárda hűségének, ragaszkodásának jutalmazására. A vállalat évi 990 forin- . tot fizet 10 éven át, s a biztosított dolgozó — ha annak leteltével ugyanott változatlanul munka- viszonyban van — 10 000 forint hűségjutalmat kap. A másik módozat szerint évi 2000 forint díj ellenében 5 év múlva fizetik ki a 10 000 forintot. Végül: a vállalat egyszerre is kiegyenlítheti a 10 év múlva esedékes 10 000 forintos biztosítási összeget. A sajtótájékoztató befeje- , ző részében az AB növekvő i nemzetközi kapcsolatairól esett szó, majd az újságírók kérdéseire válaszolt Fehér Sándor vezérigazgató P. A. Fényi a falunak Sajtómegállapodás Kovács Imre. a Magyar Népköztársaság prágai nagykövete ('álról) és Arnost Silan, a csehszlovák külügyminisztérium sajtóföosztályár k vezetője Prágában aláírta a két külügyminisztérium sajtófőosztályainak együttműködésére vonatkozó jegyzőkönyvi megállapodást Matgy írók Leninről Vlagyimir Iljics (Uljanov), akit ma Leninnek neveznek, fél évszázaddal Marx, Las- salle és Bismarck után, 1870- ben született, e'gy Volga menti városkában. A középosztály alacsonyabb rétegéből szár- , mázott, melyen már apja — több népiskola vezetője — megpróbált túlemelkedni. Gyerekként élte meg II. Sándor meggyilkolását (lásd: Henri Guilbeaux lebilincseli művét Leninről), a kazáni egyetem jogászhallgatójaként érezte ennek az anarchista merényletnek a következményeit, s akaratos lényéből falcadó terncér eles szabadság- szaretete folytán társaival együtt gyűlöli a korbáccsal féken tarlóit rabszolgák életet. s velük együtt lázad fel ellene. Báiyja. mintaképe és tanítója — aki elsőként fordítja Marxot és Hegelt, s mű\ eiket megismerteti öccsével — hat. évvel az utolsó merénylet után, Pétervároit összeesküvést forral az új cár ellen, de a végzetes nap réggé’én övéivel együtt az utcán letartóztatják. Bíróság elé állítják és felakasztják. A terrorizmus utolsó próbálkozása volt ez. bátyja megbosszulójává teszi, akit szeretett, és akitől döntő jelentőségű dolgokat tanult. Vakmerősége és vére taszítja a feladat elvégzésére de idealista testvérének sor s.a feletti iszonyata élesebb teszi hűvös tisztánlátását é józan eszét, rávezeti őt arra, hogy roppant bevezető mun kára, évtizedek, ha nem eg'- éret, előkészítő fáradozására van szükség annak elvégzi séhez, ami egy csapásra nem sikerülhetett. A történelem logikája folytán így nő el az utolsó destruktív orosz terrorista testvére Oroszország első konstruktív szocialistájává. Fivére Marxot hagyta rá örökül: benne találja meg a szellem fegyverét miután a bomba csütörtö köt mondott Lenin ekkor tizenhét éves. A villámcsapás, mely a vidéki család békés életét is feldúlta, vagy egyszer s, mindenkorra elriasztja az ifjút a lázadástól és aktív szem'oe- szállástól, vagy végzetszerűen Csakhogy Marx révén eg> második ellenséggel találja magát szemben. Ö, aki az idősebb orosz forradalmárok gondolkodásmódjának megfelelően eleinte csak a trón ellen akart harcolni, a polgárban második ellenfelébe ütközik, s felháborítja annak kiegyezésvágva és látszólag független elmélete. Üj út nyílik meg előtte, mely a régi célhoz vezet, s elindul rajta, hogy lényegében ismerje meg azt az osztályt, amelynek segítsége szerinte mostantól kezdve a fordulat egyetlen lehetőségét ígéri, azt az osztályt, amely — nézete szerint — köteles végbe vinni ezt a fordulatod Éveken át járja Oroszhont, ismerkedik a munkással — a paraszt ösztönösen a szívében élt — szüntelenül jegyzetelve ennek az életnek legbensőbb •agy legapróbb mozzanata:) egyaránt. Természetbúvár, akárcsak Zola, aki talán ugyanebben az időben a belga bányákat és kohókat járva készítette riő a Germi nált. Csakhogy Lenin nem regényt írt, hanem röplapo kát és brosúrákat. S miközben tanul, ébresztget is: kon centrikusán növekvő legszi í.ebb körben akarja kifejleszteni a legnagyobb kötelességtudást. Lenin nem mint teoretikus vagy irodalmár, vagy szónok; kezdte, miként elvtársai: ő a legszegényebb körülmények között megnyilvánuló emberi lelket kutatta. Nem olyan, mint Marx, aki dolgozószobáiéban ülve építi fel rendszerét, vagy mint Lassalle. aki sebtében gyűjt össze olyan fajtájú embereket, akiknek Vállára lépve. hatalomra emelkedhet Gyűjtő és vizsgálódó szellemként lassan-las- san a tömeglélek Ismerője lesz. és gondos megfigyelés révén pótolja magában a született proletár keserű tapasztalatait. Lenin, bár gyakorta tévedett az egyes embereket illetően, csalhatatlanul kifürkészte a tömések különböző fajtáit, azok akaratát és indítóokait, mert az egyesekkel végzett sok ezernyi kísérlet árán fejlesztette ki magában a típus iránti érzékéi Első száműzetése a kazán i egyetem hallgatójaként éri. Ettől kezdve a fővárosban, és országszerte gyanakodva figyeli a cári rendőrség, amelynek tagjait — egykori pribékjeit — később ugyan- ibban az országban nem kisebb szigorral fogatja le Negyven esztendővel az első lémet munkásegyes illetek megalakulása után, amikor a lémet szocialisták már nagyhatalomként ültek a Reichs tagban, ő és barátai meglelne tősen elfogódottan kísérelték meg ugyanazt Oroszországban. Ennek eredménye az első sztrájk, elnyomatás, újabb harmincéves száműzetés Szibériába. Ez a Szibéria, amelyet borzalmasabbnak képzelünk, mint amilyennek számos'politikai bűnös találta, Lenin számára is holmi szellemi üdülőhely, kikapcsolódás lesz. ahol hozzá hasonlóan gondolkodó elvtársakat ismer me-^ s velük együtt mérlegeli a helyzetet, szövi a terveket. Következményeit tekintve ez az időszak ugyanazt jelenti száméra — ha motívumait illetően nem is —, mint Luthernak a wartburgi börtön: utólag felülvizsgálja a problémákat Tulin álnéven kiadja első könyvét, amely egyszerű, sőt néha nagyon is az, alig akad benne kép, vagy hasonlat de érzékletes, mint minden következő írása. Erőszakkal elűzték működési területéről és ő levunja ebből a gyakorlati tanulságokat: még elővigyázatosabban, megfontoltabban kell előkészíteni a felszabadítást. A periférián, külföldön kell kezdeni, ki kell képezni a „forradalom technikusait”, a hivatásos forradalmárokat, de még véletlenül se ábrándker- getőket, idealistákat, kontárokat. „Ne sértődjék meg éles szavaim miatt egyetlen gyakorlati funkcionárius sem, mert, amikor képzetlenségről beszélek, ezt elsősorban 'magamra vonatkoztatom. Dolgoztam olyan körben, amely hatalmas, átfogó feladatokat tűzött maga elé, és mindegyikünknek... kínosan fájt az a tudat, hogy kontárok vagyunk. ,i És minél gyakrabban gondoltam azóta erre az égető szégyenérzetre, amelytől akkor nem tudtam szabadulni, annál több keserűség gyülemlett fel bennem azokkal az álszociáldemokra- tákknl szemben, akik'szőnok- lalaikkal „meggyalázzák a forradalmár fennkölt hivatását”, akik nem értik, hogy nem az a feladatunk, hony védelmezzük a forradalmár kontárrá való lefokozását, hanem, hogn a kontárokat a forradalmárok színvonalára emeljük." (I.cnln Művei. 5. köt.. Szikra. 1953., 487. old.) Először fordul elő, hogy Lenint salát körében kigúnyolják. A helyes út ismeretében, veleszületett nutokra- tizmnsánál fogva Is gyorsan gyűlöletbe csap át. S ez hamarosan túltesz a cárok ellen irányuló gyűlöletén is. Az Észak-Magyarország pályázatán I. díjat nyert írás egyik fejezete. A feladat egyszerre és esőstől jelentkezett; felemelkedni a romokból, ugyanakkor évszázadok mulasztását pótolni. Kenyér, föld, világosság, mind-mind harsogva követelte a maga, fontosságát, elsőbbrend ínség ét. De ki tudna igazságot tenni, melyik a sürgősebb, a fontosabb, amikor valamennyi rég megérett már a megvalósításra. Az ózdi járási, városi és üzemi pártvezetés kezdettől együttműködött, nem volt idő rá, hogy a szervezeti felépítéssel foglalkozzanak, a szervezeti formákat a helyzetnek megfelelően árnyalják. A városi párt vezetőséghez tartozott az üzem is, és a járási pártvezetést egy személy és egy adminisztrátor* illetve gazdasági vezető képviselte. Az egy fedél alatt működő vezetőség a járás községeinek a villamosítását jelölte meg következő láncszemként a párt számára. — Programot adni az elnyomott népnek, amely jövője érdekében mindenre képes — érvelt a vezetőség. És az új életre éhes néptömegek kívánságát a kommunisták lépésről lépesre megfogalmazták. A villamosítás és a foldasz' ;s így került napirendre a párt vezetőség programjában 1945 februárjának elején. — Bíró Pálék minden képviselőválasztáskor megígérték, hogy fényt visznek a falunak, de soha nem teljesítették. Mi megvalósítjuk, nekünk meg kell valósítanunk. Fényt a járás minden községébe — adtait ki a jelszót. Kommunista küldöttek járták a falvakat, vitték a programfelhívást a falvak lajtosaihoz. A nemzeti bizottságok kommunista tagjai kép- visclőgy üléseket kezdeményeztek. Ismertették a pártvezetés elképzeléseit. — Nincs elég anyagi erőnk. — Ha az elmúlt- rendszer nem tudta megoldani évtizedek alatt, most hogyan tudnánk ilyen rövid idő alatt — oszlottak meg. a vélemények. ® A kommunisták nem tágítottak. Pontos tervet dolgoztak ki. Bevonták ebbe Asztalos János villamosmérnököt is, és úiabb képviselőgyűléseket szerveztek. A terv végül tetszett a kisgazdáknak, és a szociáldemokratáknak is: államkölcsön nélkül, társadalmi munkával. A községi képvisel »testületek határozatban mondták ki a villamosítást. Különböző erők szövetkeztek, és villamosítási vezetőséget választottak, amelyben kisgazdák, kommunisták, szociáldemokraták foglaltak helyet. — Nincsenek meg a munka feltételei — aggályoskodtak még mindig egyesekés közömbösen szemlélték, az eseményeket. De a vezetőség nem hátrált Kiszámították, hogy családonként mennyibe kerül a villany bevezetése. Oszlopok, trafók, szerelési anyagok kellettek, hogy a gyárból kifutó magasfeszültségű hálózatot megcsapolják, s a községek házaiba is eljusson a villamos energia. A pénznek azonban egyre csökkent az értéke, és az anyagok megvásárlása szinte lehetetlen volt. De szénért igen. Ipari munkások hada indult a bányába, lapátollak, csillét tologattak. küldték a szenet a felszínre. Két bánvaműszak egy részvény a villamosszö- vetkrzetben. A szenet a bányából egyenesen a szereléshez szükséges an varokat gyártó üzemeknek küldték. Ä falvak parasztjai az erdőket járták, hordták a vezetékeket tartó oszlopokat. Asz- szonyok. férfiak ásták a gödröket, állították az oszlopokat a kijelölt helvekre. A közös célokért végzett munka eggyéforrasztotta a falvak apraját-nagvját, és ünnep Volt amikor a villany kigyulladt. Másfél év alatt, az 1947-es választásokat megelőzően a járásnak mind a 20 községében kigyulladt a villany, teljesültek a kívánságok. A kommunista párt tekintélye jelentősen megnőtt. A negyvenötös választásnál 42 százalékos eredményt ért el a járásban. A n egv ven h ries képviselőválasztásnál 52,4 százalék-os, abszolút győzelmet aratott. A kommuriria pártnak akkor a járás 20 községében 10 ez»er tagig volt, mégis 24 ezer szavazó mondott igent mellette. Németh Gyula Emil Ludwig: Lángész és jellem
