Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-07 / 32. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Szombat, 1970. február 7. I konszolidáció éve Csehszlovákiában A múlt ev áprilisa óta — amikor a Csehszlovák Kom­munista Part vezetésében az irányítást a határozott­ság, az elvi szilárdság hívei vették át — északi szom­szédunk politikai, társadalmi, állami életében a határozott fejlődés tényei figyelhetők meg. A jobboldal ugyan nem tet­te le a fegyvert, de nincsenek legális lehetőségei a közhan­gulat ismételt felkavarására, exponált személyiségei pedig jobbára már külföldre tették át tevékenységük színhelyét. A CSKP Központi Bizottsága, abból az elvből kiindulva, hogy az ország helyzetének rendezéséhez mindenekelőtt tel­jes mértékben helyit! kell állítani a párt vezető szerepét — több kezdeményezést tett a párt belső stabilitásának meg­szilárdítására. Ez volt az egyik fő témája a Központi Bizottság múlt .hé­ten megtartott ülésének i§. Néhány hónapja már szó van ar­ról, hogy a párt egy mindent átfogó, belső önvizsgálatot tart­son annak felmérésére, hogy az egymillió hatszázezres párt­tagság milyen mértékben érti meg és támogatja a vezetés in­tézkedéseit. Az önvizsgálat legalkalmasabb formájának a tag'könyvcserét minősítette a Központi Bizottság. A mostam plenum fontos elvként szögezte le, hogy a tagkönyvcsere fő célja a párt egységének, akcióképességének kialakítása. Ezt fejezi ki az a levél is, amelyet a pártvezetés a tagsághoz in­tézett. Mint Gustáv Husák, a párt első titkára mondotta: a pártnak helyre kell állítania tekintélyét az állam és a tár­sadalom irányításában. A kommunisták elkötelezettsége, a párttagok aktivizálódása, a párthoz tartozás becsületének megerősítése, a kommunista szerénység, önfeláldozás és elv­hűség szellemének feltámasztása — ezek azok az elvek, amelyeknek érvényesülniük keli a tagkönyvcsere során. A Központi Bizottság érthető módon sokat foglalkozott az ország gazdasági fejlődésével, amely az utóbbi években el­maradt a korábban megszokott ütemtől, de a növekedés reá­lis lehetőségeitől is. A gazdasági lemaradás okai között té­nyekkel bizonyíthatóan ott szerepel a politikai és állami élet­ből kiszorult jobboldal tevékenysége. A párt legfelsőbb szer­ve ennek következményeként a lényegre mutatott rá, ami­kor a mostani ülésén harcot hirdetett a gazdasági életben el­burjánzott spekuláció, felelőtlenség, naplopás és fegyelmezet­lenség ellen. A párt és az összes becsületes erők összefogá­sára van szükség, hogy az ellenség vereséget szenvedjen ezen a területen is. A mostani csehszlovák helyzet kulcsmondata Gustáv Hú­súknak a plénumon elmondott záróbeszédéből olvasható ki: „A párt az 1970-es évet a konszolidáció évének tekinti. Ez a feltétele, hogy 1971-ben megtarthassuk a pártkongresszust és a választásokat.” A politikai konszolidációs folyamat — hála a pártvezetés következetességének és elvi szilárdságának — tavaly április óta töretlen. Ez tekintélyt és bizalmat szerez a jelenlegi vezető szerveknek a szocializmus csehszlovákiai hívei előtt ugyanúgy, mint Csehszlovákia külföldi barátai körében, a szocialista közösségben. H. A, Bemutatták Mint már hírt adtunk ró­la, a közelmúltban kezdte meg működését a Miskolci városi Tanács pályaválasz­tási tanácsadója. E fiafal in­tézmény bemutatására került sor tegnap, február 6-án, dél­után 2 órakor, őri Istvánné pszichológus, a tanácsadó ve­zetője kalauzolta a vendé­geket, a pályaválasztási ta­nács tagjait a városi tanács és a különböző társadalmi .szervek képviselőit. Ismertet­te a tanácsadó munkáját, majd közösen megtekintet­ték a különböző munka-, il­letve „vizsgatermeket”. A bemutatáson többek közt részt vett Tok Miklós, a vá­rosi tanács, vb-elnökhelyeí- tese is. Jubileumi Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére rendezték meg a fiatal mű­vészek és a 25 éves fiatalok találkozóját tegnap, február 6-án este a sajószentpéteri Petőfi Sándor Művelődési Központban. A jubileumi ta­lálkozóra a környező bá­nyászközségekből; Dúzsnok- ról, Alacskáról, Sajólászló- falváról, Sajókápolnáról és Kondóról is érkeztek fiata­lok. Az ünnepség vendégei pedig Ágh István és Papp Zoltán költő, Szakács Eszter előadóművésznő és Váradi Várja lakóit az új munkásszálló a BVK«ban A Borsodi Vegyikombinát készenléti lakótelepén telje­sen készen, minden igényt kielégítő kényelemmel várja lakóit az új, 405 személy be­fogadására épült munkás- szálló. A tervek szerint feb­ruár 9-én, hétfőn kezdődik a beköltözés és folyamatosan 15-ig tart. A háromágyas, modem bútorokkal berende­zett szobák meleg otthont nyújtanak a vállalat dolgo­zóinak, akik mindezért ha­vonta 140 forintot fizetnek. Mindeddig sokkal rosszabb és kedvezőtlenebb körülmé­nyek között laktak a Tardo- na-parti munkásszállón. In­nen és még két szállóról jön­nek át az új szálló lakói. A Tardona-parti szállót egyébként — elsősorban a fiatalok lakásgondjait enyhí­tő — garzonszállókká építik át, ahol 30 fiatal házas talál majd kényelmes otthonra. A munkákat a putnoki ktsz vállalta azzal az ígérettel, hogy mielőbb átadja rendel­tetésének ezeket az annyira várt lakásokat. Ha az újabb 30 garzonlakás is elkészül, hatvanra növekszik az ilyen jellegű elhelyezési lehetőség a BVK-ban. A garzonszállók felépítésé­vel nagy áldozatokat vállal a gyár, hiszen az első 30 el­készítése kereken 2,5 millió forintba került. A jelenlegi­re már nem kell annyi pénzt fordítani, miután annak ide­jén a közművesítés, s egyéb szolgáltatás (fűtés, világítás stb.) berendezései elkészül­tek. Agráraapok Mezőcsáton Az idén már negyedik al­kalommal rendezte meg a járási tanács végrehajtó bi­zottsága az agrárnapokat j Mezőcsáton. Február 3-án, a I községi tanács dísztermében [ összegyűlt agrár szakembe­reket dr. Greiz László, a já­rási tanács vb-elnökhelyette- se köszöntötte, majd Nagy László, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezető­je ismertette az agrárnapok célját. A megnyitón dr. Monori Miklós a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium osztályvezetője tartott elő­adást „A mezőgazdasági . nyerstermékek forgalmazási rendje” címmel. A csáti agrárnapolc legkö­zelebbi előadására február 13-án kerül sor, ugyancsak a községi tanács dísztermé­ben, amikor Kovács István, a MÉM főosztályvezetője az állattenyésztés ökonómiai kérdéseiről tart referátumot., majd e hó 20-án a termelő- szövetkezetek szakember-el­látásáról lesz szó. A mező- gazdaság műszaki fejleszté­séről és feladatairól február 27-én dr. Pusztai Béla, a me­gyei tanács vb-elnökhelyette. se tart előadást. Az előadá­sokat konzultáció és vita kö­veti. Ás influensárál Mint dr. Kátay Aladár, az Egészségügyi Minisztérium 'oosztálvvezetője, a közegész­ségügyi járványügyi főfel­ügyelő helyettese közölte, a január 25. és február 4. kö­zötti időben már az ország egész területén észlelték inf­luenzás megbetegedéseket. A bejelentések kezdete óta — december közepétől — mos- tanig, 310 ezren betegedtek meg. amiből a legutóbbi hét­re lpO ezer megbetegedés ju­tott. Borsod megyében hatezer megbetegedést tartanak nyíl­ván, amiből mindössze fél- száz esetben lépett fel szö­vődmény. JBadiferv” az alkoholizmus ellen Wfodyslaw Gomulka 65 éves 65. születésnapja alkalmából Lenin-renddcl tüntették ki YVladyslaw Gomulkát, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkárát. Képünkön: A. Arisztov, a Szovjetunió lengyelor­szági nagykövete aír.'- . a Kitüntetést. Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára pén­teken ünnepelte 65. szüle­tésnapját. Ez alkalomból a lengyel sajtó meleg hangú cikkekben köszöntötte a LEMP vezetőjét, a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalom kiemelkedő sze­mélyiségét. unió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének erről szóló tör­vényerejű rendeleté mondja, a kitüntetést „a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság népeinek testvéri barátsága és együttműködése fejleszté­sében szerzett kiváló érde­Az alkoholizmus elleni or­szágos bizottság pénteken dr. Szabó Zoltán egészség­ügyi miniszter elnöklésével ülést tartott a Vöröskereszt székházá.ban. Rostás István, a Magyar Vöröskereszt főtitkára, a bi­zottság titkára beszámolójá­ban rámutatott, hogy a ko­rábbi évekhez képest rosz- szabbodott a helyzet az al­koholizmus elleni küzde­lemben. Ennek hatása lemér­hető az erőszakos cselekmé­nyek (emberölés, testi sértés, nemi erőszak, az ifjúság el­leni bűntettek, valamint a garázdaság) szaporodásában ia. Az ilyen bűncselekmé­nyek elkövetői között száza­lékosan nőtt azok aránya, taiálkosó Emőke zongoraművésznő, valamint Rózsa Tibor és Im­re Gabriella, a Miskolci Nemzeti Színház énekesei voltak. akik alkohol befolyása alatt követték el tettüket. Az ittasság lényeges sze­repet játszik a közlekedési balesetek számának növeke­désében, valamint a válási és öngyilkossági statisztika ked­vezőtlen alakulásában is. A veszélyeztetett környezetből állami gondozásba vett gyerekek 50 százalékát a szülők iszákossága miatt kell intézetben nevelni. A bizottság tagjai élénk vitában fejtették ki elképze­léseiket, javaslataikat az al­koholizmus elleni küzdelem eredményeinek növelésére. Az elfogadott munkaterv szerint foglalkoznak az alko­holisták gyógykezelésére hi­vatott intézmények — elvo­nóosztályok, szakrendelések, kijózanító állomások —, va­lamint a gyógyult alkoholis­ták utógondozásában szere­pet játszó klubok vizsgála­tával, a gondozók szakmai továbbképzésével. Előterjesz­tést dolgoznak ki a társadal­milag veszélyes alkoholisták részére létesítendő munkate­rápiás intézetről. »ii-uujűiaw V-JLMIlUifYLl l, ü Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkárát 65. születésnap­ja alkalmából Lenin-renddel tüntették ki. Mint a Szovjet­meiért, a béke és a szocializ­mus megszilárdításáért vég­zett tevékenységéért, a kom­munista világmozgalomban kifejtett sok éves aktív munkálkodásáért” — kapta. A népszámlálás előzetes eredményei (Folytatás az 1. oldalról.) ezer férfira 10G7 nő jut, hat­tal kevesebb, mint tíz évVel''" ezelőtt, de még mindig több, mint a második világháború előtti bármely népszámlálás időpontjában. A két népszámlálás közötti időszakban folytatódott a vá­rosiasodás. 1970. január 1-én a népesség 19 százaléka Bu­dapesten. 26 százaléka a töb­bi városban, 55 százaléka a községekben élt. Budapesten, a népszámlá­lás eszmei időpontjában — Miért fáj? Nem tudnám megmagya­rázni, okát adni, miért fáj az nekem, ha egy magyar em­ber töri az anyanyelvét. Igen, 1956 telén disszidált emberről van szó, akitől tá­vol áll minden színészkedés, buta sznobság, csak egysze­rűen rassz, hibás akcentus­sal beszél és töri a magyart Nem milliomos, odaát sem gazdagodott meg, bár „benő- sült”. Kanadában él és irtja az erdőt, favágó. Itthon technikumban érettségizett és aztán traktoros lett. Édes­apja bakier, bátyja újságíró, húga tanítónő, idehaza Ma­gyarországon. 1956-ban, 19 éves korában egy Zetorral átment a hatá­ron, most mint idegenbe szakadt hazánkfia hazajött egy használt Volkswagennel. A kocsit Bécsben vette, ott, ahol 13 éve a traktort eladta egy osztrák parasztnak. Nem henceg, sőt szerény. Azt mondja, otthon nincs kocsi­ja, repülővel jött az óceá­non, csak Wien-ben (így mondja: Wien) vette ezt a tragacsot. Hozta a feleségét is, szürke veréb, hozzá kell sajnos képzelni a papa fate­lepét is, hogy valami értéke­set is lásson rajta, benne az ember. A férje, a nyelvtörő, kétméteres óriás, szeplős, ír­nek nézik odaát is. A bátyjá­nak hozott egy 5 dekányi arany pecsétgyűrűt, á zári­ban kinevették érte. Hatka­rátos arany, a fenének sem kelL A házaspárnak, különösen a fiúnak, minden tetszik itt­hon. Érzékeny lélek, a köny- nye is kibuggyan és töri a magyart. Leülünk, beszélge­tünk, nem ismeri Faulkner-t, Truman Capote-ot Howard Fast-ról és Tennesse Wil- liams-ről életében sem hal­lott, Hamingway-ről pedig annyit tud, hogy nagy piás volt. Az itthoniakra sem emlékszik. — Petőfi, Jókai... — mondja és vigyorog. Színház­ba, moziba nem jár, köny­vet nem olvas, pedig nem buta ember, csak nagyon műveletlen. Lemegyek velük Debre­cenbe, ahol született, ahol élt és érettségizett és ahol a szülei is élnek. Borzalmas színű holmikat rak az asz­talra az édesanyjának. Az apjának, a nyugdíjas, reme­gő fejű bakternek fehér far­mernadrágot hozott, rézve­retű, csatos nadrágszíjjal. Csókolgatja a szüleit, beszél hozzájuk, csorog a könnye és töri a magyart. Elmegyünk Szegedre, a szabadtéri játékokra. Hatal­mas, vörös szakáUú angol férfi a vendégénekes. Sza­kasztott mása hazánkfiának. Azonnal összebarátkoznak, beszélnek, de a magyar nem tudja, hogy az angol barito­nista miben is és mit is éne­kel. Éjjel a vendéglőben be­rúgnak, angolul énekelnek és könnyeznek. Másnap, anélkül, hogy akarná, hogy tehetne róla, vall a fiú. Elmondja, hogy a külföldit lenézik, kinézik. Kanadában is. Favágó volt az apósánál. Már jól beszélt an­golul, de a felesége, akinek akkor még csak udvarolt, azt mondta, hogy nagvon csú­nyán beszél. Két évig gyako­rolták együtt a magánhang­zók angolos selypítését. No lám. a legjobb nyelvtanár a szerelem. Akkor, két év után a szülők elé álltak és töké­letes angolsággal elmondták a terveiket. Sikerült, össze­házasodtak. Most napi 10—12 órát dolgozik az apósa fű­résztelepén, az erdőrengeteg közepén. Már elfelejtette a magyar magánhangzókat, már angolul álmodik, a lélek kialudt. Töri a magyart. Nemrégen még egy ágyban aludtak láb­bal, a bátyjával. És biztos, szép, ízes debreceni nyelv­járással veszekedtek, hogy ki bújjon arrébb. Most a bú­csúnál a nyelvművelő újság­író fivér és a nyelvet törő testvér egyformán könnye­zik. Tényleg. Miért fáj az em­bernek, ha egy magyar töri az anyanyelvét? (S.) 1970. január 1-én — 1939 522 személy tartózkodott. A fő­városba bejelentett lakók száma ennél kevesebb: 1 832 000 személy rendelkezik budapesti állandó bejelen­téssel. A megyei jogú városok kö­zül továbbra is Miskolc né­pessége a legnagyobb: 173 000 fő. Az ország harmadik leg­népesebb városa Debrecen: 155 000 lakossal, a negyedik Pécs, ahol az elmúlt évtized igen magas — 27 százalékos — szaporodása következtében a lakók száma megközelítet­te a 146 000-et. Szeged lélek- száma is meghaladta a 100 ez­ret, és most megközelíti a 119 000 főt. A községek lélekszáma az utóbbi tíz évben 2.4 százalék­kal csökkent. 1949. és 1960. között a községek népesség­száma még 2,5 százalékos emelkedést mutatott. Előzetes adatok szerint Magyarország lakásállomá­nya 1970. január 1-én 3 157 000 volt, 400 000-rel — 15 száza­lékkal több —. mint tíz év­vel ezelőtt. 1930 óta a laká­sok számának növekedési üteme a legutóbbi évtizedben volt a leggyorsabb. Mivel a lakások számának növekedése meghaladta a né­pesség szaporodását, jelentő­sen javultak a lakásviszo­nyok: a 100 lakásra jutó né­pesség száma mintegy 10 szá­zalékkal csökkent az elmúlt tíz év alatt A lakások nagyságának, szobaszámának növekedése ugyancsak hozzáiárult a la­kásviszonyok javulásához. Becsült, adatok szerint 1960 és 1970 között a száz szobára jutó népesség száma mintegy 20 százalékkal csökkent. A szobák száma ielenleg meg- halarlia az 5 20OO00-et. ami 1 150 000-rel — 28 százalék­kal — több, mint tíz évűéi ezelőtt volt. A Központi Statisztikai Hi­vatal a néos’rárrd'^iás sii-eres lebonyolításában közreműkö­dött számlálóbiztosok áldoza­tos és lehr!ismeretes munká­jáért. a helvi összeírást >rá- nvító tanácsok tevékeovs-íeé- ért. valamint a lakosság irineértő és készséges együtt-1 működéséért ismételten kö­szönetét fejezi ki.

Next

/
Thumbnails
Contents