Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-18 / 41. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Szerda, 1970. február 18, «! 25 éves a szabad Magyarország JWItiSeumi kiállítás 23 éves a szabad Magyar- ország a címe annak a kiállí­tásnak, amelyet a Széprnűvé- tszeti Múzeum földszinti ter­meiben rendeztek felszaba­dulásunk jubileumára. Időrendben a háború évei­től napjainkig tárja elénk 23 év eseményéi, hazánk fejlő­dését. Néhány felvillanó kép­pel, dokumentummal az előz­ményekre emlékeztet a kiál­lítás — ezzel sziníkronban a fasizmus elleni harc eleve­nedik meg a kommunista és ■munkásmozgalmi, s a polgá­ri ellenállás tárgyai; nyomda­gép, sajtótermékek, újságok, röplapok, az MKP illegális találkozóhelyének berendezé­se. Aztán a háborút részlete­zi a kiállítás — nagyon szemléletesen — elektromos terepasztalon Európa térké­pén a második világháború főbb eseményei jelennek meg hangos kísérőszöveggel. Képek számolnak be a ha­zánk felszabadításáért vívott harcokról — antifasiszta pla- ■ kátokat, fegyvereket látunk. S itt állították ki a szovjet múzeumoktól kölcsön kapott tárgyakat — zászlókat, ki­tüntetéseket és Zamercev ve­zérőrnagy ruháját. Derűsebb képek következ­nek — az új népi demokrati­kus magyar államiság kibon­takozásáról: az Ideiglenes Nemzetgyűlés és Kormány megalakulásáról, a földosz­tásról, a Magyar Kommunis­ta Párt és más deniokratikus pártok működéséről. A második terem 1953-ig tárgyalja a történeti esemé­nyeket — „az. ország a népé — hazánk arculatának átala­kulása” a mottója. Az újjá­építést, 1045—47. politikai küzdelmeit, a proletárdikta­túra győzelmét, a két mun­káspárt egyesülését, az álla­mosításokat, a szocialista ál­lamrend kialakulását és a szocialista ipar megkezdését, a kulturális forradalmat idé­zik a fényképek, plakátok, grafikonok, tárgyi dokumen­tumok. Nagyméretű, átvilágí­tott diaképek, és korabeli filmhíradókból pergő jelene­tek teszik látványossá a be­mutatót. Képek, grafikonok, doku­mentumok változatos sorával mutatják be a konszolidáció kibontakoztatását az 1057-től fi2-ig terjedő időszak fő ese­ményeit. Makettek, modellek, termékek az ipar, a mezőgaz­daság, a közlekedés, a kül- és belkereskedelem fejlődé­séről beszélnek. Néhány per­ces színes poliplán-füm (egy­szerre három különböző ala­kú vászonra vetített képpel), és hazánk legszebb tájait áb­rázoló diafilmsk késztetik megállásra a látogatót. A Budapesti Történeti Mú­zeum rendezésében főváro­sunkról szól a következő te­rem. Látjuk a romos Buda­pestet, s az újjáépítés mozza­natait. Maketten a 25 év alatt épült városrészeket, nagy je­lentőségű Intézményeket, közlekedési csomópontokat. Megismerkedünk a rendezési és rekonstrukciós tervekkel. S mintha helikopterről néz­nénk Pest-Buda legszebb pa­norámáját — odaülhetünk egy kerek üveglap elé, s alattunk elvonul a Vár, a Duna, a Parlament, az Erzeé- bet-híd környéke. A jubileumi kiállítás két eddig romos termet is avat a Szépművészeti Múzeumban. Itt a szocialista kultúra és tudomány vívmányait tárják elénk. Az iskolarendszer, és az iskolán kívüli népművelés, könyvkiadás, sajtó, rádió, tv. film, színház, zeneművészet, képzőművészet fejlődésével ismerkedünk. Forgó színpad­képek, már nem élő nagy művészek hangja fülhallga­tón, szobrok, kisplasztikák, grafikák, népművészeti alko­tások hangulatossá teszik ezt a termet is. A modern ter­mészettudományok és techni­ka eredményei hazánkban —■ lehetne a címe a következő teremnek. Atomfizika, elekt­ronika, híradástechnika, gyógyszer-vegyészet működő készülékei, világhírű gyárt­mányaink láthatók benne. Ifjúságunk életévei foglal­kozik a legszínesebb! és leg­hangosabb terem. Itt.i az út­törővasút modellje, ifjúsági építőtáborok fotója, képek a zene és az öltözködés di­vatjának változásáról, sport, szórakozás, tanulás, termelő­munka — az élet minden mozzanata helyet kap. S végül „így élünk” a cí­me, az utolsó teremnek, amely mindennapi életünket ábrázolja. Milyen problémá­ink voltak, vannak, és mit várhatunk a jövőben — mindezt karikatúrában elbe­szélve. Az ünnepi kiállításon a legszebb magyar bélyegekből és 25 év könyveiből mutat­nak be néhánv vitrinre valót. A múzeum Reneszánsz ter­mében a kiállítás nyitva tar­tása alatt — februártól— májusig — iskolák, párt- és KISZ-szervezetek, munkahe­lyi kollektívák ünnepi ren­dezvényeket tarthatnak. K. M. Hallgatom, s tovább adom A közelmúltban adtunk hírt arról, hogy a Bor­sodi Szénbányák szak­szervezeti bizottsága érdekes előadássorozatot szervezett erre az ‘esztendőre. Havonta egy alkalommal neves, szak­mai előadók közreműködésé­vel művészeti, kulturális éle­tünk egy-egy területének problémáival ismerkednek meg a vállalathoz tartozó művelődési házak vezetői. Legutóbb a film és a tár­sadalom kapcsolatáról hang­zott el előadás. Ami igaz, az igaz. Ezek az előadások — ilyen formában — nem tart­hatnak számot a nagyközön­ség, a bányászterületek mű­velődési házait látogatók egyöntetű érdeklődésére. De nem is ez a célja a sorozat­nak. Más funkciót tölt be.. Ha a részvevők jól sáfárkod­nak az itt megszerzett isme­retanyaggal, akkor alapot biztosítanak ahhoz, hogy a művelődési házak különböző rendezvényein, klubfoglalko­zásain egyszerűsített és; konkrét formában dolgozzák fotóalbum a jubileumra: BORSOD HAZÁNK felszabadul ásó­nak 25. évfor­dulója tiszteletére a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottsága fotóalbumot adott ki Borsod címmel. A nagyalakú, gaz­dag fényképanyagot tartal­mazó albumot a Borsod me­gyei Nyomdaipari Vállalat készítette. Előszavát dr. La­dányi József, a megyei ta­nács vb-elnöke irta. „Lapozva az albumot, eszünkbe jut az építő embér, aki e mozgalmas képvilágot megteremtette. Az ő dicsé­retére készítettük ezt a kiad­ványt ..." — írja előszavá­ban. S valóban így van, Mert A megyaszói állami neve­lőintézetben ideálisnak mondható környezetben több .mint 180, 6—14 éves korú fiú nevelésén fáradozik 17 peda­gógus. A gyermekek és az őket nevelő, gondozó peda­gógusok és az intézet más alkalmazottai annál is in­kább megérdemlik, hogy hírt adjunk róluk, életükről, mert az itt folyó munka ne­hezebb és több a minden­naposnál, az átlagosnál. A több mint 180 fiú úgy került az intézetbe, hogy szüleik vagy nem tudták’ őket eltar­tani, vagy államunk tartot­ta szükségesnek, hogy ki­emelje eddigi, a társada­lomra mindenképpen káros környezetükből. A nevelés nem büntetési Az intézetről — és nem­csak erről, hanem a hason­lókról is — feltétlen el kell mondani, hogy nevelőintéze­tek és nem büntetők. Az itt lakó fiataloknak csak el­enyésző száma mondható olyannak, aki elkövetett va­lami bűntettet. Ebben az in­tézetben például alig akad kettő-három. Államunk rend­kívüli anyagi áldozattal vál­lalja az ilyen fiatalok felne­velését is, és az itt dolgozó pedagógusok tudják, hogy az az egyetlen cél. hogy va­lamennyi fiatalt telios értékű polgárként bocsássák az élet­be, amint azok a munkára érettekké váltak. Mint Balogh Bálint, az in­tézet igazgatóhelyettese tájé­koztatott bennünket, a fent említett célnak megfelelnek: ám a munka, a gyermekek megítélésénél feltétlen figye­lembe kell vermi, hogy a fiúk lényegében szülők nél­kül nevelkednek fel és már amikor az intézetbe , kerül­nek, hoznak magukkal érzel­meikben, felfogásukban bi­zonyos torzulást, furcsa ér­zéseket, fenntartásokat. Aki megszereti, nem szökik meg Jellemző például, hogy a fiúk legtöbbje az első na­pok után szökésre szánja el magát, de ha visszakerül — és általában ezek a kis sző« kevények mindig visszake­rülnek —, akkor megszereti az intézetet és szépen meg­marad. Igaz az, hogy egyen­ként valamennyi olyan, mint egy érzékeny műszer. Ügy is kell velük bánni. Fel­tűnő, hogy a gyermekekben már az értelem bontakozó korában megvan a kisebbsé­gi érzés, amelyet olykor daccal, vagy durvasággal próbálnak ellensúlyozni. Vi­szont a legtöbb pedagógus igaz ugyan, hogy nem mu­tatja be megyénk valameny- nyi olyan objektumát, amely a felszabadulás után épült, de teljességei nem is várha­tunk tőle. Mégis úgy érez­zük, miközben nézegetjük a képeket, hogy a megyét nem ismerőnek is helyes képet ad e tájról, embereiről, minden­napi életéről. Gazdag anyag ismerteti a megye nagy ipar­városainak: Özdnak, Tisza- szederkénynek és Kazinc­barcikának fejlődését, meg­elevenednek az új lakótele­pek. Láthatjuk az elmúlt időszakban épült új gyára­kat, s ízelítőt kapunk me­gyénk természeti szépségei­ről, művészeti életéről és gazdag népi kultúrájáról is. S közben ott látjuk az em­bereket is, akik tevékenyen részt vettek megyénk életé­nek gazdagodásában. — mintegy tíz eszten­KORÁBBAN évek óta itt dolgozik, letele­pedett. Ismeri a gyerekeket és ért is a nyelvükön. Az itt dolgozó nevelő munkájában a pedagógia magasabb szint­jét látja, mint általában, s az elért eredmények is nagyobb értelmet kapnak. Szerényen mondták el Megyaszón, hogy az intézet tanulóinak átlag tanulmányi eredménye nem haladja meg a hármast. De úgy hisszük, nincs miért szé­gyenkezniük. Hiszen egy ilyen intézetben nehéz az összehasonlítási alap. Fegyelem, megértés, otthonosság Egy a fontos: a megyaszói nevelőintézetben fegyelmet, tisztaságot, sok megértést, otthonosságot tapasztaltunk, ezért a kollektíva elégedett lehet. S ez nemcsak a mi véleményünk, hanem ennek adtak hangot az ott élő gye­rekek is. Csenged Ervin deje már — jelent meg al­bum megyénkről. Az új ki­advány — s ez nem udva­riasság — jobban sikerült, mint elődje. Nemcsak azért, mert a közelmúlt új létesít­ményeit is bemutatja, hanem azért is, mert szerkesztése is jobb. Fekete-fehér képeket tar­talmaz a fotóalbum, mely méltó „születési” körülmé­nyeihez, a negyedszázados jubileumhoz. Ezt még akkor is nyugodtan mondhatjuk, ha egyik-másik kép szebb is lehetett volna — talán. Há­romezer példányban készült a Borsod fotóalbum. Bizo- riyóra örömmel lapozgatják majd e megye lakosai, s mindazok, akik hozzájutnak. Cs. A. fel. Nemcsak a lehetőség adott a továbbvitelre, köte­lességük is az előadások hallgatóinak, hogy valami­lyen formában — különböző foglalkozásokon — átadják ezeket az ismereteket a nagyközönségnek. A legutóbbi előadás té­mája a film és a tár­sadalom, illetve a film és a történelem kapcsolata, megannyi lehetőséget kínál. Különösen most, amikor a negyedszázados jubileum tiszteletére több dokumenta­tív filmösszeállítás is ké­szül. De ezt a problémát fel­vethetik egy-egy játékfilm kapcsán is,, mert a jelén tük­röződése a művészetbe® mindig izgalmas probléma. I ^gy kell hát fogadni ezt •a kezdeményezést: se­gítségnyújtásnak, tá­mogatásnak. Akkor biztos, hogy nem tűnik majd feles­legesnek, időpazarlásnak az előadásokon való részvétel. De egy dolog fontos: nem elég meghallgatni az előadá­sokat, keresniük kell a to­vább adás módját is. Hiszen annyian, de annyian fordul­nak érdeklődéssel művészeti és kulturális életünk egy-egy területéhez. Csutorás Annamária MISKOLCI MÜVÉSZKLUII b wemM w. i s ma (Foto: Agatha Tibor) Hardy Józsefi Vad ász fegyver ékről vadászoknak A vadászat a valamikori úri passzióból tömegsporttá vált; tízezrek hódolnak e szenvedélynek. Az irigylésre, méltóan szép kiállítású, al­bum alakú kötet, mely a Mű­szaki Könyvkiadó gondozásá­ban jelent meg, létező igényt elégít ki: összefoglaló képet nyújt a vadászfegyverekről. A hét fejezet megismerteti az olvasót a lőfegyverek kiala­kulásával, az ismertebb fegy­verrendszerekkel, a golyós és sörétes vadászfegyverek kü­lönböző típusaival, a kar­M átmenetek probléniáiril A szülők, a gyerekek és a pedagógusok a megmondha­tói, hogy a diákoknak milyen nehézséget jelentenek az át­menetek az alsó tagozatból a felsőbe, vagy az általános is­kolából a középiskolába. A pedagógusok oktató-nevelő munkájában is problémát je­lent. Szükség van arra, hogy kölcsönösen segítsék egymás munkáját, összehangolják pe­dagógiai módszereiket. A szikszói gimnáziumban február 20-án, pénteken e témából rendeznek tapaszta­latcsere jellegű ankétot. A gimnázium tanárain kívül részt vesznek rajta a kör­nyék általános iskoláinak igazgatói is. A közös tanács­kozással azt szeretnék elérni, hogy a jövőben könnyebben illeszkedjenek be a tanulók a gimnázium életébe, kisebb legyen a „törés” tanulmányi előmenetelükben. AZ ÉSZAK MAGYARORSZÁGI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT, Miskolc, L, Zsigmondi au 2. szakmunkástanuló felvételt hirdet az alábbi szakmákban': vasszerkezeti lakatos. csőszerelő, elektrolakatos, építőipari gépész • ács-állványozó, kőműves, hidegburkoló, ' vasbetongyártó, épületasztalos, hegesztő. Jelentkezők a felvételi lapra írják rá vállalatunk címét! bantartás, a szállítás, a táro­lás, a belövés teendőivel. A szerző — aki a hazai va­dászfegyver-gyártás egyik- irányítója, a Fegyver- és Gázkészülékgyártó Vállalat főmérnökeként — szerencsé­sen ötvözte a szakmai, mű­szaki igényességet a stílus egyszerűségével, közérthető­ségével. Az átfogó kép meg­rajzolásán kívül sok hasznos gyakorlati tanácsot is ad a fegyverek kezeléséhez, táro­lásához A rengeteg ábrával, fényképpel, színes nyomattal illusztrált kötet — amely­nek angol és német nyelvű kiadása is sajtó alatt van — a szakma szűkebb körén túl is érdeklődésre tarthat szá­mot. <mj Kiállítás Sajóháhonyhan A sajőbábonyi Déryné Mű­velődési Ház rendezésében grafikai kiállítás nyílik feb­ruár 20-án délután a lakó­telepi ifjúsági klubban. Me- zey István, az isszák magyar- országi Vegyiművek dekorá­ciós osztályának munkatársa első ízben jelentkezik önálló kiállítással. A fiatal grafikus már jó néhányszor felhívta magára a figyelmet, s fejlő­désének. pályájának szép ál­lomásához érkezett. Jelentke- j zését bizonyára szívesen ve- ! szik majd Sajóbábony lakót [ is. Fiúk szülők nélkül Kis szökevények

Next

/
Thumbnails
Contents