Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-18 / 41. szám

WS Szerda, 1970. február TS. ÉSZAK-MAGYARORSZ AC Kevesebb a beteg Törzsgárda — ellenerőidből Egy örökké változó város Az edelényi járásban szá­mos intézkedés, sok munka segítette hatásosan az egész­ségügy fejlődését. Ma már a járásban 27 körzeti orvosi és 3 bányaüzemi orvosi állás­ban gyógyítanak. Ugyancsak a közelmúltban kezdődött meg Szendrőn, és Kurityán- ban a fogászati rendelés. Az egészségügy dolgozói nagy gondot fordítottak a megelőzésre. Tavaly például 1 GO-nál több egészségügyi előadást tartottak, ez több mint a duplája az előző évi­nek. Az előadások hallgatói­nak száma is a sokszorosára emelkedett. Az eredmények­hez tartozik: csökkent a cse­csemőhalandóság és a fertőző :i neg beteged esek száma. A Népi Ellenőrzési Bi­zottság munkájára Sátoralja­újhelyen is mindinkább szá­mítanak, felmérő, elemző, ja­vasló tevékenységüket itt is igénylik. A közelmúltban ta­nácsülés is foglalkozott mun­kájukkal. Megállapították: a bizottság tavaly is eleget tett a munkatervben előírt fel­adatoknak, erősítette a társa­dalmi tulajdon védelmét, lel­kiismeretesen, következete­sen munkálkodott minden feladatán. Tekintélyt szerzett magának, nagy figyelmet fordított a dolgozók panaszainak kivizsgálására, a közér- . dekü bejelentésekre, vizsgálta az árak alaku­lását, az áruellátást. Fontos feladatnak tartották iijfúsáfgi tábor Tapolcán Miskolc város 24 ezres KISZ-tagsága és mintegy 10 ezer úttörője, kisdobosa üdü­lési, táborozási és továbbkép­zési gondjait szünteti majd meg a Miskolc-Tapolcán fel­épülő ifjúsági tábor, amely­nek tervjavaslatát tegnap délelőtt terjesztette a Miskolc városi KISZ V. B. elé Németh Tibor első titkár. A mintegy 5 millió forin­tot érő beruházás — amely­nek munkálatai előrelátható­lag 5—6 év múlva fejeződnek be — végleges formájában 200 fő nyári és téli elhelyezé­sét biztosítja majd korszerű körülmények között, s ren­delkezik mindazokkal a léte­sítményekkel. amelyek a tá- borozólt elszállásolásához, ét­keztetéséhez, kulturális és sporttevékenységéhez szüksé­gesek. A városi KlSZ-bizott- ság felkérte a különböző szer­veket, intézményeket és vál­lalatokat, hogy lehetőségeik szerint nyújtsanak segítséget az ifjúsági tábor építkezésé­hez. Több vállalat, illetve in­tézmény máris kedvezően fo­gadta a kérést. Az erdőgazda­ság és a városi tanács közös összefogásának eredménye­képpen rendelkezésre áll a telek, s az épületek tervezé­sére, az építkezés gépesítésé­re, a villanyhálózat kiépítésé­re is több vállalat tett már felajánlást. A KISZ-alapszervezetek idei akcióprogramjában már helyet kaptak a tábor építé­sével kapcsolatos munkafel­ajánlások, s minden remény megvan arra, hogy 1970. jú­liusában a legszükségesebb kiszolgáló létesítményekkel ellátott, körülkerített telken a tábor megnyitja kapuit, s lakói egészen a nyár végéig folytatják a különböző sport­létesítmények építését. A KISZ-tábor tereprendezési és földmunkái azpnnal megkez­dődnek, amint azt az Időjárás engedi. Ezt kell szeretni... A meghívásnak örömmel tettünk eleget. Gondoltuk, a nötársadalom széles rétegeit érdekli: 1970 őszén és a téli hónapokban mi várható a ci- pő-„fronton”, szolgál-e majd újdonságokkal a cipőipar? Es persze, nem utolsósorban arra is kíváncsiak voltunk, hogyan alakulnak majd az új modellek, és az úgynevezett hagyományos cipők árai. Ne csigúzzuk sokáig hölgyolvasóink türelmét, ha­nem mondjuk meg, mindjárt az elején, hogy a vártnál ke- ' vesebb kellemes meglepetés­ben volt részünk, tegnap a Minőségi Cipőgyár és az Északmagyarországi Cipő­nagykereskedelmi Vállalat által Miskolcon megrendezett börzén. A hazai cipőgyártás profi­lírozott. Nincs konkurrencia, mindennek megvan a fő-fő felelőse... Ez a tény sok min­dent megmagyaráz. Elsősor­ban azt. hogy bizonyos fokig miért az iparon múlik, mi­lyen cipőket látunk viszoxit az üzletekben — holott egé­szen más modelleket is ki­szemelhettünk annak idején, mondjuk a televízió képer­nyőjén. .. És az sem vitás: amíg a női divatcipők zömét egyetlen gyár dobja piacra, az árak alakulása is csak ki­sebb mértékben múlik a ke­reskedelmi szerveken. örvendetes dolog, hogy a korábbi években dívó szoká­sokkal ellentétben, a gyár ma már nemcsak a nagykereske­delmi vállalatokkal tárgyal, hanem — amint az tegnap történt — bemutatja kollek­cióit, ajánlatait a fogyasztók­kal közvetlenül találkozó kis­kereskedelmi szektorok kép­viselőinek, a cipöboltok ve­zetőinek is. Elvégre, több szem többet lát, szélesebb körben való felmérések alapján jobban megközelítheti majd az igé­nyeket a kínálat. Csakhogy... A tegnap megtartott bemu­tatón a szebbnél-szebb for­májú, és bizony gyakran a szebbnél szebb árú cipők láttán nem rendelhették mindig azt és olyan meny- nyiségben a boltvezetők, ahogy szerették volna. Mind­untalan tudomásukra hozták ugyanis: „mi kis tételekben nem gyártunk, az nem a mi profilunk”, „ezt sajnos, csak borjú-boxból készíthetjük”, „nem akarjuk befolyásolni önökéi., de a Hevesben meg­tartott bemutatón nem ezt, hanem amazt a kollekciót rendelték” satöbbi, satöbbi. És még egy fura észrevétel­nek hadd adjunk hangot, most is a vásárlóközönség szemével nézve: a Minőségi Cipőgyár képviselője tegnap megjegyezte, miszerint kapa­citása bővült, várja a meg­rendeléseket, minden meny- nyiségben. Hogy lehet mégi: az, hogy folyamatosan bar. de csak november 30-i határ­idővel vállalják az idei őszi- téli cipők szállítását a nagy­kereskedelemnek? Hiszen mi­re az utolsó tételek a boltok­ba jutnak, december lesz. A téli modelleket pedig jóval hamarább keresi ugyebár, a kedves vevő. . Ha egyáltalán őt megkér-1 dezik. mert a megrendelések, előtti bemutatóra az egysze- j rű vásárlót — mondjuk a nőtanács képviselőjét — nem hívták meg. Talán elfért vol­na ott az asztal mellett... Gy. KU azt is, hogy a különböző vizsgálatok eredményeit mi­nél szélesebb nyilvánosság előtt ismertessék. Szakmai képzésük fokozá­sán is munkálkodtak. Okta­tásokat, továbbképzést szer­veztek. Ugyancsak az ellenőrzési munka színvonalának fokozására kialakították a népi el­lenőri törzsgárdát. E gárda segítségével már a vizsgálatok előkészítésére is nagyobb gondot fordítottak, megfelelő szakembereket vá­logattak ki, szakcsoportokat alakítottak. Tegnap történt, meg ele­ven az emlék: a Sajó völgyé­ben a feltöretlen, szikár par­lagon egyszerre csak kigyul­ladtak a fények az arrafelé addig sohasem látott, sokab­lakos házakban. Az élettel egyszerre léleg­zik, együtt lüktet, érzékenyen reagál minden impulzusra a mi városunk, Kazincbarcika. Ahogy növekszik és izmo­sodik a magyar vegyipar egyik jelentős üzeme, úgy követi a fejlődésben a város — az üzemóriás dolgozóinak lakóhelye, közvetlen Környe­zete, szűkebb hazája. Az idegen ember, aki csak ritkán bukkan fel' a város falai között, mostanában el­téved. Néhány hónap, s új városrészek születnek, meg­változik a korábbi kép. az összhatás. Sok-sok millió fo­rintot kap minden esztendő­ben a város, hogy új lakáso­kat, iskolákat, a lakosság el­látására hivatott üzletháza- kat és más épületeket emel­hessen. Ez a megkülönböz­Nyitás előtt az Expo ’70 Japán az Expo lázában ég. Már hónapok óta készülnek a keleti kontinens első világ- kiállítására. Oszakától 10 mérföldnyire jelölték ki az Expo — 30 városljgetnyi — 3 millió négyzetméteres te­rületét, hegyektől övezett, festői környezetű völgyben. Nyolcvan ország, provin­cia és város, több világszer­vezet jelentette be részvéte­lét önálló kiállítási csarnok­kal. A pavilonok mind a jö­vő építészeti stílusát idézik. Az Expo központi pavilonja az emberiség fejlődését szim­bolizálja. Három szinten, a föld alatt a múltat, a felszí­nen a jelent és az emeleten a jövőt idézi. A technika szédületes fejlődésével, a kultúra változásával ismer­kedhet itt a látogató. E pa­vilonban és a hozzá csatla­kozó hatalmas fedett téren bonyolódnak le az Expo ese­ményei, nemzeti napok, fesz­tiválok, a különböző verse­nyek, a világszépe-választás. (Csak ez a tér, amely a vi­lág legnagyobb — 100 méter széles, 300 méter hosszú — fedett tere, 10 ezer embert fogad be.) Március 15-től szeptember 13-ig havonta változó téma­körben rendezik az Expo programjait. Március — itt az Expo ’70. A gálaceremó­nia március 14-én kezdődik — 10 ezer hagyományos öl­tözetű japán táncos, zenész és énekes felvonulásával. 15- én a 80 nemzet egyenruhás rendőrei vesznek részt a pa­rádén. Április — a világ- virág fesztivál hónapja. A műsorokban olyan táncok szerepelnek, amelyeknek té­mája a virág. Májusban a gyerekek álomvilága címet kapta a program. 5 ezer zászlót vonnak fel a Feszti­vál téren, autós akadályver­sennyel, akrobata mutatvá­nyokkal, delííncirkusszal szórakoztatják a gyermeke­ket. Június a fény- és a hang­fantázia jegyében telik el. Tragikus görög drámák és különböző irányzatú iskolák japán táncai elevenednek meg' a mesterséges tavon úszó színpadon. Júniusban választják meg a világszépét is. Július — piacok a vilá­gon: az eladási formákat mu­tatják be — a bazárutcáktól, a marketingig, az önkiszol­gáló formáig. Augusztusban tartják a nyári fesztivált, amelyen népi-nemzeti tán­cokkal, zenével szerepelnek a részvevő országok. Szep­tember — Viszontlátásra, Expo! — a záró parádé hó­napja. A vendéglátók 50 millió lá­togatót várnak, köztük 1 mil­lió külföldit Az épülő világkiállítás. Előtérben a kolumbiai és a tanzániai pavilon, középen az Expo- torony. Csúcsforgalom a csibckcltcto állomásokon Pekingi kacsák Oiasziiszkán A baromfikeltetés valaha kimondottan tavaszi tevé­kenység volt, és általában márciusban kezdődött ami­kor kotlani kezdtek a tyú­kok. És egy jó kotlós átlago­san 21 tojást keltett ki egy üléssel, de csak ha jó kotlós volt, és a tojások is megfe­leltek minden követelmény­nek. Ma már ritkaság az ilyen baromfikeltetés.' Megszűntek az ósdi, kisüzemi módszerek. A keltetőállomások tízezrével ontják a csibét megyénkben is. A három központi keltető­állomáson összesen 60 kor­szerű keltetögép működik. A keltetési idő gépekkel is 21 nap, mert a biológiai fejlő­dés folyamatát nem lehet és nem is szabad lerövidíteni. A keltetést viszont be lehet t,ütemezni”, sőt, ma már egész évben működnek a gé­pek. folyamatosan keltetik a csibéket. Az igazi, nagy szezon, a csúcsforgalom mégis most, februárban van. Megyénk há­rom csibekeltető állomásáról — Putnokról, Szikszóról és Olaszliszkáról — most átla­gosan százezer naposcsibe in­dul el hetente a különböző tenyésztő gazdaságokija, első­sorban a termelőszövetkeze­tekbe. Sok naposcsibét adnak el a háztáji gazdaságok és a háztáji tenyésztők (ipari munkások) részére is. A megye három központi baromfikeltető állomásán eb­ben az évben összesen 3 600 000 csibét keltetnek ki és adnak el egynapos kor­ban. Legnagyobb az olasz- liszkai üzem, ahol 30 keltető­gép működik. Itt 300 000 ka­csát is keltetnek. Ezeket a Bodrog-parti tenyésztő tele­pen nevelik fel. A régen is jól ismert és tenyésztett, jó fajta pekingi kacsát tenyész­ik az olaszliszkai telepen. A három központi keltető- izem nem a teljes kapaci­tás. Borsod megyében már több baromfitenyésztő gazda­ságnak van saját keltető üze­me. A putnoki, a szikszói és az olaszliszkai keltetőállomá- sok részére a tenyésztojást termelőszövetkezetek terme­lik. Szerződésileg biztosított, magas árat kapnak érte. teteit gondoskodás a fiatal városról — szükségszerű. Ipara egyre vonzza az em­bereket. de lélekszama a szü­letésekkel is növekszik. Jóleső érzés látni, hogy a házsorok, épületóriások falai gyakran néznek aprócska zöld foltokra, néhány szál virágra, az ott pihenő embe­rekre. Igazi városhoz méltó, üde látvány, amint a szigo­rúan pontos, csupa acélváz és csillámló üveggel borított be­tonkolosszusok egyszerre csak megszakadnak, mert lábuk: tövében éppen egy szobor tárulkozik a fény felé... A Kazincbarcikán ma élő emberek sokfelől származtak el erre a tájra. Mikor meg­alapították a várost, és emel­ni kezdték falait, szinte se ország minden vidékéről ver­buválódtak. Sokan leteleped­tek itt. s ma már magukénak érzik Barcikát. És lassan fej­nő egy korosztály, amelynek tagjai már az új városban látták meg először a napvi­lágot. Szeretik, féltik lakói. Nyug­ta -ok, ha nem az eredet; elképzelés szerint valósul meg valami, érvelnek, vitáz­nál:, ha szükségét látják. Az egészséges lokálpatriotizmus ismérve az is, hogy talán sohasem elégedettek azzal, ami van; mindig többet és szebbet akarnak — és azon­nal. Egészséges ösztöne az em­bernek: a bántó hibákat, a hanyag munkát azonnal ész- • reveszi, és szóvá teszi. Ám, a türelmetlenség és az inter- pellálás csal: akkor jogos és megalapozott igazán, ha tesz is valamit a városért az em­ber. Barcikán mostanában nem­csak szóbeszéd tárgya, hanem nyílt fórumokon is elhangzik, hogy késik néhány épület átadása, hogy az új lakások­ban púposodig a parketta, és hogy igazán jól bevásárolni csak a főútvonalon levő üz­letekben lehet. Bosszankodik a város lakója továbbá azért ha hónapokon át hiába keres: az áruházban a kalocsnit és még jó néhány prózai dol­got; és akkor is morog, ht tömötten megy el orra előtt az autóbusz. * Ami nagyon jó es üdvöz­lendő; nemcsak elhangzanak az ifjú városban ezek a> észrevételek. Nyomukban azon fáradoznál: az illetéke­sek, hogy minél előbb meg­oldást leljenek. De dolgoznak a lakosok is a" városért Ésszel, szívvel és két kéz­zel munkálkodnak, hogy ar a város vibráló, örökké vál­tozó, mindig valami újat fel­mutató legyen. A sok-sok ön- - zeílen társadalmi cselekedet ismeretében nyugodtan mondhatjuk: érvelhetnek, vi­tázhatnak, bírálhatnak az ott élő emberek. Megvan rá a biztos fede­zet. Gyárfás Katalin Új bútorüzlet A Borsodi Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat tervei között szerepel többek között Sátoraljaújhelyen egy bútor­üzlet megnyitása. Erre a cél­ra a Dózsa György utca 13, szám alatti épületet alakíta­nák át Ha a terv' sikerül, úgy az új bútorüzlet a szépen fejlődő Sátoraljaújhelynek egyik, s közeljövőben megnyíló lót«. Sítménye lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents