Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Csütörtök, 1970. lanuär 1, ESZAK-MAGYARORSZÄG 7 n CM Bogdán st?S vallotta, hogy szilveszterkor születni kész kárhozat, s ha a szülők még >zt a bűnt is elkövetik, hogy ezt névnek is adják az ártatlan porontynak, az már igazán szívbéli fájdalom. Mert amit az öreg a hatvanöt év alatt emiatt kiállt, az egy őskori elefánt idegeinek is sok. Annyiszor járt pórul, hogy az már nem igaz. Mi minden bukott meg életében ezen a napon. Házassága, olykor csorbát szenvedett az egyébként egész éven át makulátlan becsület. Ki tudott ellentátlni az invi- tálóknak. s nem fogyasztani mértéktelen italt. Hányszor a nevezetes kettős napon voltak szégyenbe fulladt másnapok, hányszor vesztek el vadonatúj kalapok, sőt, uram bocsá’, egysZer a nad- rág is. Ezért határozott úgy már az év elején, bogy az idén nagyon fog vigyázni. Nem iszik sokat, az istennek se... Akkor nem lehet baj. A sok tr'"'csináló, gúnyolódó, jó barát is inehet a fenébe, és ha törik, ba szakad, ezen a napon megéri Mári néni kezét. Még azt is elhatározta, hogy az esküvőre UJ csizmát vesz. Ez a nap lesz a forduló az életében, mert húsz évvel ezelőtt is ezen a napon bukott meg a házasság. A nadrág ugyanis, akkor veszett el. Az egész falu egy ■ évig azon röhögött Nem csoda hát, hogy nagy csúfságra kosarat kapott. A tsz-ben állatgondozó volt az öreg. Ahogy tervezte, végzett az állatokkal már kora délután. Kokilátott, hogy puccba vágy magát, régi csizmáját, amelyhez nagy bütykei miatt úgy ragaszkodott, igazi blrkahájjal kente ki. Jó boksszal Keverte a hájat, s így * .Ciizma szép fényes lett. Az ünneplő már ott lógott a fo£astn. A nadrág éles volt. Rajfa aludt az éjjel. A kultúrháí* ahol a tsz-szilvesztért közös vacsorával szervezték, a6™ volt messze Az öreg már távolról érezte a jó pörk8'tSZagot. Birkát vágtak, hármat is- Az öreg végiggondolta a Septets sok hagyma, nem naRVon lepirítva, jó sok papril|Ca- Mikor jól megdinsztelóá°tt. rá egy sor hús, s míg a bogrács teli nincs, ezt megisib.-tdni, s miközben fő, a tetei000 jó vörösbort. A nyála csörgött aí .ívének, mert a bergepöft011 a kedvence volt. Valamikor ő is sokat főzött. A né? ^ár együtt volt Megkeresi6 legjobb komáját, az őrei ,a" lász Lajost, aki egy?>kent éjjeliőr volt. Mellé iett. A koma most is 'jnszo'- tu a borivást. de az kitartott> csak a nyelvét érintette*1 nedűbe. „Jó bor, — [flíindta hangosan — de én (i13313 :iem iszom komám! Az or,eß Halász nem értette ko1”;’-'.3 viselkedését és azt sem sej" cette mire készül. Ö riefl’ za-' vartatta magát, megivotl •). jelenjében két litert. ^,re megkezdődött a vad0™’ már szépecskén bes#0“' Nem volt persze egyedi!’* a tsz kanásza is jól a p»húr fenekére nézett. Szilvesíer" kor nem feltűnő. Va7aki ki“$tóa gőzben. Ez lett a bajna5 a forrást*. Ki gondolta, hoff. 3 jó pörköltszagra már az i-y~ előtt várakoztak a falul0’’ kutyák, kicsik, nagvok. konyak, vastagok egy. elPz Calka. A rafinált álláok mintha összebeszéltek vona egyenként osontak az asz3" lók alá. Pillanatok alatt akkora ropogás, hogy so!án azt hhték elszabadult a fi" lág. És éppen e napon 1dz vége. Szilveszter bátyánk '? már az eleien észre vett \9" lami gyanúsat, egv fél\b' farkas, a fene 0 gusztusig b'”karsont helyett a boksszá kevert hájnak «**•"•*f neb Nem is lett volna semmi baj, hanem ez az öreg bütykébe is beleharapott. Erre már nagyot rúgott Szilveszter, ezt ő sem bírta. Fújt a bütyke, mely barátok között is akkora volt, hogy rá lehetett volna akasztani egy kalapot. A bokszos hájra több kutya is gusztust kapott, és segített a fél vérnek, öten tépték az öreget, aki szegény nem tudta mit csináljon. Az egyik csizmának már csak a fele volt. Néhányan bánatukban, kancsóból itták a bort, és kurjongtak. Valaki elkiáltotta, hogy éjfél van. Pedig csak tíz óra volt. Erre egy vállalkozó eloltotta a villanyt. Szabad a csók! Hallatszott a nagy lármában a kiáltás. A kutyák ugattak a sötétben. Sok asszony meg sikított. Az öreg semmit sem látva birkózott a kutyákkal. Nem hagyták ott, pedig az egyik csizmáját már odaadta nekik. Most azzal győzködött, hogy a másikat is lehúzza, így szabaduljon a szemtelen ebektől. A tsz kanásza annyira berúgott, hogy az egyik borjúnagyságú szelindeknek szerelmes szavakat kezdett suttogni. Nagyon meg volt illetőd ve, hogy a csók viszonzása helyett az eb az orrába harapott! Megverlek szemtelen, ha ilyen durva vagy! — mondta a kanász és vadul arrébb lökte az állatot. Halász koma is kitett magáért. Egy üres pörköltes bográcsban elénekelte azt a műdalt, hogy „Mátészalka gyászba van.” Többen majd, hogy megszakadtak a nevetéstől, s ebből kifólyólag nem lehet tudni, hogy bor fogyott-e több, vagy a nevetéstől fakadt könnyek mennyisége. Szilveszter bátyó végre a kutyáknak adhatta a másik csizmáját is. így megszabadult. Szomorúan gondolt rá, hogy a „leánykérés” ma sem sikerült. Pedig, hogy vigyázott Nem ivott enni is csak módjával evett. Ellentállt minden unszolásnak. És tessék, most meg a kutyák miatt lett a galiba. Szidta magát, miért nem vette meg már mostanra azt az átkozott új csizmát. Az öreg mezítláb állt a sötétben kiegyenesedve, s úgy ahogy az elején elhatározta, teljesen józanul. De mit ér a józanság, ha a szégyenfolt megint megesett! Valaki felgyújtotta a villanyt. S a kegyetlen sors Mári nénit is kivezényelte a konyhából a terem közepére. Látnia kellett szegény öreg Szilveszter újabb szégyenét. Szembe néztek egymással és a falu nevetett. Az öreg végignézett a tömegen, s látta a bortól gőzös fejeket a sok szélesre húzott szájat. Nézte Márit, aki állta a tekintetét, sőt rá is nézett biztatóan. — Ej, a kutyafáját! — mondta az öreg hirtelen, s jó hangosan: Látod Márikám így lesz ez már mindig, ha az ember szilveszterkor születik, meg annak is nevezik. Látod megint egy szégyen. Nem gondolod, ha hozzám jönnél, talán ez elmarad! Mindenki az öregre figyelt. — Még egy kicsit csönd legyen! — kiáltotta Bogdán Szilveszter. — Még azt meg akarom mondani, hogy régen elhatároztam, az idén ha a fenefenét eszik is. ettől a mulatságtól megfosztalak benneteket. Látjátok megint nem sikerült Megint jól mulattatok. Mulassatok továbbra is jól. Én is azt akarok. Szilveszter van, holnap új év kezdődik. Űj élet, ugye Márikám? — Ügy ám Szilveszter! Kiáltott vissza Mári néni, a többiek meg tapsoltak. — Gyere már ide közelebb. Hadd öleljelek meg Hogy én piilyen bolond voltam; ilyen embert hagytam, ilyen sokáig várakozni. — Tsz-Iagzi lesz. komák — kiáltotta az öreg Halász, még mindig a bográcsból. Úgy igaz, Szilveszter utolsó ilyen szilvesztere. Volt azért mindig min nevetni, mert az emberek, mindig el-elmesélték, hogy is volt, amikor.. „ Cscngeri Ervin Azt hinné az ember, hogy az Állami Pénzverőben pénzt vernek. Természetesen gyártanak pénzt is. de sokkal inkább nemesfém munkákat, arany és ezüst ékszereket, csipogó ékköves dísztárgyakat. Zenélő órák. díszdobozok, kelyhek. lovas kocsik, ékszerdobozok. kosarak, hajók, kancsók — ezüstből aranyozva, drágakövekkel kirakva. Használati tárgyak — cigarettatartók. teljes sakk-készlet — zománcozott lappal, figurákkal. Egy sereg, különböző vallási szertartásokhoz szükséges edény, kegyszer, karkötők. gyűrűk, láncok, nvak- ékek. melltűk — különlegesen cizellálva, díszítve. Szén a zománcozott árvácska bross és érdekes a kesztvűgvűrű, amely egv mozdulattal karkötővé alakítható. Sokat exnortálnak belőle Nvueat-Eurónába. a skandináv államokba, az NSZK-ba. Kuwaiti megrendelésre dísz°s markolaté arany kardot, e"” bo'tnnd gyárnak 3300 ezüst kosárkát. — A nénz egy része is exportcikk — vesz elő egv dobozt Gazdig Tibor, az ex- portosztálv vezetőie. — Pénz exoortra? — Igen. Különleges ezüst aranv forgalmi pénzeket exportálunk k’">’földi numizma- tit-usok részére. De ugvanilyen keresett cikke a pénzverőnek a sokféle művészi plakett, jelvénv, érme. Itt csinálták a sport- és mozgalmi jelvényeket, az érdemérmeket, a törzssárda- jelvénveket. Már készülnek a felszabadulás évfordulóiára — bizonyára sok jelvényre lesz szükség. Az aranyművesek hosszú asztalnál ülnek A gyűrű, a karkötő nem csillogó, nem is szép, amíg formázzák, lemezből hajlítják, forrasztják. Csak a művelet végén kanja vissza fényét. Azelőtt mindent kézzel csináltak, most műanyagból formázzák, gu- miágvba öntik, például a gyűrű kőfoglalatát, a fülbevalóalkatrészeket. Gyorsabb, egyszerűbb így. Azért maradt bőven kézi munka is. A drágakövekkel díszített lovas kocsinak csak a raizát kan iák meg az aranyművesek (alig merem ígv írni, inkább kívánkoznék ide a művész megjelölési. A kő formáiéhoz szabadon formálták s. kompozíciót. Csak nagyjáBIGÁMIA, BORRAL S züret havának egyik megejtően tiszta kék ‘ éggel büszkélkedő napján a falucska két egymásért lobogó szívű fiatalja kellő díszkísérettel a község irányító testületének székházához vonult. Nem bírták kivárni, nemhogy a farsang mindenféle bohóságokkal bővelkedő, így házasságkötésre is leginkább alkalmas, szán- kócsengős idejét, hanem a direkttermő szőlőtőkékről származó hegyiévé korai kiforrását sem. Szerelmes szívük törvényes beteljesülést óhajtó páros dobbanásának ütemére beléptek tehát a mindenképpen szükséges beírások és pecsétek megszerzése céljából a tanácsháza kapuján. Ezen aktushoz megkívántnak két olyan személy, akik majd — ha netán évek múltán szó kerülne az akkor már egymás haját ráncigáló, s a berendezési tárgyakat jobbik esetben a földhöz, rosszab- bik esetben egymás konok kononyáiához csapdosó házastársakról —. meggyőződéssel elmondhatják, müven mélységes boldogságfény- cikázásokat tapasztaltak a frigy napján a két. delikvens szemében. F^vik hősiek az a s^omsyArl községiből, illetőségű férfiú tanú. aki hozzá hűségesen ragaszkodó nmével egyetemben volt hivatalos a jeles eseményre; a másik pedig — a házasságok a tanácsházán köttetnek jegyében — a testén átlósan átvetett háromszínű szalaggal ékes közéleti mindenes, a tanácstitkár. A harmadik kilétét, hívebben szólva mibenlétét egyelőre borítsa titokzatos- síig. Ha meggondoljuk, hogy egy ilyen erősen mérsékelt nagyságú településen szinte mindenki a másik közeli-távoli rokona, vagy legalábbis komája, úgy nem találunk abban semmi elcsodálkozni valót, hogy a hivatása, s a szó szoros értelmében a helyzet magaslatán, tudniillik az iskolából kölcsönkért dobogón álló illetékes személy sem volt már a násznép érkezésekor olyan állapotban, amelyre egv alkoholszondát alkalmazó közlekedési rendőr azt mondhatta volna, hogy; hiába tagadig, magában már van egy féldeci. A nagyszámú gyülekezet betódult a nem temn- lomoótló szerepre alkotott, meglehetősen szűk helyiségbe, amiatt ott néMnv nerc alatt nehezen elvise1v,Q*ő meleg támadt. Ha az alkobolpárák a pioafüsthöz hasaoiatosao láthatóvá lettek volna, vágni lehetett volna a bor- ős a oánőmpery oVv°tIrHrtffo vMnn a m'sze—'et? Nyílt láng használata tilos! A fenti hátramozdító körülmények ellenére is ment minden, mint a karikacsapás. Egyedül tanúnak állt hősünk vitathatatlanul értelemdús élete párjának tűnt fel, hogy a titkár fölöttébb soká piszmog férjemuram személyi igazolványával. Elhangozván a kölcsönös hűségnyilatkozatok. a verejtékező gyülekezet megbolydult, s egész embert kívánó tevékenységét végző eskető barátunk elméje akként billent, hogy ez esetben, mivel mindenki tűkön til, nemkülönben neki is sürgős elintéznivalókat sugall a pártoló anyatermészet, rövidre fogja üdvözlő szavait, s hosz- szú, rögös útra bocsátó intelmeit Tekintsünk most el a vacsora, s az utána hajnalig zajló testi és lelki lazító gyakoritok taglalásától. A korai vonat egyik utánozhatatlan aromákat lebegtető kupééiban hazafelé igyekszik férjestül a tanú éite nária. akiről már volt alkalmam meg- jeevp-mi. ho<rv tneadhahd'o- nut értelemdús asszonv. Miután megelÄC,"d°tt°n felbecsülte az alónd-siyKa knnott Inez’s maradtok szívderítő Rrj■pvöVIt n VOr>n+ {ifnmiirg fúvó f ekképp szólván: Jóska te, bői hasonlítanak egymáshoz. Mindegyik egyéni, mindegyikhez ad valamit önmagából készítője is. Egyéni kompozíciók, az anyag szabta formák, a drágakövek adottságát felhasználó alkotások. Az Állami Pénzverőnek önálló iparmű vész-tervezőgárdája van. Egy-egy külföldi partner nem is a kész kollekcióból rendel, hanem töb- bé-kevésbé közli elképzeléseit, körülírja, milyen formálalat területén korszerű és igen jól felszerelt tanműhelyt lélesítettek, A vállalat szakemberei mint szakoktatók vesznek részt a tanulóképzésben. Az ezíistmúvesek és ötvösök közt sok a fiatal fiú és lány. Itt tanultak, itt nevelkedtek. Egyikük — fiatal lány — egyéves szakmai gyakorlattal — éppen kelyhet díszít. A mintát ugyan rárajzolták az oldalára, de teljesen szabad kézzel alakítja, nemesfémből, ra gondol-t — a részleteket, a megoldást a tervezőkre, kivitelezőkre bízza Modern és hagyományos ékszerben egyaránt világszínvonalon állót produkálnak. S mióta a Pénzverő ezüst ötvös termékeivel elnyerte a brüsszeli világkiállítás aranyérmét, azóta hírük is kelt a magyar nemesfém-termékeknek a világon. 1950 óta a Pénzverőben centralizálódott Magyarországon a nemesfém-szak. Itt képezik az arany-, ezüstműves és ötvöslanulókat. A váldomborítja a díszítést. Fiatalember sík lanból kalapálja az ötvösség történetét ábrázoló lapokat. Négv kép — vagy 200 órai munka. Egészen kicsi a bizsumü- hel.vi Pedig itt tömegcikkek készülnek — olcsó karkötők, gvűrűk, kézelőgombok, cipőcsatok, díszgombok. Kánrázom a sok nemesfémtől. drágakőtől, finoman cizellált ékszertől. Jó, hogy nem kell választanom közülük. Ez, lenne a legnehezebb Kádár Márt» hallod, ébredj mán, én ugyan nem viszlek haza a hátamon! Jóska a megismételt bökdö- sések jótékony hatására végre felserken. Lekászálódnak a vonatról, s a pacsirtaszavú reggel friss leheletétől új erőre kapva kocognak befelé a falujukba vezető úton. Az asszony most hirtelen mozdulattal férje kezébe nyomja a jóízű maradékokkal telt batyut. Már tegnap óta fellegezi kedve egét egy sötét balsejtelem. Ha addig él is, ennek a végére jár. — Te, az esküvőn a tanúnak is be szoktak írni a személyi igazolványába? — szegezi emberének a kérdést. József, ieen álmos lévén, elereszti füle mellett a méltatlan locsogást, de az asszony csak tovább okvetetlenkedik. Csak úgy. menet közben benyúl az ember botső zsebébe, s kiemeli — a fizetések kiemelésekor már iól h°idegzett, sima mozdulattal _ i gazolványát. Kinyitván le nem frbntó mecőkönvö-SAccel tanasztaba. bow a t*születőt parancsoló okirat anv-n- könwi részének taoó<;ó#Ta S7"nnt n°gvven fotó dő. mind ez idricr a réldás ccnlóóaog ncc-r„s krltó„b,?r,n!t; feliessóectoi ír,••merítő .Tó-cilát toon an hivatalosan öcezood- ták komáink huszonöt évos, házassága érett, lómva’ő aróiával. M-g ló. hovv az előbb moocynbadult ferbóföl. mórt most minden b’znnuvai e’obott“ volna. az otthon Ifio-ic fínnmeócrnVrg várakozó gyerekek nagy bánatára. Nincs tudomásom róla hogy a hivatalosan rög.itetv második frigy felülmúlhatatlan édességű első jogával élt-i egyetlen törvényes keretek között azzá lett bigámistánk. Az viszont tény, hogy József nem kis fennhéjazással mutogatta — mintegy öt hétig — munkatársainak személyi igazolványát, mely mindnyájukat pajkos és pajzán gon- dolatokra ingerelte. Sőt, felesége előtt is többször tett olyan, eléggé el nem ítélhető kijelentést — ha netán nem ízlett neki a vacsora, vagy a;: asszony nem volt hajlandó kisubickolni az esős ősz sarában meapoesékolódott cipőjét —, hogy várj csak, ha nem viselkedsz kedvem szerint. igencsak meggondolom, ne hurcolkodjak-e át az új asszonyhoz ... Hanem hát karácsonyra újra kicserélték az erre illetékes, tel’esen iózan tisztségviselők a samáiatos beiegvzást tartalmazó okiratot. ezáltal vég'-énn lehetetlenné téve ideiglenesen higá- mistává süllyedt esküvői tanúnk lelkének incselkedő kisördögeit. Í me, angyali türelmű olvasóm: ígv vált igenigen ritka bieámista eseteink eevikánek kétségtelenül fő okozó’ává a iátszi kedvű, bőségcson. s időnek előfte hömintett alkohol. Remélem. na^v rnecmvnóvással veszed a rút ítél okozta nem csricóiv faif„„duiás minden törvénvtisztclő polgár szárendeződését Takács Lajos 1 ifi § ''jÜ t Cím j y 1 j » I jk J’ S 18 % * Kiicsgyár a Pénzverien
