Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-09 / 7. szám
£SZAK-MAGYARORSZAG 2 Péntek, 1970. január 9. fFolylaxás az J. oldatról) európai frontokon a Szovjetunió felszabadító hadműveleteivel, a szocialista társadalom építésének lehetőségeivel a kelet-európai népek számára új korszak köszöntött be. Az Európa peremén élő régi, elmaradott országok helyén új országok fejlődnek. Egész eddigi történetük leggyorsabb fejlődését élik át. A Szovjetunióval és egymással való szoros szövetség a széles körű gazdasági együttműködés teremti meg ezeknek az országoknak a számára a fejlődés kedvező, nemzetközi feltételeit. A szovjet—magyar együttműködés a nemzetközi élet terén, a nemzetközi viszonyok javítására irányúi. Mostani moszkvai megbeszéléseink is ezt a célt szolgálták. Péter János nyilatkozata végén' a Szovjetunióban tett látogatásának eredményeivel foglalkozott. A tárgyalások és beszélgetések során a fő törekvés arra irányult, hogy a kétoldalú kapcsolatok további tervszerű és célszerű szélesítése mellett mit tehetünk együtt a nemzetközi veszélyek csökkentése, s a béke és biztonság erősítése érdekében. Nagyra értékelem azt a körültekintő és felelősségteljes eljárást, amellyel a Szovjetunió kormánya a mai nagyon bonyolult világhelyzetben a különböző módon súlyos veszélyekkel terhes kérdéseket kezeli. Józef Cyrankiewicz meghívására csütörtökön reggel baráti látogatásra Varsóba érkezett Oldrich Cernik csehszlovák miniszterelnök. A csehszlovák vendéget és kíséretét a pályaudvaron Józef Cyrankiewicz-csel az élen a lengyel párt- és állami élet vezető személyiségei fogad ták. Cernik miniszterelnök háromnapos lengyelországi látogatása során átfogó tárgyalásokra kerül sor a két ország együttműködésének fejlesztéséről és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Megalakult a szakmai bizottság A labdarúgó szakmai bi- .zottság csütörtökön délelőtt megtartotta alakuló ülését. A felkért bizottsági tagok ■— Bukovi Márton mestered- s6 kivételével — elfogadták a megbízatást és az első megbeszélésen mindjárt feladatot is vállaltak a különböző munkapontok kidolgozásában. A. szakmai bizottság tagjai. Zalka András, a Test- nevelési Főiskola igazgató- helyettese, H offer József, az MTI sportrovatának vezetője, . Pál fai János szakfelügyelő, Édes László, az MTS 'OT munkatársa, Bárót! I ajos, az Ű. Dózsa mesteredzője, Pusztai László, az MTS Heves megyei Tanácsának elnöke, Barts Oszkár, a Dunaújvárosi Kohász elnöke, Szepesi György, a Magyar Rádió főmunkatársa, Palícskó Tibor, as MTK szakoktatója, Munich István pszichológus, Lázár Lajos, a Csepel SC elnöke, Mészáros József, a Rába ETO mesteredzője, dr. Árky Nándor, a Vasas orvosa, Németh Gyula edző. a Népsport rovatvezető-helyettese, Iklódi József, az Ű. Dózsa labdarúgó-szakosztálya vezetőségének tagja és Géléi József edző, a Tatabánya volt sokszoros válogatott játékosa * A Ferencváros elnöksége megtárgyalta Szűcs Lajos labdarúgó kérelmét. Mint ismeretes, Szűcs a Bp. Honvéd ba kérte átigazolását. Az elnökség úgy határozott, hogy a válogatott sportolót nem adja ki. Tisztázódott Gyarmati Andrea átigazolási ügye, a kitűnő fiatal úszót a BV3C kiadta az FTC-nek. Képünk a repülőtéri fogadtatáson készült, Cemiket .Tózef Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök fogadta. Véget éri a népfronttitkárok tanácskozása Kádár János eivtárs beszéde fjeiben Kádár János elvtársnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának nagy érdeklődéssel kísért országgyűlési képviselői beszámolóját — amelyet 1969. december 23- án a budapesti Láng Gépgyárban mondott el — a Kossuth Könyvkiadó füzet alakban is megjelentette. Mint ismeretes, beszámolójában Kádár elvtárs a főváros fejlődésének értékelésén Irívül foglalkozott hazánk általános helyzetével, az elmúlt negyedszázad szocialista fejlődésének legfontosabb eredményeivel, a reform tapasztalataival, a szocialista építőmunka időszerű kérdéseivel — közte a gazdasági és a politikai munka ez évi főbb feladataival —, valamint a nemzetközi helyzet és külpolitikánk fontosabb kérdéseivel is. MTJjJRV^a I1MS&UlMtóg IRSESgr ÍJJMes Az amerikai alelnök távol-ke le ti körűt fá ró I Amint arról már hírt adtunk: négy borsodi járás népfrontvezetői Miskolcon tanácskoztak. Tegnap, a munkaértekezlet harmadik napján megjeleni dr. Varga Cá~ borúé, a megyei tanács vb- einökhelyettese, a Hazafias Népfront országos elnökségének tagja is. Délelőtt került sor Töltési Imre, a népfront országos ti tkárságának munkatársa, a honismereti társadalmi bizottság titkárának előadására Az egyre inkább kiszélesedő, nemes mozgalomról szólva, megállapította az előadó, hogy a szocialista hazaflság egyik legszebb megnyilvánulása a honismereti tevékenység. Szólott többek között a felszabadulási pályázat jelentőségéről. a krónikairás tapasztalatairól, néhány követendő gyakorlati példát Is felemlítve. A mindvégig nagy érdeklődéssel kísért előadás után Hegyi Imre, a HNF megyei zottság titkárának előadására, dotta el a háromnapos tanácskozás zárszavát, méltatta e munkaértekezlet Jelentőségét Az amerikai sajtóval egyidejűleg a svájci Neue Züricher Zeitung éppen úgy, mint az angol Guardian, vagy a francia Figaro sorozatosan közöl fényképes beszámolót Spiro Agnew, az Egyesült Államok alelnöke ázsiai útjának egyes állomásairól, találkozásairól, tárgyalásairól A Figaro január 2-1 számában békésnek mondható cím alatt számol be a saigoni látogatásról. Agnew al ein ők a Hold négy darabkájával ajándékozta meg a dél-vietnami elnököt. Ugyanakkor közöl egy fényképet, amely a dél-vietnami elnöki palota előtt álldogáló és a benn tárgyaló amerikai alelnők védelmét szolgáló, amerikai katonákkal megrakott tankot ábrázol. A január 4-i Figaro tudósítása címben idézi Agnew-nek a dél-vietnami bábkormány népellenes rendszere fenntartásáért és az imperialista stratégiai érdekekért küzdő amerikai egyTűi az óceánokon A» emberiség kétharmada éhezik Részletek Gerencsér! Jenői Kifecsegett igazságok című könyvéből. Amikor a kapitalizmus kifejezést használjuk, általában Nyugat-Eirrópát és az Egyesült Államokat értjük rajta. Bár tudjuk, hogy a világon ma két alapvető társadalmi rendszer létezik, és azokban az országokban, amelyek nem tartoznak szorosan a szocialista táborhoz, a kapitalista társadalmi rend uralkodik. Ha a kapitalista éremnek ezt a másik — az óceánokon túli — oldalát vizsgáljuk, egészen mást mutat a tükör, min* Európában, vagy az USÁ-ban. Így sokkal teljesebb és még kevésbé irigylésre méltó a kép, amit kapunk. Nem is lenne reális az ítéletünk, ha a kapitalizmusnak csak az egyik — a gazdagabbik — oldalát Vizsgálnánk és nem vennénk tudomást a szegényebbikről. A Die Tat Mindenki számára van kenyér a Földön címmel cikksorozatot közöl, melynek első mondata így hangzik: „A világ lakosságának kereken kétharmada éhezik”. További részleteket idézünk a cikkből. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének adatai szerint naponta 110 ezer, évente 10 millió ember „fehér halálban” hal meg. Es ez az ínség nem csökken, hanem egyre növekszik 1945-től 1955-ig a világ lakosságának száma 11 százalékkal emelkedett, míg az élelmiszerek termelése csak 8 százalékkal nőtt. Az 1960. és 1965. között eltelt időszakban ez az arány még kedvezőtlenebbé vált. Ha huszonöt évvel ezelőtt a?, emberiség 40 százalélca volt alultáplált, úgy ma kereken S0 százaléka. A betegség, tudatlanság és lakásnyomor csaknem elválaszthatatlan kísérői az éhségnek. Az emberiség 45 százaléka nem tud írni, olvasni és nem kevés országban az anal, fabéták arányszáma még mindig 80—90 százalék. Az átlagos élettartam Európában 70 év, Brazíliában. Indiában 40. Guineában 30, Maliban 25 év.“ Érdekes, hogy a svájci burzsoá lap egyetlen szocialista országot sem említ az éhhalállal vívódók között. Pedig, ha volna példa, bizonyára néni Vttené ki. A nyomor és éhség tehát — a burzsoá szorít is — a kapitalista világrendszerhez tartozó országok jellemzője. Csakhogy a jólétben élő kapitalista államok általában megtagadják a testvériséget rendszerük Tivnmorban tengődő népeivel És egyáltalán nem hajlandók megosztani jobb falatjaikat. Az Egyesült Államok lakóinak fehérjefogy osztása naponként 76 gramm. Dél-Amerikában már csak 26 gramm, Afrikában 9. Ázsiában pedig csak 2 gramm. Ha az utóbbi évek és évtizedek helyzetét áttekintjük, akkor látjuk, hogy a szakadék ahelyett, hogy állandóan szűkülne, mindig szélesedik. Közép- és Dél-Amerika egyes országaiban, azonkívül Törökországban és Dél-Koreában az utóbbi években a fejenként számított jövedelem egyáltalán nem emelkedett, sőt Chilében, Argentínában, Indonéziában, Indiában és Pakisztánban csökkent — írja a Die Tat. , A fejlett tőkés országok közti ellentét tehát a tőkés világ belső ellentéteinek csak az egyik fele, Ennél sokkal élesebb és a kapitalista rendszer szempontjából sokkal veszélyesebb az az ellentét, amely a történelem folyamán a gazdag és szegény országok, a gyarmatok és gyarmattartók között alakult ki. A „másik” Amerika 1948. április 30-án megalakult az ,,AASZ” (az Amerikai Államok Szervezete). A latin-amerikai országok vezetői a megalakuláskor ragaszkodtak hozzá, hogy a szervezet legfőbb feladata n különböző országok gazdasági fejlődésének előmozdítása és a belügyeibe való be nem avatkozás biztosítása legyen. Nyilvánvaló, hogy e követelést a korábbi tapasztalatok diktálták, és megvalósulását az Egyesült Államok segíthette volna leginkább. De mi történt a gyakorlatban? A washingtoni uralkodó körök és az Egyesült Államokat. hűségesen kiszolgáló AASZ-vezetők körében süket fülekre talál minden olyan követelés, amely a gazdaságilag elmaradt dél-amerikai országokból érkézik. Számtalan intézmény, bizottság alakult a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, de amikor egy-egy konkrét esetben felvetődik a kölcsönös egyenjogúság elvén alapuló együttműködés kérdése, mindig megakadnak a dolgok. Az A ÁSZ évi költségvetése 1968-ban több mint 17 millió dollárt tett ki. Mire költötték el ezt a nagy összeget? Részben felemésztette a hatalmas bürokratikus apparátus, részben a védelmi tanács. nmein az Amerika-közi fegyveres erők megteremtéséi szolgálja. Ugyanis az Egyesült Államok mindent elkövet, hogy & latin-amerikai országokkal olyan közös fegyveres erőt teremtsen, amely minden részvevő államtói független, csak egyedül az AÁSZ-nak, illetve ezen keresztül a washingtoni körök akaratának engedelmeskedik. A legutóbbi AÁSZ-értekezletek vitái mutatják, hogy a latin-amerikai államok érdekei egyre összeegyeztethetetlenebbek az USA imperialista törekvéseivel. A dél-amerikai országokból származó importcikkek árát Amerika igyekszik a legminimálisabbra leszorítani, a saját exportcikkeit pedig a lehető legdrágábban eladni a délamerikai államoknak. Ami a latin-amerikai országok belügyeibe való be nem avatkozást illeti, az Egyesült Államok nem a különböző országok függetlenségének védelmében, hanem az agresszió szervezőjének szerepében lép fel mindazokkal szemben, akik megtagadják a feltétel nélküli engedelmességet. Ez történt 1964-ben Panamával és 1965-ben n Dominikai Köztársasággal kapcsolatban is. Nem szólva Kubáról, amellyel szemben — felhasználva az AÁSZ mechanizmusát — az USA. mindent elkövet, hogy politikailag is, gazdaságilag is elszigetelje a többi dél-amerikai államtól... Természetesen althoz, hogy az AÁSZ betölthesse Washington hűséges szolgálójának szerepét biztosítani kell, hogy a szervezet vezetője — főtitkára — olyan személy legyen, aki fenntartás nélkül elfogadja Amerika utasításait. Ez az egyetlen kritérium, amit a főtitkárral szemben állítanak. A tehetség, a rátermettség teljesen mellékes. Jose Móra például a Washington Post című amerikai lap szerint „egyike azon legtehetségtelenebb vezetőknek, akik az amerikai államok, szervezetében a főtitkár fontos tisztjét valaha' is betöltötték”. Móra után az Egyesült Államok az ecuadori Galo Plazát ajánlotta főtitkárnak, aki korábban mint Ecuador washingtoni nagykövete már bebizonyította hűségét és megbízhatóságát. Nem véletlen, hogy 1948-ban a nagyköveti székből egyenesen az ecuadori elnöki székbe került. Az AASZ tagjai ugyan tiltakoztak és többször Is elutasították a javaslatot, végül is Galo Plazát meg kellett választani. A Siempre című mexikói folyóirat ezzel kapcsolatban a következőket írja: Az Egyesült Államok áldása nélkül senki sem lehet az AÄSZ vezetője. Az áldást megkapva azonban feltétlenül teljesíteni kell a Fehér Ház utasításait, vagyis a főtitkárnak, ahelyett hogy a szervezet érdekeit szolgálná, az Egyesült Áfía- mok érdekeit kel! szni"'’nia .. . Bégekhez intézett szavait: >,végtelenül büszke rátok as amerikai nép”. Miiyen j'ogjcrt ? Agnew körútja még javában fart, s végleges kommentárok csak később várhatók, de az előzetesek is felvetnek olyan kérdéseket, hogyan egyeztethetők ezek a kijelentések az amerikai, sajtóban az alelnök elutazáskor megjelent fogadkozásokkal: Agnew „jószolgálati küldetésének fő célja az, hogy a térség népeivel megértesse Nixon új ázsiai doktrínáját”. Világszerte felvetődik a kérdés, milyen jogon tett az alelnök kijelentéseket az egész nép nevében, s mi van rendkívüli ügy buzgalma mögött? A í* Monde kiemeli, hogy Harry Trumanhoz és Lyndon Johnsonhoz hasonlóan, Richard Nixon, aki 8 éven ál élt Eisenhower árnyékában, nagyon jól tudja, milyen az alelnök sorsa. „Bizonyára ezért is határozta el a Fehér Ház főnöke, hogy ne korlátozza az alelnök feladatát virágkiállítások megnyitására.” „Az elnök bizalmából Spiro Agnew hamarosan a politikai élet középpontjába került Elsősorban ott vetette be magát, ahol az adminisztráció védelemre szorul elsősorban azokkal szemben akik a békéért küzdenek Ezeket „elnőiesedett sznoboknak" nevezte, és azt ajánlotta. hogy „mint a rohadt almákat hajítsák el őket.” A Le Monde utal rá. hogy Spiro Agnew „a kisebbséghez tartozóknak” nevezi azokat a szerkesztőket, akik a televízióban, valamint olvan nagy lapokban, mint a New York Times és a Washington Post tudatosan és következetesen az eseményeket Nixonnal ellentétesen állítják be. Gyengeségre vall „Agnew nekiszabadítása gyengeségre vall, mintha a kormányon valamiféle hisztéria lett volna úrrá. Szeretnénk remélni, hogy Nixon feladta régi rosszindulatát, de hogyan remélhetjük ezt, hr. vadászkését helyettese kezébe nyomja?” — írja a New Republic. Habár az amerikai propaganda Agnew útját „a béke és a jóindulat gesztusaként” próbálja feltüntetni, a washingtoni küldött látogatását — írja a kommentárban a Pravda *— a szennyes vietnami háború árnyékolja be. Az amerikai sajtó hangoztatta „jószolgálati küldetés”-sel ellentétesen „Nixon úgynevezett új ázsiai doktrínája, Washington új irányvonala most is bűzlik a nemzetközi csendőr szerepének régi imperialista cselekedettől, a haladás erőinek elfojtására irányuló kilátástalan politikától, és más népek belügyeibe va- beavatkozás folyta tásACernik Varsóban Péter János interjúja
