Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-08 / 6. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Csütörtök, 1970. Január 8. A csehszlovák pártrehabilitációról R ohamsisakos főtisztek — köztük az US Army négycsillagos generálisa, William K. Peers tábornok — járták az elmúlt hétvégén a dél-vietnami My Lai községet, amelyet rózsaszínnel jelöltek az amerikai katonai térképek, egészen 1908. március lü-ig, amikor William Galley főhadnagy gyalogsági egysége — Ernest Medina kapitány parancsára — a falu védtelen lakosainak módszeres lcgyilkolásá- val vörösre festette a vidéket. Huszonegy és fel hónappal a szörnyűségek napja után helyszíni szemlére szállt ki My Laibu, a Pentagon által Peers tábornok gondjaira bízott öttagú vizsgálócsoport. Mégpedig azért, hogy — mint a generális Saigonból elindulva közölte — utánanézzen: nem kísérel- ték-c meg „eltussolni” az ügyet... A tábornoki gyanú, enyhén szólva, több mint alapos. Sőt, elég egy rövid visszapillantás a My Lai — cs nyomában a többi — tömeggyilkosság ügyében eddig történtekre, hogy határozott körvonalakat öltsön a kép: a mostani szemle is csupán egy nagyobb szabású porhintési kampány része. Első pillantásra persze ellentmondásosnak tűnik, hogy egy vizsgálatnak — a kendőzés legyen a célja. A tények azonban, a huszonegy hónapos késéssel megejtett helyszíni szemle előzményei éppenséggel erre vallanak. Csakúgy, mint az a két jellemző körülmény, hogy: 1. A My Lai-1 vérfürdő ügyének kipattanása után két hétbe telt, míg a Pentagon bejelentette a vizsgálatot, és 2. Washington elutasította azt a követelést, hogy az ügyet civil (tehát nem érdekelt félként fellépő) nyomozó bizottság vegye kézbe, és a Pentagonra bízta saját szennyesének kiteregetését, illetve — minden jel szerint — tisztára mosását. Aki figyelmesen olvassa a híreket, még emlékezhet rá, milyen, szinte „áthághatatlan” nehézségekbe ütközik a vétkesek felelősségre vonása, hiszen a My Lai-i embervadászok időközben leszereltek: nincsenek már a hadsereg kötelékében. így állt elő az. a módfelett különös helyzet, hogy a 109 békés lakos meggyilkolásával vádolt Cal- lcy főhadnagy alakulatából a legénységi állománynak mindössze egy tagja, David Mitchell ellen Indult hivatalos katonai büntető eljárás. (December végi kihallgatásáról távozóban, az újságírók kérdésére magabiztos mosollyal válaszolta: „Kitűnően érzem magam”...) A My Lai-i ügy november közepén került nyilvánosságra, most januárt írunk, de Peers tábornok vizsgálócsoportja, amely helyszíni szemléje előtt Washingtonban működött, még mindig csak a tanúkihallgatások kezdetén tart. Pedig Peers tábornok kiküldetése még mindig óriási eredménynek számít ahhoz képest, hogy a hadsereg egyszer, 1908-ban már foglalkozott az esettel — de „bűncselekmény hiánya miatt” megszüntette az eljárást. E bben a helyzetben a Pentagon joggal számolt úgy, hogy még mindig a kisebbik rossz lesz számára, ha maga indít vizsgálatot, mintha megvárja, amíg közbotrány lesz az ügyből. A „Cover-Up” hadművelet, amely az első, 1968-as vizsgálat elejtésével kezdődött, 1969-ben tehát folytatódott. S folytatódik 1970-ben azzal, hogy az egyenruhás gyilkosok bűneit a mundér — rosszul értelmezett — becsületének védelmében érdekelt, más egyenruhások vizsgálják. Az óhatatlanul kibontakozó nyilvánosság azonban olyan hangulatot teremthet, amelyben az illetékesek jobbnak láthatják — csendben lezárni az ügyet. Mint a „zöldsapkások” esetében is történt, akiket szélnek eresztettek, amikor a vizsgálat már a „nemzetbiztonság” rovására ment volna... Milos Jakes, a CSKP KB központi ellenőrző és revíziós bizottságának elnöke a Rudé Právo számára adott szerdai nyilatkozatában részletesen elemezte a pártrehabilitáció kérdéseit. 1968 januárja óta 7565 revíziós kérelmet terjesztettek elő. Ebből a bizottság 650 esettel foglalkozott, 'eddig 463 ügyet zárt le: 307-et pozitívan, 156 kérelmet pedig elutasított. A vizsgálatok megállapították, hogy a párttagok többségét jogosan vonták felelősségre, ám a pártbüntetés kiszabásakor megsértették a szocialista törvényességet. Földes László mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszterhelyettes szerdán Afrikába utazott. Afrikai kőrútjának első állomása Zanzibár, ahol a forradalom 6. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségeken részt vevő magyar kormányküldöttséget vezeti. Ezután Tanzániába utazik, ahol — mint az 1971Tegnap délelőtt Miskolcon, a Központi Leánykollégiumban tovább folytatódott a négy borsodi járás népfronttitkárainak tanácskozása. Részt vett az értekezlet munkájában Madarász György, a megyei pártbizottság osztályvezetője, valamint Jakab János, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának munkatársa. A második nap programjában került sor Harmati Sándornak, az Országos Szolidaritási Bizottság elnökéAz 1968-as év folyamán a szocialista ellenes erőle megpróbáltak visszaélni a pártrehabilitációkkal. A nyilvánosság előtt le akarták járatni a pártot és a szocialista építés eddigi eredményeit. Több olyan személy, aki már korábban, vagy 1968-ban rehabilitációban részesült, 1968 folyamán szembe került a párt szervezeti szabályzatával, s a jobboldali opportunisták és a szovjetellenes erők oldalára állt. Sok ellen már a múltban is fegyelmi eljárást indították. Például egyes írók ellen 1967-ben. ben Budapesten megrendezésre kerülő vadászati világ- kiállítás kormánymegbízottja — a kiállítás ' előkészítéséről tárgyal. Hasonló megbeszéléseket folytat majd Kenyában, Ugandában, Etiópiában, Szudánban és az Egyesült Arab Köztársaságban is. nek előadására. Beszédében a nemrég megtartott VII. magyar békekongresszus állásfoglalásait és a békemozgalom további feladatait ismertette a népfrontvezetőkkel. Külön kitért a közel-keleti problémákra, és az európai biztonság kérdésére. Délután Miskolc város nevezetességeit és legújabb létesítményeit tekintették meg a tanácskozás részvevői. A munkaértekezlet ma folytatódik. Többeket közülük most kizártunk a pártból, vagy fegyelmi eljárás indult ellenük. A jobboldali opportunizmus a múltban nagy mértékben befolyásolta a pártot, s ezért ennek az irányzatnak a képviselőit el kell távolítani. Aki nem hajlandó alávetni magát a párt szervezeti szabályzatának, az nem maradhat meg sorainkban. Száznegyvenkét tudós gyűlt össze a texasi Houstonban, hogy négynapos értekezleten vitassák meg az Apollo—H által földre szállított holdsziklák tanulmányozása során szerzett tapasztalataikat. A tanácskozás csütörtökön zárul. Dr. Gordon Goles, az oregoni egyetem professzora kedden hangoztatta, hogy véleménye szerint a Hold egy sziklákkal teletűzdelt, hatalmas, víznélküli sivatag. Kifejtette, hogy a holdsziklák bizonyos hasonlóságot mutatnak a földi bazalttal, a különbség az, hogy a földi bazalt víz jelenlétében kristályosodott ki, míg a Holdon valószínűleg sohasem volt víz. Dr. Douglas geológus úgy nyilatkozott, hogy a holdsziklák vulkánikus tevékenység és nem becsapódás következtében megolvadt anyaJóslatok Mario de Sabato, a francia asztrológusok leghíresebbje, kedden közzétette jóslatait az 1970-es évre. De Sabato kiolvasni véli a csillagok állásából, hogy idén véget ér a vietnami háború, lemond VI. Pál pápa, ismét leértékelik a francia frankot, Onasszisz elválik feleségétől Jacqueline- tól, Brandt kancellár hivatalában marad, de a kis koaUazánkba látogat a jugoszláv Mirko Tepavac, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminisztere, Péter János külügyminiszter meghívására, a közeljövőben hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik. gokból kristályosodtak ki. Hozzáfűzte: „a holdsziklák szerkezetének egyöntetűsége és az idegen elemek hiánya erősen ellentmond annak a feltételezésnek, hogy a holdbéli sziklák óriási becsapódások következtében keletkezett hő miatt megolvadt anyagból kristályosodtak ki. Általános meglepetést keltett a houstoni tanácskozáson dr. Gary Latham kolumbiai egyetemi professzor felszólalása. Latham ugyanis kijelentette, hogy visszavonja azt a javaslatát, amely szerint a Hold felszínén atomrobbantást kellene végrehajtani. Elmondotta, hogy az ilyen robbantás folytán a tudósok ugyan fontos következtetéseket vonhatnának le a Hold belsejéről, de az így keletkező sugárzás károsan befolyásolná a Hold felszínén végzendő radioaktív méréseket. 1970-re líció még mandátumának lejárta előtt felbomlik, meghal Mao Ce-tung és Nagy-Britan- nia valószínűleg bejut a Közös Piacba. A csillagjós, akinek ügyfelei között két meg nem nevezett államelnök ja van, az elmúlt évben — mint. az AP írja — megjósolta De Gaulle francia elnök lemondását. Földes László Afrikába utazott Harmati Sándor előadása Miskolcon A holdsziklákról 25 éve történt Hol vagy Vlagyimir bácsi? Az Eszak-IVIagyarország által meghirdetett, felszabadulási pályázatra érkezett írás. Részletek. November 15-e ugyancsak közeledett a front. Zúgás, morgás, csattogás visszhangzott a völgyben. Esténként, sötétedéskor kigyulladt az ég, valamelyik irányban, s a szél égett pernyeszagot hozott... A németek valahol felgyújtottak egy falut; Egy-egy „Sztálin-gyertya” majd minden este eljátszotta a maga tűzijátékát. Megbűvölve és borzongva néztük. November 26-a után már biztonságosabb volt a bányában, mint fent. A falu lakói zömmel lehurcolkodtak. Mi is. Ott lent, mélyen a föld alatt, körülbelül 1 kilométerre a bejárattól, karbidlámpák fényénél alig-alig hallatszott egy-egy tompa puffanás... ... A csendben, félhomályban jólesett a tudat, hogy együtt vagyunk. Jön, ami jön ... Nekem gyakran eszembe jutott a nagy eperfa az udvaron... A jóslatok ... — Szegény apa... most azért fogják eltenni láb alól, mert pap?... így mondják ... a németek is mondták ... a parancsnok... s csak hunyorított hozzá ... hogy meneküljünk cl!... De máris! Velük ... Szörnyű!... S mi az egész faluval együtt itt vagyunk... Mi lesz?... Rettenetes. De apán nem látszik félelem. Vagy nem is fél? Nem látok bele. Milyen süket csönd van itt. Csak a karbidlámpák sisteregnek halkan. Minden ötödik gerendán egy. Éjszaka van, alig égnek. Olyanok, mint sok-sok imbolygó szentjánosbogárka. Felettünk sűrű gerendázat, alattunk széna. Csak tudn-’k aludni... • ... December 2-án megérkeztek a Kendersorra a szovjet előőrsök. És nem lövöldöztek a levegőbe ... És nem voltak rongyokban sem — mint azt a német propaganda hirdette... s nem volt kutyafejük — mint ahogy a nép közt suttogó, babonára alapozó rémhír terjesztette. Csak jöttek, egy lövés nélkül. Másnap megérkezett a csapat is. Azok, akik fentmaradtak, vagy feljöttek a bányából, s szemtől szembe látták őket, nagykendőbe, ködmönbe burkolózva lesték, mi lesz. Mi még akkor a bányában voltunk sokadmagunkkal. Dél felé hírnök jött: apa azonnal menjen fel. Hivatják. A fogam összeverődött. — Hát, isten áldjon meg benneteket! — hangja határozott volt. Mindnyájunkat megcsókolt. — Haaa ... eh ... különben, majd meglátjuk. \ ítfainon íj vjen gondoltunk. A percek, s negyedórák megtagadták az engedelmességet, s csak másztak. Aztán nagy sokára hallatszott újra a hírt hozó jel, a három koppantás a vaskala- páccsal. Dermedten vártuk, mi lesz a hír, s ki hozza? Apa jött vissza. Hozzánk szállt a hadosztályparancsnokság 6 tiszttel, legénységgel, az udvaron vagy 5—6 szekérrel, lóval, s a konyha a szakáccsal. A faluban is most szállásolnak be. Ma még ne menjünk fel, de holnap már mehetünk. Remélik, a német csapatok nem álltak meg a völgy másik oldalán, így nem lesz harc. s a falu ne féljen ... O \ harcolólcsapat eleje elment, s újak jöttek helyettük. Mi is kaptunk új- „ ra tiszteket, legénységet. A parancsnok egy alacsony, zömök, szőke ember volt, s vele lakott még Vlagyimir bácsi, aki futárszolgálatot teljesített, s általában a kapitány jobbkezének számított. Vlagyimir bácsi... Ugyan él-e még? Hinti-e még maga körül a humánus gondolkodás nagyszerű eszméit tetteivel, mindennapi életével, példaadásával? ... Nyílt homloka, derűs kék szeme, kackiásan növesztett, pödört, sötétszőke bajusza még most is élénken él emlékezetemben. S a hangia is, a hangszíne, ahogy felvont szemöldökkel, s kicsit félrebillent fejjel mondta kedves, ■tört magyarsággal: ... A-a-a... Khaaború ... khaaború... ... De ő segített megmutatni, hogy a háborúban meg lehet tartani az emberszere- tetet. ö megtalálta a módját. Két hétig lakott nálunk parancsnokával. A lakás egyik részében ők laktak, a másikban mi, a hozzánk költözött családdal. Ö gyakran, naponta bejött hozzánk. Fáradt arcát megsimította, s máris mosolyogva nézett körül. Családban érezte magát. — Nem éhes-e? Nem szomjas-e? — kérdeztük. A teát mindig szívesen elfogadta, s nagyon csodálkoztam rajta, milyen jóízűen herseg a foga alatt az ecetes uborka, mert azt kért hozzá. Kevert szlovák és magyar szavakkal beszélgetett, érdeklődött, mesélt, újságolt. Pihent. Szerettük. Sokszor alig ült le, már kiáltott a parancsnok ... Ö ugrott, kap. ta bő köpenyét, s másfél napig nem is láttuk. A kapott, rábízott feladatokat mindig a parancsnok legnagyobb megelégedésére végezte el. A front valahol a falu határában volt még mindig, s pár napi csend után úira valami pattogás kezdődött, s néha mélyebb is puffant hozzá. Belövés érte a falut. Két halott, tizenegy sebesült. Megdöbbent és ideges volt mindenki. Ismét aggódtunk Üjhelyért Anyám sírt, s kétségbe volt esve nagyanyámék miatt. Beszélték, hogy ott is áll a front, a Várhegyen, a város felső részein tartiák masukat a visszavonulók, a város alsóbb. Borsi felőli területein pedig már oroszok vannak, állítólag. Biztosat senki sem tudott. Vlagyimir bácsi kifaggatta anyámat, miért sír két nap óta. Bólogatott elgondolkodva, mikor magyaráztuk, merre fekszik a Kecske .. s ki tudja, élnek-c még az ott levők?... Anya vállára tette a kezét, biztatgatta, igaz ugyan, hogy a khaaború, az khaaború, do azért ne féljen. És írjon csak levelet a bábuskúnak rögtöni Most ő elmegy a kapitányhoz, aztán mire visszajön, a levél meglegyen, a többit meg csak bízza rá! De az utca, házszám is rajta legyen, pon. tosan a borítékon!... Mindnyájan értetlenkedtünk. Hogy akarja Vlagyimir bácsi eljuttatni a levelet? Csak nem ő akarja vinni?... Az szinte lehetetlen! Frontvonal ... belövések ... tányéraknák, láncaknák hálózata mindenfelé... Meg aztán a Hecske házai között, s a Boglyoska körül is visz.- szavonulók vannak... De Vlagyimir bácsi határozott volt. Hamar, hamar, mert ő megy! Megírtuk az ezer aggodalommal teli levelet, 6 pedig került, fordult, szürke-fekete bő köpenyét magára kapta, a levelet zsebrevágta, elköszönt és elsietett. Mi még öt perc múlva is hitetlen- kedve néztünk egymásra ... A kapitány... Mit fog mondani a kapitány?... Nem... ez hihetetlen ... nagyon hihetetlen ... és mégis igaz. Már a második nap is estébe hajlott. A nagy fenyők susogva álltak őrt a kapunál. s ők is Vlagyimir bácsit lesték tán. Fső csapkodott ferdén, s a lovak lába cuppogott a sárban. Katonák jöttek-mentek, mind tudta, mi a tennivalója. Csak a szürke-fekete köpeny nem lebbent a nyitott tornácon a tisztek szobája és a mi konyhánk között Ma. a lövéseket sem hallottuk, csak az ismerős lépéseket vártuk... Fél tíz felé érkezett, szuroksötétben. Átázva. Megállt a nyitott konyhaajtóban, elő- renyűjtva a levelet. A pislogó, letakart fénynél is látszott, hogy sugárzik az arca az örömtől. Nemcsak a szája nevetett, hanem a kék szeme is. Azt mondta ez a nevetés: Élnek! Megvannak! Nézd csak, itt a levél, amit írtak! ... Anyám kerekre nyílt szemekkel nézett rá, s pár pillanat múlva sírva, nevetve ölelgették egymást. Vlagyimir bácsi először csak nevetett, aztán nevető kék szeméből mégiscsak végiggördült egy könnycsepp szőke bajuszára. A nagy lelkesedésben csak később vettük észre, hogy már a kapitány is ott áll az ajtóban, s mosolyogva nézi a jelenetet. ... S nekem a pillanat tört részében a nagy eperfa jutott eszembe... s a hetekkel előtte körülötte ólálkodó gonosz jóslatok ... Kaján emberek sunyi rosszhiszemű, sége... ... S olyan jó volt érezni, tapasztalni, a merő ellenkezőjét ... az emberbaráti szeretet őszinte megnyilvánulását. Hiic/nniir év Pergett le iiux/uiiui azóta Méf. mindig összeszorítja valami a torkomat, ha Vlagyimir bácsira, a nagy darab, mosolygós, szőke bajúszú, kötelességtudó, nagyszerű emberre gondolok. Halas Zoltánná tanító Sátoraljaújhely É I3P gífüMÍÉ iililWÉl
