Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

Vasárnap, 1970. Január 4. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG H Kétféle váltjaiban türúószoba-lcrelemeket « y ártanak A helyszíni szerelési mun­kák csökkentésére és a la­kások összeállításának meg­gyorsítására az új esztendő­ben korszerű létesítménnyel, térelemgyártó csarnokkal bővült a Borsodi Házépítő Kombinát. Az új üzemben a legújabb technológiai eljára­sok alkalmazásával előre­gyártott fürdőszobákat ké­szítenek. A csempézett, mosdóval, tükörrel, pipere-polccal és villanyborotválkozásra al­kalmas konnektorral felsze­relt fürdőszobákat kétféle típusban állítják elő. Az első­ben együtt van a fürdőkád és a WC, míg a másodikban külön fülkében helyezték el azt. Az előre felszerelt für­dőszoba-térelemek első da­rabjainak gyártását szomba­ton kezdték meg. Az ízlése­sen berendezett és igen ké­nyelmes fürdőszobákból eb­ben az évben 1500 darabot gyártanak, amelyeket a mis­kolci Győri-kapui lakótele­pen, majd Diósgyőr új vá­rosrészében épülő panelhá­zakban szerelnek fel. Így az idén átadásra ke­rülő mintegy 3 ezer új lakás felében már korszerű fürdő­szoba-térelemek elhelyezésé­vel g\ orsitják meg a házak összeszerelését. Kenyér Mezőnyárádon Magamba szívom a friss kenyér illatát. A kerekded kétkilós kenyerek szinte mo­solyognak a polcokon. Es jönnek az emberek sorra, mindig benyit valaki a min­dennapiért. .. Aztán kinn ál­lok a hóban, szállingózik most is. Kct pöttömnyi gye­rek is kenyeret visz szatyor­ban. Néhány lépés után el­esik, „no, nem baj, megsóz­tad”. November 7-én sült ki az első kenyér a mezőnyárádi Üj Élet Termelőszövetkezet melléküzemként létesített pékségében. Először ipari jellegű segédüzemet akartak létesíteni, azonban egy új kormányrendelet közbeszólt, az állami támogatás miatt inkább péküzem született. — A község lakosságának sem mindegy, milyen kenye­ret kapnak, mi kerül az asz­talra — mondja Szolnoki Je- nőné, a tsz főkönyvelője. — Jobb, ha a kenyér helyben van és nem kocsival szállít­ják Ide. Így igaz A termelőszövet­kezeti tagok már nem süt­nek kenyeret Mezőnyárádon, igaz, másutt sem. Az otthon sütött házi kenyér már nem divat. — Tulajdonképpen egy ré­gi épületet alakítottunk át, illetve abba építettünk egy kemencét. 245 ezer forint volt. Sajnos, mivel szövet­kezet vagyunk és nem ipari üzem, nem kaptunk állami támogatást az épület átalakí­tásához és a berendezéshez sem. — Idén ez megváltozik, hi. szén élelmiszeriparral kap­csolatos beruházáshoz tsz is kaphat támogatást. — Ez január 1-től lé­pett életbe. Igaz, magához a sütéshez már kapunk állami támogatást, anélkül nem is lenne gazdaságos. — És honnan kerültek az új üzemhez 'szakemberek? — Községünknek van egy, évtizedek óta ismert pékje. Eddig a mezőkövesdi ke­nyérgyárban dolgozott, gon­doltuk, miért ne sütne itt­hon kenyeret. Pillanatnyilag három pék dolgozik, de így sem könnyű az üzemeltetés, mert probléma van a tech­nológiai berendezésekkel. Szinte lehetetlen szerezni da­gasztócsészét, dagasztógépet és centrifugaszitát — meséli a főkönyvelő. Így aztán úgy' indultak meg novemberben, hogy egy, már kiselejtezett centrifuga- szitát működőképes állapot­ba hoztak. A mesterek pedig ősi módszerrel, kézzel da­gasztják a kenyeret. Ígéretet kaptak már a berendezések­re. Ha a dagasztógépet üzembe helyezik, duplájára nő a „kenyértermelés”. Visszamegyek a boltba. „Melyeket parancsolja?” — kérdezi az eladó. „Ott, azt a pirosat, a felső polcon.” Ki­fizetem, elpakolom, miköz­ben már a havas utcán lép­delek, eszembe jut egy Si­mon István-vers a kenyérről. Pongrácz Juciit Ejtőernyősök, vitorlázók, repülősök... Mérlegen egy kiváló klub Őszintén megvallva, az el­múlt esztendőben egy kicsit kevesebbet foglalkoztunk Miskolc repülősportjával. Az LKM MHSZ repülőklub pe­dig nagyon jól dolgozott 1909-ben. Ez a klub az egyik legnagyobb és legerősebb az országban, de az is lehet, hogy mindent összevetve, az első helyen áll. Az elmúlt évben 14 „B”, 16 „C”, 3 „D” vizsgát produ­káltak a repülősök. Egy É— 2-es teljesítmény is akadt, ez Dovák István nevéhez fű­ződik. Ha csak a felszálláso­kat vesszük figyelembe, ak­kor is kitűnik jó munkájuk: 1969-ben 4759 felszállást haj­tottak végre a sportolók, és 1619 órát repültek. 20 kilométer hiányzott Külön figyelmet érdemel­nek a teljesitményrepülések. Az öt órán felüli teljesítmény 45 volt. 230 magassági és 95 távrepülést hajtottak végre. A legkiemelkedőbb ered­ményt Baranyi Károly érte el, aki a Miskolc—Szolnok— Hajdúszoboszló—Miskolc— Szolnok vonalon 480 kilomé­tert repült Fóka típusú re­pülőgépén, és mindössze 20 kilométer választotta él a bű­vös 500 kilométertől. Vannak, akik veszélyes sportnak tartják a repülést, azonban hozzáértő kezekben veszélytelen dolog ez. Az el­múlt évben például csak há­rom kisebb incidens történt. Jellemző, hogy mindhárom ,gépet a helyszínen kijavítot- *ták. Ugyanez vonatkozik az ejtőernyős szakosztály mun­kájára is. 1969-ben 1500 ug­rást hajtottak végre, ezek so­rán mindössze egy sérülés történt; egy bokatörés. Az egész évi munka — mint minden sportágban — a versenyeken mérhető le. A repülőklub ezeken csak öreg­bítette országos és nemzetkö­zi hír nevét. Az április 4-i mo­toros csillagtúrán Bogdánt! Tibor ezüstérmet szerzett. Az országos vidéki vitorlázó repül őbajnokságot Havecz László nyerte meg, Lonkai Tamás második, Dovák ne­gyedik, Ordódi pedig hato­dik lett. A nemzetközi vitor­lázó repülőversenyen Várkö­zi Lajos hatodik, Baranyi Károly kilencedik helyet szerzett, ez pedig, figyelembe véve az erős mezőnyt, na­gyon jó eredménynek szá­mit. Hosszasan sorolhatnánk az elmúlt esztendei eredménye­ket, a klub erősségére és te­kintélyére azonban még csak egy jellemző adat: három válogatottja van — azaz a legtöbb válogatottat ez a klub adja az országnak. Vár­közi Lajoson, Baranyi Kűro- lyon es Lendvai Csabán kí­vül Lonkai is válogatottnak tekinthető, hiszen a keret el­sőszámú tartaléka. Jó minősítés Az ejtőernyős szakosztály is jól dolgozott. Nem csoda, hiszen nyolc oktatója, tíz se­gédoktatója van, ami szinte i egyedülálló az országban. Az ejtőernyősök közül 1969-ben 33-an szereztek minősítést, négyen első osztályút, hatan másodosztályút, tizenegyen harmadosztályút és huszon- ketten negyedosztályút. Öl: is jól szerepeltek a ver­senyeken. A magyar bajnok­ságon Szabó Pál indult; ösz- szelett versenyben a dobogó harmadik fokára került. Sza­bó nagyszerűen szerepelt az NPK-ban megrendezett ejtő­ernyős versenyen is, a ma­gyar sportolók közül ő volt a legeredményesebb. Ez a szakosztály is rendelkezik válogatottakkal Szabó és Gu­lyás személyében. Nagy tervek ez évre A klub 1969-es munkája arra kötelezi a tagságot, hogy ebben az évben- is- jól szerepeljen. A vitorlázó és motoros repülősök és az ej­tőernyősök is jobb eredmé­nyeket érhetnek el, hiszen az elmúlt esztendőben még olyan gátló körülmények is voltak, hogy két vitorlázó repülőgép éppen a szezonban volt távol, és ugyancsak na­gyon sok ideig volt távol Tréner típusú gépük is. Ez évben sok nagy ver­senyre van kilátás. Az ápri­lis 4-i csillagtúra, a szlovák motoros csillaf'túra, a nem­zetközi vitorlázóverseny, az utánpótlás bajnokság, a Nép­köztársasági kupa, vagy az ejtőernyős sportban a Kassa —Lodz—Miskolc verseny és a Béke-kupa valószínűleg sok sikert hoz a miskolciak­nak. Honvédelmi napok is bőven lesznek ez évben, hi­szen májusban Encsen, jú­niusban Tiszaszederkényben, augusztusban Özdon, szep­temberben Miskolcon tervez­nek honvédelmi napokat Ezek gazdag programot ígér­nek. egyéni és kötelék műre- püléístől a ballon vadászatig, és a miskolci honvédelmi na­pon — mint már hírt adtunk ró?.a — több népi demokrati­kus ország részvétele is vár- fcató. Ny. P. Sportműsor Asztalitenisz. Városi baj» nokság. Felnőttek: 9. öreg­fiúk: 12. Népkert. Kézilabda. A terembajnok» ság V. fordulója. Ságvári ut­cai Általános Iskola, 8. Ér­dekesebb mérkőzések. 9.25: Edelényi Bányász—LKM fér­fi I. o. 10.25: Tiszaszeder- kény—Edelényi Bányász fér­fi I. o. 11.25: Tiszaszeder- kény—MÉMTE női I. o. 14.00: Hejőcsaba—MVSC II. női I. o. 15.10: Papp J. SE I.— MEAFC 1 férfi kiemeli. 15.55: Ormosbánya—M. Bá­nyász férfi kiem. Vegyésze kupa, Kazincbarcika, 8. Á ti gazol ások Mindenki megy/ Senki sem jön? Mcq földeli átigazolási lapja sem jött meg Év végéig több száz átiga­zolási lap érkezett az MTS Miskolc városi Tanácsához. Most, az új év kezdetén, mi is ellátogattunk a Dayka Gábor utcába, hogy megtuda­koljuk ki jön, ki távozik? A rögtönzött villámkimutatás­ból kitűnik, hogy a Miskolc­ról távozó sportolók egyelőre túlnyomó többségben van­nak. No, persze, van még idő január 15-ig! (Kimutatásunkban csak azok nevét közöljük, akiknek egyesületcseréje végleges, át­igazolási lapjuk decemberben érkezett a városi TS-hez.) Labdarúgás. (Zárójelben a sportoló régi egyesülete): Homródi (DVTK) — TMTK. Szabó (DVTK) — Edelényi Bányász, Márton (DVTK) — Edelényi Bányász. Atlétika: Tatai (DVTK) — Bp. Honvéd. Asztalitenisz: Nevelits (DVTK) — Bp. Ságvári, Er­délyi L. (M. Helyiipar) — B. Volán, Erdélyi 1. (M. Helyi­ipar) — B. Volán. Birkózás: Élsik (Papp J. SE) — Bp. Honvéd, Porteleki (DVTK) — Debreceni Hon­véd. Kézilabda: Forgon (DVTK) — K. Vegyész, Szabó (M. Bá­nyász) — Gyöngyösi Zalka. Kosárlabda: Tóth (MVSC) — Csepsl. Röplabda: Tirpák (MVSC) —Kecskeméti Petőfi, Tóthné Pokorni Éva (MVSC) — Győ­ri Dózsa. Ökölvívás: Görcsös (MEM- TE) — Kiskunfélegyháza. Tájékozódási futás: Tatár (MEAFC) — Szolnoki MÁV. Úszás: Varga (M. Sparta­cus) — Ceglédi VSC. Természetesen még több sportoló távozásáról is szó van, de az ö átigazolási lati­juk mindeddig nem érkezett be a TS-hez. f. r. A vérbeli Adóügyi tisztviselőkkel ke­rültem egy fülkébe a vona­lon. A hófúvások miatt so­kat késtünk, volt, hogy a nyílt pályán vesztegeltünk, s ilyenkor legjobb tréfával, vic­cekkel agyonütni az időt. Ek­kor hallottam ezt, az állitó- lag igaz, kis történetet. Az egyik idősebb „adós” megkérdezte, hogy tudjuk-e milyen az igazi, vérbeli adó- ügyes? Persze egyikünk sem tudta. —— l\.ÖZVCllC1LÍil CL fClSZQÍÖÍl­dulás után — kezdte a törté­netet —, még mint aránylag fiatalember, adóügyi tanfo­lyamon vettem részt Miskol­con. Amolyan adóügyi átkép­zés volt, s még vizsgázni is Megyénk két legnagyobb nagyüzemi juhászaidban, a Szendrői és ö Mezőnagyniina- lyj Állami Gazdaság juhho- dúlyaiban „hangosan” kezdő­dött az. új esztendő. Egyre ifibb kisbárany beget uz Va­lókban. 1970 első két napjan is sok kisbárany született Mindkét juhászaiban sok volt az ikerellés. A szeneiről gaz- des luban ahol bevezették az r... . . ,iV ••'iivanvi*.'“ ••■letést 9500 anyahthte! miniéi;' 12 500—13 000 kisbáranyt vár­nak az idén. Jelenleg már adóügyes kellett az előadáson hallot­takból. Idős, több évtizedes adóügyi gyakorlattal rendel­kező adótanácsos volt a vizs­gabiztosunk. Az első vizsgá­zót odarendelte az ablakhoz, s megkérdezte, hogy mit lát. — Hát az bizony kissé za­varban volt, de aztán felso­rolta, hogy házakat, kerte­ket, az utcán embereket, egy­két lovas kocsit, autót lát az ablakból. — Helytelen kérem, na­gyolt rosszul felelt! — csat­iam fel a vizsgabiztos, ön nem lát mást, mint adótár­gyakat és adóalanyokat! Hát ilyen a vérbeli adó­it gyes. < p. s.) mintegy kétezer téli lcisbárá- nyuk született. A Gyapjúfor­galmi Vállalat a gazdaságból az új év első munkanapján már útnak is indította kül­földre az első idei tejesbá- rúny-szállítmúnyt. Á Mezőragymihályi Állami Gazdaság juhászaiéban több mint ezer kisbárúny szüle­tett eddig. A hétezer anyától több mint 8000 utódra számí­tanak. Ezeknek feie már a helvt keresztezések során ki - 'en vésztett» az eddigieknél Jobb húshozamú és gyapjú- termelő juhfnj'n Uio téliét nevezni Az MTS Miskolc városi Tanácsának asztalitenisz szö­vetsége kiírta Miskolc 1970 évi serdülő fiú és leány egyéni asztalitenisz bajnok­ságát. A bajnokság célja: a leg­jobb serdülőkorú verseny­zőknek versenylehetőség biz­tosítása, a sportág népszerű­sítése. bajnoki címek és he­lyezések eldöntése, a Kilián testnevelési mozgalom széles körű megerősítése, a megyei bajnokságon való részvétel eldöntése. A bajnokság ideje és helye: 1970. január 17-én, 15.00 óra­kor, Miskolcon, a népkerti tornacsarnokban A bajnokságon részt vehet minden olyan versenyző, il­letve iskolai tanuló, aki 1955. július 1-e után született. A bainokságot végig kiesé­ses rendszerben bonyolítják le. Az egyes mérkőzések két nyert játszmáig tartanak. Az 1—4 helyezettek plakettet kapnak. A nevezési határidő: 1970 január 16-án, déli 12 óráig. A nevezéseket írásban és a születési idő feltüntetésével, az alábbi címre kérjük kül- i doni - Prókai Ottó. Miskolc, Vörösmarty u. 16., II. e„ 40. (I. kor Tnnn—A N“vezé«i díj nincs Sorsolás: 1970. januar 16- ;jn. 16.30 orakor. Kopogtatás az apón M indig vitába szállók azokkal, akik a ma­gyar labdarúgás ha­nyatlásának okait boncolgat­va, fennen hangoztatják, hogy ma nincsenek olyan te­hetséges játékosaink, mint 1 —2 évtizeddel ezelőtt voltaic igazam bizonyítására kapás­ból sorolok több tucatnyi ne­vet. amelyeknek gazdái — képességeiket tekintve — megütötték az „aranycsapat” jó néhány tagja tudásának mértékét. Aztán elhangzik a kérdés: miért nem léptek hát ezek a labdarúgók is híres elődeik nyomdokaiba? A vá­lasz: mert sok volt a vissza­húzó erő. S a felsorolható számos ok közül az egyik — nagyon is lényeges — ténye­zőt rendszerint kétkedő mo­sok fogadja. Ez pedig az, hogy a tehet­séges jövevény csak igen Vitka esetben talál otthonra új klubjában: így képessé­gei sem fejlődnek a kívánt mértékben, s idő előtt elszür­kül, fásulttn válik, maid el­vész a nagy süllyesztőben. Valahol olvastam, hogy a Manchester United münche­ni légikatasztrófája után Matt Busby, a világhírű me­nedzser. még a kórházi ágyon elhatározta, hogy újra nag\ csanatot csinál klubja számá­ra: bár tudta, hogv a repülő­gép roncsai között maradt nagy tudású labdarúgókat nem lehet marói holnapra pótolni. Kereste, és megtalál­ta a helyes utat. A másod­rangú tartalékként kezelt fiatalokhoz nyúlt, s hallatlan türelemmel, képességeiket készséggé fejlesztve nemcsak egységes csapattá kovácsolta őket, hanem oda Is kötötte a játékosokat klubjukhoz, mert otthont is teremtett számuk­ra. A többit már tudjuk... A z átigazolások eddigi híreit böngészve úgy tűnik, hogy a magyar klubok vezetői is ezt a helyes utat választották, s egyre in­kább a fiatal tehetségek felé fordulnak. Csak kérdés: ho­gyan „nyúlnak” majd a jö­vevényekhez? Megfordul-e valamennyiük fejében, hogy az újonc labdarúgók többsé­ge tele vággyal, ambícióval, s azzal az alig titkolt remény­nyel lépi át új klubjának kü­szöbét. hogy pályafutásának x fontos állomásához érkezett. Ám. ugyanakkor mindnyá­jukban él valami kimondat­lan bizonytalanság: hogyan fogadnak a többiek és — hátha még nincs bennem annyi, mint amennyit vár­nak tőlem...? Igen. itt az ideje, hogy klubvezetőink lélektanilag is foglalkozzanak az újoncok­kal. Jöjjenek rá végre: mi az oka. hogy az évről évre nagy reménységként jelent­kezők közül csupán 1—2 tud­ni képességeit igazán kibon­takoztatni. s ezek közül sem mindegyik ver gyökeret az együttesben. Esetleg a bemutatkozásnál, vagy talán később elmarad valami, amit elfelejtettek pó­tolni; ha egyáltalán lehet ilyesmiről szó. Mert a friss emberi kapcsolatok napról napra is változnak! A társak és a közönség gyanakvó ma­gatartása. türelmetlensége, a hibákat élesen bíráló gyors megjegyzések, amelyek kö­löncként nehezednek a játé­kosokra. a légkör, mely ha fagyos az első alkalommal, hideg marad a továbbiakban is. Mind-mind visszahúzó erő. Kevés az az ifjú labdarúgó, aki határozott, kemény egyé­niség, aki a nehéz körülmé­nyek közepette, magára utál­tán is helyt tud állni, s vi­szonylag rövid idő alatt is egyenrangú társsá növi ki magát azok között, akiket tegnap még — esetleg cso­dált, Akik nem ilyenek, azok a legkeményebb küzdelem­ben sem képesek magukból felszabadítani azt az erőt. amelyet csak a szív tud moz­gósítani ! rezzenek hát klubveze­tőink fokozott felelős­séget a hozzájuk került fiatalokkal szemben. Teremt­senek olyan légkört, hogy a jövevény otthon érezze ma­gát új klubjában, mert csak úgy tudja szivét is az új szí­nek szolgálatába állítani, ha érzi a szeretet melegét. Em­lékezzenek a vezetők azokra a napokra, amikor ők kopog­tattak először a klub :,+a_ Monostori GyuU Háromezer kisbárány

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents