Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

ESZAK-MAGYAKOKS^AG á írta: cír. Romany Fái, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának 'helyettes vezetője Az NDK gyátmányű Icvcgő-szétválasztő berendezés. Természetátalakítás c ricsei határban Bfvált a homokrónásás 4 millió uh ovit am agitál i\l’(g így is kevés a föld Nagy fába vágtá i fejszét 1969 elején a ricseiűj Esz­tendő Termelőszitetkezet. Elhatározták, hogy Talaj­javító és TalajvédőVállalat segítségével termőv vará­zsolják a’ ricsei hcár egy 201 holdas, eddig t<™éket- len részét. A kényszer, a fldínség vitte rá a ricsei gazaságot, hogy megkíséreljék trmővé varázsolni ezt a terrrrketlen határrészt. Hiszen gy-egy tagra itt csak 2,9 oldnyi összterület, jut. A felnél is kevesebb, mint más gádasá- gokban. A tavasz végére 14 hol­don sikerült is befejtni a homokrónázást. Hatalrfs gé­pek cgyengettég a ftóho- mokból képződött dóritokat, s töltögették fel a nádi. ko- tus mélyedéseket. 24 ezer mázsa tőzegei, 14 ezer mázsa istálló'^' gyávái és 560 mázsa gyes műtrágyával is !a" vítottak” a homokról“ zott határrészen. A nyár vécére már Hko- rica, homoki lucerna, doány és uborka zöldellt ezé o nemrég még szinte hóiból! tájon. Még csak amolvarki- sérleti termelés, a növhy- kultúrák beállítása folyt első esztendőben. Ternfre nem is igen számítottak.1^ hála az öntözésnek, már ai *s volt. 15 holdon az uborkaív- például ri3Pvs7erüen fizefü Egv-egv holdról mintegyH- ezer forint lelt a tiszta l}~ szón. A homoki lucernát is sikerült kétszer lekaszáhii^ dohány a homokverés elle- re is 5 mázsát termetté későn vetett kukoricától c!" kevéske silót reméltek. s ehelvctt holdanként 40 má!:’ csöves termést takaríthat’k . be. Igaz, nem érett be !l~ | jesen. de a sertéseknek fg;*s Icitünő takarmány. Most. az év vécére továr1 61 holdas területen végez*1'’ el a homokrónázást. Az 1970-cs gazdaság évben így már 201 ka íasztrálls holddal na gyobb területtel számol hal » tcrmelöszövelkozct A föld persze ígv is kev' de belterjes gazdálkodást- öntözéssel tovább i^vek^' nek envhíteni a niegrnűv" hető terület hiányán. A7 uborkamac továbbra R egeik főnfívém'ük marad. 7 ecés-^ országban itt termelj eb^ál az értékes, tél fiz/ ( jyiaefélccértbnl a legtöbbel. V 1 kétszáz hold uborkáról * millió forint értékű magot értékesítettek. Számításaik szerint eg? -egy hold 14—15 ezer forint tiszta hasznot adott. Az egykori futóhomok és u nádas helyén is megterem már jövőre az uborkamag. És jó termést várhatnak ott a homoki lucernától, a nap­raforgótól és a búzától is. (p. s.) A történelem,! sk“ dig az agrártörténelem kró­nikásai folyamatosan össze­gezik, értékelik a magyar falu elmúlt évtizedét. Elvé­gezte és bizonyára újból el­végzi ezt ogy-cgy paraszt­család is. S az élet rendje már olyan, hogy nem min­dig esik pontosan egybe a különböző értékelés. A tár­sadalmi haladás nagy folya­matát ezer és ezer kis pa­takocska táplálja, és egymás­sal egyesülve határozza meg- jellegét. A hasonlatnál ma­radva: a szövetkezeti mező- gazdaság nagy folyója élő va­lóság lett, jóllehet változik, alakul, új medret is vág ma­gának. Kevesen hitték 10 évvel ez­előtt. hogy a termelőszövet­kezeti gazdálkodás ennyi idő alatt ilyen fokra jut. Nem is volt könnyű. Közöttünk van. nak — bár sajnálatosan fogyó számban — azok. akik 20—25 évvel ezelőtt a mezőgazdaság új útján az első lépéseket megtették, s azok is, akik az 1960-as évek kezdetén elha­tározott csatlakozásukkal ál­talánossá tették Magyaror­szágon a szocialista mezőgaz. daságot. Tanúk és részvevők • egyaránt meggyőződéssel ál­líthatják, hogy nemcsak a mezőgazdaság átalakulását jelentő nagy elhatározást fog­lalják magukban az 1960-as évek, hanem az azt követő nagy változásokat is. Az 1960-as évek elején még olcsó viccek visszatérő témá­ja volt a közös és a háztáji termelés eltérő színvonalának különbsége. Való igaz, hogy forró özem a Az acélszürke égbolt a Szerencsi Cukorgyár hatalmas épü­letére préseli a kémények fekete füstjét. Mintha égne az egész gyár, még az ablakokon is ömlik ki a gőz. Az északi szél csí­pősen bclibben az ajtón,, és eltűnik a nagy forróságban, me­lyet a gépek, berendezések lehelnek. Ügy tűnik, mintha óriá­sok rámolnának, akkora a zaj: a kazánokba, az üstökbe szo­rult roppant gőzerőtől szinte nyög a gyáróriás. munka erejét. „megeszi” az ember Amikor ott jártam, az idei kampány a 105. napnál tar­tott. Több mint 31 ezer 200 vagon répát „emésztettek fel” addig a masinák, s eb­ből a bonyolult technológiai berendezés csaknem 4100 va­gon cukrot gyártott. Ez idő alatt megállás nél­kül dolgoztak a gépek, és ál­landó váltott műszakban az emberi' Már érződik a fá­radtság, u kimerültség: lát­szik. hogy a kampány a vé­ge felé tart. — Még mintegy 6—7 ezer vagon répára számítunk — beszélgetünk Szemere Endre igazgatóval. Nincs megállás Aki egy kicsit is ismeri a cukorgyárakat, tudja, hogy cgy-egy szezon sokszorosan próbára teszi az embereket, a gépeket. — Az idén sem panaszkod­hatunk — mondja az igaz- galó. — Mint a számokból kitűnik. 40 ezer vagon lesz a répafeldolgozás. A cukortar­talom is elég jó. Ezekben a napokban a Szerencsi Cukorgyárban 1780 munkás dolgozik. 700-an úgy­nevezett szezonmunkások, akik a közeli falvakból, tsz* ekbol évről évre visszatér­nek, hogy itt töltsék el-a me­zőgazdaság „csendesebb” nap­jait. Itt viszont keményen dolgoznak. Több mint 1000 munkás a gyár állandó al­kalmazottja. A kereseti lehe­tőség jó csak tudomásul kell venni, hogy itt nincs megál­lás. ünnepnap, vasárnap, ka^ rácsony. Az állandó munká­sok zöme mégis törzsgárdá­nak tekinthető már.. Gulvás Endre, az szb tit­kára szívesen váUnV-mdk rá, hogy bemutassa az üzemet. Akik a nyári nagyjavítást vé­gezték, most ott állnak mű­ködő gépek mellett, ha baj, vagy üzemzavar történik, sa­ját munkájuknak látják ká­rát. Elsőnek Takács Jánossal, a répavágó állomás csoportve­zetőjével ismerkedünk meg: a nyári nagyjavítás idején lakatos volt. Fagy és 30 fokos hőség — Gondosan dolgoztunk a nyáron is — mondja a cso­portvezető — a gépek jól működnek, nagyobb üzemza­var még nem volt. — Takács János 49 éves, 22 éve dolgo­zik a cukorgyárban. Ez idő alatt úgy jött ki a lépés, hogy a karácsonyt csupán egyszer töltötte családja körében. A brigádjában 11-en dolgoznak. — Derék, szorgalmas embe­rek valamennyien — dicsérd a kollektívát a vezető. Kint hideg vari. Fagy. Itt meg csaknem 30 fokos a hő­ség', a férfiak trikóba, a nők lenge ruhába öltöztek. A gé­pek szüntelenül öntik a ré­pát, a cukrot. Minden mun­kahelyen nagy figyelemre, gondosságra van szükség. A finomító a hatalmas gyár lelke: itt a termelés közvet­len parancsnoka Erdei Sán­dor művezető. Műszakjában 200 munkást irányít. Ebben az üzemrészben készül az or­szágban gyártott 'cukorfélesé­geknek mintegy 90 százalé­ka. Ezenkívül jelentős ex- portkötélezettsége is van a gyárnak. '■— Nem könnyű feladat itt sem munkásnak, sem műve­zetőnek lenni — mondja Er­dei Sándor. — A folyamatos műszakok, az éjjel-nappali Derűsek a termelés eredményei Mindenki tudja itt, hogy a gyárnak állandóan üzemel­nie kell, míg el nem fogy az utolsó szem répa. Az irodában grafikonokat nézünk és papírok között la­pozgatunk: derűsek a terme­lés számai. A napi átlagfel­dolgozás kitűnőnek mondha­tó. Csaknem 300 vagon. Je­lentős gazdasági vállalása is van a gyárnak: a felszabadu­lás 25. évfordulójának tiszte­letére közel 8 millió forintot akarnak megtakarítani. Szép számú szocialista brigáddal is dicsekedhet a gyár: 34 kollektívában több mint 400 munkás dolgozik, ők a ter­melés. a munkaverseny élen­járói. A Szerencsi Cukorgyár ki­váló eredményekkel köszönti tehát az új esztendőt, iga:, itt minden a munka, a műn kasok megbecsülésére tanít. Csengcri Ervin akkoriban a gondozott és a kevésbé gondozott kukorica- táblákat aszerint is meg le­hetett különböztetni, hogy háztáji, avagy közös művelé­sű-e. Az évtized végére vi­szont elértük, hogy a közös, nagyüzemi termésátlagok el­hagyták a régi módon elért kisüzemi hozamokat. A ku­korica példájánál maradva: 1962-ben 14 mázsás volt a szövetkezetek közös gazdasá­gaiban a holdankénti átlag­termés és 16 mázsás a háztá­ji gazdaságokban. Ez a hely­zet 1968-ra úgy változott, hogy a háztáji kukoricák át­lagtermése nagyobb lett egy mázsával, miközben a közös­ben 4 mázsával nagyobb holdankénti szemeskukoricái takarítottak be. Mezőgazdaságunk fejlődé­se nem volt látványos. Az 1960- as évek első felében a mezőgazdaság teljesítménye elmaradt a terv céljaitól, a jelenlegi ötéves terv felada­tait pedig már meghaladja a teljesítmény. A szövetkezetek alakulásának befejezése — 1961 — óta ez ideig a mező- gazdaság termelése csaknem 30 százalékkal növekedett, azaz évi átlagban csaknem 3 százalékkal. A termelés nö­vekedésének évi üteme azon­ban a második ötéves terv­időszakban — 1961—1965 kö­zött — csak 1,8 százalék volt. Az 1960-as évek második fe­lében ennél kétszer nagyobb lett az évi növekedés üteme, jóval meghaladva az évi 3 százalékos emelkedést. Noha vannak ma is ala­csony jövedelmű szövetkezeti gazdaságok, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy országos átlagban az egy munkanapra jutó jövedelem ez alatt az idő alatt megkét­szereződött. A közös munká­ban töltött egy <10 órás) munkanapra jutó jövedelem 1961- ben 43 Ft volt, 1968-ban pedig 82. A jövedelmek nö­vekedését a termelés emel­kedése alapozta meg. de je­lentős szerepük volt azoknak az intézkedéseknek is, ame­lyek a magasabb termelői árakat, a jobb gazdaságpoli­tikai feltételeket jelentették. A korábbi években felhalmo­zódott hitelterhek egy részét az állam elengedte a szövet­kezeteknél, mindezeken felül a társadalmi ellátás (családi pótlék, betegségi biztosítás stb.) színvonala is emelke­dett A szövetkezeti gazda­ságok pedig azon voltak, hogy tagságuk számára több munkát, folyamatosabb fog­lalkoztatottságot s mindeze­ken keresztül rendszeresebb pénzbevételt tudjanak bizto­sítani. Az említetteknél | is jelentősebb az a változás, arait emberségben, gondolko­dásban. új ismeretekben ho­zott ez az évtized. A szövet­kezeti mezőgazdaság megnyi­totta az utat a legjobb em­beri tulajdonságok érvénye­sítéséhez, a tehetség, a tudás eredményeinek kibontakozá­sához. Megkezdődött az a fo­lyamat, amelynek révén a mezőgazdasági munka is olyanná válik, amit köny­nyebben, korszerű eszközök­kel, vagyis emberhez mél­tóbban lehet elvégezni. A párt IX. kongresszusán, 1966-ban hozott határozatok újabb lendületet adtak a ko­rábbi években már helyesnek bizonyult elvek megvalósítá­sának. A népgazdaság irá­nyításának új rendszerében a mezőgazdasági szövetkezetei, jól beilleszkedtek, önállósá­guk megnövekedett, szövetsé­gi rendszerük kiépült Igaz, ma már kevesebben dolgoznak a mezőgazdaság ban, mint amikor a szövet­kezetek megalakultak. A me­zőgazdasági foglalkozásún!; száma 1961 óta több mint 250 ezerrel — 17 százalékkal — csökkent. Az első években tapasztalt túl gyors csökke­nés ma már megváltozott, új tagokat is fogadnak a szö­vetkezetek. Mégis az lesz a jellemkő, hogy a technikai haladásnak megfelelően to­vább csökken a következő években a mezőgazdaságban dolgozók száma. Ezzel egy­idejűleg viszont növekszik azok száma, akik gépgyárak­ban, vegyipari üzemekben és más munkahelyeken a me­zőgazdaság számira dolgoz­nak. Az 1970. évi terv 1 száza­lékos növekedéssel számol a mezőgazdasági termelésben. Az 1969 évi kimagasló nö­vénytermelési eredményekei ismerve ez egyáltalán nem lebecsülendő feladat. Az ál­lattenyésztés fejlesztésének követelményei még ennél is nagyobbak. Tulajdonképpen a korszerű nagyüzemi állat­tartó telepek kiépítéséről van szó. Ez pedig sok befektetést kívánó, hosszan tartó folya­mat Nem véletlenül hang­súlyozta legutóbbi ülésén a Központi Bizottság a nem nagyüzemi, háztáji gazdasá gokban levő termelési lehe­tőségek jobb hasznosításánál- fontosságát. A nagyüzemi árutermelés nem nélkülözhe­ti az élelmiszeripari, feldol­gozó tevékenység további nö­velését. És még sorolhatnánk a termelési jellegű feladato­kat. Valamennyi feladat megol­dásához megteremthetők a szükséges feltételek. És nem­csak a termelési feladatok­hoz. Vannak teendőink — s ez alól alig van kivétel — a szövetkezeti élet fejlesztésé­ben. az emberekről való gon­doskodásban, általában a fa­lu haladásának segítésében is. alai üt te e’múlt | országosan — a gazdaságo százaiban pedig különösen - jól tanúsíthatja, mire képes szövetkezeti parasztság, mi lyen haladást tud elérni a n mezőgazdaságunk. Nem kél séges, hogy a következő évek ben meg többre lesz leheti: ség, ha a tapasztalatok! mindenütt jól hasznosítiál és közös erővel, a szüksége felelősséggel látnak hozz azokhoz ».feladatokhoz, atne , lyeknek_ _ elvégzésétől sajá boldogulásuk és az orszá előrehaladása is nagymérték ben függ. Téri ti’ “••7T,r v ni'K-,r a Injo'- a \i.if, .szefiiggő jég a pihenő járművek körűi. * lég törölni jók munkája nyomán mines ösi­Csiitörtök, 1970. január 1. Oxigéngyár létesüli Kazincbarcikán Történelmi évtised

Next

/
Thumbnails
Contents