Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-28 / 23. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 I Szerda, 1970. Január 28. fi fesüiisfál s‘ső nagygyűlése Pesten M ég füstölögtek Pesten a romok' Budán harcok folytak, a Szabadság nevet viselő új lap első számaiban kétség- beesett emberek hozzátartozóikat keresték. Harsányi Imre, debreceni iparkamarai titkár gyermekeit’: Évát, Zol­tánt, Jánost; Burg Endréné Pesterzsébetről Tomi fiát. A hat­éves gyerek Simonies Ferike álnéven bujkált. A tizennégy éves Katányi Katikát édesanyja kereste, Csereglei Judit pe­dig József nevű fivére után kutatott, akit Izsák községben láttak utoljára. Az író — Zilahy Lajos — így kezdte első ve­zércikkét: „Élek? Vakít a fénytelen téli reggel a pince sötét­sége után, körmeim feketék, arcomon szakáll penésze, dúlt agyamban még ott vannak a nagy szúró fények dörrenései, rnég sajognak bennem a halálfélelem fekete szívgörcsei. De élek.” Hideg január vége volt, az emberek kifosztottan, éhesen, legyengülten tértek vissza betört ablakú lakásaikba, de szí­vükbe kezdett visszaköltözni a remény, az életkedv, a bizako­dás. A fővárost felszabadító csapatok parancsnokának első számú rendeletét akkor ragasztották a falakra. Figyelmeztet­te a hatósági embereket: kezdjék meg hivatali tevékenysé­güket, a kereskedelmi és iparvállalatok tulajdonosait, hogy lássanak munkához, az orvosokat, hogy siessenek a segély­helyekre és a kórházakba, a papokat: tartsanak istentisztele­teket. Január 28-án, Pest első békés vasárnap délelőttjén szabad­ságünnepélyt rendeztek a Magyar Színházban. A sebtében összetoborzott zenekar Sergio Failoninak, az Operaház olasz származású karnagyának vezényletével a Szózatot játszotta. Felhangzott az Internacionálé, amelyet Bartók- és Kodály- művek követtek A színészek Petőfi, Ady, József Attila ver­seit mondták. A bujkálásból visszatérve megjelent a reflek­torfény! Székely Mihály, s hosszú némaság után újra szár­nyalt csoüálatos hangja. Aznap délután megtartották a Magyar Kommunista Párt első nyilvános nagygyűlését a Magyar Színházban. 1919 óta első alkalommal szólhattak nyilvánosan a kommunisták Bu­dapest lakóihoz. A gyűlés szónokai a nép hálájának adtak hangot, a felszabadítókat köszöntötték, a békét, az élet újjá­születését Megállapították: Hazánk túljutott a mélyponton, Hitler gyarmatából független ország lett. Népi demokráciát kell teremteni — hirdették —, s annak legelső feltétele, hogy szé­les körű, gyökeres földreformot hajtsanak végre. A földosz­tás nemcsak a magyar paraszt évszázados álmát váltja va­lóra, de segít szétzúzni azt a feudális rendszert is, amely két­szer vitte Magyarországot háborús katasztrófába. A kommunisták ezen a gyűlésen arról Is beszéltek, hogy véget kell vetni a nemzeti gyűlölködésnek, mert a német és minden más imperializmussal szemben, a szomszédos test­véri népekkel való szoros együttműködés nyújthat csak biz­tonságot a magyar népnek. Szóltak a munkásegységről, a de­mokratikus erők összefogásáról, felismerve annak szükség- szerűségét, hogy a nép alkotó erőit együttes cselekvésre hlv­A nagygyűlést kővetően erőteljes lendületet vett a párt- szervező munka a főváros kerületeiben: Csepelen, Újpesten, s a többi peremvárosban, s hamarosan a felszabadult Budapesten. Vadász Ferenc Nixon véíóí alkalmazott Nixon elnök látványos körülmények között, a tele­vízió kamerája előtt alkal­Büszkék lehetnek eredményeikre a borsodi bányászok mazta első ízben az elnöki vétót egy, a kongresszus ál­tal elfogadott törvény meg­akadályozására : hétfőn este visszautasította az oktatás­ügyi, népjóléti és egészség- ügyi tárca költségvetésének elfogadását. Mint jelentettük, az amerikai törvényhozás a most folyó költségvetési évre a kormány által java­soltnál csaknem egymilliárd- dal magasabb, húszmilliárd dolláros költségvetést foga­dott el, annak ellenére, hogy a kormányzat képviselői a felemelt összeget „inflációs veszélynek” minősítették. Ni­xon maga is jelezte, hogy ha a törvényhozás nem hajlan­dó csökkenteni az előirány­zatot, megvétózza a tör­vényt. A Nixon-konnány hivatali működése alatt ez az első komoly mértékű politikai összecsapás az elnök és a demokrata többségű kong­resszus között. (Folytatás az 1. oldalról) szénimport és számos ipari fogyasztó nem képezett meg­felelő mennyiségű tartalékot. A szabad szombati, illetve vasárnapi termelés ezért sorsdöntő volt az ország energiahelyzetét illetően. Ezek a műszakok a várako­záson felüli termelési ered­ményeket produkáltak. Köszönet illeti a bányá­szokat, a borsodi bányá­szokat ezért az önfelál­dozó munkáért. A jelenlegi helyzet alapján előreláthatólag még február­ban is szükség lesz arra, hogy a bányászok pihenő­napjaikon is dolgozzanak. Lapunk munkatársa a bor­sodi szénbányászat jövőjével kapcsolatos kérdéseket tett fel, amelyekre válaszolva a nehézipari miniszter a követ­kezőket mondotta: — A Borsodi Szénbányák dolgozói és vezetői az elmúlt években kitűnő eredménye­ket produkáltak. 1968-ban például 44 millió forint volt a vállalat effektiv deficitje, 1969 végén pedig már 18 millió forint nyereségről szá­molhattak be. Ennek a kitű­Kiilügvminiszter-lielyettesek találkozója Szófiában A Varsói Szerződés tagálla­mainak külügyminiszter-he­lyettesei folyó év január 26- án és 27-én Szófiában talál­kozót tartottak. A találkozón részt vettek: a Bolgár Népköztársaság ré­széről — Radenko Grigorov; a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről — Mi­lan Klusak; a Lengyel Nép- köztársaság részéről — Józel Wihlewicz; a Magyar Nép- köztársaság részéről — Púja Frigyes; a Német Demokrati­kus Köztársaság részéről — Oskar Fischer; a Román Szo­cialista Köztársaság részéről — Nicolae Ecobescu; a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről — Leo- nyid Iljicsov. A megbeszélé­seken Radenko Grigorov, a Bolgár Népköztársaság kül­ügyminiszter-helyettese elnö­költ A találkozón megvitatták az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó összeurópai értekezlet előké­szítésével kapcsolatos kérdé­seket. A találkozó a testvéri ba­rátság és az elvtársi együtt­működés légkörében zajlott le. nő eredménynek az okát ab­ban látom, hogy a termelés koncentrációját itt valósítot­ták meg a legcélszerűbben. Sikerült csökkenteniük megfelelő módon a ter­melőaknák számát, de ugyanakkor növelték az egy aknára jutó terme­lést. így olyan koncentrált nagy­üzemi bányászkodás lehető­ségét hozták létre, amely­ben a gazdaságosság ténye­zője játssza a legfőbb sze­repet. A borsodi szénbányá­szatra a következő években is nagy feladat hárul, hiszen a lakosság szénigényének nagy részét ezek a bányák elégítik ki. A Borsodi Szén­bányák büszkék lehetnek ki­váló eredményeikre, elisme­rés illeti a vállalat dolgozóit, vezetőit. A tervezett atomerőmű építésével kapcsolatban munkatársunk kérdésére a nehézipari miniszter elmon­dotta, hogy mivel az ország teherbíró képessége jelenleg nem engedi meg az atomerő­mű felépítését, ezért Tisza- palkonyán hoznak létre egy szénhlrogénekre alapuló erő­művet. Az 5,5 milliárd forintos ráfordítással készülő ti- szapalkonyai erőmű épí­tését 1972-ben kezdik meg és 1975 végén feje­zik be. Teljesítménye 600 megawatt lesz. Egyébként a paksi atomerőmű létrehozásáról nem mondunk le, csak ké­sőbbre halasztjuk, és a ter­vek szerint nagyobb teljesít­ményű, korszerűbb lesz. Az 1970. évi feladatokkal kapcsolatban a miniszter a pártnapon és a sajtó képvi­selői előtt is hangsúlyozta, hogy a termelékenység foko­zására kell nagy figyelmet fordítani. Csak így lehet meg­teremteni a belföldi szén ha­zai és import szénhidrogé­nekkel való versenyképessé­gét. Tovább kell folytatni a termelés és a technika koncentrációját a legked­vezőbb természeti adott­ságú bányákban. Ennek megfelelően reálisan meg kell tervezni a gazda­ságossá nem tehető üzemek felszámolásának további üte­mét. és ezzel egyidőben a gazdaságos szénbányákban olyan mértékben kell fokoz­ni az egy bányára jutó szén- termelést, hogy az alkalmas legyen a kieső kapacitások pótlására, figyelembe véve a fogyasztók zavartalan ellátá­sát. Oravec János Afrikai csúcsértekezlet Khartoumban hétfőn meg­nyílt tizenhárom kelet- és közép-afrukai ország 6. ma­gas szintű értekezlete. A zam­biai küldöttséget Kenneth Kaunda elnök, az etiőpioit Hailé Szelasszié császár, a közép-afrikait Bokassa elnök vezeti. A többi küldöttség vezetői miniszterek. Kaunda zambiai elnök nz előző kelet- és közép-afrikai csúcsértekezlet elnöke meg­nyitó szavában megjegyezte, hogy fontos feladatok állnak ma a kontinens népei előtt: a közel-keleti konfliktusnak a Bizton­sági Tanács határozata szellemében történő rcn­A MASZPUTYIM rejtély HARMATH ENDRE: © Micsoda szent az ilyen?. ## Hangok a Szentélyek Szen­télyéből : csókok cuppanása, tiltakozás, esetleg dulakodás hangjai és Raszputyin sértett mormogása: — Te azt hiszed, beszeny- nyezlék. De nem, — én meg­tisztítalak téged. Vagy: — Menj a templomba, la­nyom, vedd magadhoz az Úr­vacsorát, aztán az Ür Testé­vel gyere vissza hozzám. Fülöp-Miller leír a sok kö­zül egy tipikusnak tekinthető esetet. „Egy fiatal lány, aki hal­lott a különös szentről, fel­jött vidékről a fővárosba, hogy nála keressen lelki út­mutatást. Raszputyin nyájas tekintete, elválasztott, vilá­gosbarna haja először bizal­mat ébresztett benne. De amikor közelebb ment hozzá, érezte, hogy egészen más em­ber — rejtélyes és erőszakos — rejtőzik a nyájasság és a jámborság álarca mögött. Két arc A sztarec a lánnyal szem­ben ült, egészen közel húzó­dott hozzá, és világoskék sze­me megváltozott, sötétebb lett Szeme sarkából éles te­kintetet vetett vendégére, amely megbűvölte a lányt. Furcsa érzés bénította meg tagjait, amint a nagy, baráz­dált, vágytól eltorzult arc közeledett az övéhez. Erezte Raszputyin forró lehelletét, és látta, amint égő szeme — ki ragyogva mély üregéből — mohón pásztázza az ő meg- igézett testét Raszputyin hangja szenvedélyes sutto­gássá vált, különös szavakat mormolt a lány fülébe. Mikor már majdnem oda­adta magát csábítójának, hir­telen felvillant benne, hogy Istenről beszélgetni jött eh­hez az emberhez... Fokozato­san felébredt kábulatábóL.. Küzdeni kezdett Raszputyin rögtön megérez­te a lány növekvő ellenállá­sát Félig becsukódott szeme kinyílt. Felállt, fölé hajolt és — lágy, atyai csókot lehelt a homlokára. Rajongó hölgykoszorú Az imént még vágytól fel­dúlt arca most kisimult, és újra egy vándorprédikátor arca volt. Jóságos, védelmező hangon beszélt, jobb kezét ál­dó» emelte a homlokához. M»T olyan pózban állt a lány előtt, mint Krisztus az orosz ikonokon. Tekintete nyájas, nemes, majdnem alázatos volt. Csak a kis szemek mély­sége emlékeztetett arra a másik emberre, az iménti ér­zéki bestiára.” Közismert, hogy a muzsik körül kialakult rajongó kö­vető nőinek tábora. Ezek a furcsa fanatikusok a sztarec- nél Is jobban felháborodtak, ha egy-egy új megkísértett nem akart kötélnek állni. Ez­zel kapcsolatban is Fülöp- Miller Idéz egy naplóból fennmaradt párbeszédet, egy hívőnő és egy fiatal lány nem akármilyen dialógusát. Hívőnő: Miért nem akar az övé lenni? Hogy lehet egy szenttől megtagadni valamit? Lány: Kell-e a szentnek a bűnös szerelem? Micsoda szent az ilyen? Hívőnő; 0 csak megszente­li, ami a közeiébe jut. Lány; És ön hajlandó vol­na a kívánságát teljesíteni? Hivőnő: Természetesen, Már voltam az övé, és büsz­ke, boldog vagyok. Lány: De hiszen önnek fér­je van! ö mit szól ehhez? Hívőnő: A legnagyobb megtiszteltetésnek tartja. A késő délutánok és a kora esték zöme a követőn ők kö­réé volt. A sztarec Itta a teát és a madeirát, piszkos ujjai­val halas- és gyümölcsös­tálakban — valamint két szent mormogás között — a hölgyek ruhája alatt mata­tott. Ha alaposabban becsí- pett, táncolt, vagy egyedül, vagy egy-egy boldog kiválasz­tottal. A hölgykoszorű legrégibb tagja Akulina Nyikitcsina volt. A sztarec még Szibé­riában ismerkedett meg vele — nem akármilyen körülmé­nyek között. Az ohtoji kolos­torban történt, ahová Akuli- nát fiatalon bekényszerítették a rokonai. A fiatal apáca se­hogy nem viselte el a klast- roméletet. Idegei felmondták ' a szolgálatot. Cellájában, az j ikon alatt, mind gyakrabban találták hisztérikus görcsök- j ben fetrengve. Azon az éjsza- j kán is, amikor Grigorij ^ztrannyik, az akkor már messze földön híres vándor éji szállást kért Ohtojban. Tanácsért fordultak hozzá, és a sztarec bólintott: hosszú bolyongásai során sok ilyen esettel találkozott. Azt kérte, engedjék a beteg cellájába, és ] a főnökasszony — ismert szent emberről lévén szó — kivételesen beleegyezett. Gri­gorij atya sokáig bent volt, de látogatása után Akulinát mintha kicserélték volna. Ki­egyensúlyozott és derűs lett. Az eseményt bejegyezték a klastrom évkönyvének csoda­rovatába, és azontúl Raszpu­tyin gyakran vetődött Ohtoj felé. hogy folytassa n „kúrát”. Később, amikor befolyásos ismerősökre tett szert, elin­tézte, hogy Akulinát kienged­jék a kolostorból. Nyikitcsina Pétervárra költözött. Tovább­ra is a betegápoló nővérek ruháját hordta, de a rend­ből ktlVpett. Életének egyet­len célja maradt: „megváltó­jának szolgálata", (KO vo Uteri k: Örült Olga.) dezése, a gyarmati rend- g szer felszámolása érdekében, valamint a por­tugáliai gyarmatokon folyó nemzeti felszabadító mozgal­mak támogatása, hatékony intézkedések elfogadása a rhodesiai fajgyűlölő kisebb­ség ellen, a többség jogainak biztosítása azokban az afri­kai országokban, amelyekben továbbra is a megkülönböz­tetés, a faji gyűlölet és az elnyomatás érvényesül. A zambiai elnök élesen el­ítélte a nyugati országokat, amelyek segítséget nyújtanak Dél-Afrika és Rhodesia kor­mányának, a Mocambique-i, angolai és a többi portugál gyarmati hatóságoknak. Ezután Numeiri szudánl el­nök — akit az értekezlet el­nökévé választottak — mon­dott beszédet. Numeiri hang­súlyozta, hogy az afrikai né­pek történelmi kötelessége megvédeni jövőjüket az im­perializmus és a gyarmati rendszer ellen. Szudán — mondotta Nu- mciri — kész pénzügyi segítséget nyújtani a nemzeti felszabadító mozgalmaknak és száz­ezer szudáni fonttal már hozzájárult a szabadsá­gukért és függetlenségük­ért harcoló afriknl ha­zafiak segélyalapjához. Országa költségvetésében kü­lön előirányzatot biztosit u nemzeti felszabadító mozgal­mak támogatására. A küldöttségek ezután zárt ajtók mögött folytatták a munkák

Next

/
Thumbnails
Contents