Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-03 / 2. szám

Szombat, 1970. január 3. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A* első mnkanapon Leltározással kezdett a drótgyár Számvetéssel kezdték meg az új esztendőt a December 4. Drótműveknél. Mint Kiss Béla műszaki igazgató elmon­dotta, tegnap, január 2-án, pénteken kora reggeltől dél­utánig valamennyi üzemrész­ben leltároztak. Pontosan fel­mérték a gyár készleteit, a félkész áruk és a nyersanya­gok mennyiségét. A termelés — a leltározás befejezése után — a délutáni órákban indult meg. A drótgyárban az idei esz­tendő sem ígérkezik könnyű­nek. Egyik legjelentősebb megrendelőjük, az építőipar, csupán egészen kis mennyi­ségű betonacélhuzalt igényelt az első negyedévre. Az így keletkezett űrt a vállalat kol­lektívájának a tavalyihoz hasonlóan — az export tovób. bi bővítésével kell kitöltenie. A December 4. Drótművek minőségi termékei keresettek külföldön. Az elmúlt évi ex­portsikerek és a már ed­dig beérkezett megrende­lések alapján a drótgyár kol­lektívája bizakodással tekint­het az 1970-os esztendő elé. A vállalat vezetői, gazdasá­gi szakemberei most a januá­ri program pontosításán dol­goznak. Elképzeléseik kiala­kításakor messzemenően fi­gyelembe veszik a piac hely­zetét, igyekeznek rugalmasan alkalmazkodni a kereslet ala­kulásához. Bizakodó hangulatba» A hideg, sűrű hóesés kísé­retében mind nagyobb igye­kezettel próbálgatja erejét. Ebből következően is adó­dik, hogy megkülönböztetett figyelemmel kísérik ország­szerte a bányászok munká­ját. Tudják ezt a Bükkaljai Bányaüzemeknél is, ahol Já- nyi Gyula igazgató elmondja: — Aknáinkon bizakodó a hangulat. Különösebb problé­mát sehonnan sem jelentet­tek. Az új év első napján minden munkásjáraton za­vartalan volt a közlekedés. Ennek köszönhető, hogy a telepítéseknél nem kellett különösebb nehézségekkel számolnunk. A Bükkaljai Bányaüzem a múlt évet is kimagasló sike­rekkel zárta. Tél I tl, a miskolci Bajcsy- Zsilinszky utcán egy pillanatra sem szüne­tel a forgalom. Az év első munkanapja éppen olyan zajos, mint a többi: a villa­mosok egyre ontják az ál­lomás felől az embereket, autóbuszok, személykocsik rohannak, amikor a forga­lomban feltűnik egy havas tetejű teherautó. Az oldalán jelzés- és telephelytábla: a veszprémi AKÖV kocsija siet Sátoraljaújhelyre. A Kun Béla úti keresztező­désben álló rendőr feltar­tóztatja a kocsisort, éppen annyi időre, hogy fellcé- redzkedhetem a vezetőfül­kébe és a Baross G. utcában megtudom a következőket: Barna Ferenc éjfélkor in­dult Veszprémből. Ügy ter­vezi. hogy tíz órára Sátor­aljaújhelyen lesz, ahol majd az Elzett-gyárban rakodik. Már nem érzi magát fá­radtnak, Nyékládházán pi­hent egy fél órát és meg­ivott két erős feketét. Egy érdekes természeti jelen­ségre hívja fel a figyelme­met. Hajnali háromkor csillagos volt az ég, a ref­lektorok fényében szinte szikrázott a hó, és nagyon hideg volt. Azután, ahogy északkelet felé haladt, opá- 'os szürkeség váltotta fel a ehér ragyogást, és Nyék- ó.dházán már tulajdonkép- •en azért állt meg, mert ki- . árasztotta a köd. — En nagyon félek a köd. ■<51. Egyszer az árokba is ördultám miatta ... Bocsá­sd itt kell valahol elfor­i.ú'ni Sátoraljaújhely ira­mába?... A Baross Gábor utcá­nál, ahol Barna Fe­renc kocsijáról lc- zálltam, csengetve, jelzése­ket adva fordult be a vil­lamos. A havas úttesten megcsúszhatnak a kocsik. 'yenkor nehéz kiszámítani fékhatást. Nagyon kell vi­gyázni! Miskolc felett egesz nap -árás, ködös volt a levegő: 'ént a szűz hó vakító fehér- ségo de a házak magassá­gában már a kékesfekete szürkeség lebegett, mint -,ay nagy iromba kotlós. Ha z ember kinézett az nbla- •on minduntalan az az ér­ése támadt, hogy lámpát ellene gyújtani. S ebben, z idegekre, a látásra, a ízérzetre erősen kiható időben száz és ezei teher­autó autóbusz es személy- kocsi szaladt az országuta­kon Hivatásérzettől fűtött. 1 közúti közlekedés nehéz­sbeível birkózó eziek és 'ízezrek teljesítették köte­lességüket. Tél Tábornok alaposan próbára tesz ben­nünket. Támadásai, roha­mai szinte kiszámíthatatla­nok. Az időjárás rendkívül szabályos volt, erre a me­teorológusok időben felhív­ták a figyelmünket. Azt is bejelentették, hogy sok hó­ra, kemény télre kell szá­mítanunk. Az élet, a termelés azon­ban nem állhat meg. Ha sok hó esik, még több géppel, még nagyobb erővel vonu­lunk ellene. S ha megtör­ténik, mert megtörténik, hogy egy útszakaszt nem sikerül időre felszabadítani, a kötelességüket ismerő dolgozók) akkor is megje­lennek munkahelyeiken. Olvashattunk mentősökről, akik kilométereket gyalo­goltak úttalan utakon és rö­gös szántóföldeken a hord­ággyal, hogy a szenvedő betegen segítsenek. Isme­rünk gyári munkásokat, akikért nem ment autóbusz, mert jeges torlaszok zárták el az utat. Felkerekedtek, tíz kilométert gyalogoltak a legközelebbi vasútállomás­ra, s ha késéssel is, de meg­jelentek a műszakon. Meg­jelentek és ott maradtak a következő műszakra is. A példamutatásnak, a helytállásnak számos szép példája van. Egyszerű, szürke hétköznapi tettek, mégis értékesek, hi­szen aki a nehéz körülmé­nyek között helytáll, arra a jobb időkben is számítha­tunk. A tél bénító szorítá­sait mindenütt érezzük. De a legjobban megérzik most a közlekedési dolgozók: az autóbuszsofőr, akinek to­vább kell mennie a követ­kező megállóba, a váltóke­zelő a vasúton, a veszpré­mi teherautóvezető, aki is­meretlen akadályokkal száll szembe, amikor elindul, hogy keresztülvágjon az országon. Érzik a kohászok, bányászok, s talán a leg­jobban megérzik azok, akiknek hivatásszerű foglal­kozásuk az utak felszabadí­tása, a forgalom zavartalan­ságának biztosítása. Akármennyire is havazik azonban, akármennyire is a nyakunkra ült a tél. ha már elvégeztük munkánkat, vi­dáman habuckolunk a nagy hóban, s élvezzük szépsé­geit, hiszen ennek az év­szaknak is megvannak a maga gyönyörei. Az ünnep fordulójával új ével kezd­tünk, minden nappal köze­lebb kerülünk a legszebb évszakhoz, a tavaszhoz. E hónap végére már húsz perccel korábban kel és negyven perccel tovább ma. rád az égbolton a Nap... Onotlvári Miklós — Az éves terven felül 46 ezer tonna szenet adtunk a népgazdaságnak — mondja az igazgató —, ami megfe­lel 105,9 százalékos tervtelje­sítésnek. Csak decemberben 10 600 tonna volt a többlet­ként kitermelt szén. A tervekről, elképzelések­ről szólva, egy mondatban fe­lel az igazgató: — Ezt az esztendőt is ha­sonló sikerekkel szeretnénk zárni, vagyis ott akarjuk folytatni, ahol abbahagytuk. 1400 tonna műtrágya (Tudósítónktól) Kimagasló termelési ered­ménnyel búcsúztatták az óévet a TVK műtrágyagyárá­nak dolgozói. 1969 utolsó nap­ján 736 tonna ammóniát ál­lítottak elő, s az előző évinél 19 ezer tonnával több ammó­niával járultak hozzá a vál­lalati terv túlteljesítéséhez. Az új év első napján vala­mivel gyengébben rajtolt a műtrágyagyár. Az I. számú levegőszétválasztó berende­zésben zavart észlellek, így az ammóniagyárban csökken­teni kellett a termelést Emiatt csütörtökön csak 624 tonnás szintet sikerült elér­ni. A hiba elhárítását meg­kezdték, és néhány órás ál­lás után fokozatosan növelik a gyár termelését. A feldolgozó oldalon zavar­talanul- folyt a munka. Janu­ár 1-én 1400 tonna nitrogén- műtrágyát gyártottak. A ter­mék elszállítása is zökkenő- mentes volt. Mindössze fél- száz tonna maradt csak rak­táron, tehát elegendő vasúti kocsi állt a rendelkezésre. A kombinátban tovább szélese­dik a jubileumi munkaver- seny-mozgalom. A szocialista brigádok ugyanis 2 ezer ton­na ammónia és több mint 6 ezer tonna nmmonnitrát elő­állítását vállalták az éves terven felül. Alapjában véve elmondha­tó, hogy kisebb zökkenőktől eltekintve, a Tiszai Vegyi­kombinátban is jól kezdődött az élj esztendő. Lovas Lajos Változó követelmények változó szabályozók ££5K4SS23a Az éves tervek v^' hajtását, a gazdaság terv szerinti fejlődését 1968 óta — tervutasítások helyett — a szabályozók biztosítják. Ebből adódik, hogy a rövid távon ható szabályozók egy részét — egyebek között a hitelpoli­tikát — évről évre összhang­ba hozzák a tervcélokkal Egyes szabályozók módosítá­sát emellett működésük ta­pasztalatai is indokolttá te­hetik. Amennyiben ugyanis a gazdaság fejlődése bármely ponton lényegesen eltér a tervezettől, az ilyen jelensé­gek végső soron arra utalnak, hogy egyik, vagy másik sza­bályozó nem elég hatékony A szabályozók 1970. évi vál­tozásai összefüggnek mind a tervcélokkal való összhang követelményével, mind pedig azokkal a negatív jelenségek­kel, ellentmondásokkal, ame­lyeket az eddigi működésük váltott ki. Az elmúlt két évben a leg­több bírálat a bérszabályozás rendszerét érte, amely hozzá­járult a létszám gyors növe­léséhez és n termelékenység stagnálásához. Az új mecha­nizmus bevezetése előtt — mint emlékezetes — felmerült az aggály, hogy a vállalatok nyereségük növelése érdeké­ben. esetleg nagy mértékben csökkentik létszámukat, ez­zel szociális feszültséget idéznek elő. Ezért olyan bér­szabályozási rendszert vezet­tünk be, amely az átlagbér­színvonalat maximálta, a bértömeget és a létszámot azonban nem. A vállalatok hamar felismerték, hogy eb­ben a bérszabályozási rend­szerben az 1 főre jutó része­sedést, illetve annak növeke­dését a legkönnyebben a lét­szám bővítésével lehet bizto­sítani. Ennek következtében a foglalkoztatottak száma gyor­san és folyamatosan emelke­dett Az 1970-ben életbe lépő új bérszabályozás lényegét ab­ban foglalhatjuk össze, hogy adókedvezménnyel könnyíti a bérszínvonal-növelést, más­részt pénzügyi terhekkel megdrágítja a létszámnöve­lést, és végül elhárítja a lét­számcsökkentés, vállalati szempontból hátrányos kö­vetkezményeit. Ennek meg­felelően az 1970. évi bérszín­vonal-növelést — 4 százalé­kos plafonon .belül — csak 70 százalékos arányban kell a részesedési alapból fedezni; (a növelés 30 százaléka bér­költségként elszámolható) az 1970. évi létszámemelés bér­tömegének 33 százalékát adó­ként kell befizetni, s ez az összeg egyidejűleg az K nye­reségrészt csökkenti. Ha a vállalat dolgozóinak létszá­ma 1970-ben csökken, a meg­takarított létszám bértömegé, nek 33 százaléka az R nyere­ségrészt növeli. / 1969-ben kiéleződött az az ellentmondás, amely a bel­kereskedelmi vállalatok anyagi érdekeltségi rendszere és a fogyasztók, a társadalom érdeke között már 1968-ban is — tompított formában — érzékelhető volt. A belkeres­kedelmi vállalatok részesedé­si alapja jelentős mértékben íügg a készletek alakulásá­tól, ami objektíve lehetővé tette, hogy a belkereskedelmi vállalatok, a fogyasztói ér­dek rovására — a készletek csökkentésével, indokolatlan áremelésekkel — növeljék ré­szesedési alapjukat. Az ér­dek-konfliktus kiküszöbölésé­re 1970-től. a kereskedelmi vállalatoknál maradó nyere­séget az 1968—1969 évi átlag- készlet figyelembevételével osztják fel, a fejlesztési és a .részesedési alap között, az 1970. évű készlet — annak nö­vekedése, vagy csökkenése — tehát nem befolyásolja az R nyereségrészt. A hildpoHfika 19™‘ preferálja (előnyben részesí­ti) mindazokat a fejlesztési célokat, iparágakat és válla­latokat, amelyek lakossági igényeket elégítenek ki. (Tex­tilruházati ipar, építő- és épí­tőanyagipar, vas-műszaki cikkek gyártása, lakossági szolgáltatások.) Azok a vál­lalatok, amelyek a szükségle­tek kielégítése érdekében ter­melésüket gyors ütemben nö­velik, 5 éves lejáratra vehet­nek fel forgóalap-hiteleket A hitelkedvezmények 1970. tói a szocialista gépimportra is kiterjednek. Az utóbbi években többet exportáltunk a szocialista országokba, mint amennyit ott vásárol­tunk. Az import elmaradása a kiviteltől hátrányos abból a szempontból, hogy előbb- utóbb fékezni fogja a kiviteli, s így a termelést is, miután partnereink is mérlegegye., súlyra törekszenek. A szóéin, lista gépimport-serkentőn egyes iparágak — pl. textil­es nyomdaipar — rekonstru , ciójára, a mezőgazdasági és az építőipari géppark korsze­rűsítésére kívánjuk hasznon - ta-ni. E célból a szocialista ui szágokból történő gépbehoza­talt a bankok kedvezményes hosszú- és közép lejáratú hi­telekkel, kamattal és lejárati idővel preferálják. 1969- ben mind a termelői, mind a fogyasztói árrendszer­ben bővítettük a kevésbé kö­tött és a szabad árak érvé­nyesülési körét. 1970- ben ilyen árforma- változásokra nem kerül sor. Módosulnak viszont — emel­kednek — az állati termékek felvásárlási árai, s egyidejű­leg csökken az állattartás be­ruházásainak, illetve megszű­nik a mezőgazdasági gépjavi tások állami támogatása. A felvásárlási árak emelésének az a célja, hogy javítsa az ál­lattenyésztés jelenleg rendkí vül alacsony — mindössze 0.:: százalékos — jövedelmezőségi szintjét. Végeredményben ^ lapítható meg, hogy a szabá­lyozók módosítása részben konkrét 1970. évi tervfelada­tok — a belső ellátás javítá­sa, a szocialista gépimport növelése, elhasználódott gép- pek nagyobb arányú pótlása, rekonstrukciók — megvalósí­tását kívánják előmozdítani, másrészt olyan, nem űjkele: ü gazdasági feladatok, tev<. kenységek — munkatermelé­kenység, állattenyésztés — ösztönzését szolgálják, ame­lyek jelenleg gazdasági fejlő dósunk kritikus csomópont jai. Garamvölgyi István Figyelmeztető felelőtlenség A Hegyalja egyik termelő­szövetkezetében bizonyára sokáig emlékezetes marad az 1969-es év vége — különösen az állatgondozóknak. Rend­kívüli „ünnepi műszakról” gondoskodott számukra a fe­lelőtlenség. Az ünnep előtt való napon a szokásos féreg- telenítő porozásra kaptak uta­sítást a tehenészek. A raktá­ros úgy emlékezett, hogy Termel a Fehérgyarmati Téglagyár. Az üj, automatizált gyár több mint 120 millió forintos beruházásból épült. 1970-ben mintegy 30 millió kis méretű, az utána következő évben már 40 millió téglát fognak gyártani. Az új gyárban 120 munkás dolgozik, nagy részük a gépek kiszolgálásán és irányításán dolgozik. maradt még jó kilónyi DDT- por egy zacskóban. Bár ezt az idegmérget elvben már ki­vonták a forgalomból, s az is szabálytalan, hogy ennek el­lenére nem semmisítették meg a maradék készletet A raktáros oda is adta a tehenészeknek azt a papír­zacskót amelyről úgy tudta, bőgj' a DDT-t tartalmazza. A gondozók csak úgy puszta kézzel, jól be is dörzsölték a porral a teheneket, hogy megszabadítsák a jószágot a kellemetlen élősdiektől. Délután feltűnt a soros te­henésznek, hogy az állatok szokatlanul bágyadtaid, néme­lyik el is fekszik, a táplálék­hoz egyik sem nyúl hozzá. A jószágszerető ember nyomban jelentette a rendellenességet. Telefonon hívták Sárospatak­ról az ügyeletes állatorvost, aki azonnal autóba ült, s még idejében érkezett. A tü­netek súlyos mérgezésre vallottak. Kiderült, hogy a raktárból kiadott zacskóban nem DDT volt, hanem a. leg­erősebb hatású „Paration’’ permetező- és porozószer, amely háromezrelékes hígí­tásban is, csak különleges védőfelszereléssel használha­tó. Az állatorvos szakértelme, gyors helyzetfelismerése sze­rencsére elejét vette a baj súlyosbodásának. Megfelelő injekciós kezeléssel vala­mennyi tehenet sikerült, meg­menteni. Bár nem tartozott a körzetébe a tsz, az állator­vos az ünnep minden napját kinn töltötte a beteg jószá­gok mellett. Ha nem ilyen lelkiismeretes a hivatásában. az értékes állatok elpusztul­hattak volna, a semmivel nem menthető helyi felelőt­lenség miatt. Sajnos, nem az első eset megyénkben, hogy a mező­gazdasági üzemekben körív nyelműség következtében nagy értékek kerülnek ve­szélybe. Ügy tűnik, nem le­het elégszer, s elég hangosan figyelmeztetni az indokolt óvintézkedések szigorú betar­tására. Rendelet írja éli-, hogy a mezőgazdasági üte­mekben csak szaktanfolya­mot végzett raktárosok ke­zelhetik a mérgező anyai?■. • kát. S a raktáron belül is el kell különíteni, feltűnő jel­zéssel kell ellátni a méregtar­talmú szereket. A most szó- vátett esetben sem volt szak­képzett a raktáros. Némely szövetkezetben még mindé, könnyen túlteszik magukat : vezetők az indokoltan szigorú előírások következetes végre­hajtásán. Ismételjük, a Paration pél­dául nemcsak a jószágra, ha­nem az emberre is ártalmas, ha elővigyázat nélkül keze­lik. Belégzéssel. vagy a bőrön át, vagy a gyomorba jutva egyaránt súlyos mérgező- okozhat. Merő szerencse hogy ezúttal a porral bánó tehenészek káros követkéz menyek nélkül megúszták szándéktalan könnyelműségii két. Jó volna, ha ebből az eset bői okulnának mindazok akiket illet. A szakigazgatás! felügyeletnek pedig példás felelősségre vonással kell el­járnia a súlyosan mulasztók kai szemben. Bereez József

Next

/
Thumbnails
Contents