Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-03 / 2. szám

SSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Szombat, 1970. január 3. ŰjjéwS újságok és a hóesés Szilveszter a képernyő előtt • Ember, ne mérgelődj! Bizonyóra tetszenek ismer­ni azt a társasjátékot, amely­ben a részvevő.-; .:Ow.a.ouas- sal döntik el, hány lépést te­hetnek előre, útközben aka­dályokba ütköznek, kiütik el­lenfeleiket, esetleg maguk is kiesnek, újrakezdik az egé­szet, s végül bejutnak a cél­ba, a játékmező közepén le­vő kockákba, vagy karikák­ba. Ezt a játékot úgy hívják., hogy Ne nevess korán! Vala­mikor, évtizedekkel ezelőtt ugyanezt a játékot Ember, ne mérgelődj! címmel hozták: forgalomba. Ez a játék jutott eszembe már akkor, amikor a televí­zió 1969-es szilveszteri műso­ráról harangozni hallottam, s annyi már tudott volt a szokatlanul nagy titokzatos­sággal körülvett tervekről, hogy három vidéki városból, indulnak autókaravánok a főváros felé, a negyedik meg Pest körül kóvályog, s e kon­vojok előrehaladását az indu­ló városok vendéglőinek kö­zönsége fogja játékos módon meghatározni. (Ennyit igazán játszhat, ha például Miskol­con személyenként egyszáz­nyolcvan forint belépődíjat kellett fizetnie!) Mint, a már említett társasjátéknál, a kocka számai jelzik az előre­lépést, ebben a nagy, orszá­gos méretűvé dagadt társas­játékban a vendéglői közön­ség gurításai — tetszenek em­lékezni a tekegépre, amely Vitray Tamás nyakaskodása ellenére is: magyarul teke és nem kugli — adták meg az autóskonvojok előrehaladásá­nak mértékét. Csak azt tud­tuk volna meg pontosan, miért volt erre szükség, mennyiben befolyásolta mindez a televízió 1. sz. stú­diójában folyó, vagy inkább döcörésző szilveszteri esztrád- müsor menetét?í Mindegy, eszembe jutott a társasjáték régi címe — Ember ne mér­gelődj! — s nem mérgelőd­ném. A nagy havazás miatt mó­dosítani kellett a tervet. Az autók nem mehettek fel a vi­déki városokból Pestre, ha­nem onnan indultak, s előt­tünk ismeretlen vargabetűk után oda érkeztek vissza, mire Vitray kihirdette, hogy Miskolc győzött. De talán so­hasem tudjuk meg hitelt ér­demlő módon, mit is csináltak városunk képviselői ezért a győzelemért, s mivé lett az­tán ez később, amikor két huszonöt évesünk nem tudott, jól labdázni a libikókán. Ez a kis, éjfél előtti vetélkedő nem volt valami fényes, s a díjak odaítélésében az is döntő volt, ki tud a lengő hintán betűket leszedni a falról. Zsákban futás sajnos nem volt. pedig az színvonalasab­bá tette volna a versenyt, a íepényevés meg meggyőzőb­ben igazolta volna a díjak odaítélésének jogosságát. Ennyit a túlméretezett és végül is teljesen feleslegessé vált, de időben mégis sokat jelentő keretjátékról, ami a közönség aktivizálását céloz­ta volna, az egész országot egyetlen nagy társasjáték ré­szesévé akarta avatni. Ha jól utánagondolunk, aligha a kedvezőtlen időjárás az egyet­len oka a sikertelenségnek. Még mindig jusson eszünkbe: Ember, ne mérgelődj! Nos. ha a nagyszabású ke­retjáték szánalmas minire zsugorodott, miből állt hát a maratoni hosszúságú monst- re-szilveszter? Alapvetően abból hogy Vitray Tamás, aki mór számtalan alkalom­mal bizonyította jó játékve­zetői képességeit, az ehhez nélkülözhetetlen intelligenciá­ját és leleményességét, most úgy elcsúszott,az olcsó hatás- vadászat felé, hogy szinte meg kellett kérdezni ma­gunktól: ez ugyanaz a Vit­ray, aki oly eleganciával és kulturáltsággal szokott szere­pelni más alkalmakkor? Most már kora este úgy pró­bált viselkedni, mint az or­szág lakosságának nagy há­nyada a hajnali órákban: közvetlenkedő barátkozga- tással, nemegyszer a közvet­lenség határait túllépve, keblére akarta ölelni az egész országot. Mintha a játékveze­tésben önmaga paródiáját játszotta volna. Riportertár- saival folytatott „közvetlen csevegése” is szűkebb kere­teket kívánt volna. Ennyit a játékvezetésről. De még min­dig: Ember, ne mérgelődj! Amikor a keretjáték, meg a játékvezetői és riporteri köz­játékok engedték, esztrád- műsor csordogált. A meghir­detett szereplők közül ugyan nem találkoztunk például Agárdi Gáborral, Bodrogi Gyulával, Csala Zsuzsával, Garas Dezsővel, Kálmán Györggyel, Keleti Lászlóval, Komlós Jánossal, Major Ta­mással, Pécsi Sándorral, Pso- ta Irénnel, Verebély Ivánnal, Viola Mihállyal, Vujisics Ti- hamérral, de még mindig: Ember, ne mérgelődj! Maradt szereplő így is szép számmal, de különösebben emlékeze­teset egyik sem produkált. Az 1. sz. stúdión kívül Mis­kolcról, Szegedről, Győrből és a budapesti Szófia étte­remből is adtak különféle műsorszámokat. Volt, aki csak megjelent, és volt, aki többször is visszatért. .Magán­számok, párosjelenetek tűn­tek fel a képernyőn, többsé­gükben régi ismerősünkként, dalszámok, szálltak az éter ren­dez­tük a könyvtárat, mikor a kezembe akadt a sovány kis kötet: Kegyes történetek Ár­pádházi Szent Margit életé­ből. Forgatom a könyvecs­két, ott van az első lapján még a pecsét is annak rend­je és módja szerint: Római katolikus Népiskola meg a helység neve, középen a magyar címer, a szent ko­rona meg a két angyal. Még jó hogy ki nem kölcsö­nöztétek — mondom egykori lakhelyem fiatal igazgató ta­nítójának. Ö nézi, nézi, aztán lassan olvassa: „Kísértet járja be Európát..De hiszen eá — Ügy van! Ez a Kommunista Kiáltvány. Régi formája a koftspirációnak. Más a fedő­lap, más a tartalom. József Attila is így csinálta... És én azt is tudom, hogy kié volt ez a könyv! A Bálint úré, öregem, a Bálint úré! Leültünk, s én —• a hirte­len jött emlékek hatása alatt elkezdtem mesélni Bálint úr- róL # Bálint űr — így szólította mindenki a faluban — a húszas években költözött kö­zénk, ahogy az öregebbek mesélték. Tenyérnyi telket vásárolt magának, s arra pa­rányi házat húzott. A ház csak egyetlen helyiségből ál­lott Ez volt a szoba, a kony­ha, a kamra, sőt ez volt a műhely Is, ahol Bálint úr a cipőket javította. Mert ci­pész volt ő. úri cipész A név­táblán nem egyszer tréf álkoz. hullámain, változó színvona­lon. A szilveszteri hangulat — úgy látszik —, valamiféle szabadosságot is jelent, egy­ben színvonalbeli enged­ményt is? (A táncdalfeszti- váli botrányok műnépieskedő hőse, aki mint paródiatéma is túltengett. Mister X belépő­jét énekelte. Majláth Jenő meg cigánydalokat, de éne­kelt a Vitray is, öveges pro­fesszoron meg csodálkoztunk, miként hagyja magát így sze­repeltetni egy népszerű tu­dós.) Lehet, hogy más körül­mények között, más keretek között tálalva, egyes számok jobbnak, értékesebbeknek tűntek volna, ebben a szil­veszteri felhajtásban nehéz a tiszta búzát kiválogatni az ocsuból. Az éjfél azonban így is el­jött, a megváltó óramutató megjelenése véget vetett a mind kínosabbá váló orszá­gos szórakozásnak. Nem tudjuk, hogy a vendéglőkben drága pénzért ülők miként szórakoztak, a képernyők előtt ilyennek tűnt a műsor, mint írtuk. Ember, ne mérgelődj! — mondtuk az est folyamán többször is. Ne, mert ha nem volt szíved kikapcsolni a ké­szüléket, egy kicsit magadra is vethetsz. Egy tanulság le­szűrendő: nem szabad kizá­rólag a televízióra hagyat­kozni a szilveszteri szórako­zásban, mert úgy tűnik, a műsort azoknak szerkesztet­ték, akik más módon szóra­koznak, s néha-néha odapil­lantanak a képernyőre. Per­sze akad más tanulság is, amit a Magyar Televízió ve­zetői fognak minden bizony­nyal leszűrni. Mérgelődni nem érdemes. Az új esztendő így is eljött, öregebbek let­tünk. Benedek Miklós tak a jobb mesterek, hiszen Bálint legfeljebb foltozó var­gának illett, mindez azonban nem zavarta a derék mes­tert, mint ahogy arra sem vetett ügyet, hogy a felvég rangos portái között egyedü] az ő kis kulipintyőja árulko­dott, a szegénységről. Nem is kerülhetett volna ide, de ép­pen abban az időben halt meg az öreg Lázár, a falu legmódosabb gazdája, egyház­tanácstag, meg törvénybíró — mikor a faluba vetődött Bálint. A fiatal özvegy, Or­solya adott szállást neki, s Bálint nem is érezhette rosz- szul magát a vendégszerető hajlékban, de hát milyen a falu szája... Orsolyát idő múltán még az öreg pap is felkereste, s mondják, hogy nem kerülte volna el a ki- átkozást sem — ami a pokol­nál is rosszabb —. ha nem küldi el magától Bálint urat, aki — mint a Mária Társulat elnöknője mondta — Szodo­mát és Gomorát csinált a hajdani presbiter tisztes haj­lékából. Szegény Orsolyának nem volt mit tennie, ajtót muta­tott Bálint úrnak — legalább úgy lássék, hogy a falu szá­ját befogja. Azt azonban már nem tagadhatta meg a föl­dönfutó embertől, hogy a nagy telekből — természete­sen a törvény szabályai és hiteles tanúk előtt — ne ad­jon el néhány négyszögölet. A falu legnagyobb ámulatára erre a telekre húzta fel az­tán Bálint úr a már említett kis fészket, mondván: az én házam, az én váram. Ez el­Mii ígér az ózdi isflÉez? Megyénk második nagy ipari centrumában, Ózdon a művelődési intézmények programjából elsősorban a különböző vitafórumok ígér­keznek érdekesnek. A Liszt Ferenc Művelődési Központ­ban a népművelők részére Maróthy László, a SZOT kul­turális, agitációs és propa­ganda osztályának munkatár­sa tart vitaindító előadást a műsoi'politika időszerű kér­déseiről. Az ifjúsági fórumon pedig Németh Antal, a KISZ j megyei bizottságának titkára j tart bevezetőt „Mi kell az ér­vényesüléshez?” címmel. Bizonyára sokan tekintik meg a Béke-telepi Művelő­dési Házban a Borsod műem­lékei című kiállítást is, ame­lyen 13 nagy tablón mutat­ják be megyénk műemlékei­nek érdekes és gazdag anya­gát. Az irodalmi rendezvények közül a Napjaink estje szá­míthat érdeklődésre. Az író— olvasó találkozóval egybekö­tött irodalmi estet január 8- án tartják meg a Béke-telepi Művelődési Házban. A Liszt Ferenc Művelődé­si Központ irodalmi színpa­da tagtoborzó, tehetségkutatú versenyt rendez január 15- én. A legjobb szavalókat meghívják az irodalmi szín­padi csoportba. Remélhetőleg bővül így a vers és a próza tolmácsolóinak száma. A művelődési központ báb­színjátszó csoportja a Béke- 1 telepi Művelődési Házban a hónap utolsó napjaiban mu­tatja be az' Aladdin csodalám­pája című, zenés báb-vígjá­tékot. A művelődési központ klubjai is gazdag programot állítottak össze. A honisme­reti kör ezúttal őslénytani gyűjteményéből rendez be­mutatót a Béke-telepi Műve­lődési Ház előcsarnokában. mmmmma ammmmuBimmmmKmmmmtm len aztán senkinek sem lehe­tett kifogása, különösen mi­után Bálint úr bemutatta a hivatalos iparengedélyt és egy szombati napon kibigy- gy esztette a táblát is. „Úri nói cipészet — CT. Bálint József”. Hogy a CT. mit je­lent, ezen hosszan vitatkoz­tak esténként a házak előtti padokon az emberek, mígnem Annus Kálmán, aki Pesten is bognárkodott, megadta a vá­laszt. A cötö az annyit tesz. mint cégtulajdonos. — Nem ostoba ember ez a Bálint úr — nyilvánított vé­leményt az öreg Mazula —, viszi ez még többre is. csak várjuk ki a végét. Na, meg a munkája is takaros. — Csak azok a fene úri szokásai ne volnának — szó­lalt meg az öreg Varga, akit csak száraz Vargának emlí­tettek, mivelhogy olyan so­vány, s csontos volt, mint a sintér lova. — Figyeljétek csak esténként. A rendes emberek már zárják a ka­put, mikor a mi suszterünk lepedőt csap a hóna alá, az­tán megy Jiirdeni a malmi tó. ha. — Kend is firedik — szólal meg Rostás Jenő, a trafikos és hadirokkant. — Firedik hát — vágja rá száraz Var­ga, de csak a szérűn a dé­zsában, s mindig csak ünnep előtt. Nem mutogatom ma­gam világ csúfjára. — Hát Jani bátyámtúl meg is ijed­nének a lányok — röhög Márton Gábor, akinek min­den szabad, merthogy a leg­gazdagabb legény. Száraz Varga is csak káromkodik egyet, s indul befelé jőjsza- kát se mondva a többieknek. | BÁLINT ÜR TÉNYLEG szeretett fürödni. Ez azonban még nem tette volna előt­tünk. gyerekek előtt különös és kedvelt emberré. Szeretett űrű hóesés búcáúzlaita az óévet és köszöntöt­te az újat Miskolcon is. Üjév reggelére vastag fehér takaró fedte a várost, s bár a főútvonalakon szorgoskodtak a Köztisztasági Vállalat gé­pei, meg emberei, szinte alig volt munkájuknak látszatja, amíg késő délelőtt a hózápor el nem állt. A fűtött szoba ablakából giccsbehajlóan szép volt a havazás, de ami­kor lementünk a sarokra új­ságot venni, már kevésbé tűnt vonzónak. Az utcán, az Ady-hídnál, védetten polca mellett didergőit, a zuhogó hóban az újságárus. A polc fölé esernyőt tűzött, valami nylonlepedővel is leborítot­ta, de hó ellen az mitsem vé­dett. Nem magát védte, ha­nem az újságkölegeket, amik bizony nagyon-nagyon kitétet­tek az időjárás veszélyeinek. A mezőkövesdi zeneiskolá­ban három iskola növendé­keiből csaknem 150 zeneked­velő gyéréi; ismerkedik a kü­lönféle hangszerekkel. Drotár Gabriella, az iskola igazgató­nője szívesen kalauzolt vé­gig bennünket a zenetanulás céljaira nem a legideálisabb épületben. — Az épület legalább 100 éves és elég szűk. Amikor ideköltöztünk, két tanterem­ből állt. Leválasztással, négy­tantermessé alakítottuk. Áz utolsó terem már nem a mi­énk. itt a gyógypedagógiára járó gyermekek tanulnak. Is­kolánkat 19C3-ban önállósí­tották. — Hány tanerős az iskola? — Iskolánkban 7 zenetanár dolgozik. A tantestületnek több mint a fele Miskolcról jár ki, mindennap. *— Milyen hangszeren ta­nulnak a diákok a zongorán kívül? — Hegedűn, gordonkán és fafúvós hangszereken. Elég nehéz azoknak a gyerekek­nek a munkája, akik itt ta­nulnak, Ráadásul sokan kö­fürödni a vén pap, a mol­nár, meg Ágnes ténsasz- szony is, az öreg jegyző fe­lesége — Bálint úr azonban nem úgy fürdőzött, mint a többi közönséges halandó. Óh, hogy irigyeltük, hogy bá­multuk, hogy utánoztuk vol­na, Estefelé megjelent Bálint úr a halmi tónál, fehér lepe­dőjét ledobta a gyepre, le­rúgta a nadrágot, lehúzta az inget. S ezután következett a produkció. Bálint belevetette magát a vízbe, majd kisvár­tatva a felszínre bukkant, s ott merev testtel végigfeküdt a sima víztükrön, miközben csengő tenor hangon énekel­ni kezdte: Vágyom egy nő után, egy nő után... Ezt nem tudtuk utánozta. Prüszköltünk, fulladoztunk és BáRnt csak nevetett. Nem volt büszke a tudományára, sőt örült volna, ha megtanít­hat bennünket. Szerette a gyerekeket. Iskolából jövet nem egyszer betértünk a kis műhelybe, ilyenkor Bá­lint úr elbeszélgetett velünk, ha kedve volt. még dalolt is. — Bolond ez a Bálint — mondogatták a szomszédok —. akkor is dalol, ha nem iszik, mintha mindig lakoda­lomba készülne. Hanem azért nem haragudott Bálint úr­ra senki. Igaz, nem is adott rá okot. Dolgozgatott a kis műhelyben, azután főzött, meg sütött, és esténként ol­vasott. Volt a háta mögött egy kis polc, azon könyvek, meg újságok. Sok, nagyon sok. A faluban találgatták, hogy honnan is jöhetett ide, s mi­féle szerzet ez a Bálint? — Nagy mester volt ez a Fel­vidéken, vélte tudni az egyik, csak aztán tönkrement, valami asszony is volt a do­logban. Hát az asszony az igaz,, erősítették mások is. Sem a lapokat, sem az árust nem védi itt széltől, hótól, esőtől, tűző napfénytől sem­mi. Az utca túlsó oldalán, a kis parkban van ugyan új­ságosbódé, de oda senki sem megy át lapokért, mert a for­galom itt bonyolódik, ezen a sarkon, az emberek itt kere­sik az újságot. Korábban volt a sarkon egy rettenetes épít­mény, amit. igen időszerű volt már lebontani, de mert az élet, a gyakorlat itt igény­li az újságárusítást, itt kell árusítani. Az újságárusok és a lapok felett sokfelé látni korszerű, műanyagból készült szél- és esővédőt. Nem aka­dályozza a fbrgalmat, nem za­varja az utcaképet, valami védelmet ad a szél, az eső, a hó ellen. Vajon miért nem lehet egy ilyet a miskolci Ady-hídnál is felszerelni? <h) zülük napközisek, s amikor este hazakerülnek, még ak­kor gyakorolnak, mert itt is produkálni kell. — Nyilvánosan is fellép­nek? — Természetesen. Minden évben két növendék és egy tanár részvételével rendezünk egy hangversenyt. Ezenkívül minden nagyobb rendezvé­nyen fellépünk, többek kö­zött író—olvasó találkozón és más nagyobb eseményen. Évente megrendezésre kerül a megye zeneiskoláinak ta­lálkozója, ahonnan komoly szakmai tapasztalatokkal tá­vozhatnak a növendékek és a tanárok egyaránt. Hozzá tar­toznak még a munkánkhoz, a különféle vidéki klubhang- versenyek. Országos kamara­zenei és zenei fesztiválokon is részt veszünk. Eddig há­rom ilyen fesztiválon vol­tunk. Nyugodtan mondhatom, hogy növendékeink amikor befejezik tanulmányaikat, felkészülten hagyják el az is­kolát. Ez diákjaink minden továbbtanulási felvételénél beigazolódik. (A — t) Még tán vér is tapad a Bá- lint úr kezéhez. ____________ A ZTÁN LASSAN ELÜLT a szóbeszéd, vagy legalábbis másról folyt, nőm Bálint úr­ról. A kis műhelylakás pe­dig kedvenc szórakozóhelye lett az utcabeli szegény em­bereknek, megfordult ott még néhányszor egyik-másik fiatal tanító is. Bálint úr kifogyhatatlan volt a beszédben. Fiatal se­géd koi’ában — mint mond­ta — számos országot bojárt, s végigharcolta az első há­borút is. Na. az első háborút, azt a falubeliek közül is többen megjárták, s ha egyszer el­kezdték emlegetni Doberdót. meg a piavei csatát, meg egyik-másik helybeli „vitézt”, aki a hadnagyának lopott, konzervekérl kapott kis ezüs­töt, a Károly csapatkeresz­tet meg a szép féleségénél; köszönheti, akkor se vége, se hossza nem volt, bizony nemcsak a kacagás hallatszott lei a kis műhelyből, hanem sokszor a káromkodás is. Jobbára azért mégis vig volt az élet Bálint úr bode- gájában. Ezt magam is tanú­síthatom. Nagyanyámnak kedvenc susztere lett Bálint, nála csináltatta magas szárú cipőit, s miután csak haiítás- nyira lakott a műhelytől, es­ténként be-beiílt beszélgetni. Mi tagadás, jobban érdekelte a Bálint úrnál folyó terefe- re, mint az októberi ájtatos- ság. — Hej, nagy kutya ma­ga, mester! — mondogatta nevetve, s nem egyszer ró­lam is megfeledkezett, aki ott ültem a sarokban, s lélegzet­visszafojtva figyeltem a fel­nőtteket. Bárcsak emlékez­nék arra a sok vidám histó­riára, na meg, ha elbírná egy-kettő a nvomöafestéket (Folytatjuk) Gyarmati Béla: Bálint úr MÁR KÉT NAPJA Gyermekek hangszerekkel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents