Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

/ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Csütörtök, 1970, január T. fi IIFF tűzszünetet hirdetett A DNFF újévi tűzszüneté­nél'' életbe lépését követő 2-1 órában kilenc jelentősebb összecsapásról számoltak be a hírügynökségek, a felszabadí­tó erők és az amerikai csa­patok között. Mint ismeretes, az amerikai és saigoni csa­patok — az úgynevezett „szö­vetségesek” — a DNFF há­romnapos tűzszüneti felhívá­sát elutasították, s rmndösz- •sze 24 órára tervező", tűz­szünetüket csak szerdán ter­vezték megkezdeni. A legsúlyosabb ütközetek a kambodzsai határ közelében, An Hoa és Tay Ninh tarto­mányban zajlottak le. Saigon­tól 140 kilométerre, északra, a DNFF légvédelme lelőtt két amerikai helikoptert. A DNFF rádiója felhívást intézett a saigoni csapatok katonáihoz: tagadják meg fe­letteseik parancsát, és ne fogjanak fegyvert a DNFF által meghirdetett 72 órás tűzszünet idején. William Peer tábornok, a My Lai-i tömeggyilkosság ügyében vizsgálatot folytató öttagú amerikai bizottság-ve­zetője kedden magas rangú dél-vietnami és amerikai tiszteket hallgatott ki, abban a tartományban, ahol a tö- megvérengzést elkövették. Fa I u-körzet központ A Borsod megyei Tanács határozata alapján Szendrő' községben megkezdték az első falu-körzetközpont ki­alakítását. A nagy múltú A műi naptól új távbeszélő szabályzat Mint ismeretes, a közle­kedés- és postaügyi minisz­ternek n\ áron kiadott ren­delkezése szerint 1070. janu­ár 1-én lép életbe az új táv­beszélő szabályzat. Esze­rint, ha a külön vonalú tele­font a posta hivatalból ik- resíti — hogy új állomást adhasson az igénylőknek —, akkor megtéríti a régi .kü­lön vonalú állomás szerélési költségének — amennyiben ez az összeg meghaladja, a 200 forintot — 40 százalékát. Eddig ikresítéskor nem ad­tak költségtérítést, s így az új ikertárs járt. jól, mert a korábban kiépített telefon- vonal szerelési költségeit az önálló vonallal rendelkéző telefontulajdonos viselte. Az új szabályzat megtiltja az ikertársaknak a telefon j használatának akadályozását. Tilos a kagylót a készülék j mellé tenni, s ezzel azándé- i kosán, vagy feledékenység-1 bői meghiúsíthatni az iker­társ telefonálását, vagy fel­hívását. A telefonálók érde­keit szolgálja az a rendelke­zés is, amely szerint a na­gyobb alközpontokat mun­kanapokon reggel 7 és dél­után 6 óra között csak ké­pesített. személyek kezelhe­tik. A telefonalközpontok kezelőinek gyakorlatlansága ugyanis késedelmes kapcso­lásokat, felesleges várakozá­sokat okozott. Az új távbeszélő-szabály­zatba bárki betekinthet a postahivataloknál. .község a Bódva-völgy északi részének központja lesz. A falukörzethez négy község tartozik majd. s csaknem nyolcezer lakos ellátására az idén a megyei és a községi tanácsok közös fej­lesztési alapjából mintegy nyolcmillió forintot használ­tak fel. Elkészült többek kö­zött a százhúsz személyes általános iskolai diákotthon, az orvosi és fogorvosi ren­delő, a hozzá tartozó laká­sokkal. Üj, száz kisgyermek nevelésére alkalmas óvodát létesítettek a körzetesített iskolát pedig négy tanterem­mel bővítették. A jóváhagyott tervek sze­rint jövőre kezdik meg a művelődési otthon építését, amelyben nagy terem, szak­köri helyiségek, klubszobák kapnak helyet. Ugyancsak jövőre fosnak hozzá a víz­vezeték-hálózat kiépítéséhez, s a villanyvilágítás korsze­rűsítéséhez. A negyedik ötéves tervben új, nyolctantermes általános iskola, hatvan kisgyermek elhelyezésére bölcsőde, szol­gáltatóház, ABC-áruház épül. Korszerűsítik a strand­fürdőt és megkezdik a csa­tornázást. Kiosztották a szakszervezetek művészeti díjait A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának elnöksé­ge hazánk felszabadulásának 25. ‘ évfordulója tiszteletére művészeti dijat alapított a dolgozók művészeti nevelése terén kifejtett eredményes munka jutalmazására. E díjjal az SZMT elnöksége azokat a művészeket és a kö­zönségnevelés területén dol­gozó más személyeket kíván, ja kitüntetni, akik átlagon ■felüli munkát végeznek a megye ipartelepei, falvai la­kosságának művészeti ellá­tásában, művelődési igényei kielégítésében, művészeti íz­lésük formálásában. Az SZMT művészeti díját első Ízben tegnap, 19(39. de­cember 31-én adományozták oda. Az adományozó ünnep­ségen részt vettek a Szakszer­vezetek Borsod megyei Bi­zottságának titkárai, kulturá­lis- bizottságának tagíai, ott volt Sallós Gábor, a Miskol­ci Nemzeti Színház igazgató­ja, valamint a kitüntetettek. Kiss Béla, az SZMT titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Tóth József, az SZMT vezető titkára méltatta rövid ünnepi beszédben azt a mun­kásságot, amelyet az egyes művészeti ágak legjobb kép­viselői, a művészeti ismeret- terjesztéssel foglalkozók, kulturális területen működő újságírók Borsod megye dol­gozóinak művészeti nevelése érdekében kifejtettek. Majd átadta az SZMT művészeti díjakat az 1969. évi kitün­tetetteknek. Az SZMT művészeti díját kapták: Dobos Ildikó, Zoltán Sára, Gyarmatiig Ferenc színművészek, Jurka László színházi rendező, a Miskolci Nemzeti Színház tagjai, Mu­ra Péter, a Miskolci Szimfo­nikus Zenekar zeneigazgató­ja, Salamon Ferenc, a zenekar fuvolaművésze és a zenekar kollektívája, továbbá Varsá­nyi Zsuzsa, a Magyar Rádió miskolci stúdiójának zenei szerkesztője. Benedek Miklós, az Észak-Magyarország ro­vatvezetője, Párkány László, a Déli Hírlap rovatvezetője, Seres János festőművész, va­lamint Lajos Árpád muzeoló. gus. néprajzkutató. A kitüntetések átadása után az SZMT elnöksége fo­gadást adott a kitüntetettek tiszteletére, amelyen Salamon Ferenc mondott pohárköszön, tőt. Esztendő fordulóján írta; Darvast István Az esztendő utolsó napja és az új év első napja általá­ban semmit sem zár le és semmit sem kezd el, hacsak nem magát a naptári vagy a költségvetési évet. Mégis el­várják a politikusoktól és a sajtótól is, hogy az év végén mérleget vonjanak és bepil­lantást nyújtsanak a jövőbe. A nemzetközi helyzetről gyakran kap a közvélemény áttekintő és elemző képet év közben is, mi akadálya len­ne tehát, hogy ilyen kép esz­tendő végén is készüljön? A diplomácia és a publi­cisztika — nem véletlenül — a tárgyalások évének ke­resztelte el az 1969-es esz­tendőt. Ha arra gondolunk, hogy bár eredménytelenül, de folynak Párizsban a vietnami had­viselő felek közötti tárgyalá­sok, ha a kommunista és munkáspártok júniusi moszk­vai tanácskozásainak ered­ményeire, a nemzetközi for­radalmi munkásmozgalom erősödő és növekvő egységé­re gondolunk, e név máris megilleti a búcsúzó esztendőt. Méginkább ráillik ez a név 1969-re, ha emlékezetünkbe idézzük a Varsói Szerződés tagállamainak európai biz­tonsági konferencia összehí­vását kezdeményező budapes­ti felhívását, ugyanezen or­szágok külügyminisztereinek az év őszén Prágában meg­ismételt indítványát, az ezek nyomán felpezsdült politikai életet, az azóta megkezdő­dött két- és többoldalú poli­tikai, diplomáciai, társadal­mi megbeszéléseket. Számít­suk hozzá mindehhez a stra­tégiai fegyverrendszerek kor­látozása tárgyában Helsihki- ben megindult szovjet—ame­rikai előkészítő tárgyalásia­kat, az újból megkezdődött szovjet—kínai megbeszélése­ket és teljes mértékben iga­zolódik, hogy 1909. valóban a tárgyalások éve volt. És még ez sem minden. A Német Szövetségi Köztársaságban választások voltak és — bár még nem tudjuk, mit hoz o jövő — annyi máris tény, hogy néhány kezdetinek nevez­hető pozitív külpolitikai gesztus tapasztalható az új kormány részéről. Csak futólag szólunk ezek után a nyugati világ, az At­lanti Szövetség és a Közös Piac államainak egymás kö­zötti tárgyalásairól, amelyek nem utolsósorban azért fon­tosak, mert napirendjük köz­vetlenül. vagy közvetve a szocialista országok poli­tikájának a burzsoá világ­ra gyakorolt Itatását és sa­ját, békét akaró közvéle­ményük nyomását tükröz­te. Sikertelenségük miatt csak utolsósorban, . de meg kel] említenünk az izraeli agresz- szió következményeinek fel­számolásáról folyó négyhatal­mi tárgyalásokat is. Mindebből természetesen az következik, hogy 1970 va­lószínűleg szintén a tárgya­lások éve lesz. Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a vitás nemzetkö­zi kérdések tárgyalások út­ján való megoldásának gon­dolata, a szocialista országok béliés egymás mellett élési politikájának ez a fontos elve már bejárta a. világ nagy részét, és ma már szinte sehol sem talál süket fülekre, pontosab­ban sehol sem tudnak vele eredményesen szembeszegül­ni. Nagy változás ez azokhoz az időkhöz képest, amikor a hidegháború jeges szelei fúj- dogáltak világunkban, és a különböző társadalmi rend­szerű országok közötti érint­kezés jószerével kimerült a diplomáciai kapcsolatok pusz­ta fenntartásában. Aligha vi­tathatja bárki, hogy ezt a változást a szocialista világ­rendszer létrejötte, megerő­södése, a klasszikus értelem­ben vett gyarmati rendszer széthullása, a nemzetközi erőviszonyok­nak a béke, a haladás, a nemzeti függetlenség erői javára történt történelmi jelentőségű átbillenése és az imperializmus válságá­nak mindezek következté­ben történt további elmé­lyülése idézte elő. A tárgyalóasztalnál nem folyik vér, de a küzdelem ott sem könnyű. Az imperialista ellenfél nem kockáztatja a pusztulással fenyegető világ­háborút, ám a tárgyalóasz­talnál szeretné elérni, amit fegyverrel már nem tud. Ezért nincs helye semmi­féle kritikátlan optimiz­musnak. A túlzott optimizmus azért is indokolatlan, mert a nem­zetközi élet nagy kérdései még mindig megoldatlanok Az Egyesült Államok új el­nöke szegre akasztotta vá­lasztási programját, és né­hány, a közvélemény meg­tévesztését szolgáló lépéssel próbálja elterelni a figyel­met, hogy folytatni akarja a vietnami háborút. Háború­nak nevezhető helyzet ural­kodik Közel-Keleten is. A tárgyalások, a tárgyalási hajlandóság tehát nem egyebek, mint kezdeti le­hetőségek, amelyek az eddiginél kedve­zőbb harci feltételeket te- remtenek a nemzetközi poli­tika nagy és égető kérdései­nek megoldásához. Nem indokolt azonban a pesszimizmus sem. Másfél­két évtizedre visszatekintve, jól látható a nagy változás, a nemzetközi helyzet kedvező fejlődése. Ezt a tendenciát már nem lehet megváltoztat­ni. Úgy illik, hogy az esztendő végén szóljunk hazánk kül­politikájáról is. A párt és a kormány politikájával egyet­értő, azt támogató minded magyar dolgozó ember - jól­eső érzéssel gondolhat arra, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye, ará­nyaiban messze meghaladja hazánk területének nagy­ságát, lakosságának szá­mát. Ez külpolitikánk következe­tes elviségének, a proletár in­ternacionalizmushoz. a Szov­jetunióhoz, a szocialista or­szágok egységéhez való hű­ségünknek köszönhető. Ez te­szi lehetővé, hogy segítsük a nemzetközi helyzet kedvező vonásainak erősödését, és eredményesen munkálkod­junk mindenütt, ahol a béke, a haladás, a nemzeti függet­lenség szolgálatáról van szó. Kuba ünnepe A kubai forradalom 11. év­fordulóját ünnepli a haladó világ. Tizenegy évvel ezelőtt, január l-cn 90 kilométernyi­re a legerősebb és legagresz- szívebb imperialista nagyha­talomtól egy elmaradott, a végsőkig kizsákmányolt nép hosszú, fegyveres forradalmi harc után kivívta szabadsá­gát, s ezzel lehetőséget te­remtett az új élet kezdésére. A forradalom győzelme óta eltelt tizenegy év bebizo­nyította, hogy a kubai nép élni tudott a szabadsággal. Az amerikai monopóliumok érdekében eltorzított szerke­zetű gazdaságban megkezdő­dött az építőmunka, a szo­cialista állam megteremtése. Kuba történelmének utolsó éveiben az a legjellemzőbb, ahogyan az egész nép a szo­cializmus útjára lépett, s a fenyegetések ellenére szem- befordult a kizsákmányoló amerikai részvénytársasá­gokkal, a bankárok hatalmá­val, birtokba vette az őt jo­gosan megillető földet, az ipari üzemeket és megte­remtette a társadalmi előre­haladás feltételeit. A kubai nép visszaverte az imperia­lizmus minden agresszióját, a testvéri szocialista orszá­gok segítségével meghiúsítot­ta mindazokat a manővere­ket, amelyeknek a célja a kubai forradalom mer sa volt. A kubai nép ere­sen azon fáradozik hogy megszilárdítsa népgazdaságát és végképp felszámolja az elmaradottságot hazájában. A forradalom megnyitotta a kultúra, a tudás, a tanulás birodalmát mindenki előtt, százezreknek biztosított új otthont és új emberi életet az egész lakosságnak. A forradalom évfordulója alkalmából szívből kívánunk sikereket a szocializmust épí­tő kubai népnek. K.—n flz if Magyawszág lis káliról '»jfi.i« hihetetlen, hogy 0/ Sírc ennek Is 25 éve már. Mintha nemrég, csak né­hány esztendővel ezelőtt tör- tént volna. Miután a fasisz­ták gáládul legyilkolták Steinmetz és Osztyapenko ka­pitányokat, a két bátor parla­mentert, 1945-ben, az új esz­tendő első napján megkezdő­dött Budapest ostroma. A fő­városban szorosan bekerített fasiszta haderők felmentése érdekében a német hadve­zetés mindent megpróbált. Akkor a Dunántúl délkeleti része, a Bácska, meg a mai Vajdaság már szabad volt. Ezeken a területeken a leg­bátrabb magyar férfiak, anti­fasiszták. kommunisták, köz­lük 1919-es volt vörösknto- nák és „spanyol nemzetkö­ziek” is szervezkedni kezd­tek, hogy a jugoszláv parti- zán egységekhez csatlakozva hadra kelnek a német had­sereg ellen. A spanyol polgár- háború volt önkéntes inter- nq^innalícta harcosa: Varga István és a két Cservenák fiú, Imre és Pál szervezte őket. 1944. november 23-án meg is alajculf az I. Petőfi Sándor zásilóali. amelynek harcosai na«vobbrészt ma­gvarok voltak. November végén már há­rom megvár zászlóalj állt készen, hogy harcba indul­jon a fasiszták ellen. Ebben az időben — 1944 november végén — indult küzdelembe a szovjet hadsereg a Pécs­től délre elterülő Drávaköz felszabadításáért. November 29-én bevetették a harcba a három magyar bácskai zászlóaljat is, mint a 16. vaj­dasági hadosztály egységeit. A Drávaköz, az Ormánság és a Dunántúl déli részének fel­szabadításában tehát mar magyar egységek is részt vet­tek. igaz. hogy jugoszláv par.' tizán-egyénruhában. de a piros-fehér-zöld magyar zászló alatt indultak tiarcba. Egy magyarokból álló Pe­tőfi-zászlóalj akkor már má­sodik éve harcolt Kis Fe­renc kapitány parancsnoksá gával Szlavónia térségébe; a jugoszláv partlzánegysé- gckkel együtt a németek el­len. Ez a zászlóalj átvereked- te magát az ellenségen és 1944. december 25-én átkel­ve a Dráván a mai Magyar- ország, a Dunántúl földjére érkezeit. Másnap, december 26-án már Sellyén voltak, majd Kiscsányba indultak, ahol végre a négy magyar zászlóalj Petőfi-dandár né­ven Kis Ferenc parancsnok­sága alatt egyesült és azon­nal harcba indult a fasisz­ták ellen, mégpedig az egyik legnehezebb frontszakaszon, Barcstól délre, a Dráva-híd- íőben, amely ellen 1945. ja­nuár 1-én a német hadveze­tés nagy erejű támadást in­dított. A németek meg akar­ták semmisíteni a Dráva-hfd- főt, vissza akarták foglalni a Dunántúl déli részét, hogy le­köthessék a szovjet egysége­ket, amelyek egy részét Bu­dapestre lehetett volna vezé­nyelni, hogy meggyorsuljon n város felszabadítása és az ott bekerített fasiszta erők szét­zúzása. •\ líéfrzmiéi magyar Petőfi-dandár fasisz­ta túlerővel állt szemben. A legnehezebb napjuk 1945. ja­nuár 18-a volt- sokszoros túlerejű német támadási vertek vissza. A fasiszták azonban páncélos erőkkel új­ra támadtak. 1915. február 8- án Igen heves küzdelem kez­dődött. A Petőfi-dandár azt a feladatot kapta, hogy fedez­ze a jugoszláv egységek visz- szavonulását. A német pán­célos erők azonban előretör­tek a Dráváig és több ma­gyar századot bekerítettek. A 8. és a 4. magyar zászlóalj különösen nehéz helyzetbe került. Pokoli küzdelemmel február 9-én mégis Kitörtek a gyűrűből és a barcsi pon- tonhídon magyar területre jutottak. A híd aláaknázásá­ra és felrobbantására azon­ban már nem maradt ide­jük. A német tankok köze­ledtek ... És ekkor a magyar har­cosok sorshúzással döntötték el. hogy ki menjen a biztos, halálba. A feladat egy mind­össze 16 éves pécsi legény­nek, Fábián Bálának jutott. Béla egy percig sem tétová­zott. Saját testére kötözte a robbanóanyagot, rákapcsolta a gyújtókábelt és a jeges víz­be középre, a híd alá úszott. A parton a robbantó század parancsnoka behunyta *ze-, mét, az elektromos robban­tószerkezettel fel robbantotta a fiú testét, a rajta levő ren­geteg robbantóanyaggal. s ezzel együtt a hidat. V rémei útidon ' vol­tak, de a robbanás után egy­más után zuhantak bele a vízbe. A Petőfi-dandár nu-gis megakadályozta a németek átkelését. Fábián Bela, a 16 éves pécsi legény olyan nagy hőstettet vitt véghez, mint Alekszandr Matroszov szov­jet harcos, aki savit h lé­vel zárta el egy német gúp- puskaíészek tüzet okádó nyí­lását. A dandár harcolt- tovább. 1945. március 22-én megkez­dődött az előretörés, a nemet fasiszta haderő üldözése. De ezt a napot a parancsnok. Kis Ferenc 'kapitány már nem érte meg- Hősi halált halt. És 1915. január 1 -tői 1945 májusáig száznál többen estek el a harcban a magya­rok közül, a Petőfi-dandár soraiból. Dicsőség nekik. Ök már az új Magyarország hő­sei voltak... Szondrei József vol-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents