Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-03 / 280. szám

0 VJiÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! a magyar szocialista MUNKÁSPÁRT borsod megyei bizottságának lapja XXV. évfolyam, 280. szám Ära: I forint Szerda, 1969. december S. Miskolc: az ifjúság ÍRTA: VAJDA GÁBOR H ejöcsabától Diósgyőrig — új épületeivel , és lakónegyedeivel, egyetenii városával, megújult gyáraival és azóta született üzemeivel — nem­csak nagyobb, hanem egé­szen más is a mai Miskolc, mint a negyedszázad előtti. A felszabadulás huszonötödik évfordulóját megelőző napok­ban néhány órát tölthettem csak falai között, de ennyi is elég Volt hozzá, hogy fe­jemet kapkodva a csodálko­zástól, megállapítsam: meny­nyire más, mint volt, meny­nyi új vonással, színnel gaz­dagodott. Előzőleg tizenkét éve jár­tam itt utoljára. Akkor ez­rekkel együtt, a temetőbe vezetett az utam, Szabó La­jos ezredesnek adíuk meg a végtisztességet. Az utcanév­avatóünnepségen Fekete Mi­hály leplezte le az emlék­táblát, amely Szabó őrmes­ternek, a leventékből lett, 1914-es ifjú nemzetőrök pa­rancsnokának emlékét örökíti meg. Az Avason pedig, ahol akkor még nem nyúlt az ég felé a tv-torony, az azóta szintén meghalt Kubányi Je­ni) bácsi emlékeztetett egy. baklövésre: huszonöt év előtt, novemberben nem osztottuk el az illegális plakát betűit. Mi lett volna, ha megtalál­ják a németek? Szeiencsére, nem találtak rá. megértük a felszabadulást, de azért ké­sőbb is jobb lelt volna vigyázni, megakadályozni baklövést, tévútra-lépést, ügyelni, hogy töretlenül ha­ladjunk előre utunkon. Huszonöt esztendő alatt sok mindent megszépít és elkop­tat az emlékezet, részletek elhalványulnak, régi epizó­dok újabbaknak adnak he­lyet, arcok, nevek, városké­pek összekeverednek. 19-14 óta Sátoraljaújhelytől Kaposvárig és Győrtől Békéscsabáig be­jártam az országot, Jokoha- mától Belfastig két földrész sok városát, egy azonban el- homályosíthatatlaiull világos maradt: Miskolc volt az ifjú­ság. Világos, pedig villany sem volt, amikor a Széchenyi utca és az Erzsébet tér sar­kán, az édességboltban kézi­nyomda gumibetűiből készí­tettük Nemes Évával az első •VIOK AN-röpcédulákat. no­vember elején. Petróleum­lámpa mellett szövegeztük a direktívákat és felhívásokat Rácz Zoltánéi; Toronyalja ut­cai lakásán. Szabados Gizi lábbal hajtotta a kis tégely­sajtót a Werbőczi utcai nyomdában (a történelmi igazságszolgáltatás adta az­után Dózsa György nevét az utcának), ahol az első, igazi nyomtatott röplapok készül­tek. Amikor pedig egészíves, nagy plakáton adtuk hírül a városnak, hogy elérték Diós­győrt az első szovjet katonák, nyomdászok egész csapata vállalta a kockázatot, és a kéziszedők is segítettek haj­tani a nyomógép nagy kere­két. A Szabad Magyarország elődei voltak a röplapok, mint ahogyan' decemberben két és négy oldalon, olykor csomagolópapíron vagy ró­zsaszín, sárga, zöld, plakát­papíron megjelenő lap a je­lenlegi Észak-Magyarország elődje volt. Fel sem szaba­dult még a város, amikor gyertyafénynél körmöltem papírra az első szám vezér­cikkét (a lap címét kapta cí­méül vagy fordítva: a vezér­cikk címe döntötte el az új­ság címéről folytatott vitát?) egy avasi barlangban, és más­nap mar a szovjet csapatok parancsnokságának a város lakosságához intézett felhí­vása került mellé, az első szám első oldalára. Villany még mindig nem volt, a nagy nyomdagépet még mindig ké­zierővel hajtották (most már, mert ezt is történelmi igaz­ságszolgáltatásnak tartottuk: letartóztatott nyilasok), de la­punk — úgy éreztük — min­den villanynál erősebb fényt áraszthat a fejekbe. Nyomdá­szok, diósgyőri vasasok, nem­zetőrök, az ellenállás vezetői és résztvevői, tekintet nélkül éveik .számára, mind ifjúi lel­kesedéssel vállalták a ve­szélyt, az előző hetekben, és nem ismertek fáradságot a következő időszakban sem. Az ifjúság, az új élet kezde­te volt az az idő mindany- nyiunknak. S okan nincsenek már közöttünk akkori bajtársaink, elvtársa­ink közül. A Barbai Ferenc életét kioltó golyó megkeserítette a szabadság első napját, Szabó Lajost el­lenforradalmáról; ölték meg 1956-ban. Meghalt Urbancsok Mihály, akinek lakásán a nyomda őreiül kijelölt nem­zetőrök találkoztak Fekete Pállal, és meghalt Fekete Pál is, aki rendelkezésünkre bo­csátotta a vezetése alatt álló nyomdát. A télen temettük el Naményi Gézát, aki rádió­hírekből szerkesztette a Sza­bad Magyarország első szá­maiba a beszámolót a végé­hez közeledő háború csatái­ról és a világ más esemé­nyeiről. Büszkén és szeretettel őriz­zük emléküket, de ne sorol­juk tovább a halottak nevét, mint ahogyan az élők sem nevük emlegetésében, hanem, az ország, a nép sorsában akarják látni tetteik jutal­mát. Huszonöt év görön­gyös útjain az a tudat tar­tott meg bennünket hűség­ben és helytállásban, mellő­zésben és megbecsülésben egyaránt, hogy helyes útra léptünk, amikor vállaltuk a fasizmus elleni harcot — né­pünkért, az emberiségért, magunkért. A kommunista párt felhívására, lelkiismere­tűnk szavára hallgatva vál­laltuk, igaz, ifjúi lelkesedé­sünkben a valóságosnál kö­zelibbnek és könnyebb«^ el­érhetőnek véltük a célt.' A tapasztalatok, a sorsfordulók, hibák és tévedések, köztük saját hibáink ellenére ne­gyedszázad története mégis­csak megerősít abban, hogy a célldtűzés helyes volt. a cé] elérhető, ha nem is olvan gyorsan, nem is olyan köny- nyen, mint gondoltuk. Napjainkban, amikor a visszahúzó, tévútra csábító hatásokat leküzdve új gaz­dasági módszerekkel erősít­jük a munkásoknak, és pa­rasztoknak. a népnek Lenin tanítása szerint a demokra­tizmus maximumát biztosító szocialista társadalmi rendet, gyakran eszembe jut egy kérdés. Az öreg Gerevich, nélíai miskolci újságíró és vívómester tette föl, amikor a Szabad Magyarország első vezércikkét olvasta a Pan­nónia kávéházban: — És mondd, ti igazán komolyan gondoljátok a demokráciát? — Nem él már ő sem, a Pannónia sem létezik már, de ha ma kérdezné, ugyan­úgy hittel, s az akkorinál több taoasztalattal ugvanazt válaszolnám: igen, egészen komolyan gondoliuk. Annál inkább, mert eltávolítottuk azokat, akik nem komolyan gondolták, s mert sok és sokféle tapasztalat győzött meg róla, hogy másképp nem is lehet z a tanulság — ne­E gyedszázad többi ta­pasztalatával és hu­szonöt esztendő min­den alkotásával, megannyi eredményével együtt — szi­lárd alapja a mának és a holnapnak. Erőt. tudást ad ahhoz, hogv igazán élni tud­junk a szabadsággal, védjük és erősítsük, s az ifjúság megőrzött lendületével, aka­raterejével teljesítsük köte­lességünket Békét haladást felvirágzást akaró, ezért dol­gozó és a testvéri népekkel együtt, ezért küzdő népünk es a népek közösségében. Diósgyőri kohászok jubileumi vállalása a szocialista munka váilaiata címért A Lenin Kotlásiad Művek vezérkara tegnap összesítette o dol­gozók vállalásait, és a mai napon, 1969. december 3-án, Mis­kolc felszobodulasanuk negyedszázados évfordulóján jelenti be csatlakozását a jubileumi versenymoigalomhoz. Vállalatunk min­den becsületes dolgozója — olvashatjuk o vállalásban — őszinte megelégedéssel és büszkeséggel nyugtázhatja azokat az ered­ményeket, amelyeket az elmúlt 25 év alatt elértünk. A párt, a HNF. a SZOT, a KISZ felhívása nyomán felszabadulásunk negyedszá­zados, Lenin születésének 100. és a gyár 200. évíordu-_ lója alkalmából olyan válla­lásokat tesznek. amelyek megvalósításával kiérdemel­hetik „A szocialista munka vállalata” címet. Ennek érde­kében t97(l-beu az ideihez vi­szonyítva 20 ezer tonná­val több nyersvasat, 50 ezer tonnával több acélt. 10 ezer tonnával több hengerelt készárut, tí ezer tonnával több hidegen alakított terméket adnak. A hazai és a külföldi igé­nyek figyelembevételével ja­vítják a gyártmányösszeté­telt. Megkülönböztetett • fi­gyelemmel kezelik az orszá­gos programokat, így például a járműprogramban részt, ve­vő 12 nagyvállalattal szocia­lista szerződést kötöttek. A többlettermelést az országo­san előírtnál nagyobb száza­lékban a termelékenységből akarják biztosítani. A gyárban jelentős músza, ki fejlesztést, illetve nagy be. ruházásokat valósítanak meg. 1970-ben helyezik üzem­be a Borsodi Ércelókészí- tő második lépcsőjét, az új bugacsiszolót. Az automatikus berendezé­sek megkönnyítik a dolgozók munkáját és egészségesebbé teszik azt. Ugyancsak a dol­gozók munkájának megköny- nyitése érdekében fokozzák a kisgépesítési. Az idén meg­kezdték az új nemesacél- hengermű építését és jövőre 1 törekszenek az építés határ­idejének lerövidítésére. Számos intézkedést valósí­tanak meg a dolgozók egész­ségének védelme, a baleset' források csökkentésére, a munkakörülmények javításá­ra. A jövő évben 110 millió forintot fordítanak a dolgozók szociális, jóléti és egészségügyi igényei­nek jobb kielégítésére, így többek között öltöző­ket építenek, bővítik a védőételck választékát, 18 hűtőgépet szereznek be a .meleg munkahelyeken dolgozók friss ivóvízzel való ellátása érdekében. A lakáshelyzet, javítására 45 lakást felújítanak, korszerű­sítenek. segítik a magánépít­kezőket. Az üzemi demokrácia to­vábbfejlesztése érdekében 'to­vábbfejlesztik a gazdasági vezetés, valamint a dolgozók közötti szocialista viszonyt, valamint az emberi kapcso­latokat. Az egyszemélyi ve­zetés hatásköri növelésével párhuzamosan erősítik, széle­sítik az üzemi demokráciát Egy óra Nógrádi Sándorral (S, oldal) A társadalom „megmozdul’ (4. oldal) Ismét barátok között <3. oldal) Történelem a falakon 45. oldal) A második város (3. oldal) Az első vezércikk (6. oldal) Ott van a Nap (5. oldal) Ötvenezer orsó... 48, oWaD így készült a Szabad Magyarország 46. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents