Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-09 / 285. szám

Kedd. 1969. december 9. ESZAK-M AGYARORSZÁG 5 r — Szép ez a hidegtál — mondtam, és valóban szép volt, szemet is gyönyörköd­tető. No, persze jócskán kel­tett a szemlélőben gasztro­nómiai ingereket is. Bíbor füstölt nyelvsor, közben vé­konyra vágott karajszeletek, amelyeknek mindegyikébe kolbászt sütöttek, mignon alakú pástétomkúpok és ter­mészetesen saláták. Amikor már jóízűen elfo­gyasztottam egy kistányér­ral, kiderült, hogy nemcsak én értékeltem nagyra a hi­degtál készítőjének tudását, hiszen Tahai István szakács a miskolci Gyom étterem melletti hidegkonyha veze­tője több versenyt nyert az utóbbi időben. A november 24-i országos hidegkonyhai szakácsvetélkedőn 3. lett. — Mi kell ahhoz, hogy versenyt nyerjen a szakács? — Színérzék és ízlés dolga az egész — mondta a hu­szonhárom éves Tahai Ist­ván. — Az kell, hogy a tál természetes és modern le­gyen. Nem szabad túlzsúfolt­nak lennie. — Van ennek valami tit­ka? — Én mindent természetes színével díszítek. — Miért éppen hidegtálak­ra specializálta magát? ÜNNEPEK ELŐTT Hajrá a postán — Másodikos szakácstanu­ló voltam, amikor egy ver­senyen „befutottam” ... Ak­kor jött meg végképp a ked­vem. — Mi az oka, hogy nálunk nem valami közkedveltek a hidegkonyhai készítmények, a különféle saláták, pedig egészségesebb táplálkozást biztosítanak, mint a nehéz­kes, fűszeres magyar ételek. — Egyrészt azért, mert nem olyan régen, vagy 15 éve „tört be” Magyarország­ra, és még nem jött Igazán divatba. Budapesten közked­veltebb, mint Miskolcon. Pro­pagandája is kevés... Meg aztán nálunk még mindig pörköltet esznek inkább az emberek, mint ezt. — Talán drágák? — Nem. Sőt, némelyik ke­vesebbe kerül szerintem, mint ahogy megérdemelné. Közben ismét a mesterség titkaira terelődik a szó. Az előző nap kisütött húst fa­gyasztják, aztán ha minden elkészült, átlagosan egy fél óra kell egy-egy hidegtál elkészítéséhez. Persze, van, amelyik tovább tart, mert kézzel kell díszíteni. — A szakács szakmában — mondta az ifjú mester — a hidegtálakban mutathatja • • OszíHbízö isfáfézkeitöés A közvéleményt már hónapok óta élénken foglalkoztatja a húsellátás; szárnyra kelt többféle találgatás, híresz­telés. Nem kell mezőgazdasági szakembernek, vagy jól képzett közgazdának lenni, hogy érezzük: az állattenyésztés fejlődésében, s ennek következményeképpen a húsgazdál­kodásban valami nincs rendben. A Minisztertanács most határozatot hozott az állattenyész­tés fejlődésével összefüggő kérdésekben. A döntést sokoldalú elemzés előzte meg. A legutóbbi években, de különösen a gazdaságirányítási reform bevezetése óta megfigyelhető, hogy a mezőgazdaság­ban a növénytermesztési ágazat jó ütemben, kiegyensúlyo­zottan fejlődik. Ebből logikusan annak kellene következni, hogy ugyanilyen kedvezően alakul az állattenyésztés, az ál­lati termékek előállítása is. Mégsem ez történt. A jelenség okait elemezve a következő megállapításokra juthatunk: A mezőgazdaság állattenyésztési ágában a korszerű, nagy­üzemi fejlesztésnek még csak az elején tartunk. Az állami gazdaságoknak és különösen a tsz-eknek többnyire most és még ezután kell felépíteniük azokat a jól gépesített, tartós, a kor követelményeinek megfelelő nagyüzemi állatférőhelye­ket, amelyekben ésszerűen, gazdaságosan lehet az állatokat felnevelni, állati termékeket előállítani. Az is nyilvánvaló hogy e beruházások terhét — minden állami támogatást is beleszámítva — jórészt a mezőgazdasági üzemeknek kell viselniük. Köztudomású, hogy a jól felszerelt nagyüzemi ál­lattenyésztő telepek felépítése elég költséges. Ezek pedig be­leszámítódnak az előállított állati termékek minden kilójának termelői árába. így keletkezett az a helyzet, hogy 'clenleg az állattenyésztésben rendkívül alacsony és egyáltalán nem ösztönző a jövedelmezőség. Pontosan: 1960-ban a növény- termesztés jövedelmezőségi mutatója 8—9, viszont az állat- tenyésztés jövedelmezőségi rátája átlagosan csak 0,3 száza­lék volt. De még aggasztókban szembetűnő, hngv a szarvas­marha-tenyésztés, a marhahús-előállítás és a tejtermelés je­lenleg ráfizetéses a mezőgazdasági üzemekben. E tényeket mérlegelve intézkedett most a kormány, hogv 1970. január 1-től emeli a szarvasmarha, a vágósertés, a vá- gójuh és a tej hatős • felvásárlási órát. Ezzel egyidöben szabaddá válik mindenféle takarmányforgalom. Talán sokan úgy vélik, ,’iogy ez a felvásárlási áremelés egy újabb állami támogatás a mezőgazdaságnak. Nem erről van szó. Hiszen a Minisztertanács úgy döntött, hogy a fel­vásárlási árak emelését pénzügyileg magának a mezőgazda­ságnak kell fedeznie. Ezért az árrendezéssel egyidöben a nagyüzemi állattenyésztési telepek építésének állami támo­gatósa a költségek eddig' 70 százalékáról 50 százalékra csök­ken; megszűnik a gépjavítód kedvezmény; a termelőszövet­kezeti alkalmazottaknál a munkabér után megnövelt és a nép­gazdaság más területein foglalkoztatottakéval azonos mér­tékű, 8 százalékos adót vezetnek be; továbbá megszűnik a fehérjetakarmányok eddigi állami ártámogatása. Ilyen mó­don tehát a felvásárlási árnövekedés nem terheli sem az ál­lami költségvetést, sem a lakosságot, mert a fogyasztói hús­árak 1970-ben nem változnak. A gazdaságirányítási reform bevezetése óta különösen sok szó esik az árarányok helyes alakulásáról. Végeredményben itt is arról van szó, hogy közgazdasági eszközökkel az eddi­ginél kedvezőbb feltételeket teremtsünk az állattenyésztés fejlődéséhez. Egyes számítások szerint a mostani árintézke­dés nyomán pl. a szarvasmarha-tartás jövedelmezősége vár­hatóan 6,5—7,5 százalékra növekszik. T erm \ rét esen illúzió lenne azt hinni, hogy ez az egyet­len kormányhatározat teljesen megoldja azt a sokféle gondot, amely. az állattenyésztés fejlődését, a hús- és tejií mtílés növelését gátolja. De remélhetőleg arra ösztönöz, hogy a nagyobb jövedelmezőség láttán gyarapodjék az állat­állomány n nagyüzemi telepeken és a háztáji gazdaságokban egyaránt. / H. L. meg az ember, mit tud. Me­legkonyhai verseny alig van. Tahai István pedig nemso­kára az egész világ értőinek, szakembereinek niegmutat- ha'ja, mi< tud. Még egy hó­napja sincs ugyanis, hogy 'második lett azon az egri versenyen, amelyen eldőlt, kik indulhatnak jövőre a bu­dapesti hidegkonyhai bemu­tató versenyen, amelyet a szakács és cukrász világszö­vetség rendez. Reméljük, az ifjú szakács ott is megállja helyét, a másik borsodi rész­vevővel együtt, ugyanis Vá- ki Tibor is indul a verse­nyen. G a F.orsodi Vendég­lát,óipari Vállalat „színei­ben”. (y—r) Mint minden évben, idén is erősen megnő — több mint kétszeresére emelkedik — a posta ünnepek előtti forgal­ma. A miskolci 1. számú, Ka­zinczy utcai postahivatal osz­tályvezetője, Nagy László el­mondotta, hogy amíg az átla­gos napi csomagforgalmuk 150 db, december 3-án már 290, 4-én pedig 322 csomagot továbbítottak. Hogy a követ­kező hetek munkáját segít­sék, behívták nyugdíjasaikat is. Nagyon népszerű a kül­földre küldhető „ajándék kis- csomag”, amelynek forgalma az átlagosnak a hatszorosára emelkedett. Ezért felvételére külön munkahelyet létesítet­tek. Újdonság, hogy ez évben először engedély nélkül küld­hetők a szocialista országokba az 1950 után itthon megjelent szépirodalmi művek. A Tiszai pályaudvar mel­letti 2-es postívn Kocsis László lüvalalvezető-helyettessel be­szélgettünk. Annak ellenére, hogv beszüntették a szabadsá­golásokat, kevés a gépkocsi- vezetőjük. Autójuk sincs elég. A csomagkézbesítéseknél ké­sések várhatók, azt azonban megígérte, hogy a gyorsan romló holmit tartalmazó cso­magokat mindenképp idejé­ben kiszállítják. Kevés a ra­kodójuk; egyetemistákkal pó­tolják a hiányt, s két szállító- szalagot is üzembe helyeztek. A posta dolgozói kérik a la­kosságot, hogy már december 8-a és 13-a között, de legké­sőbb 20-dn adják fel belföldi csomagjaikat. Az NDK-ban tanuló magyar fiatalok hoz­zátartozói legalább két héttel az ünnepek előtt adják pos­tára ajándékaikat. Küldemé­nyeit mindenki erős. megbíz­ható csomagolással és pontos címzéssel lássa el. Sok csoma­got elég megemelni, máris széthullik, s gyakori a hiányos címzés is. Ne küldjenek bort demizsonban, mert az üveg könnyen szétfagy. A pannonhalmi borok nagyon keresettek voltak. Ezt a ré­gi hírnevet hivatott feleleveníteni az idén alakult Pannon­halmi Szőlő- és Borgazdaság Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozása. Képünkön Brázik Istvónné, Kocka Józscfné és Sághy Péter konzervtechnikus kiszerelés előtt ellenőrzi az Ivóié minőségét. Áz lomé a szenzáció! Egy ideig — a nyár derekán —, mondhatni, szenzáció számba ment Miskolcon, hogy november 10-ig új, má­sodik villanyrendőrt kap a várös. Most viszont már az lenne a szenzáció, ha az ígért határidőre valóban el is készült volna. Ám erre hiába vártak a miskolciak. Mert vártak. S nem is csak hiúságból, lokálpatriotizmusból. ÍAzaz, miért csak Debrecennek legyen automatikus forgalomirányító rendszere a vidéki városok közül, s miért ne „dicsekedhetne” ilyennel az ország második városa, Miskolc is?) Sokkal inkább azért, mert a Kun Béla és a Bajcsy-Zsilinszky utca kereszteződése olyan gócpont, amelyről, mint veszélyforrásról, jobb’ szeret­nénk nem tudni. Mert igaz, a forgalommal nincs kü­lönösebb baj, hiszen egy-egy rendőr mindig ott áll a poszton, csakhogy éppen a közelmúltban ott a posz­ton ütött el egy autó egy rendőrt. Jóllehet, a baleset nem volt túl súlyos, de maga a tény éppen elég ahhoz, hogy a VILLATI az auguszusi „kivonulás” után ismét visszatérjen Miskolcra, és befejezze a második „vil­lanyrendőr” szerelését. Most már határidőn túl, do azért hamarosan! (b. — p. —) — Ufmepre készül Bo!d?a község Boldya község december il-én ünnepli felszabadulá­sának 25. évfordulóját, és ezen a napor adják át a köz­ség központjában a mintegy 2 millió forintos költséggel megépült, modem művelő­dési házat. A község lakosainak régi álma volt ez a létesítmény, Az alkok! ostora alatt A MINDIG visszatérő, örök-igaz témák egyike. So­kat írunk róla, de sosem elégszer, mert mindig és mindig visszatér abban a körben is. amelyet a gépko­csivezetők alkotnak. Súlyos kimenetelű, vagy tragikus végű balesetekkel, rokkantsá­got, vagy emberéleteket kö­vetelő, megmásíthatatlan ese­ményekkel. Alkohol. A közúti baleseteket vizs- gálgatva, elszomorítóan gyak­ran szerepel az első helyen. Legtöbbször nem is kíván különösebb vizsgálatot. Van­nak esetek, amikor a szon­dázás. a vérvétel előtt bárki megállapíthatja, hogy — hét­köznapi nyelven szólva —, tökrészeg a vezető. Hogy' mer mégis volán mellé ülni? Megfoghatatlan. Hiszen kü­lönben értelmes, írni-olvasni tudó, felnőtt ember, aki tu­datában van felelősségevei, elkövetett cselekménye sú­lyával, társadalmi veszélj es­ségével. és mégis! Egyik fél­deci a másik után. mintha kinn nem is — mondjuk — tehergépkocsi várakozna rá, hanem lakodalmi menet. Pár napja történt a legutóbbi, döbbenetes ámokfutás, mely­nek következtében a részeg sofőr ké asszonyt gázolt ha­lálra. a harmadiknak pedig súlyos sérüléseket okozott Emlékezetes talán még — mármint az újságolvasók előtt, mert hiszen a hozzá­tartozóknak, ismerősöknek irökre az marad — a mis­kolci tragikus eset is, ahol egy részeg sofőr egy tizen­éves lánynak adta át a vo­lánt, ezzel ugyancsak két embernek, egy házaspárnak halálát okozva. De szinte na­ponta olvasható az újságok­ban: balesetet okozott az it­tas vezető. EGY FELELŐTLEN, köny­nyelmű ember örökös gyász­ba borit családokat csak az­ért, mert neki éppen inni van kedve. Ilyenkor aztán az alkohol ostorozza, hajtja, ő maga nem lát, nem hall sem­mit, nem ismer akadályt, szabályokról, rendről nem is szólva. Sokat beszélünk, trunk a volán mögött ülők felelőssé­géről. De tessenek csak meg­nézni a nap bármely szaká­ban is: hogyan száguldoznak a kocsik akár Miskolcon ts a gyalogátkelőhelyeken! A legritkább példa, ha vala melyik vezető megáll, áten­gedi a gyalogosokat ott, ahol különben azoknak van el­sőbbségük Kivéve persze, ha rendőrt lát a közelben, mert akkor pontosan tudja, mit kell tennie. Tél van, csúszóssá, jegessé váltak az utak, a józan gép­kocsivezetőknek is minden figyelmét igénybe veszi a balesetmentes közlekedés Tisztelet, becsület nekik. De ha valaki még ilyen útviszo­nyok közepette is inni mer, arra mit lehet mondani? És mit lehet mondani azokra, akik beinyitálják néhány po­hárra a kocsivezetőket, és mit lehet mondani a felszol­gálókra? ELSZOMORÍTÓ, hogy az alkohol következményeire utaló, minden egyes újabb cikkünket újabb tragikus leleményekkel illusztrálhat­juk. De most sem tehetünk mást. mint hogy tisztessége­sebb viselkedést kérjünk a magukról megfeledkező gép­kocsivezetőktől, é* továbbra is szigorú, vagy ha szükséges: még szigorúbb intézkedést a rendért fel cl ősemberek tői PiAta Tibor mely otthont ad a fiatalok­nak. idősebbeknek egyaránt, A lakosság csaknem 200 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett az építke­zésnél. Segítette a helyi ter­melőszövetkezet is. de ados maradt a segítséggel az On- gai Állami Gazdaság, mely­nek üzemegysége van Boltí­vén. Joggal kérdik a bold- vaiak, miért csak ígéret ma­radt a támogatás, hiszen a lakosság 2Ö százaléka a gaz­daságban dolgozik, és a bo!d- vai üzemegység ez évben is 2 milliós nvereséget biztosít. A kettős ünnepen, ahol a szomszédos község és a járás is képviselteti magát. Soós György rendőr alezredes tart ünnepi beszédet. Dr. Vodlla Barna jL vb-titkár mm rfjTTTl^ 4M , \ 11 Lfjj SSSSKbHSSBI A Magyar Viscosagvár felvé­telre kei es segéd-. betanított munkára térít es oót munká­éról 10. 4? óra*. munkahétbe, valamint, géplakatos, geps/ereló. vlllanys/.ii elő. es/tergálv os, cső­szerelő. kőműves »/akmunkáso- kat 10. 12, «4 órás munkahétben való foglalkoztatósra Bérezés kollektív szerződés és megegye­zés «érni Dolgozóink részere munkásszállást. mázashoz költ­ségtérítést, napi egyszeri étke­zéshez hozzá (árulást biztosítunk Feltétel esetén utazást költségét térítünk Jelentkezni tehet: Nyer* gesújfalun (Komárom megye, dorogi lárá>) munkaügyi főosz­tályán. hétfőtől péntekig, 9—12 óráig. 16 évet betöltött lányokat azö­vőátképzősnek felvesz a Pamut- tcxtilművck Jaequard Szövőgyá­ra. A betanulási idő 12 hét, ezen idő alatt havi lOöü forint bruttó fizetést és napi l forint­ért ebédel és két szabad szom­batot biztosítunk. Lakást mini­mális térítés mellett leányotthon­szerű elhelyezésben adunk. Ki­képzés után igen jó — t600—2000 forint közötti — kereseti lehető­séget nyújtunk. Jelentkezés: írásban a PTM Jacquard Szövőn gyár üzemgazdasági osztályán. Budapest. XIII., Szekszárdi u. 19 —25. szám. Gyakorlott bérelszámolókat — SZTK-ban fárlas előnyben —, felvesz a Miskolci Pamutfonó. 14 órás munkahéttel. Jelentkezés i vállalat mnnkaerŐ-gn •»látkodá- sán. Miskolc, József Attila u. 74. sz. Rajzolói, vagy foto'aboránsi gyakorlattal rendelkező techni­kust keres a Nehézipari Műsza­ki Egyetem automatikai tanszé­ke. Jelentkezés az egyelem sze­mélyzeti osztályán. Közgazdasági technikum! érett­ségivel és számviteli gyakorlat­tal rendelkező férfi könyvelőt, utókalkulátor! munkakörbe ke­res az Északmagyarországi Aramszo'gáltató Vállalat. Jelent­kezés: Miskolc, Baross Gábor u. 24., számviteli osztály. Gépkezelőket, földmunkagépé- szeket ÉM-KPM képes! léssel, kotrókezclóket, hegesztőket, vil­lanyszerelőket, gép- és motorsze­relőket, esztergályosokat, lakato­sokat. univerzális gyalust, autó­villamossági szerelőt, ácsokat, kőműveseket, gépjárművezető­ket. kubikosokat, építőipari, műhely es fúró segédmunkáso­kat. budapesti és változó vidéki munkahelyekre alkalmazunk, jó kereseti lehetőséggel. Építőipari szociális juttatásokat. szállást, üzemi étkezést, szabad szomba­tot. kedvezményes vasúti utazást, vtllamosbérlctet biztosítunk. Je­lentkezés személyesen, vagy le­vélben. Közmű- és Mélyépítő Vállalat. Budapest, VII,, Wesse­lényi út 4. szám. A Mezőcsáti községi Tanács V. B. műszaki ügyintéző mun­kakörbe alkalmaz — lehetőleg gyakorlattal rendelkező —. épí­tészmérnököt Fizetés megegye­zés szerint. Lakást biztosítunk. Felvétel esetén útiköltséget té­rítünk. Felvételre keresünk formázó- fintö. eszier eAlvos marós pa­lást- é» (uratcslszoló. lakatos, villan\ hegesztő horizontú« *»zaK- munkásokai betanított vasipari mun ka so Kat es segédmunkáso­kat Bérezés megegyezés szerint, a kollektív szerződés alapián. *4 órás munkahét pára« heteken szabad sn-mbat Jelentkezés a munkaügyi csoportnál Mezőgaz­dasági Gépjavító vállalat. Mis­kolc, Besenyői ö. to. „!?/?» mindig a pörköli a divat“ A hidegtálak mestere

Next

/
Thumbnails
Contents