Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-07 / 284. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 Vasórnop, 1969. dec. 7. R ácz II. Szilveszter moz- donylűtő bódultán, fá- jps fejjel, fáradtan és álmosan ébredt fel álom nélküli álmából. Ránézett az éjjeliszekrényen ketyegő ébresztőórára, azután cigaretta és gyufa után kaparászott ujjaival a hamutartó mellett. Rágyújtott, és a beömlő fénysugárba fújta a füstöt. Az ébresztőóra hangos ketyegése a mozdony sebességmerő óráját juttatta eszébe. Megpróbált ismét a konyhai beszélgetésre figyelni, do gondolataiban a mozdony tolakodott elő, amelyen együtt szolgál Bazán Pál mozdony- vezetővel és az öreg Szántó Mihály fűtővel. Hárman pedig nem jó együtt dolgozni. Óhatatlan, hogy a három ember közül az egyik ne maradjon mindig egyedül a munkában, a véleményeiben, a gondolataiban. A mozdony- vezető eleve nem maradhat egyedül, mert ő a főnök. Az pedig elképzelhetetlen, hogy egy ember egyformán ked- ve'jen két másik embert, egyformán bánjon velük, egyformán szóljon hozzájuk, egyformán ítélje meg munkájukat. Különösen akkor nem, ha a két fűtő között akkora különbség van életkorban is, mint Szántó Mihály és ő, Rácz II. Szilveszter között. Az éjjeliszekrényen éles berregéssel megszólalt az ébresztőóra. Szilveszter kicsoszogott a konyhába. Az asz- szony felnézett rá, aztán ismét a tűzhelyhez fordult. Sietett a főzéssel. Szilveszter az udvaron mosdott, azután bekacsolta a rádiót és leült a konyhaláncsőre. Várta az ebédet. Az járt az estében, hogy ma megint úgy megy el egy napra, hogy nem is látja a gyereket. Ezért is ke’lrne más beosztást kérni. Átmenni valami kisebb masinára, vagy más munkára. Egy órával a déli harangszó előtt sohasem esett neki jó! az ebéd. Most is csak turkált a villával a tányérban. Az asszony közben megkérdezte, mit készítsen az útra. Szilveszter nem válaszolt. — Mi bajod van? — nézett rá az asszony. — Elkérem magam a mozdonyról. Az asszony felnézett és szinte riadtan kérdezte: — Miért? — Úgysem érted. Átmegyek egy kisebb masinára, ahol csak ketfen vagyunk. A mozdonyvezető, meg én. — Ezt eddig sohasem mondtad — szólt közbe az asszony. — Persze, hogy nem mondtam — vásott vissza Szilveszter. — Minek is mondtam volna neked. Elegem van belőlük. Olyan ez, mint a boka- fix zokni. Visoiiük és észre sem vesszük. De ha sokáig van egyfolytában az ember lábán, a zsenié gumi szorítása is elviselhetetlenné válik és idegesítő. Le kell a zoknit venni. Hát így van. Lcmeivek arról a génről . .. — Te tudod — mondta félénken az ass’onv. Szilveszter fölállt, felkapta a nagy kosztostáskát és elA eott. fűlőházhan már ott volt az öreg Szántó. K“zfooás nélkül köszöntöttük efivmást. Amikor a testes ma^as mozdonvvezető árnyéka rávetődött, Szilveszter tüntetőleg ülve maradt és csak kÄt uüát emelte a sapka sildjéhez köszön ég vön t. A mozdonvvezető elővette a ZSohór-áiát. felkattintotta a fp^oiát rno«nézti> aztán elindult. Múltán jpiniapfií-petek. átvették a eén°t. Gvorstohorvonatot továbbítanak a fővé -osha. Csak holnap iön_ nek vissza. Az indulásig bőven volt idolok. Moeyi/seál- tí'V a masmát. aztán ráállta'" & szenei vén V'"fi W öként fűtött. Szé+lanill (jpia rövid nvelű lapáttal és rnognrébált odafigyelni Bazán és Szántó beszélgetésére, de nem sokat hallott, ami idegesítette. Néhány perc múlva átizzadt hátán az ing. és homlokát kiverte a verejték. Az Öreg Szántó már a támlás széken ült, a mozdonyvezető még váltott néhány szót a forgalmistával, aztán megragadta a gőzszabályzót. kor mennyi időre? Mennyi idő alatt álmodik az ember három rövid kis képet, a lepkéket, a kocsmárost, meg az anyját.” Megint az élettelen lepkére tévedt a tekintete, amely a vaslemez állandó remegésétől egészen közel sodródott a támlás székhez. Az öreg Szán— Hát akkor... gyerünk — mondta, és a fűtőkre nézett. A hatalmas acél test megremegett, aztán szinte észrevétlenül megindult. Egyre gyorsuló csattogással tört utat magának a váltók rengetegében. Később az öreg Szántó forgatta a rövid nyelű lapátot. Váratlanul egy fehér lepke tévedt be hozzájuk. Mindhárman észrevették. A lepke erőlködve lebegett az erős légáramban. Szeretett volna megkapaszkodni valamibe. Ott táncolt a nyitott tüzelőajtó előtt. Az öreg Szántó először a lapáttal próbálta ellegyinteni. de a lepke egyre közelebb repkedett a forró acélhoz, mintha a tűz vonzotta volna. Az öreg Szántó most már kézzel nyúlt utána, de bakancsa megcsúszott a vaslemezen és rátenyerelt a tűzforró ajtóra. Fájdalmasan felkiáltott, de még mindig a lepkét nézte, amely letelepedett a tüzelőajtóra, s nyomban le is hullt onnan. Az öreg Szántó maga elé tartotta égett tenyerét és mondott valamit, de a nagy zajtól nem hallották. A mozdonyvezető megcsóválta a fejét és egy mozdulattal lelassította a gép futását. Szilveszter oda akart ugrani az öreghez, segíteni neki, de visszatartotta magát. Elfordította a fejét és a púb/át figyelte. K ésőbb látta, hogy az öreg olajat önt kannából egy marék gyapotra és azt szorítja sérült tenyerére. A lepke nagy fehér szárnyaival ott feküdt az olajtól, szénportól fekete vaslemezen. Szilveszter ismét kinézett a pályára. Előtte csillogott az egymásba hajló sínpár és telefonpóznák sokasága maradt el mellette. A mozdony egyenletes remegése elálmosította. Tudta, hogy most meg kellene mozdulnia, mert ellenkező esetben elalszik. Fejét kihajtotta a figyelőablak mögül, hogy arcát érje a szél. Szemét lehunyta, nehogy belehul'ion a szikra. Amíg így pihent, gyerekkora jutott eszélje, amikor tavasszal és nyár végén ilyen fehér káoosztalep- kék után futkosott. Méternyi cérnára fűzte ezeket a kis testű, nagv szárnyú lepkéket és ha megvolt a száz darab, elvitte a kocsmáros- nak. aki egy perecet adott érte cserébe. Lehunyt szemhéja mögött látta masát, amint mezítlábasán kergeti a lepkéket, utjai végén érezni vélte a rátapadt hímnor sely. messágét és látta anviát is, aki rámosolvgott a mosótek- nő mögül, mibor az ingyenpereccel hozzáfutott... A mozdonyvezető türelmetlen kiáltásra riadt: — All az előíulző! Szilveszter kiáltva felelt: — ÁH az előie'ző! „Csak nem szunriibáltam el? — n’uipilt b°ié a gondolat — És ha elaludtam, aktó fájdalmas arccal, sérült kezével kissé ügyetlenül rakta a szenet. Szilveszter látta az izadságpatakot az . öreg olajos, kormos arcán, és szinte hallotta a lihegését. Nem tudta, milyen parancsnak engedelmeskedve leszállt a támlás székről, a vizeskanna fedőjébe vizet töltött és az öregnek nyújtotta. Aztán kivette kezéből a lapátot. Az öreg nem tiltakozott. Kiitta a vizet, megtörölte a homlokát és felült a támlásszékre. Megégett tenyerét kilógatta a mozdonyból, odatartotta a szélnek. Szilveszter dolgozott, pedig most nem ő volt a soros A mozdonyvezető kezének érintésére nézett fel. — Álljon az én helyemre, Veszter — kiáltotta Bazán. — Majd én fűtök — és átvette a lapátót. Szilveszter rácsodálkozott, aztán odaállt a vezérállásra. Kezét rátette a gőzszabályozóra. Ez a mozdulat sem volt szokatlan neki, hiszen egy fűtő ért a mozdonyvezetéshez is. Kinézett a pályára. A nap lement már, de nem volt sötét. Megszűnt a hőség is. Egy fecskére lett figyelmes, amely versenyt repült a vonattal, de aztán, mintha a mozdony kéményéből lőtték volna ki. elkanyarodott a gazdag termest ígérő földek fölé. Látta, hogy a mezőn dolgozó emberek kiegyenesítik derekukat, megpihennek a munkában, amíg elrobog mellettük a vonat. Szilveszter lassította a mozdony rohanását. Pályamunkások álltak sorfalat. A fiatal fűtő a vezérállásról intett nekik és ők visszaintettek. A másik oldalról megszólalt az öreg Szántó: — Áll a jelző! Szilveszter ránézett az öregre, aztán nyugtázta: — Áll a jelző! Bazán, a mozdonyvezető ott fűtött közöttük. Egyenletes remegőssel futott a masina. Piros és zöld jelzőfények igazgatták az útján. Szilveszter a vezérállásról távoli, alváshoz készülő ta- nvák fényeit nézegette. M ásnap dél felé érkezett haza Rácz TI. Szilveszter mozdonvfűtő. A kosztostáskát átadta a feleségének és letilt az asztalhoz. — A gyerek hol van? — kérdezte rekedten. — Valahol kint az utcán — felelte az asszony. — Játszik. — Kis szünet után félénken megkérdezte: — Elkérted magad? — Honnan? — horkant fel Szilveszter. — Hát a gépről. — Nem — válaszolta a férfi. aztán furcsán elmosolyodott. — Tudod, álmodtam valamit ... Az asszony értetlenül nézett rá, aztán megvonta a vállát: .— Te tudod. Tv-program Új magyar tv-drámát ajánlunk elsőként olvasóink figyelmébe. Pénteken este kerül képernyőre Örkény István régebben írt, Voronyezs című müvének tv-változata. A cím alighanem sokat elárul előre az értékesnek ígérkező játék, ról. Két színházi közvetítés érdemel különösebb figyelmet. Az egyiket a Madách Színház együttesének előadásában, szombaton este sugározza a televízió: Szép Ernő munkája, a Lila ákác bizonyára sok olvasónk tetszésével találkozik. A másik színházi este operaközvetítés. Kedden este Mozart Varázs fuvolája szerepel a programban. Az opera mindjárt a zenei műsorokat idézi figyelmünkbe. Herbert von Karajan, a világhírű karmester hosszabb-rö- videbb koncertjei mind kedveltebbek lesznek a képernyőn is. December 14-én, vasárnap este ismét élvezhetjük a nagyszerű dirigens muzsikálását. Pénteken este László Margit, az Állami Operaház magánénekese műsorát láthatjuk. szombaton pedig a Muzsikáló képek sorozatban Goya képei sorakoznak majd előttünk M. Ohana zenéjével. A könnyűzene kedvelői szombaton Harangozó Teri műsorát élvezhetik. A hét filmműsorából is ki kell emelnünk ajánlásképpen néhányat. G. B. Shaw Szerelmi házasság című színművének nyugatnémet filmváltozatát, Sartorius úr házai cím. mel szerdán este sugározzák, szombaton délután pedig a Kötélen rángatva című angol film szerepel a műsorban. A Hűtlen asszonyok című olasz film több felújításban is sikerrel szerepelt a mozikban. 14-én, vasárnap este a képernyőn láthatjuk. Az Ami a 12- ből kimaradt sorozatban Bacsó Péter filmje, a Nyár a hegyen szerepel a szombat éjszakai vetítési programban. Fclcdy Gyula munkája BIIIMBII1IIIIIIIHUIWMIHH WWIIIWW Apátúr házától a Centrum Áruházig Történelmi fordulók egy miskolci ház életében 1219-BEN A TAPOLCAI MONOSTOR jobbágyai kifosztják a miskolci vásárra igyekvő szabolcsi izmaelitákat. Ez az okleveles adatunk két történelmi tényt közöl velünk: egyszer a korai feudális viszonyok között felcseperedett Miskolc vásárának fontosságát, másodszor a tapolcai monostor létezését. Miután a tapolcai monostor keletkezési idejét nem tudjuk, ezért tartjuk számon ezt az 1219-es évszámot. A monostor alapítását ugyanis ennek alapján a XIII. század elejére vehetjük. Ebben az időben a Borsnembeli Miskóc-család birtokában van a 27 000 hold kiterjedésű miskolci birtokterület. A család tagja 1214-ben Jakab, borsodi ispán és feltehető, hogy az ő alapítása volt a tapolcai monostor, amellyel családi temetkezőhelyet kívánt magának és családjának biztosítani. A monostor Miskolc-Tapolca központi helyén, a mai Martos Flóra és Zója utcák találkozásánál épült fel. azon a teraszon, ahonnan ma is a legjobb a kilátás a környező hegyekre. A feudális alapító ellátta megfelelő nagyságú termőterülettel, jobbággyal, gyümölcsössel és jószággal. 1221-ből fennmaradt a monostor Ihad nevű szolgájának a neve. Apáturainak nevét azonban nem tudjuk. A gazdag és befolyásos apát feltehetőleg a Szécsyek idejében, 1325—1365 között építi fel miskolci házát. A telek a legjobb helyen. Miskolc középkori piacának északi szegélyén feküdt. Tudnunk kell, hogy ez a piac a kor általános felfogása szerint, eredetileg négyszögű térség volt a mai Rákóczi utca l—14. számú telkek helyén és csalt a későbbi városi par. cellázásokkal vesztette el eredeti formáját. Az első apátúri ház a sza- laglelltek között.épült fel és csak az 1400-as évek végével lett sarokház. amikor egy jobbágytelek kisaiátításával megnyitják a mai Kossuth utcát. Az egyre növekvő forgalom miatt vált ez szükségessé. ez pedig magával hozta a telek megnövekedett értékét. Az apátúri bormérés itt kezdődött meg. sőt volt idő, amikor mészárszék is működött a telken. A HÁZ JELLEGZETES HELYMEGHATÁROZÓ pontként szerepel. 1521-ben keletről szomszédja Kormos. si Tamás diósgyőri alvár- nagv. 1535-ben Eperjessi Kristóf. Az apátúri házba 1533-ban beköltözik a sarokházba az egész monostor népe. miután Bebek Ferenc — a diósgyőri várat is feldúló — Serédy Gáspárral íelgyújtat- ta az apátságot. Ez azt mutatja, hogy az apátúri ház ebben az időben tekintélyes nagyságú volt, ha abba a monostor barátai be tudtak költözni. A sarokház a Domby-féle 1817-es várostérképen és a Liber Fundiban a 2697-efl helyrajzi számon 400 négyszögöles telkével szerepel „Curia ad Abbaliam S. S. Petri et Pauli de Tapolcza” néven, de már bérlője volt: Baumgartner kereskedő. Valószínűleg ebben az időben épült fel emelete is. Az apátúr háza most már bérbe adott kereskedő- .és bérházként szerepel, egészen a XIX. század végéig. Századunk elején lebontják és helyén Ausländer Artúr szállodát« kávéházat épít. Tőle Lővy Miksa és Davidek Gyula fele-fele arányban megveszik az épületet. Ez volt akkor Miskolcnak a Korona, a Három Rózsa, a Grand Hotel mellett a negyedik szállodája. Ez volt a Pannónia. Utolsó bérlőj közölt még Bloch Ármin és Somló Vilmos neve szerepel. A felszabadulás után 1948- ig még szálloda, majd tiszti* szálló volt. Kávéháza megszűnt és a földszinti helység geket 1949-ben az Állami Áruház foglalta el 1970-ben valószínűleg visz- szaáll az előző állapot: a ház teljes egészében a vendéglátóipar szolgálatába kerül vissza, miután az áruház » Beloiannisz utcai új épületébe teleniil át. VÁZLATOSAN EZ AZ APÁTOK házának története. A történet kél pólusát talán ez jellemzi legjobban: míg az épület a tapolcai apátűrnak évi 2-300 forint jövedelmet nyújtott, addig korunkban az áruház mar évi negyedmilü- árd forint jövedelmet biztosít a népgazdaságnak. Komáromy József Oravec János:
