Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-07 / 284. szám
Vasárnap, 1969. dec. 7. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Divatjamúlt szakmák — idős mesterek AZ ÜJ FELADATOK végrehajtásához, a nagyarányú munka sikeres elvégzéséhez a MOKAN-komilé megkezdte a toborzást. Ennek érdekében felhívások jelentek meg. Az egyik felhívásból: „A MO- KAN-komité eddig beszervezett fegyveres tagjai azonnal jelentkezzenek a MÓKÁN Verbőczy utcai helyiségében (Pénzügyőrség). A MÓKÁN fegyveres alakulat 1'eltöltése tovább folyik... A harc tovább folyik, a végső győzelemig, a fasiszta nácik teljes megsemmisítéséig.” (Pénzügyőrség: régiek előtt inkább Pénzügyi Palota. A szerk.) A toborzás eredményeként néhány napon belül Miskolcon, Diósgyőrben, Üjgyőrben több száz ember jelentkezett a MÓKÁN meghirdette rend helyreállításának nehéz munkájára. A karhatalmi részleg hamarosan karhatalmi századdá növekedett. Kialakultak a szakaszok, a rajok, a járőrpárok. Ezek a párok, Vagy szükség szerint esetleg nagyobb egységek is járőr- szolgálatot teljesítettek a közrend, a közbiztonság fenntartása érdekében. A jelentősebb objektumok, hivatalok stb. előtt ugyancsak őrszemek posztoltak. Nagy tenniakarással kezdte meg munkáját a politikai, és a bűnügyi nyomozócsoport fe. Munkájuk a járőrözés révén részben megelőző jellegű volt, részben pedig az ellenséges elemeket, a bujkáló nyilasokat, SS-eket kutatták fel. Ezek a szervek foglalkoztak az élet és vagyon elleni bűncselekmények nyomozásával is. A MOKAN-rendőrség állománya mindenben betartotta Vezetőinek utasítását, a szolgálatot ezekben a rendkívül nehéz időkben fegyelmezetten, fáradhatatlanul látták el. Általában két-három naponként jutottak hazai hiszen mindenütt ott voltak, ahol munkájukra szükség volt. Márpedig ennél a történelmi sorsfordulónál szinte mindenütt szükség volt rájuk. A MOKAN-rendőrség foglalkozott például a politikai Q menekültek Miskolcra való visszatelepítésével, romeltakarítással, gyógyszertár helyreállításával, a termelés beindításával, kiutazási engedélyek megadásával. A MOKAN-parancsnokság átiratban fordult a Diósgyőri Szénbánya Rt üzemvezetőségéhez: kimondta, hogy a bányászok bére, konkrétan a vájárok fizetése minimum napi 30 pengő lehet (Megyei levéltár.) IDE KÍVÁNKOZIK valami. A MOKAN-rendőrség tagjai nem kaptak fizetést. Ennek többek között a megyed levéltárban is nyoma van. A Miskolci Magyar Katonai Parancsnokság ugyanis 1945. február 5-én javasolta a Nemzeti Bizottságnak, hogy azok a MOKAN-tagok, akik december elejétől a rendőri szervezetben teljesítettek szolgálatot, visszamenőleg kapjanak próbarendőri fizetést A számvevőség ezt indokoltnak is tartotta, azzal a megjegyzéssel, hogy tisztázni kell, az akkori MOKAN- tagok közül ki került a rendőrséghez és ki a honvédséghez. Ez egyben azt is jelzi: az új honvédség magját is a MÓKÁN adta. Okvetlenül érdemes megemlítenünk egy érdekességet. Kísérlet történt arra is, hogy a MÓKÁN az államhatalmi szerv helyét foglalja el. Radost.ván községben négytagú MÓKÁN-bizottság alakult, mely e’mozdította állásából a bírót és átvette a község irányítását. (Társadalmi Szemle, XX. évfolyam, 1. SZ.) A MÓKÁN a rendőri köz- igazgatási jellegű feladatokon kívül jelentős részt vállalt a politikai munkából is. Ennek egyik illusztris példájaként az 1944. december 17-i népgyűlést említhetjük, melynek jegyzőkönyvét a megyei levéltár őrzi. Ezen a népgyűlésen. melyen dr. Gállhp Imre polgármester elnökölt, ismertették és elfogadták a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programját, mely program — amint azt felszólalásában Farkas Mihály elmondotta — lényegében a kommunista párt programja is. Ez alkalommal Miskolc és Borsod megye 12 képviselőt választott az ideiglenes nemzetgyűlésbe. A MÓKÁN vezetői, tagjai közül több embert is megválasztottak képviselőként. A Magyar Kommunista Párt képviselői közé Tóth Bélát, a szakszervezetek Kopácsi Józsefet, Oszip Istvánt, az értelmiségiek Pödör Lászlót választották. Érdekes, hogy a MOKAN- komité önálló szervként is képviseltette magát: dr. Petras! Miklóssal és Rácz Zoltánnal. A MOKAN-KOMITÉ természetesen ezekben a napokban is és a továbbiakban is rendkívül erősen és hatásosan szervezte bázisait. Szava, tekintélye volt mindenütt, felhívására egymásután alakultak meg a környező községekben is a MOKAN-szer- vezetek. Illusztrálásképpen hadd álljon itt egy hír a Szabad Magyarország 1944. december 28-i számából. „Egymásután alakulnak meg a Miskolc környéki falvakban a MÓKÁN fegyveres, rendfenntartó alakulatok. Külső- és Belsőbőcs, Göröm- böly, Hejőcsaba, Diósgyőr, Sajóbábony, Saj őszen tpéter, Sajókazinc, Barcika, Rudolf- telep, Edelénv már megalakította szervezeteit. Ezenkívül az egész borsodi szénmedence polgári lakossága egységesen készül a MOKAN-t megalakítani. A DIÓSGYŐRI GYÁRAKBAN ugyancsak megalakult a MÓKÁN. A harc tehát tovább folyik, úgy, ahogyan azt a MÓKÁN felhívásai . hirdették. Természetesen most már megváltozott feladatokért, megváltozott körülmények között, nem a német megszállók elleni fegyveres fellépésekkel: meet már az új rend megszilárdításáért vívják az első csatákat. A mézeskalácsos — Né«v-öt éves le^‘ mikor először rámadtak akis, fehér köténykét. Sámlira állítottak, hogy felérjem a nagy asztalt, és már hozták is a frissen kisült, finom szagú mézeskalácsot... Az volt az én dolgom, hogy lefújjam róla a lisztet. Ügyes voltam: csak úgy fénylett kezem után az a sok kis huszár, meg a szivek ... Tóth József né ma az egyetlen mézeskalács-készítő mester Miskolc városában. ...Lassan hat évtizede, hogy kezdte ellesni apjától, néhai Vincze Tivadartól a tészta kikeverésének receptjét, a formázás mesterfogásait, a díszítés titkát. Vinczéék lánya beleszületett a mézillatú, mesefigurákkal teli házba. Ám, e csodálatos környezet hamar elvesztette varázsát. A kislány számára a munkát, az inaskodós éveit jelentette. Míg mások főzőcskéztek, vagy babaruhát varrtak, ő már figyelte a sütőből kikerülő mézest. Iskolás korában őt is elvitték a vásárokra, búcsúkba, és hangos szóval kínálta a piros színű, kacskaringós fehér mázzal cizellált figurákat... — Tulajdonképpen már akkor sem a fénykora volt a mi szakmánknak. A falusi legény kétszer is visszafordult, míg végre sikerült lealkudnia pár krajcárt a szive választottjának vásárolt mézeskalács árából. Vincze Erzsébet nem akarta apja szakmáját mesterségképpen űzni. Lánykorában Barccy Pál munkájti szívesen segített — aztan később a szükség vitte ra ave iparengedély megszerzésére. A férj nem kapott munkát, jöttek a gyerekek — kellett a kenyér. — Hogy enni sütöttem másoknak kalácsot. A mesterlevelet Debrecenben szereztem. Az egyébként finnyás szájú mesterek, még az iparkamara képviselője is. jóízűen ették mézesemet. Ahogy a gyerekek nőttek, őket is befogták. A háború utáni időszakban nem volt szállítóeszköz, fél napokon át tolták a talicskát, teli áruval. Felgyalogoltak Bükkszentke- resztre, elmentek Ormosbányára is. — Tudja, lelkem, ma is meg lehet ismerni az én kalácsomat. Azt mondják, s ez így igaz: ahány sütő, annyiféle mézeskalács. Én az apám receptje szerint készítem ma is ... És egyre kevesebbet A kredenc mélyén porosodó szerszámok, formált egyre ritkábban kerülnek elő. A pó- lyásbaba, a lovashuszár, meg persze az elmaradhatatlan szív bádogformáját néha egészen belepi a rozsda. — Bizony, amikor még az apám maga faragta fából a formát, mindennap kézben voltak azok, és ontották a figurát... Én már csak a nagyobb ünnepek, búcsúk előtt pirítom a cukrot, keverem a masszát, s öntöm hozzá a mézet. Sok vele a pepecselés, drága a sátorveres, meg a szállítás — meg aztán nem bírja már nagyon az egészségem. De azért nem hagyom végleg a fiókban a formákat. Utánam már úgysem folytatja senki a mesterséget. Más vidéken, ab°’ ** gebbi múltja és nagyobb becsülete volt mindig e szakmának, ott sem kelendő már a mézeskalács szív. Ma már a fiatal nem úgy vall szerelmet szíve választottjának, mint ahoev nagyapja, apja tette ha^anában. Gyárfás Katalin A vagon ablakánál A vagon ablakánál szorongott. A sűrű szögesdrót- rácson csak éppen hogy kilátott. A Józsefvárosi pályaudvar egyik külső vágányán állt a szerelvény. Az állomás betonkerítését láthatta, mögötte az Orczy tér villamosmegállóját sejtette. A vagonban nyolevanan szorongtak. Az ajtón kívül bezárt lakat lógott. A kocsi előtt kakastollas csendőr. Állt az ablaknál, nézett a szürke beton kerítésre. Jóformán fel sem tudta fogni, mi történt vele. Próbálta az utolsó hetek, napok eseményeit összerakni. Büntetőtábor, több esztendős kínlódás. Halvány reménysugár 1944. október 15- én déle'őtt. Kiugrás a háborúból? Béke lesz? Hazamehetünk? Hazamegyünk! Néhány óra lervezgetés. s már a nyilas hatalomátvételről zengett a rádió. Űjabb reménvtelen- ség. Kín és megaláztatás. Valaki hamis napírokat szerzett. ‘Sokat. Két Vévzei osztogatta a láhorban. Már ez is avanús volt, Ha ílven sok van belőle, nem érhet sokai. Szökés a büntetőtáborból. Irány Budapest. Igazoltatások mindenfelé. Egv korábbi jó tanács: minden hamis paoír is jó — legalábbis addig, amíg nem igazoltatnak, összeverődik egy jókora társaság.' A masia a büntetőszázadból való. Most hová. merre? Ka- nott címek után járnak, minden eredmény nélkül. A legtöbb helyre már be sem mennek. A kapuban álló nyilas őr eleve elriaszt. Esteledik, egy meggyalázott templomnál befogadják őket. Vannak ott vagy háromezren. Hamis papírokkal, papírok nélkül, rettegéssel teli. öregek és gyerekek, asszonyok, férfiak vegyesen. Éjszaka a puszta kövön. Kimenni lehetetlen. Másnap munka ígérkezik a közelben. Egy közeli laktanyát kell takarítani. A katonákat éjjel elvitték. Szökevények szétdobált iratai, z.sold- könyvei kínálkoznak újabb igazolásul. Sajnos, idős népfelkelők lehettek, se a fényképek között nincs hasonló, se a születési évszámok nem egyezhetnek. Huszonkét éves ember azonnal lebukik, ha ötven év van a zsoldkönyvé- ben. Rettegés és újabb rettegés. Alkalmi munkák. Katonai raktárak anyagát kell vagonba rakni. Százezer számra a csizmákat, bakancsokat, bekecseket. ingeket, egyebet. Itt, legalább fel lehetett öltözni titokban. Romtakarílás Kőbányán. cioekedés a menekülő honvédelmi minisztériumban Aztán óira romtakarítás, újra cipekedés. Közben rettegés a bombéktól és rettegés a lelep\fánrn ccv biztosnak látvegre S7Ó he1v Hatalmas. vörös téglás gimnázium épülete a liget szélén. A szenespince csúszdáján jutnak az épületbe. A pinceablakokból ijedten látják, hogy fegyveres nyilasok összefogdosott szökevényeket sorakoztatnak. Elvonul a szomorú menet. Moccanás nélküli éjszaka a szénkupacok tetején. Másnap a házbeli valamilyen bizottság ijedtében ki akarja utasítani a társaságot. Aztán megbékélnek valahogy. Ha- romezerötszázan húzódnak a gimnáziumban. Jómódú emberek drága pénzen vesznek maguknak egy valódi SS Hauptsturrnführert, egv Ober- scharfführert. meg kilenc tábori csendőrt, farkaskutyákkal. Az SS-őrnagv, a törzsőrmester és a kilenc csendőr ..garantálja” azoknak a biztonságát, akik megfizették. A többiekkel látszólag nem törődnek. Űgv látszik, itt hosz- szabb időre kell berendezkedni. De hogyan ? Valami szervezeti forma kell! Merész fiúk kimennek a Keleti pályaudvarra. Ott sok a csellengő Találnak is egv öreg tartalékos századost, aki „elvesztette” az alakulatát, meg akad egv tartalékos szakaszvezető és négv öreg népfelkelő Nekik is kellene valami közösség. Elvállallak, hoev munkásszázadot alakítanak. A százados lett a parancsnok. az öt öreg meg a keretlegénység. Egy napon belül már körbélvegző. meg feibélvégző is volt: „M. kir. 101/23. különleges műszaki század.” Ezzel már vételezni is lehetett a legközelebbi ELLO-nál. Sárgaborsó és fagyasztott birka volt az állandó menü. A csapatban sok volt a vasmunkás. Javítgattak az épületben, néhányan egy kerekes fertőtlenítőgépen élelmiszerért tetvetlenítették a házbeliek ruháit. Ha razzia jött a ház felé, elbújtak a szén között. Az SS-őrség rájuk ugyan nem vigyázott, de a nyilasok hamarabb elkot- ródtak. 1944. december 4. hétfő. A nyilasok hétfői lapja, a Virradat akkor már csak két oldalon jelent meg. Más napokon a nyilas Magyarság, hétfőn, az Ébredő Magyarok Egyesülete korától a szélsőjobboldali Virradat volt a hírforrás. (Virradat! Hogy is lehetett ezt a szép szót így megalázni?! Néhány pillanatig eltöprengett ezen. Az is eszébe jutott, hogy néhány hónappal korábban ugyanez a Virradat számolt be diadalittasan a nagy hőstettről: beérett sok esztendei, gyűlöletre uszításának gyümölcse, Miskolcról tizennégyezer kiszolgáltatott embert sikerült deportálni. Auschwitz-cal akkor mé° nem büszkélkedett a lap. És ez a Virradat, ez a valódi virradatot örökre megcsúfoló szennylap most az egyetlen hírforrás! A címoldalon zug győzelmi jelentések, de a második oldalon már aoró betűvel ott volt a hír: Miskolc felszabadult. Igaz. a nyilas lap nem ezt irta. hanem olyasmit, hogy a rugalmas elszakadás következtében Miskolc december 3-án az ellenség kezére került. A miskolciak, mert jó néhányan voltak a csoportban, könnyes szemmel olvasták. Miskolc szabad! Szabad! Megérkeztek a szovjet csapatok! Felszabadították! És mi itt kuksolunk a szenespincében! Mennyi idő alatt érhetnek ide? Már két hete, hogy Vecsés elesett, s két szovjet tank a Boráros térig bejött. Miskolc szabad! Vajon van-e még otthon jó barát, családtag, rokon, ismerős? Megélték-e a felszabadulást? Velünk mi lesz itt, ebben a rengeteg nagy városban, távol a már szabad otthontól, rettegésben, rabságban, halálfélelemben! Töprengéssel, fájdalmas ha- zakívánkozással telt el a nao. Este hat után riadó. Mindenki az udvarra! Nvilas társaság körös-körül. Aliig fegyverben. Órát, ékszert, töltőtollat, pénzt, minden értéket leadni! Zsebkést is! — Egy repülős törzsőrmester járt körbe és aktatáskába gyűjtötte. _ A nyakláncot letépték, a gyűrű- ket lerángatták, ha a gazdája nehezen adta. Pofonok csattantak, a géppisztolyok tusa se kímélte az embereket. Sokan a hamis papírokat lobogtatták. Bele sem tekintettek a nyilasok, úgv tépték szét. Sorakozó. Irány az utca. Kétoldalt sűrűn fegyveresek. Néntelenek az utcák, Thököly út. Megyünk a Tattersaaiba. Nem, tovább. Keleti pályaudvar. Innen visznek el? Nem. Fiumei út. Teteki tér. Mutern elet es öreg b“rház. Ütlegelő nyilasok sorfala közt be a kanun. Egv ne»vedík emeleti lakás fürdősrohá iában tízen szoronganak. Fg^sz éjszaka. Másnan úiabb nvilas- rsonort jön. Ü’abb motozás. Ez.ek már a 1ó lább“!’kot is követ°i'b Kár volt a katonai raktárból elcsenni. 1944. december 6. Hajnali négy óra. Sorakozó a függőfolyosókon. Irány az utca. Józsefvárosi pályaudvar, külső vágány. Káromkodó, nyilas- karszalagos rendőrtiszt szidja a kísérőket, mert kevés a létszám. Minden vagonba csali hetven ember jut. Egy csoport nyilas az Orczy térre megy. Munkába indulók százai várnak villamosra, buszra. Pár százat ide hajtanak. Minden kocsihoz tíz jut közülük. Felnyílik a vagonok ajtaja, csendőrök nagy rutinnal hajtják fel az embereket Nyár eleje óta ezt csinálják. Nyolcvan ember szorong a szűk. koszos vagonban. Az ajtót kívülről lelakatolták. Állt a rácsos ab,a*Szúmba vette az utolsó napokat. Itt van a deportáló vonaton bezárva. Csakúgy, mint vagy háromezer társa. Miskolc, szűkebb pátriája szabad, ő meg halálra ítélt rabként kuksol a vagonban! Vajon utoléri-e majd őt is a szabadság? Vajon kibírja-e addig? Beesteledett. Mozdony állt a vonat elejére, halkan koccantak az ütközők. Megrándult a szerelvény és elindult egy újabb szállítmány a náci táborokba Tizennyolc nap múltán szálltak ki a kocsiból. Buriienwaldha értek. A hírhedt iá »er kanuián felirat: Jedem das seine. Mindenkinek a magáét. Nézte a fekete füstfelhő árnyékában a feliratot. Vajon megkaoia-e valaha a magáét, a maga szabadságát? Megkapta. Hónapok múltán. Utánavitték a szovjet katonák. De addig meg kellett járni a poklok útjait. Benedek Miklós A népi rendőrség megalakulása A harc tovább folyik
