Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-07 / 284. szám
eSZA??-MÄGVAi?ORSZÄG 2 Vasárnap, 1969. dec. 7. fíefi kiilpolifikaiösszefoglalónk Az elmúlt napok legnevezetesebb eseménye, a hét szocialista ország párt- és állami vezetőinek december 3— 4-i moszkvai tanácskozása hosszú távon befolyásolja mind az európai, mind a világhelyzetet. Ezen a találkozón a béke és a nemzetközi biztonság megerősítésével összefüggő problémák széles köréről tanácskoztak, s az eszmecsere középpontjába az európai biztonság problémakörét állították. Röviden úgy jellemezhetjük a moszkvai tanácskozás eredményét, hogy a szocialista országok felelős párt- és állami vezetői megerősítették a „nyitott kapu” politikáját, országainknak a budapesti felhívásban javasolt európai biztonsági értekezletről vallott álláspontját, még szélesebbre nyitották az értekezlet mielőbbi eredményes előkészítésének a lehetőségeit. ' A brüsszeli NATO-érte- kezleten — egy sor katonai kérdés mellett — az állt a vita középpontjában, hogy milyen érdemleges választ ad janak az európai biztonsági értekezletet kezdeményező budapesti felhívásra. A csütörtök este nyilvánosságra hozott moszkvai nyilatkozat kétségtelenül a reálpolitikai tendenciákat erősítette Brüsz- szelben is. A NATO miniszteri tanácsa végeredményben kompromisszumos nyilatkozatot fogadott el, amely kénytelen figyelembe venni az európai problémák rendezését* szolgáló törekvéseket, de ugyanakkor azt mutatja, hogy a vezető NATO-országok időhúzásra rendezkednek be: szeretnék mindaddig elhalasztani a harminc európai állam közös tanácskozását, amíg csak lehetséges. A NATO miniszteri tanácsának brüsszeli értekezletére a részvevők legtöbbje egyenesen Hágából, a Közös Piac csúcsértekezletéről érkezett. Miről volt szó a közös piaci csúcstalálkozón ? Két, esztendők óta húzódó probléma rendezésére vállalkoztak a részvevők, egyesek közülük azzal a valósággal ultimátumszerű igénnyel, hogy megoldás nélkül nem térnek haza. Az egyik a britek közös piaci felvétele, a másik az Teljesítették a tervet (Folytatás az 1. oldalról.) met Demokratikus Köztársaság Ernst Thälmann Müvének dolgozói szállítanak. A brigádok ebben az esztendőben 75 millió forint értékű munka elvégzésére vállalkoztak, de mivel az építési területet későn kapták meg, az év végéig előreláthatólag csak G5 millió forintot teljesítenek. Jelenleg a 300 méter hosszú kikészítő és tárolócsarnok pincealapjain dolgoznak és a közeli napokban hozzáfognak a két üzem acélváz-szer- kezeteinek összeszereléséhez. Jó ütemben folyik a termelés Bocs község határában évi 1 millió hektoliter sör előállítására alkalmas sör- és malátagyár építésén is, amelyet a 31-es Építőipari Vállalattal együttesen végeznek. A borsodiak az idén 17 millió forint értékű munkára kötöttek szerződést és eddig ezt fél millió forinttal túlteljesítették. Jelenleg az új gyár csatorna- és vízhálózatát, útjait, valamint vasútvonalait építik. Az észak-magyarországi mélyépítők mintegy 200 millió forintos termeléssel segítették a Borsodi Vegyikombinát PVC-üzem ének bővítését. A korszerűsítési munkákat december 20-ra befejezik. A bővítés során új szenny-, ipari-, ivóvíz és savelvezető csatornákat, utakat, pályaudvart, sóoldó és sólé-tisztító épületet létesítettek. A vállalat dolgozói az előzetes becslések szerint éves tervüket 505 miHió forintra teljesítik. agrár-finanszírozási rendszer életbe léptetése. A magukat nagyon erőseknek érző nyugatnémetek úgy gondolták, hogy Franciaország meggyengült gazdasági és politikai helyzete lehetővé teszi számukra a saját feltételeik diktálását. Brandt kijelentette, hogy nem tér haza a konferenciáról, amíg ott nem fogadtak el konkrét határidőt az angol csatlakozási tárgyalások megkezdéséről. A franciák — akik a De Gaul- le-i évtizedben sorompót állítottak Anglia belépése elé — azt remélték: ha valamit engednek az angolok befogadása ügyében, cserébe megkapják a mezőgazdasági termékeik elhelyezése szempontjából létfontosságú „fuvarleveleket”, vagyis a számukra kedvező agrármegegyezést. Ki győzött, Pompidou, vagy Brandt? Tulajdonképpen egyikük sem. Az elkeseredett viták eredményeként létrejött kompromisszum csak szépségflastrom, amely alatt tovább feszülnek a mindösz- sze homályos ígéretekkel lecsendesített ellentétek. A hosszú idő óta rendszeresen napirenden szereplő nemzetközi problémák között a legnagyobb élénkséget a héten a közel-keleti kérdésben tapasztalhattuk. A Szovjetunió. az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország ENSZ-nagyköveteinek részvételével újra kezdődtek a közel-keleti helyzet rendezéséről korábban megszakadt négyhatalmi tárgyalások. Végül hadd említsük meg, hogy a héten is folytatódtak azok a fontos nemzetközi tárgyalások, amelyektől oly sokat vár a világ: a szovjet —kínai határügyi tárgyalás Pekingben, és a szovjet— amerikai előkészítő értekezlet a stratégiai fegyverek korlátozásáról Helsinkiben. E tárgyalások egyikéről sem szivárognak ki információk, ami arra mutat, hogy a felek nem akarnak külső, propagandisz. tikus tényezőket bevonni, valóban érdemben tárgyalnak az illető országokat — s a problémák horderejét tekintve —, az egész nemzetközi életet érintő fontos kérdésekről. A szocialista ember formálói Tízéves a Sárospataki Felsőfokú Tanítóképző Intézet A felsőfokúvá fejlesztett tanítóképzőben a képzési idő érettségi után 3 év lett. A jelentkezettek sikeres felvételi vizsga alapján nyerhetnek felvételt. A tanítóképző intézetben a felsőfokú képzés jellegének megfelelően épül fel a nevelés—oktatás—képzés egész rendszere. A hallgatók hároméves tanulmányi munkája hat félévre tagolódik. A félévek végén tanulmányi munkájuk eredményét, amelynek keretében az elméleti tudásuk mellett az elmélet gyakorlati alkalmazásának mérése rendkívül fontos; kollokvium, gyakorlati jegy és aláírás formájában értékelik az intézet oktatói. A hatodik félév eredményes lezárása után a tanítójelöltek államvizsgán adnak számot elméleti tudásukról. módszertani képességeikről és gyakorlati készségükről. Kormányzatunk kieme1!.edő támogatásával A Művelődésügyi Minisztérium illetékes osztálya kezdettől fogva kiemelten kezelte a felsőfokú oktatási intézmények sorába felemelt tanítóképző intézet vezetését, mindenféle vonatkozásban. Az intézet gazdasági hivatalán keresztül 10 év alatt több mint 20 millió forintot fordított felettes szervünk a régi épület teljes korszerűsítésére és egy új. 120 férőhelyes kollégium építésére. A korszerűen felszerelt előadók, laboratóriumok, kísérleti termek és 26 ezer kötetből álló könyvtár, és esztétikusán kialakított könyvtárhelyiségek állnak a tanulók rendelkezésére. Az utóbbi két évben közel félmillió forintot fordítottunk az oktatás technikai eszközeinek. oktatási gépeknek és kísérleti eszközöknek a beszerzésére. Felettes szervünk lehetővé tette, hogy a hazai tapasztalatok gyűjtése mellett külföldi kapcsolatok kiépítése és ápolása útján is fejlesszük ismereteinket, gazdagítsuk tapasztalatainkat, illetve mi is nyújtsunk ilyeneket külföldi testvérintézeteinknek. Jelenleg a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egy- egy tanítóképző főiskolájával tartjuk a baráti, együttműködési kapcsolatot. Tíz év alatt jelentős elvi és erkölcsi segítséget kapott intézetünk az MSZMP megvet, sátoraljaújhelyi járási, valamint az utóbbi években a sárospataki városi bizottságaitól, ugyanígy a megfelelő tanácsi vezetéstől is. Jelentős mérföldkő volt az 1964-ben kiadott 140/1964. (M. K. 15) MM. sz. utasítása, amely tartalmi vonatkozásban lendítette előre a szocialista tanítóképzés ügyét. Az utasítással k'adott tanterv és program jobb alapot adott az előzőhöz viszonyítva a nevelőoktató képző munka főiskolai szintű végzéséhez A korszerűsítésben azonban nincs megállás, a tudomány és a technika rohamos fejlődése, az ezekből következő társadalmi igény úiabb reformokat sürget. Ma a tanítóképzés reformiának permanens szakaszát éljük, melynek keretében a XX. század, illetve a második ezredfordulón is aktívan működő tanítóképzésének elvi és gyakorlati kérdésein fáradozunk, dolgozunk a Művelődésügyi Minisztérium peua- gógusképző osztályának irányításával. A reform során kidolgozott és elfogadott „Irányelvek” rendkívül biztatók. Már maga a tanítóképzés célja is magában foglalja, a gyorsuló idővel járó, tanítóval szembeni új igényt, ne-* vezetesen „a folyamatos ismeretszerzés képességének a kialakítása” vonatkozásában. A reformtervek kidolgozásában intézetünk jelentős részt vállalt és annak i^vekszik is derekasan megfelelni. Eredménye n!«ne!i jng(»;il örii hetünk Egy új iskolatípus fejlődés- történetében 10 év nem nagy idő. de a tíz év fejlődését tükröző mérleg máris gazaag tartalmat mutat. E cikkben a terjedelem korlátozottsága és a műfai sajátossága miatt csak a felsőfokú tanítóképzés történetének rövid vázolására, a jelenünk, színfoltokban mutatkozó eredményeire és a jövőre vonatkozó néhány lényeges utalásra vállalkozhattam csupán. Ügy érzem, kimondhatom, hogy eredményeinknek joggal örülhetünk, hiányosságainkat — mert ilyenek is vannak — jogos türelmetlenséggel ostorozzuk és fokozatosan oldjuk meg. A megtett út. eredményekben gazdag és így szilárd bázisa a még eredményesebb felsőfokú tanítóképzésnek. Dr. Károly István Kitüntetés eredményes KISZ-munkáért Csaknem 7 éves munka eredményeként kapta meg a Magyar Néphadsereg Pf. 5. sz. alakulatának KlSZ-bizott. sága a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának vándorzászlaját. A vándorzászlót Páriska Zoltán, a KISZ KB osztályvezetője adta át. szombaton délelőtt 10 órakor, a fegyveres erők miskolci klubjában, az alakulat KISZ-titkárának, Selmeczi János főhadnagynak. Ezután a vándorzászlóra emlékszalagokat kötöttek LEHOCZKY ALFRED! Hetvenegy nap a háborúból 46 Különös határosat December elejére teljesen nyilvánvaló volt már, hogy az angol—amerikai csapatok szeptemberben elhatározott, októberben előkészített és novemberben végrehajtott * of- íenzívája kudarcot vallott. Strasbourgnál elérik ugyan a Rajnát, egy jelentős német várost — Aachent — északon is elfoglaltak, de többre nem voltak képesek. Marshall amerikai tábornok, vezérkari főnök — hivatalos jelentésében — a rossz időjárásnak tulajdonította az offenzíva kudarcát. A valódi ok azonban — s ezt hallgatólagosan szinte mindenki tudta — egészen más volt. A kudarc okai Az eredménytelenség oka a stratégia és taktika összehangoltságának hiányában keresendő. A főcsapás irányát helyesen határozták meg szeptemberben (Belgium— Ruhr-vidéki irány), á támadás formája azonban nem felelt ennek meg. Eisenhower lényegében megtartotta a „széles arcvonal” koncepcióját, így több irányú egyenletes (vonalszerű) támadás alakult ki, ami az ellenséget újra csak visszaszorította, de nem semmisítette meg. Bár a németek a nyugati offenzíva megindulása óta mintegy 270 ezer embert vesztettek, s a hadosztályokat csak részben töltötték fel, e gvenge hadosztályokkal is biztosítani tudták a védelmet, mivel a szövetségesek is rendkívül meggyengültek. Valójában mindkét fél oldalán 15 km jutott átlagosan egy hadosztályra, de a németek a főcsapás irányában (a Ruhr-vidéktől keletre) átlagosan 9 km-re adtak egy hadosztályt. A megtorpanás időt adott a németeknek erő*'K átcsoportosítására. A hadműveletek során újból kitűnt, hogy az angol és amerikai hadvezetés között a* ellentétek nemcsak a tervek- ■ ben, de a végrehajtásban is fennállnak. A presztízsharc, a vezetésért folytatott intrika, rengeteg időt elrabolt, s a meglevő erőket sem tudták a fő cél érdekében kellően felhasználni. Ha valamiben megegyeztek azt nem hajtották végre, mindkét oldal saját elképzeléseit valósította meg. Ez történt a szeptemberi tervekkel is. Az okok között szerepet játszott az ellenfél helyzetének figyelmen kívül hagyása is. Miközben sikertelenül erőszakolták a Rajna keleti partján hídfők elfoglalását, nem mérték fel a német csapatok tényleges csoportosítását, ami lehetővé tette, hogy a fasiszta erőket visszavonják és új terepszakaszon vessék be. Hibás volt a különböző fegyvernemek együttműködése is. Az angol—amerikai hadvezetés lebcsülte a gyalogságot és tüzérséget, s elsősorban a légierőre épített. Így amikor a rossz időjárás a légierőt használhatatlanná tette, az erők •— a földi csatákban — kiegyenlítődtek. Mindehhez hozzájárult, hogy az angol—amerikai csapatok kényelmesen harcoltak, ami által minduntalan kiengedték kezükből a kezdeményezést. Újra a vita December 7-én Eisenhower több tábornokkal (köztük Bradley és Montgomery tábornokok Is) megvitatta az európai hadszíntéren kialakult helyzetet s a folvtatandó hadműveletek további tervét. Bradley kategőrikusan a támadás folvtatása mellett állt: — Ha megállunk, az egyenesen arra csábítja a németeket, hogy betömjék a réseket a falban, és óriási veszteségeket okoznak nekünk, míg megtesszük a Rajnához vezető utat. Ha várunk minden kísérőd bevétele egy-egy ütközetbe kerül majd ... A folytatandó hadműveletek első lépésében (hogy Bonn irányában érjék el a Rajnát) megállapodtak, de a következő lépésekben újra vita alakult íd. Montgomery azt javasolta, hogy a Ruhr-vidéket északkeletről megkerülve mérjenek csapást keleti irányban. A tervet az amerikai tábornokok nem fogadták el (mert az a terület az angolok frontszakaszához tartozott). Montgomery ennek ellenére kitartott terve mellett, s jelentette ezt az angol vezérkari főnökök bizottságának is. December 12-én Londonban tartottak értekezletet, amin Churchill is részt vett. Megegyezni azonban nem tudtak. A határozat Az arcvonal nem engedte meg, hogy semmi ne történjék. Döntést hoznak tehát: amíg közös nevezőre jutnak, az egyes hadseregcsoportok külön feladatokat hajtanak végre. A határozatban utasították az egyes hadseregesonortokat: — A3, amerikai hadseregnek (Patton tábornok vezetésével) Saar-vidék ellen kellett támadást folytatni, s ameny- nyiben támadása sikeresen halad, folytassa — ellenkező esetben szüntesse be. — Az 1. amerikai hadsereg azt a parancsot kapta, hogy foglalja el a Ruhr-folyó töltéseit, s ezzel javítsa meg a Rajna irányában 1945. január elejére tervezett támadás megindulási helyzetét. — A 21. hadseregcsoportnak Krefeld irányában kellett támadni. / — A 30. angol hadtestet, miután átadta sávját a 9. amerikai hadseregnek, pihenés és feltöltés végett, december 16-ára Halest körzetébe vonták hátra. — A 6. hadseregcsoport feladata változatlan maradt: fel kellett számolni az ellenség colmori hídfőjét. Tehát minden maradt a régiben: a szövetséges csapatok több arcvonalon, szétanrózott támadást fnlvtattak. Gyakorlatban újra Eisenhower dédelgetett koncepciói a. a „széles arcvonal” valósult meg. A korább! terv azonban, hogy a „Nyugati Fal” áttörésével meginduljanak Berlin felé — eev időre lekerült a napirendről. Az amerikai nép — mely a korábbi tervek és hadijelentések alanlán azt várta, hogy csapataik karácsonyra térdre kénvszerítik Hitlert — egvre inkább rádöbbent: 1944 karácsonya még nem lesz a béke karácsonya. De azt még nem sejtették, hogy ez a karácsony mennyire súlyos lesz a nyugati fronton. (Következik: A nyugati fal) a csanyiki KTSZ-vezetőképzo iskola, a Molnár Béla Úttörőhöz és a XVI. sz. Autójavító Vállalat képviselői, valamint a Palóczy utcai Általános Iskola úttörői. A bensőséges ünnepségen részt vettek az alakulat parancsnokai, akik felszólalásaikban megköszönték mindazt a fáradozást, amelyet a hadsereg KTSZ-bi- zottságának tagjai tettek azért, hogy elnyerjék a vándorzászlót. A jó munka eredményeként előléptetéseket, jutalmakat osztottak ki. Ezután Kendeffy Gyula és Unger Pálma, a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek műsora következett. Végül vendégül látták a meg- hívottakat. Rózsa Ferenc- díjasok Szombaton a Magyar Sajté Hazában rendezett ünnepségen adták át a magyar sajté napja alkalmából a Rózsa Fc- renc-díjakat. A Rózsa Ferenc-d(j 1. fokozatát Lukács László, a Nép- szabadság rovatvezetője és Megyeri Károly, a Televízió aktuális és politikai főosztályának főszerkesztője, a Rózsa Ferenc-díj 2, fokozatát Ippef Pál. a Rádió politikai adások főszerkesztőségének szerkesztője, Ordas Nándor, a Kelot- Magyarország főszerkesztője és Réti Ervin, az Esti Hírlap rovatvezetője; a Rózsa Fe- renc-díj 3. fokozatát Bányász Béla. a Fejér megyei HirlaP rovatvezetője. Lukács Mária* a Népszava főmunkatársa és Várhelyi Tamás, a Delta főszerkesztője kapta.
