Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-05 / 282. szám

ÉS7AX-MAGVARORS7AG 2 195?. r!oc. 5. — Közlemény a testvéri országok vezetőinek találkozójáról A szocialista országok párt- és állami vezetői találkozófa részvevőinek nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) gyei Népköztársaság külügy­minisztere; Nicolae Ceausescu, a Ro­mán Kommunista Párt KB főtitkára, a Román Szocia­lista Köztársaság államtaná­csának elnöke. Ion Gheorghe Maurer, az RKP KB végre­hajtó bizottságának és állan­dó elnökségének tagja, a Ro­mán Szocialista Köztársaság minisztertanácsának elnöke, Gheorghe Pana, az RKP KB végrehajtó ' bizottságának és állandó elnökségének tagja, a KB titkára. Comeiiu Ma- necsu, az RKP KB tagja, a Román Szocialista Köztársa­ság külügyminisztere; Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Alekszej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke, Nyiko- laj Podgornij, az SZKP PB tagja, a Szovjetunió Legfel­sőbb fanácsa Elnökségének eínöke, Mihail Szusziov az SZKP PB tagja, a KB titká­ra, Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára, Borisz Po- nomarjov, az SZKP KB tit­kára, Andrej Gromikó az SZKP KB tagja, a Szovjet­unió külügyminisztere; Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára, Oldrich Cemik. a CSKP KB elnökségének tagja, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság kormányá­nak elnöke, Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tag- . ja, a KB titkára, Karel Kar­ira, a CSSZK külügyminisz­tériumának államminisztere A találkozó részvevői esz­mecserét tartottak a béke és a nemzetközi biztonság meg. erősítésével összefüggő prob­lémák széles köréről Ennek során különös figyelmet szenteltek az európai bizton­ság biztosítása kérdéseinek. | Megelégedésüket fejezték ki, hogy az államok össz­európai tanácskozásának elő készítésére és megtartására a szocialista országok által kő. zöaen kidolgozott javaslatok azéles körű nemzetközi támo­gatásra találnak., A szocialista országok to­vábbra is kitartóan töreked­nek arra. hogy Európa föld­jén a jószomszédság váltsa fel a feszültséget, hogy a békés együttélés a különböző társadalmi rendszerű európai Miskolc város szovjet ka­tonai parancsnoka már de­cember 3-án kiadta l. szá­mú parancsát. Ebben „a nor­mális élet és rend fenntartá­sát” jelöli meg fő feladatnak. A parancs Kimondta: — Az összes végrehajtó közegek folytassák kötelessé­gük teljesítését... — A kereskedelmi és ipar­vállalatok összes birtokosai folytassák működésüket... A parancs hajnali 3 órától este 6 óráig szabad kijárást engedélyezett. Miskolcon, csakúgy, mint legtöbb helyen, a normális élet megindítását a szovjet városparancsnok közvetlenül segítette. A nyilas városve­zetés helyett — Gálffy Imre, vezetésével — új városveze­tőséget ismert el. A miskol­ci viszonyokra tekintettel, a város közbiztonságának fenn­tartását a MOKAN-komité fegyveres osztagainak adták át. A rend őrei A felszabadult Miskolc nemcsak azzal emelkedett ká államok kölcsönös kapcsola­tainak egyetemes normájává váljék, hogy a népek törek­vése a biztonságra és a ha­ladásra tettekben, a világ e térsége lénveges problémái­nak megoldásában konkreti­zálódjék. A találkozón részt vett szocialista országok síkra szállnak az összes államok közötti kapcsolatok bővítésé­ért és fejlesztéséért, az egyenjogúság, a belügvekbe való be nem avatkozás, a szuverénitás. a területi in­tegritás. és a fennálló hatá­rok érintetlensége tisztelet­ben tartásának elvei alapján. ' Áthatja őket az eltökéltség, hogy fejlesszék kapcsolatai­kat mindazokkal az európai államokkal, amelyek eavütt kívánnak működni ezeknek az elveknek alapján. Meg­erősítették álláspontjukat, amelv szerint a béke és biz­tonság érdekei megkövete­lik hogv valamennyi állam létesítsen eevenioml kapcso­latokat a Német Demokrati­kus Köztársasággal a nem­zetközi jog alanyán, ismerje el véglegesnek és megvá’toz- tathatatiannak a fennálló európai határokat köztük az Odera—Neisse határt. Az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott eszme­csere során meeáhanPották: A Német Szövetségi Köztár­saságban lezailott választá­sok eredménve és az úi kor­mány meo-alakutása kifejezi az NSZK közvéleménye effv részében végbement változá­sokat továbbá annak a ten­denciának elteHedécét a köz­vélemény e részében, amelv az államok közötti együtt­működés és kölcsönös megér­tés realisztikus politikájára iránvul. Pozitív mozzanat­ként nyugtázták azt, hogv az NSZK aláírta « nukleáris fegyver elterjedését meg­akadályozó szerződést. A ta­lálkozó részvevői egyúttal ki­fejezték egyöntetű vélemé­nyűket arról, hogy nem sza­bad figyelmen kívül hagyni az NSZK-ban szüntelenül megnyilvánuló veszélyes je­lenségeket és az újnáci erők aktivizálódását. E jelenségek­kel szemben meg kell őrizni a józan éberséget. Ha az sok más város közül, hogy & felszabadító harcokban — le­hetőségeihez mérten — maga is részt vett, de azzal is, hogy Miskolc volt az egyetlen fel­szabadult magyar város, ahol a közrend fenntartása első perctől kezdve helyi fegyve­res csoportra épülhetett. E komoly feladatra az ille. gális munkában részt vevő MOKAN-csoportok ereje nem lehetett elég. A MÓKÁN vezetői nyomban plakátokon hívták fel a város dolgozóit, hogy jelentkezzenek a cso­port Werbőczy utcai helyisé­gében, a pénzügyőrség épüle­tében. A MÓKÁN fegyveres alakulatait folyamatosan fel- töltötték. A vezetőség a je­lentkezés feltételeként meg­követelte: — a jelentkezők náci- ét fasisztaellenes gyűlöletét; — hogy hajlandó részt venni — mint partizán — a németek elleni harcban bár­hol. ahol elrendelik. A felhívás nyomatékkai hangsúlyozta: „Csak azok jelentkezzenek, új nyugatnémet kormány megszívleli a történelem ta­nulságait. megszabxtdul a múlt tehertételétől, s az idők szellemének megfelelően cse­lekedve. realisztikus módon közelíti meg azokat a prob­lémákat. amelyek az európai államok közötti kapcsolatok­ban támadt feszültség kö­vetkeztében jöttek létre — ezt a szocialista országok csakúgy, mint valamennvi békeszerető nép, csak üdvö­zölnék. A Bolgár Népköztársaság, a Maevar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság. a Lengyel Népköztár­saság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövet­sége, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság, amelyek nagy jelentőséget tulajdoní­tanak annak, hogy a nukleá­ris fegyver elterjedését meg- akadálvozó szerződés tePes mértékben szolgálja a béke megszilárdításának ügvét, síkra szállnak azért, hogv az államok legnagyobb számban csatlakozzanak e szerződés­hez. mielőbb ratifikálják, s életbe léptessék azt. A találkozón egyöntetűen megnyilatkozott az a meg­győződés, hogv a tartós és szilárd béke biztosítása vé­gett a fegyverkezési hajsza megszüntetésének, az általá­nos és teljes leszerelésnek, így a nukleáris leszerelésnek útján kell haladni. A szoci­alista országok, amelyek I több ízben terjesztettek elő ilyen lellegű konkrét tavas-1 latokat, felhívnak minden : államot: nyilvánítsa ki a gya- j korlatban is jóakaratát és \ készségét a ténvleses lesze­relés megkezdésére. A találkozón részt vett or­szágok iáiból megerősítették azt az . óívmika.í. ,, bsgv a, ,jö­vőben is konzultáljanak egy­mással a nemzetközi élet leg­fontosabb problémáiról, a néoek békéjéért és biztonsá­gáért. ígv az európai bizton­ságért vívott harohan folyta­tandó közös akciók egyezte­tett végrehajtása érdekében A moszkvai találkozó, amely megerősítette részt ve­vői nézeteinek egységét, a barátság, az egyetértés és az elvtársi együttműködés lég­körében ment végbe. akik ezt a harcot bárhol, ahol egy fasiszta náci található, teljes egyéniségükkel végig­harcolják.” Az ellenállási mozgalom miskolci vezetői első perctől kezdve a németekkel való fegyveres szembefordulást te­kintették fő feladatuknak. Már a felszabadulást köve­tő napon megjelenik a MÓ­KÁN „hivatalos közlönye”, a Szabad Magyarország, amelyben felhívást találunk a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakítására. A lap köszönti a szovjet hadsereget és felvázolja a demokratikus Magyarország megteremtésének feladatait Feloldódik a feszültség Az a feszültség, mely a felszabadítás időszakában ta­pasztalható volt, a lakosság tapasztalatai alapján, viszony­lag gyorsan feloldódott. Azo­kat a rémmeséket, amiket a tömegek megfélemlítésére a fasiszta propaganda kitalált és terjesztett, a Szovjet had­sereg magatartása gyorsan megcáfolta Nem arról van szó. hogy a háború nem ho­zott volna sok súlyos helyze­tet, de az embereknek ta­A Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság. a Lengyel Népköztár­saság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szö­vetsége és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság páid- és állami vezetői moszkvai ta­lálkozójának részvevői átte­kintették a Vietnamban ki­alakult helyzet problémáját. Folytatódik az amerikai imperializmus agresszív há­borúja a vietnami nép ellen. A világszerte, így az Egye­sült Államokban is, széles körök millióinak felháboro­dott tiltakozása ellenére az intervenciós csapatok pusztí­tó háborút folytatnak ár­tatlan vietnami polgárok el­len. Mindössze néhány nap­pal ezelőtt járta be a vilá­got annak híre, hogy ameri­kai katonai alakulatok bar­bár módon megöltek több száz fegyvertelen embert Mv Lai dél-vietnami faluban. A Vietnamban * folyó háború nemcsak Déllcelet-Azsla bé­kéiét veszélyezteti, hanem az egész nemzetközi helyzetet is súlyosbítja, és ha a vietnami kérdés rendezésére hivatott párizsi tárgyalásokon mind­máig nem értek el haladást, ha a háború nem szűnt meg, ezért a felelősség az Egye­sült Államokat terheli. A Dél-vietnami Köztársa­ság ideiglenes forradalmi kormánya és a Nemzeti Fel- szabadítási Front, abban a törekvésében, hogv véget vessen a vérontásnak, tízpon­tos, reális programot ter­jesztett elő a vietnami kér­dés rendezésére. Ezt a prog­ramot a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormánya aktívan támogatja. Ennek a programnak legfontosabb pontját: az Egyesült Államok és csatlósai csapatainak fel­tétel nélküli és teljes kivo­nása Vietnamból és koalíciós kormány alakítása. Az Egyesült Államok poli­tikájának irányítói — miköz­ben szavakban kifejezik kész­ségüket. hogy megvitassák az amerikai csapatok Dél-Viet- namból való kivonásának kérdését, ugyanakkor nvfitan és cinikusan a háború úgy­nevezett ..vietnamizálásá­r.ak” vonalát követik. Ez tu­lajdonképpen nem más. mint pasztalniuk kellett, hogy a Vörös Hadsereg valami egé­szen más, mint az eddig is­mert hadseregek. Szemléletesen ír erről Vi­nogradov tábornok emlékira­taiban : „Ha erre az időre emlék­szem vissza, egyre inkább az a meggyőződésem, hogy ezekben a napokban tovább erősödött a szovjet és ma­gyar nép testvéri barátsága, amely még 1919-ben, a Ta­nácsköztársaság idején szü­letett. Igaz, hogy mindez a háború nehéz és bonyolult felételei között történt...” Vinogradov leír egy esetet, mely vele történt meg: egy falusi tanító véleményének változásáról: A törzsfőnök egy közeli " falu egyik házához vezetett. Az udvaron egy ötven év kö. rüli ember ,a házigazda fo­gadott bennünket Szemmel látható rettegéssel nézett iánk. Komoran kinyitotta e ház ajtaját, és egyetlen szó nélkül távozott... Hajnalban a futártiszt kel. tett fel. Megjelent a segéd­tisztem is, egy tolmáccsal. Mikor az előszobába értem, megláttam a házigazdánkat, és egyszerűen nem ismertem rá. Arcán, örömteli mosoly­a vietnami háború elhúzásá­nak irányvonala, próbálkozás arra, hogy egyes vietnamia­kat harcra kényszerítsenek más vietnamiak ellen, és hogy fenntartsák a korrupt, népsllenes saigoni rendszert. A párizsi tárgyalásokon ez' amerikai képviselők mind­máig visszautasítják a dél­vietnami ideiglenes koalíciós kormány megalakítása kérdé­sének megvitatását, jóllehet e kérdés megoldása nélkül nem lehet haladást elérni a vietnami rendezés útján. Ha az Egyesült Államok kormánya nem foglal el rea­lisztikus álláspontot, nem szünteti meg vietnami ag­resszióját, akkor az Egyesült Államok szemben találja ma­gát a dél-vietnami hazafiak mind jobban erősödő ellen­állásával, a világ népei ré­széből megnyilvánuló növek­vő felháborodási hullámmal és az agresszorok elítélésé­vel. Semmiféle kétség nem fér­het ahhoz: bárminő terveket eszeljenek is ki az agresszo­rok annak reményében, hogy a vietnami háború folytatá­sával sikert érhetnek el — ezek a tervek eleve kudarc­ra vannak kárhoztatva. Radnóti Miklós Töredéké­nek soraival kezdődött a bensőséges ünnepség decem­ber 4-én este Sajősz-mtPéte­ren, a Petőfi Sándor Műve­lődési Központban, ahol a borsodi bányászok kettős ün­nepet tartottak. Megemlékez­tek a, borsodi hártyák fel­szabadulásának 25. évforduló­járól, s ünnepélyesen meg­nyitották a már hagyományos borsodi bányász kulturális hónapok rendezvénysorozatát, amely ez alkalommal öt hó­napig tart. s programjának tengelyében természetesen hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulója áll. Pattogó indulók hangjai mellett gyülekezett a közön­ség. Eljöttek a közeli és tá­lyal reggelizni hívott ben­nünket. Étkezés közben meg­tudtam. hogy mi az oka en­nek a változásnak. Elmondta: elterjesztették a lakosság között, hogy az itt- maradókat Szibériába hurcol­ják, szögesdróttal körülvett táborokba, hogy bolsevisták­ká neveljék őket... A rémílgetés nem volt hiá­bavaló — folytatta a tanító — Mint látják, még én is, aki művelt és demokratikus ér­zelmű ember vagyok, hatása alá kerültem. Nemrég vettem át a falu elöljárói tisztét, és a helyi lakosok többségével elhatároztuk, hogy jobb meg­halni szülőföldünkön, mint elindulni az ismeretlenbe. Tegnap — amikor önök be­vonultak a községbe — ré­mülten vártam, magam sem tudom, hogy mire. Valami rosszra számítottam. Egész éjjel nem aludtam. Es kép­zeljék — mosolyodott el a ta­nító — egyik katonájuk sem tett semmi rosszat. Épp el­lenkezőleg — emberségesen bántak velünk. Mindnyájan megértettük, hogy felszaba­dítók jöttek. A tanító búcsúzásul kenye­ret és sót nyújtott át, és így szólt: — Kérem, fogadják ezt tő­lem annak jeléül, hogy nincs messze az a nap, amikor mi. magyarok és önök, szovjet emberek, testvéri barátság­ban élhetünk. (Következik: Miskolc pél­dája.) A szocialista országoknak a találkozón részt vett párt- és állami vezetői elítélik az Egyesült Államok imperialis­ta köreinek agresszív politi­káját, azt, ahogyan az ame­rikai szoldaleszka kíméletle­nül leszámol a békés dél­vietnami lakossággal. A ta­lálkozó részvevői kijelentik, hogy a testvéri országok — a proletár nemzetköziség elvei­ből, a népek békéje, függet­lensége és szabadsága ügye iránti ragaszkodásból kiin­dulva — mindaddig, amíg nem ér véget a Vietnam el­leni agresszív háború, to­vábbra is sokoldalú támoga­tást nyújtanak a vietnami népnek igazságos harcához. Ä világ mindazon kormá­nyainak, politikai és társa­dalmi szervezeteinek, ame­lyeknek szívügyük a béke megőrzése, kötelességük tö­möríteni a harci frontot a vi­etnami nép független és sza­bad fejlődésére irányuló nemzeti törekvéseinek és el­idegeníthetetlen jogának vé­delmében, még jobban fo­kozni a harcoló Vietnam tá­mogatását és a vele vállalt szolidaritást. A vietnami nép igaz ügyért harcol és győzni fog! volabbi bányatelepek képvi­selői, a bányász kultúrmun- kások, s nagy számban a helybeli bányászok, a község lakéi. Ott voltak az ünnep­ségen a szakszervezetek me­gyei képviselői, a bányászati szervek küldöttei, s eljöttek a környék felszabadításában részt vett szovjet alakulatok, s az egész szovjet nép kép­viseletében M, D. Cigunkov és M. N. Utyenkov ezrede­sek. akik huszonöt évvel ez­előtt is végigjárták a bánya­vidéket. Akkor a szabadságot hozták, most a barátok kö­szöntését. Az emlékünnepség irodal­mi színpadi keretbe ágyazot­tan folyt le. Bevezetőben a borsodi bányász irodalmi színpad tagjai idézték a kort, amelyből a felszabadulás ki­vezetett minket, korabeli filmhíradók adtak számot a felszabadító harcokról, majd Sztari Józsefnek, a borsodi bányász szakszervezeti bi­zottság helyettes titkárának bevezetője után Monos János, a Borsodi Szénbányák Vál­lalat igazgatója mondott ün­nepi beszédet. Monos János bevezetőben a felszabadulás eseményeire, a szovjet csapatok nyújtotta, az élet újraindulását lehető­vé tevő segítségre emléke­zett, majd arra kérte szovjet vendégeinket, mondják el a szovjet népnek, hogy tudtunk élni a tőlük kapott szabad­sággal. Még nem oldottuk meg ugyan minden felada­tunkat. de munkánknak már látható jelei vannak. Beszélt a borsodi bányászat 25 esz­tendejéről, szólt a kultúr- munkások tevékenységéről, a sportéletről. A szovjet nép üdvözletét M. D. Cigankov ezredes tol­mácsolta. Emlékeztetett a magyar és a szovjet nép lün­kén, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom idején fo­gant barátságára, harcaira, amelynek eredményeként népeink most barátságban, egymást segítve építhetik a szocializmust országaikban. A kettős ünnepség máso­dik felében művészi műsort láttak a megjelentek. Kom- lóssy Teri énekművész, vala­mint Várhegyi Márta, Zoltán Sári. Juhász Tibor Rózsa Ti­bor és Kalmár Péter, a Mis­kolci Nemzeti Színház mű­vészei, továbbá a borsodi bá­nyász központi együttesek működtek közre. (bmf LEHÖCZKY ALFRED: Hetvenegy nap a fiábirubú i 44 Ax élet megindulása ßorsocii bányászok kettős ünnepe Véget Mell vetni az agressziónak Vietnamban!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents